Legyen egység az európai parlamenti választásokon, legyen egység az önkormányzati választásokon. Egy az egy ellen – mondta a szombati kormányellenes tüntetésen Tóth Bertalan MSZP-elnök. A balliberális oldal már a Jobbikot is bevonná az ellenzéki szövetségbe, és a jelek arra mutatnak, hogy immár az egykori radikális párt számára sem tabu, hogy akár a szocialistákkal, akár Gyurcsány Ferencékkel együttműködjön.

Fotó: MTI

Úgy tűnik, a Fidesz–KDNP tavalyi, sorozatban harmadik kétharmados győzelme miatti kilátástalanság az utolsó falakat is ledönti az ellenzéki pártok között. Immár nem csupán a baloldali és liberális pártok szoros összefogása és közös indulása merül fel komoly ötletként, de a Jobbik bevonása is egyre nyíltabban kerül szóba. A jelek szerint pedig erre a jobbikos politikusok körében is van fogadókészség.

Az egykor magát nemzeti radikálisként meghatározó párt rövid idő alatt nagy utat tett meg a baloldalhoz való viszony tekintetében. Két évvel ezelőtt, 2017 januárjában például a következő bejegyzést tették közzé a hivatalos közösségi oldalukon: „Egyszer és mindenkorra szeretnénk megválaszolni ezt a kérdést, bármilyen formában merüljön is fel: Összefog-e a Jobbik a jövőben bármelyik baloldali párttal?” – állt a kép mellett, amin egy nagy piros NEM szerepelt.

Néhány hónappal később azonban már kevésbé voltak elutasítók. Az azóta már internetes celebként működő Vona Gábor a 2018-as választások előtti időszakban többször is utalt rá, hogy amennyiben az kell az Orbán-kormány leváltáshoz, összefognának a „XXI. századi pártokkal”, vagyis az LMP-vel és a Momentummal. Az MSZP-vel való együttműködésről azonban még ekkor is úgy beszélt, hogy ez „szóba sem jöhet”, Gyurcsány Ferencéktől pedig, ha lehet, még ennél is igyekeztek nagyobb távolságot tartani. Ez egyébként kölcsönös volt: megszólalásaik során a DK-s politikusok sem sorolták a Jobbikot a „demokratikus ellenzékhez”.

A tavaszi választások után már ennyire sem voltak finnyásak az ellenzéki politikusok és híveik, senkit sem zavart például, hogy az április második felében szervezett kormányellenes tüntetéseken Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor egyaránt felbukkant a menetben. A munka törvénykönyvének módosítása ürügyén kezdődött decemberi megmozdulásokon pedig már teljes volt az összhang, az ellenzéki sajtó nagy örömére.

Fotó: MTI

„Pénteken és vasárnap már egymás után szólaltak fel az ellenzéki képviselőnők, és ezúttal nem vetődött fel kérdésként sem, hogy mit keres egy színpadon például a DK-s Vadai Ágnes és a jobbikos Varga-Damm Andrea. Vagy például olyat se nagyon láttunk még, hogy az MSZP-s Nyakó István tart bakot a kerítésen átmászó jobbikos Jakab Péternek” – örvendezett az Index szerzője Ez már Orbán rendszerének ellenzéke című, december 17-i cikkében. „Mindez persze távolról sem oldja meg az ellenzéki oldalon meglévő problémákat, de az ellenzéki pártok képviselői között meglévő feszültséget enyhítheti. És ennek nem is most van jelentősége, hanem például a 2019. őszi önkormányzati választáson lehet. E hét után például jóval kevesebb kérdést vet fel, ha például Egerben minden ellenzéki párt beáll a jobbikos Mirkóczki Ádám mögé, hogy ő legyen a polgármester, vagy például Szombathelyen mindenki az MSZP-s Nemény Andrást támogatja.”

Az együttműködés az idén is folytatódott. Amikor múlt csütörtökön, az általuk kezdeményezett – és végül határozatképtelen – rendkívüli parlamenti ülés után az ellenzéki politikusok kivonultak az Országház lépcsőjére, hogy közösen hívják híveiket a két nappal későbbi tüntetésre, az első sorban, például Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Szabó Tímea, Tóth Bertalan vagy Hadházy Ákos mellett Gyurcsány Ferenc és a jobbikos Jakab Péter is ott állt az első sorban. Vagyis ami korábban teljességgel elképzelhetetlen volt, ma már nem az: az egykori radikálisok a Fidesszel szemben még Gyurcsány Ferenccel is hajlandóak nyíltan együttműködni – és Gyurcsánynak sincsenek már fenntartásai a Jobbikkal szemben…

Mindezek alapján egyáltalán nem volt hihetetlen az Origo értesülése: a hírportál hozzájuk eljutott dokumentumokra hivatkozva csütörtökön azt írta, tavaly december 30-án titkos megbeszélést tartottak az elmúlt hetek kormányellenes tüntetéseinek szervezői Budapesten, hogy egyeztessenek a januári megmozdulásról. A tárgyaláson pedig egyes szakszervezetek és – többnyire Soros-kötődésű – NGO-k mellett „a hazai bevándorláspárti ellenzék is részt vett – Gyurcsány DK-jától természetesen a Jobbikig”.

Fotó: MTI

A közeledést mutatja, hogy az ellenzéki politikusok egyre nyíltabban beszélnek egy széles körű választási összefogás szükségességéről. A szocialista párt elnöke például a múlt szombati – egyébként a vártnál talán kevesebb, néhány ezer embert vonzó – tüntetésen azt mondta, az idei választásokon „egy az egy ellen kell” elindulni a Fidesszel szemben.

– Megteremtettük az egységet a parlamentben. Megteremtettük az egységet az utcán. Hát, nincs más hátra, mint előre! Teremtsük meg az egységet az idei választásokra is! Legyen egység az európai parlamenti választásokon, legyen egység az önkormányzati választásokon. Egy az egy ellen – fogalmazott Tóth Bertalan.

Hasonló szellemben beszélt a tüntetésen a Gyurcsány-féle DK ügyvezető alelnöke, Molnár Csaba is.

– Nem az a fontos, hogy milyen apró véleménykülönbségek vannak az ellenzéki pártok között. Ezeket félre kell tenni. Nem az a fontos végre, hogy ki voltál, hanem hogy ki vagy ma, amikor az orbáni rendszerrel szemben lázadsz – fogalmazott az EP-képviselő, de Karácsony Gergely is azt emelte ki, hogy „egység van” a szakszervezetek, civilek és pártok között.

Szintén szombaton jelent meg egy interjú Fekete-Győr Andrással a HVG online-on. A Momentum-elnök ugyancsak nyitottnak mutatkozott a közös ellenzéki indulásra, annyi apró különbséggel, hogy ő csak az önkormányzati választásra terelné össze a szivárványkoalíciót.

„HVG: – A nyitás politikája azt jelenti, hogy az áprilisban az együttműködéstől elzárkózó Momentum is részt vehet abban, hogy ősszel, az önkormányzati választásokon, ha úgy alakul, Nyíregyházától Zalaegerszegig egy esélyes ellenzéki polgármester áll szemben a kormánypártok jelöltjével?

F-Gy. A.: Ezt kell jelentenie a nyitás politikájának. Egy az egy ellen, ezt akarja a Momentum. (…) Megváltozott a helyzet, a parlamenti ellenzék egy része is készen áll a kemény fellépésre a hatalommal szemben. Ezzel már együtt tudunk működni. A párt teljes egységben azt támogatja, hogy az euró­pai parlamenti választásokon önállóan induljunk, az önkormányzati választásokon azonban együttműködünk mindenkivel, leszámítva a Fidesz árnyékszervét, a Mi Hazánk Mozgalmat.”

A közös lista tervéről szóló hírekre Kocsis Máté, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője is reagált a Facebookon.

„A közös ellenzéki EP-lista végre tiszta vizet önt a pohárba. Ez egy Soros-lista lesz, melyre csak azok kerülhetnek fel, akik támogatják a bevándorlást” – írta közösségi oldalán a politikus.

Tegyük hozzá, az elképzelés nem tetszik mindenkinek. A korábban SZDSZ-es, most DK-s Bauer Tamás például vasárnap hosszú Facebook-bejegyzésben ecsetelte, hogy a Jobbikkal nem szabad összefogni.

„Sose hittem volna, hogy egyszer majd Z. Kárpát Dániellel, a Jobbik országgyűlési képviselőjével fogok egyetérteni. Azt meg kiváltképp nem gondoltam volna, hogy éppen Molnár Csabával, a DK ügyvezető alelnökével szemben fogok neki igazat adni. Márpedig most ez történt” – írta a tavaly a budapesti XII. kerületben induló politikus. „Molnár azt találta mondani a Kossuth téri összellenzéki tüntetésen, hogy »nem az a fontos, hogy milyen apró véleménykülönbségek vannak az ellenzéki pártok között«. Z. Kárpát pedig egy nappal korábban az Egyenes Beszédben azt, hogy »áthidalhatatlan ellentétek« feszülnek közöttük. Márpedig ebben – azt hiszem, de legalábbis nagyon remélem, hogy – Z. Kárpátnak van igaza, Molnárnak pedig nincs.”

Bár az összhang ezek szerint nem tökéletes, ezzel együtt mindenképpen kimondható: a háttérben megszületett a terv, hogyan lehetne megszorítani a Fideszt az idei két választáson. És bár a kormánypárt népszerűsége egyáltalán nem csökkent, sőt valamelyest még emelkedett is tavaly április óta, ez a kimagasló támogatottság is annyit jelent, hogy a mostani adatok alapján a szavazatok nagyjából felére számíthat a Fidesz–KDNP. Vagyis ha létrejönne a teljes ellenzéki összefogás – az ellenzéki szavazók pedig fegyelmezettek, és nem húzzák a szájukat mondjuk azért, mert jobbikosokra, DK-sokra vagy szocialistákra kell szavazniuk –, akkor már az EP-választásokon is a vártnál kiélezettebb lehet a verseny a bevándorlás- és Brüsszel-párti ellenzék, illetve a migrációellenes kormánypártok között. Az önkormányzati választásokon pedig drámaian új helyzetet jelentene a szivárványkoalíció létrejötte, Budapesten és több vidéki nagyvárosban is.

Hiába nevetséges tehát az ellenzéki színjáték A munka törvénykönyve kapcsán, hiába szánalmas a földön fetrengő Varju László vagy az ajtónak futó és elvágódó Kunhalmi Ágnes, a közös indulásról szőtt terveket komolyan kell venni. A mostani akciók ugyanis egyfajta kondicionálásnak, érzékenyítésnek tekinthetők, hogy a kormányellenes szavazók elfogadják: nincs más esély, csak a teljes összeborulás.
 

„Ennek veszélyeit nem szabad alábecsülni”

Mivel itt egy egész nemzetközi hálózat szervezkedéséről, és igazából annak itthoni segítőiről, zsoldosairól és kitartott szervezeteiről beszélünk, az alkotmányos intézményrendszerünk ellen irányuló permanens provokálást, a destabilizálási kísérleteket szükséges komolyan venni – mondta a Demokratának ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője.
 

– Az Origo birtokába került dokumentumokból kiderült, hogy december végén az ellenzéki pártok és ellenzéki civil szervezetek közösen állították össze a januári tiltakozások forgatókönyvét. Komolyan kell venni a decemberi-januári események kapcsán a külföldi szálat?

– Az látható volt, hogy a karácsony előtti hetekben már egyre inkább az utcai lázítás, rendbontás felé fordult az ellenzék, és a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzéki erőket Soros-szervezetek is támogatták. A pártok eleve politikai képződmények, azonban jól tudjuk, hogy ezek az NGO-k is politikai aktorként viselkednek. Itt jön képbe a külföldi vonatkozás, hiszen láthattuk már Romániától Ukrajnáig, hogy ennek veszélyeit nem szabad alábecsülni. Ukrajnában külföldi titkosszolgálati háttérrel meg is tudtak buktatni egy törvényesen megválasztott kormányt.

– Meglepetés volt-e, hogy bár minden érdemi támogatottsággal rendelkező ellenzéki tüntetni hívta a támogatóit, csak néhány ezer ember gyűlt össze szombaton?

– A magyar lakosság több mint nyolcvan százaléka elítéli az utcai erőszakot és rendbontást, illetve az ellenzék agresszív magatartását. Egyelőre hiába próbálnak hergelni az ellenzéki szereplők, Sorosék provokátorai és pártaktivistái, a nagy többségében békés közvélemény nem vevő az Alinsky-receptre. Mivel azonban itt egy egész nemzetközi hálózat szervezkedéséről, és igazából annak itthoni segítőiről, zsoldosairól és kitartott szervezeteiről beszélünk, az alkotmányos intézményrendszerünk ellen irányuló permanens provokálást, a destabilizálási kísérleteket szükséges komolyan venni.

– Január 19-re országos demonstrációt, illetve figyelmeztető sztrájkot, utak, hidak lezárását helyezték kilátásba az ellenzéki szakszervezetek. Képes lehet-e egy hangos kisebbség megbénítani az országot?

– Az esemény sikerében ők maguk sem bíznak teljesen, hiszen hangsúlyozzák, hogy sztrájk helyett demonstrációról van szó. A sztrájk meghatározott munkajogi célokért zajló, szervezett és összehangolt munkabeszüntetés, de a DK elnöke és más ellenzéki vezetők is bejelentették, hogy itt már rég nem A munka törvénykönyvének módosításáról, hanem a „rendszer” megbuktatásáról van szó. A szakszervezeti szövetség elnöke is inkább ultimátumpolitizálást folytat, és mára vérbeli politikai szereplőként viselkedik, vagyis konföderációjuk kilépett a szakmai-érdekképviseleti mezőből. Inkább a hangulatkeltés lehet a fő céljuk, semmint reálisan az ország megbénítása, és mindezért a kormányra tolnák át a felelősséget. Az elmúlt közel egy hónap azonban azt mutatja, hogy ezt nehezen hiszi el nekik a lakosság döntő többsége.

– Fennáll-e a veszélye annak, hogy túllépik a törvényes kereteket?

– A nemrég demonstrációt bejelentő szakszervezeti szövetség ott volt december 30-án a titkos egyeztetésen, ahol többek között a koordináló Soros-szervezet, a Humán Platform is – utóbbi tulajdonképpen egy ernyőszervezet, például a kvótanépszavazás ellen buzdító, Soros által pénzelt migránsszervezeteket is magában foglal. Gulyás Márton és több hasonlóan garázda társának erőszakos akcióit régről ismerjük, így most is reális eshetőségként adódik a törvényes keretek túllépése. A rendvédelem – a közrendet óvó állam – folyamatos „fárasztása”, provokálása is az Alinsky-forgatókönyv része.

– Az MSZP elnöke teljes ellenzéki egységről beszélt, és az is kiderült az elmúlt napokban, hogy a Jobbik is összefog akár Gyurcsány Ferenccel is, vagyis minden korábbi fal leomlani látszik. Elképzelhető az idei választásokon egy technikai nagykoalíció?

– Nyilvánvaló, hogy a külföldi pénzekért versengő politikai erők összefognak az idei EP-választásokra, és folytatódik a nagy ellenzéki átverő­show, aminek lényege, hogy választóiknak legalább akkorát hazudnak, mint saját maguknak. Hiszen ez a kényszerkoalíció valójában nem az összefogásról, hanem a hatalom és a pénzek elosztásáról szól.