Budapest vergődik a pöcegödörben
Európa szemétfővárosa
Budapestet ellepi a szemét. Ez azoknak is fel kellene hogy tűnjön, akik a jelenlegi városvezetést támogatják a politikai versenyben. Ám a civilek, a Ligetvédők, a kritikus értelmiségiek is hallgatnak a szemétkrízissel kapcsolatban.
Legjobb emlékeink szerint a Gyűlölt ellenségeink című nagy sikerű blog szerzőitől származik a 2000-es évek elején elterjedt találós kérdés: Miért nem lehet Bukarestet pöcegödörnek hívni? Mert a román fővárosban a földfelszínen hömpölyög a fekália. Jelentjük, Budapest utolérte Bukarestet, illetve egy másik versenyszámban Párizzsal vetekszik Európa szemétfővárosa címért.
A főváros higiéniai állapotát vizsgálva először is azt szeretnénk tisztázni, hogy a bulinegyed környékén keletkezett vizelet- és hányástócsák magyarázata egészen egyszerű: ahol kispénzű kocsmaturistákra alapozzák a gazdaság fellendítését, ott számolni kell a járulékos károkkal. Arra azonban nincs logikus magyarázat, hogy Budapest köztereit az utóbbi néhány évben miért árasztotta el a szemét, illetve hogy ezt a fővárosi lakosok miért tűrik el. A tisztaság biztosítására vonatkozó feladatkörök egyértelműek, az erőforrások adottak. Valamilyen titokzatos oknál fogva azonban valakik egyszerűen nem végzik el a feladatukat. A főváros pesti oldalán egészen elképesztő állapotok uralkodnak: a külső kerületek zöldövezeteit birtokba vették a hajléktalanok, hatalmas szemétszigeteket halmozva fel maguk körül, a közterületeket pedig az eldobált és a kukákból kiesett hulladék lepi el minden négyzetméteren.
Külterületi horrortúra
Budapesti túránk a Határ úti metrómegálló vonzáskörzetében kezdődik. A Vak Bottyán utcán sétáltunk a repülőtér irányába, bal oldalon egy erősáv, jobb oldalon házsor. Az erdőt elvileg drótkerítés védi az illetéktelen betolakodóktól, ám a ledöntött oszlopok és a földön heverő háló arra utal, hogy valakik felülbírálták az erdőgazdasági hivatal döntését. Az erdősáv drogosok és hajléktalanok otthona lett. Ezzel együtt hatalmas szeméthalom gyűlt össze az út mentén: italosüvegek, flakonok, ruhák, szétberhelt hűtők és más elektromos eszközök. Az út szélén és a járdán szintén rengeteg a szemét. A házsor alapvetően rendezett, a környék adottságai is kiválóak, valószínűleg csillagászati összegekbe kerülhet itt egy-egy telek. Vagy kerülhetne, ha nem kéne szügyig gázolni a szemétben.
Az egyik lakóház előtt ötvenes házaspár beszélget. A porta rendezett, mintha csak egy kertvárosi oázisra bukkantunk volna a szemétsivatagban. A pár hölgy tagja kedvesen válaszol a kérdéseinkre, elmondja, hogy a környék szebb időket is megélt, az erdősáv miatt az utca kifejezetten vidékies hangulatú volt, miközben a metrómegálló öt percre van a háztól. Aztán valakik néhány éve a lovak közé dobták a gyeplőt, azóta nő a szeméthalom az utca mindkét oldalán.
– Megáll egy autó, kidobnak belőle egy zsák szemetet és tovább hajtanak. Sok esetben a veszélyes hulladéktól is itt szabadulnak meg egyesek – mondja szomorúan a hölgy.
Véleménye szerint ez egy öngerjesztő folyamat. A hajléktalanok beköltöztek, ami miatt egy ideje úgy tekintik az utcát a kerületben, mint ahol úgyis rengeteg a szemét, így oda lehet vinni mindent, amitől szabályosan költséges vagy körülményes volna megszabadulni.
A házaspár tőszomszédságában egy romos ház áll, korábban önkormányzati lakás volt, de a problémás bérlőket kiköltöztették. Az udvarban azonban ott maradt egy nagy halom szemét mag egy szétvert gépkocsi. A kerületi önkormányzat nem törődik az ingatlannal, a szomszédok pedig reménykednek, hogy nem költözik be egy csapat drogos. Hogy nem alaptalanul félnek, arról mi magunk is meggyőződünk, amikor a metró irányába haladva az erdő egy ágakkal takart része felől öngyújtókattogást hallunk. Amikor közelebb érünk, egy férfi körvonalai rajzolódnak ki az lombok takarásából, éppen valamilyen szert készít elő használatra… A hölgy búcsúzásként a lelkünkre köti, hogy erősen nyomjuk meg a tollat, amikor a cikket írjuk, nekik ugyanis nem hallatszik el a hangjuk a fővárosi és a kerületi vezetésig.
A metrómegálló környéke is tehetetlen városvezetésre utal. Kéregetők mindenütt, egy közeli domb zöldövezete szintén tele szeméttel és a közterület „életvitelszerű használatának” egyéb nyomaival. A külterületi zöldövezeti szeméttúra után sorra kapjuk a tippeket a hasonló fővárosi helyszínekről:
„Nézz körül a Népszigeten, Zsilip utca. Ha érdekel a téma, akkor tetszeni fog.”
„Az újpesti ártéri erő ma már inkább illegális szemétlerakó.”
„Egy megállót menj a Nyugatiból személyvonattal, már attól sárgaságot kapsz, ha kinézel az ablakon.”
A Nyugati pályaudvar sínpárjainak vonalán kiépült hajléktalankommunáknak lassan szakirodalma lesz. A belvárostól néhány kilométer távolságban illegális sátorvárosok jöttek létre, amelyek a latin-amerikai nyomornegyedek világát idézik. A hajléktalanok jellemzően kukázásból és szemétfeldolgozásból jutnak bevételhez. Ez azt jelenti, hogy a pénzzé tehető flakonokat, fémet eladják, a hasznavehetetlen műanyagot és a többi értéktelen szemetet pedig szétdobálják az erőben. Amikor egy hajléktalan-sátortábor környéke megtelik szeméttel, a lakók továbbállnak, és minden kezdődik elölről. Saját tapasztalatunk alapján is állítjuk, hogy a budapesti favellák nemcsak köztisztasági, hanem közbiztonsági szempontból is komoly problémát jelentenek. Ezeken a helyeken ugyanis drogosok is élnek, akiknek a különféle kemikáliák használata miatt teljességgel kiszámíthatatlan a viselkedésük.
Egy másik nép ligete
Másnap a Népliget irányába vezet az utunk. A főváros 2028-ra tűzte ki a céldátumot, amikor elkezdődhet az ebek harmincadjára jutott park megújítása, addig azonban hagynak mindent, ahogy van. Kétségbeejtő állapotban: drogosokon, lecsúszott férfi- és női prostituáltakon és hajléktalanokon kívül más élőlénnyel alig lehet találkozni a hatalmas kiterjedésű parkban. A Könyves Kálmán körúton drága autók közlekednek, nem messze egy templom, irodák és lakóházak, a parkban pedig egy bukott civilizáció maradéka agonizál. A fűben, a fák alatt rengeteg a szemét, a kihelyezett kukák üresek. Mindez a nemzetközi és távolsági buszközlekedés egyik központjának szomszédságában, Budapest tehát így köszönti a hozzá látogatókat. Miközben ballagunk a villamosmegálló felé, azon gondolkodtunk, hol lehetnek most a Ligetvédő zöldek? Hol van Karácsony Gergely és a többi tüntető? Amikor a Városliget megújult a kormány döntése nyomán, akkor tucatszám hömpölyögtek a mozgalmárok a munkagépek előtt. Most csak hajléktalanok és szemét mindenütt.
Kalandvágyból végül gyalog megyünk a Hungária körút irányába. Valahol a Kőbányai út magasságában a villamossínek mellett hatalmas szeméthalom, a megállóban levő kukák olyan mocskosak, hogy a hulladéknak is büntetés, ha bennük landolnak. Az állomás peronján egy roma házaspár megtámad két fiatal kínait. Rövid lökdösődés után szétszélednek. A körútból nyíló mellékutcákban is rengeteg a köztéren hagyott szemét, egy FKF-es zsákba gyűjtött hulladék valahogy a sínek mellett felejtődött. A szándék tehát megvolt, a projekt kezdete után azonban elfogyott a lendület.
Tovább gyalogolunk a belváros felé. A Keleti pályaudvar környéke szintén szemétdombbá lett, a Bethlen Gábor és Csengery utca kereszteződése hemzseg a kétes alakoktól, az egész környék az egykori Hős utcára emlékeztet: drogosok, részegek, hajléktalanok és bűnözők. A Keletibe érkező turisták itt találkozhatnak először az illiberális Magyarország liberális fővárosának kultúrájával.
A Corvin-negyed és a Agrárminisztérium környéke szintén elképesztően koszos. Nemcsak az aluljárókat, hanem az utcákat is szemét borítja minden irányban. A nemrég felújított minisztériumi épület melletti kis utcában halmokban áll a szemét. A probléma tehát korántsem csak a peremkerületeké, hanem a teljes fővárost sújtó krízis. Budapestet szó szerint felemészti a szemét.
Nincs szándék a rendrakásra
A felelősség és a megoldáskeresés kérdéseivel a Budapest Műhely önkormányzati szakértőjéhez, Wintermantel Zsolthoz fordultunk.
– Elsősorban a közterület tulajdonosának a felelőssége, hogy a tisztaságot és a szemét elszállítását garantálja, legyen szó akár a kerületi önkormányzatok, akár a főváros, cégek vagy magánszemélyek ingatlantulajdonáról. A felelősség azonban megoszlik, ha valaki nem teljesíti a kötelességét – magyarázza a szakértő.
Wintermantel Zsolt saját tapasztalatai szerint a jelenlegi fővárosi vezetésből a készség is hiányzik arra, hogy megoldja a problémákat. Az utóbbi időben pedig kifejezetten irracionális döntések sorát hozták, amelyek mára oda vezettek, hogy Budapest a szemétben fuldoklik.
– A forrásokat csökkentették, miközben rengeteg köztéri szeméttároló kukát leszereltek. Állítólag úgy képzelték el, hogy ha nincs szemeteskuka kitéve, akkor az emberek majd hazaviszik a szemetet ahelyett, hogy az utcán eldobnák – teszi hozzá Wintermantel Zsolt.
A szakértő szerint a tarthatatlan állapotok kapcsán felmerül a kétely, hogy a főváros és a kerületek saját köztisztasági cégei valóban ellátják-e feladataikat. Budapestnek és az egyes önkormányzatoknak ugyanis rendelkezésükre áll az eszközpark és az emberállomány az utcák tisztán tartásához. Valamiért azonban a cégek nem végeztetik el azokat a feladatokat, amelyek ellátására létrehozták őket, és amiért a fővárosi költségvetésből milliárdos nagyságrendű összegekhez jutnak. A hajléktalanság, az illegális szemétlerakás kérdéseit pedig külön kell kezelni attól a hulladéktól, ami az utcákon hömpölyög.
– Az illegális hulladéklerakás jelentős probléma, amivel valamit kezdeni kell. Kamerarendszer telepítése lehetne a megoldás, már amennyiben ez szempont a fővárosi vagy a kerületi vezetések számára – mondja Wintermantel Zsolt.
A hajléktalanügy pedig szociális kérdés, amely kifejezetten a főváros hatáskörébe tartozik. Az azonban a lehető legrosszabb megoldás, ha a főváros humanitárius elvekre hivatkozva hárítja el, hogy fellépjen a közterületen életvitel-szerűen tartózkodók ellen, miközben a hajléktalan-életmódot kísérő szeméthalmok eltüntetését a kerületektől követeli meg.
A pesti belvárost is megjártuk, képeink itt:
Hányás, vizelet, szemét, gaz, utcán fetrengők – Budapest pöcegödörré vált (Képek!)
