Együtt újra sikeresek leszünk

A 2010-ben megalakult Országgyűlés egyik első döntése volt, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

A trianoni békediktátum 99. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján ezúttal is országszerte tartottak megemlékezéseket, rendezvényeket. Orbán Viktor Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség tulajdonában lévő Rákóczi Tábor és Rendezvényközpontban rendezett ünnepségen beszélt.

– Az első és a legfontosabb, amit tudnotok kell, hogy bárhonnan is érkeztetek, Magyarországon itthon vagytok, Magyarország a ti otthonotok is. Sokféle úton érkeztetek ide, Sátoraljaújhelyre, de úgy gondolom, hogy mégis van egy közös dolog, ami erre a helyre vezetett benneteket – mondta a miniszterelnök a táborban összegyűlt fiataloknak. – Megértettetek a világból valamit, ami döntő fontosságú egy fiatal ember életében. Megértettétek, hogy a kötelékek, amelyek mindannyiunk nagy családjához, a magyar nemzethez fűznek minket, sokkal többé, izgalmasabbá és teljesebbé teszik egy fiatal életét. Bennünket, akik itt vagyunk, összekapcsol, hogy közös örökösei vagyunk a magyarok világraszóló teljesítményének, mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében építettek, s világszerte a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport területén letettek az asztalra. És ez az örökség mindannyiunké, minden magyaré, bárhol is éljen a világon. Legyetek büszkék rá, őrizzétek meg, tegyétek hozzá a magatok részét, és adjátok tovább majd a gyermekeiteknek is.

Orbán Viktor hozzátette: kilenc éve döntöttek úgy, hogy „nemzeti történelmünk legsötétebb napja ne csak lesújtson, hanem erőt is adjon, egymáshoz is emeljen minket”. Azóta Trianon évfordulója a magyarság részekre szakításának gyásznapjából nemzeti összetartozásunk emléknapjává emelkedett.

– Ami igazságtalan volt valaha, az is marad az idők végezetéig. Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. Az eltelt idő semmit nem változtatott azon a tényen, hogy ami kilencvenkilenc éve történt, nem tárgyalás volt, hanem diktátum, büntetés, amit a háború elvesztéséért mértek ki ránk. A döntés mögött a győzteseknek semmiféle erkölcsi fölénye nem volt, csak erőfölénye – jelentette ki a miniszterelnök. – Kilencvenkilenc évvel Trianon után mi, magyarok bátran kihúzhatjuk magunkat. Megmaradtunk. Azt tettük, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk. Itt vagyunk Európa közepén, a szétszakítottság, a háborúk és a diktatúrák ellenére is. És nemcsak túléltük ezt az időszakot, de ma mi vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb nemzete.

A kormányfő szerint gazdasági, kulturális és katonai erőnk napról napra látványosan gyarapodik, és ideje, hogy használjuk – a kérdés csak az, hogy mire.

– Az én válaszom, a kormány és a kormány mögött álló milliók válasza az, hogy erőnket a közép-európai népek összefogása érdekében kell felhasználnunk. Együtt akarunk működni a szomszédainkkal, és aki velünk együttműködik, az jól is jár. A száz év magyar magány véget ért – mondta Orbán Viktor. Hozzátette, amikor ő olyan fiatal volt, mint a tábor résztvevői, az iskolában még mélyen hallgattak arról, hogy „ha bármely irányban átmegy az ember a magyar határon, akkor ott szintén magyarokkal fog találkozni”.

– Ma pedig ott tartunk, hogy újra természetes, hogy felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, magyarországi és diaszpórából érkezett magyar fiatalok együtt gondolkozzanak a közös jövőjükről. Ez korábban csak a bátor hazafiak merész álma volt.

A miniszterelnök méltatta II. Rákóczi Ferencet is, aki szavai szerint az idegen hatalmasokkal szemben „a saját hazájukban hátraszorított magyarok oldalára állt”.

– Isten segedelmében bízva harcolni és dolgozni egy szabad és magyar hazáért. Olyan parancsolat ez, amely máig kötelez. Ez a munka vár rátok is. Járjátok be a világot, szerezzetek sok-sok tapasztalatot, és ne feledjétek soha, hogy a szülőföldetek visszavár benneteket, számít rátok. Járuljatok hozzá tehetségetekkel és munkátokkal a magyarok nagy közös teljesítményéhez. Ne legyen bennetek szemernyi kétség sem: együtt újra nagyok, erősek, sikeresek és győztesek leszünk – zárta szavait a miniszterelnök.

A Kossuth téren tartott ünnepségen Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár arról beszélt: megmaradásunk nagy kérdése nem az, hogy milyen határköveket gördítenek elénk, hanem hogy gyermekeinknek is magyar jövőt tervezünk-e. Hozzátette, a nemzet jövője ma sem nagyhatalmak, tőlünk független erők, hanem a magyar édesanyák és édesapák kezében van. Amikor ezen az évfordulón megállnak, akkor valójában nekik mondanak köszönetet: azoknak a szülőknek, nagyszülőknek, akik minden körülmény ellenére úgy döntöttek, hogy gyermeküket, unokájukat magyarként nevelik fel.

– Akik átadták nekik nemcsak az anyanyelv kincseit, de azt a tudatot is, hogy tartozunk valahova: a magyarság nagy családjába. A nemzeti összetartozás napján ezt a helytállást, ezt a példa nélküli egységet ünnepeljük – mondta az államtitkár.

Potápi Árpád János feltette a kérdést: adhatnak-e jobb választ Trianonra, a szétszakítottságra, mint azt, hogy nemzetünk főterén csaknem ötezer magyar gyerek énekel együtt, hirdetve összetartozását?

– Nem hiszem – mondta, és azt kívánta: ne csak ezen a felemelő alkalmon, hanem a mindennapokban is újra és újra megtapasztalhassák összetartozásukat.

Az államtitkár köszöntője után több mint ötezer, a Kárpát-medencéből érkezett gyermek énekelte el közösen a Kézfogás című dalt, majd a Himnuszt.

Kormánypárti képviselők kezdeményezték, hogy a századik évforduló, 2020 legyen a nemzeti összetartozás éve.