Elnyomás, megalázás

– Bár a mai napig gyakran kötik össze a nevedet a tévészékház ostromának közvetítésével, arról talán kevesebb szó esik, hogy te miként élted meg a 2006-os eseményeket. A csaknem kilencórás tudósítás szerinted is mérföldkő volt a karrieredben?

– Mindenféleképpen. Akkoriban, talán a Duna Televíziót leszámítva, egyedül a Hír TV-nek volt műholdas autója, így egyedül mi tudtuk élőben megmutatni az eseményeket. Az akkor hatalmon lévőknek ez szerintem a mai napig fáj. Gondoljunk bele, ha nem vagyunk jelen, nem közvetítünk, az embereknek fogalmuk sem lett volna, mi zajlik a fővárosban. A Hír TV-nek köszönhetően vidéken és akár külföldön is értesülhettek a történtekről. Hatalmas kihívásként éltem meg, és egyben szép feladat is volt. Természetesen jelentkeztem be korábban is élőben helyszíni riporterként, de nyolc-kilenc órán keresztül tartó folyamatos közvetítésre nem volt példa az addigi pályafutásomban, és azt gondolom, ezzel a Hír TV is médiatörténelmet írt. Az a szeptember 18-a fordulópontot jelentett nemcsak a televíziózás tekintetében, hanem az ország történelmében is.

– Szeptember 17-én este, az őszödi beszéd kiszivárgása után spontán, békés megmozdulás zajlott a Parlamentnél. Másnap, amikor már a helyszínről közvetítettél, volt olyan pont, amikor azt érezted, hogy ennek az estének más a hangulata? Hogy akár a rendszerváltás óta példátlan eseményekre van kilátás?

– Már 17-én is azt gondoltam, hogy itt nincs vége a történetnek. Emlékszem, vasárnap délután volt, otthon ültem, olvastam valamit, közben ahogy mindig, szólt a rádió, a fiam pedig a tanult, készült a másnapi iskolára, amikor elhangzott a beszédrészlet. „Te apa, hallottad, miket mondott Gyurcsány?” – szólt ki a szobából döbbenten. És először ugyan azt feleltem, nem biztos, hogy feltétlenül komolyan kell venni az elhangzottakat, de aztán azon gondolkodtam: ha a Krónikában leadnak egy ilyen felvételt, az nem véletlen, és ha ennek lesz folytatása, akkor abból baj lehet… Este már le is zajlott az első, spontán tüntetés a Kossuth téren, hozzáteszem, egy ilyen beszéd után nem lehetett csodálkozni az emberek reakcióján. Ha egy regnáló kormány vezetője lekurvázza a saját országát, beismeri, hogy folyamatosan hazudott, erre természetes, hogy azonnal reagálnak a választók.

– Az őszödi beszédből az is kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak a választókat, de a párttársait is becsapta.

– Az ominózus beszéd, ugye, a május 26-i, zárt frakcióülésen hangozott el. Akikkel az MSZP-ből beszéltem, megdöbbentek, lemerevedtek Gyurcsány Ferencet hallva a frakcióülésen. Még a sokat látott Horn Gyula is, aki, amennyire én tudom, be is szólt Gyurcsánynak, hogy vegyen vissza, és inkább beszéljék ezt át.

– Hogy megértsük a 2006-os őszi eseményeket, az emberek reakcióját, talán érdemes felidézni a beszéd kiszivárgása előtti pár hónapot. Egy megnyert választás után néhány héttel, a kampányban hallott ígéretekkel szemben, megszorítócsomagot jelentettek be Gyurcsányék. Majd következett a tragikus augusztus 20-a, öt halálos áldozattal és rengeteg sérülttel, amiért senki nem vállalta a felelősséget a kormányból. Ezután szivárgott ki az őszödi beszéd, aminek következtében aztán robbant a bomba…

– Ezért mondtam, hogy párton belül is megdöbbenést váltott ki Gyurcsány Ferenc. Mert az, hogy a választók nem láttak a színfalak mögé, nem meglepő, de a szocialisták sem tudtak a terveiről. A májusi zárt körű frakcióülésen szembesültek mindennel. Ha a teljes elhangzott szöveget, a hangvételét nézzük, saját párttársait állította Gyurcsány kész tények elé. Ott egyértelműen megüzente, hogy vagy én maradok, vagy mentek ti is „a levesbe”. A beszéd után nem sokkal be is jelentették a megszorító intézkedéseket. Szocialista körökből származó információim szerint hatalmas volt a feszültség a párton belül. A megyei elnökök, akik ugye megszavazzák a pártelnököt, vagyis Gyurcsányt, érezték, hogy nem lehet lenyomni a választók torkán ezeket az intézkedéseket, ráadásul közelgett az önkormányzati választás. Felmerült a kérdés, hogyan adják el mindezt az embereknek, mert ha az ígéretekkel szemben ilyen megszorításokat vezetnek be, bukják a helyhatósági választásokat. Úgy tudom, tervezték Gyurcsány leváltását, aki viszont hatalmon akart maradni, bármi áron. Aztán valahogy, véletlenül „kiszivárgott” a beszéd. Szeptember 17-én minden a feje tetejére állt, Gyurcsány meg mosta kezeit, majd pár nappal később előjött azzal, hogy „igazságbeszéd” hangzott el.

– És mind a mai napig így nevezi.

– Igen, sőt a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára azt mondta, örül ennek a beszédnek, nagyra tartja a férjét, hogy ebben a formában el merte mondani. Képes volt azt is állítani, hogy a 2006. őszi eseményeknél több rendőr sérült meg, mint tüntető. Pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz, aki ott volt, megtapasztalta – de a tévében is rengetegen látták a történteket. Október 23-án ráadásul az emberek nem tüntetni, hanem békés megemlékezésre mentek a Fidesz-nagygyűlésre, és jól ismert az is, mi történt utána. Az újkori magyar demokrácia legdurvább eseménye, ezért mondom, hogy sok minden megváltozott 2006 őszén az őszödi beszéddel. Fordulópont volt Magyarország életében, rossz értelemben véve.

– Megdöbbentő és fájdalmas volt megtapasztalni ennyi évvel a békés rendszerváltozás után ezeket a véres tömegjeleneteket vagy az október 23-i rendőrterrort Budapest utcáin…

– Rendőrterror helyett azt mondanám, a politikai hatalom terrorja uralkodott 2006 őszén. A rendőrség a kormány felügyelete alatt állt. Ott volt az igazságügyi és rendészeti miniszter, ott volt a budapesti és az országos rendőrfőkapitány, mindennek a tetején pedig ott volt maga a kormányfő, Gyurcsány Ferenc. Kérdem én: ha egy országban elszabadul a rendőrség, magától terrorizálja az ország lakosságát, akkor mi a dolga egy felelős kormánynak és miniszterelnöknek? Meg kell fékeznie! Számonkérni a rendőrségi vezetőket, végső esetben mondjuk bevetni a hadsereget, hogy tegyen rendet. De a kabinet nem tett semmit, sőt Gyurcsány saját maga vallotta be, hogy utasításokat adott, mi történjen. Mindezek alapján mondom azt, hogy nem rendőrterror, bár azokban a napokban persze egyesek maguktól is átléptek bizonyos határokat, hanem gyurcsányi terror zajlott 2006 októberében, mert ami történt, az az ő felelőssége volt.

– Azóta felnőtt egy generáció, és sokan nincsenek pontosan tisztában az eseményekkel. Netán az elhangzottakat csak felületesen ismerve hihetik azt is, hogy tényleg igazságbeszédet mondott Gyurcsány Balatonőszödön.

– Fontos beszélni 2006 őszéről minden szinten, minden felületen, bemutatni a tényeket a lehető legszélesebb rétegnek. Nem csupán a fiataloknak: az az igazság, hogy a tévé előtt ülve sem lehetett igazán átérezni, mi is történt azokban a hetekben. A rendszerváltozás után másfél évtizeddel megélni azt, hogy röpködnek a Molotov-koktélok, süvítenek a gumilövedékek meg a könnygázgránátok… Mi biztos nem felejtjük el. De nagyon sok akkori politikus, sőt, a rendőrség vezetőinek egy része is csak fotelből nézte a 2006 őszi eseményeket, a Hír TV-n keresztül.

– És aztán a fotelből kritizáltak téged, például mert szeptember 18-án forradalmi hangulatról beszéltél.

– Lettek volna bátrak, és jöttek volna ki… Érdemes azért utólag elgondolkodni bizonyos részleteken. Az Országos Mentőszolgálat egyik akkori munkatársa később elmesélte, hogy már szeptember 18-án, a tévéostrom napjának délelőttjén azt a tájékoztatást kapták, hogy álljanak készültségben, mert oszlatás is előfordulhat. Vagyis a politikai hatalom tudhatta, mire lehet számítani. De a baranyai rendőröket is, akik este a tévészékháznál szinte felszerelés nélkül néztek szembe a tüntetőkkel, már délután három órakor az MTV-hez irányították, amikor ott még nem történt semmi. Egyszer talán kiderül, mi is állt a háttérben valójában… A forradalmi hangulat szófordulatról egyébként minden hitelesen megtalálható a kilencórás felvételen. Ez onnan jött, hogy az általam nagyra becsült Wittner Mária ’56-os hős pár órával korábbi, Kossuth téren elhangzott szavait idéztem vissza, miszerint forradalmi hangulat van az országban. Azt hiszem, a történelem végül bennünket igazolt, azokat az újságírókat, akik megpróbáltak hitelesen beszámolni az eseményekről. Nem tettünk mást, csak azt közvetítettük, amit láttunk, hallottunk. Nem lehetett az eseményeket elferdíteni, hiszen élő adásban látta mindenki. Mostanra kiderült, hogy Magyarország történelmében 2006 igenis nagy fordulópontot hozott, a történtek hatására sok minden megváltozott és megfordult. Részben itt dőlt el, hogy a baloldalnak abban a formában nincs létjogosultsága, mert ugyanazt az erőszakos politikát folytatja, amit korábban évtizedeken keresztül. És 2006 vezetett el a 2010-es Fidesz-kétharmadhoz is.

– Hogyan viszonyult a hatalom azokban a hetekben a Hír TV-hez?

– A tévészékház ostroma hajnalig tartott, alig pár órával később, kora reggel az akkori kormány, az SZDSZ vezetésével, megtalálta a megfelelő bűnbakot, megtámadta a Hír TV-t, mindenért minket tettek felelőssé. Persze, kemény dolog lehetett nekik szembesülni az igazsággal. Gondoljunk csak bele, hogy ha akkor, a Hír TV tudósítása után ki kellett volna állnia Gyurcsány Ferencnek, hogyan magyarázza meg, hogy tényleg elk…rták? Azt is, ami szeptember 17–18-án történt, meg az azt megelőző éveket is. Számukra az egyetlen lehetséges megoldás a felelősség elkerülésére az volt, hogy ránk húzzák a vizes lepedőt, mert addig sem kell a hibás döntésekről beszélni. A velük szimpatizáló sajtó készségesen asszisztált ehhez, minket támadtak, és nem a valódi felelősöket.

– Kapóra jött ehhez az úgynevezett lőszerügyed is.

– Utólag persze lehet az ember okos, de ott és akkor, amikor már több órája közvetítettem élőben a tévéostrom eseményeit, hogyan tudtam volna megítélni, hogy a maszkos fiatalember, akinek csak a szemét láttam, éles lőszert és töltényhüvelyt nyomott-e a kezembe, vagy esetleg csak valami riasztófegyverbe való töltényt? Amikor megkaptam, a nézőknek is bemutattam a két tárgyat, majd eltettem őket a táskámba, meg is feledkeztem róluk. A sors fintora, hogy napokkal később egy Gyurcsány-sajtóeseményre való beléptetésnél vették észre, mi van nálam, pedig egyébként előtte az Országházban és a képviselői irodaházban is megfordultam, vagyis többször átvilágították már a táskámat. Az V. kerületi kapitányságra vittek, fogdába kerültem, rabosítottak. Közben pedig házkutatást tartottak az otthonomban, a tizenkét éves fiam szeme láttára, aki egyedül volt otthon, még hatósági tanú sem volt jelen. Utólag a nyomozó hatóságoktól is volt, aki azt mondta: ugye nem gondolom, hogy véletlenül landolt pont az én kezemben, az élő közvetítés alatt egy töltényhüvely és egy éles lőszer?

– Ráadásul az is kiderült, hogy honnan származnak.

– Igen, a rendőrség által használt, belügyminisztériumi nyilvántartásba vett lőszerről volt szó. Azért adhatták a kezembe a közvetítés alatt, mert onnantól, hogy megfogtam, szabálysértést, azzal pedig, hogy nem adtam le nyolc órán belül, nem jelentettem a rendőrségen, törvénysértést követtem el. Vádat emeltek ellenem, jó másfél éves pereskedésbe derült, míg kiderült az igazság, és bűncselekmény hiányában felmentettek. Addig meg lehetett vegzálni a Hír TV-t, engem, a családomat. A hatalom által alkalmazott napi szintű elnyomásról, meghurcolásról, megalázásról beszélhetünk, amit október 23-a után a békésen megemlékező állampolgároknak is el kellett szenvedni a fogdákban, bíróságokon. Ez volt az akkori, 2006-os hatalom.