Ez több mint stadion!

– November 15-én sor kerül a Puskás Aréna nyitómeccsére, így most már kijelenthető, hogy tudták tartani a befejezés határidejét. Mennyire volt feszített a tempó?

– Óvatos duhaj vagyok, dicsérjük nyugtával a napot! Ha a pénteki nyitómeccset követően az utolsó néző is rendben elhagyta a helyszínt, és minden jól működött az este során, akkor mondhatjuk el, hogy elvégeztük a munkát. Az volt a feladatunk, hogy felépítsünk egy XXI. századi ultramodern létesítményt, amit a bonyolult műszaki rendszerei alkalmassá tesznek nemcsak arra, hogy akár hatvanötezres labdarúgó-mérkőzéseket rendezzenek benne, kiszolgálva a nézői és a médiaigényeket, de arra is, hogy hetven-nyolcvanezres koncerteknek adhasson otthont. Emellett van a Puskás Arénában egy olyan fedett rendezvényközpont is, ahol ezer-ezerötszáz fős eseményeket lehet tartani, akár minden áldott nap. Ezekből az elvárásokból, funkciókból következik, hogy óriási épületről van szó, például önmagában a két Erzsébet hídhoz elegendő acélból megépült tetőszerkezet megvalósítása is mérnöki bravúrnak számít. Szép, férfias feladat volt, de még szorgos napok állnak előttünk.

– Azt már tudjuk, hogy néhány nap múlva sor kerül a nyitómérkőzésre, amire pillanatok alatt elfogyott az összes belépő, és az is hosszú ideje ismeretes, hogy itt lesz a jövő évi labdarúgó-Európa-bajnokság négy mérkőzése. Ezeken kívül lehet-e már látni, hogy a következő hónapokban milyen nagy eseményeknek ad otthont a Puskás Aréna?

– A tervezés és építés során öt alapelvünk volt. Az első: tisztelet a múlt iránt. Igaz, hogy a Népstadion felett eljárt az idő, de nemzedékek sora számára jelentett kultikus építményt, ahol sok jó közösségi élménnyel gazdagodtunk. Ezért azt kértük Skardelli György építésztől, hogy az új Puskás Aréna megjelenésében, építészeti karakterében eltéveszthetetlenül idézze fel a régi stadiont. A karakteres pilonoknak és betonrácsaiknak köszönhetően az újban látjuk a régit. És a régi itt is van velünk: a Népstadion elbontott betonját beépítettük a Puskás Aréna alapszerkezetébe és falaiba, ami környezettudatos, zöld megoldás is – a bontási anyagot nem kellett sem elszállítani, sem lerakókban elhelyezni. Az új épület centire a régi helyén épült föl, középpontjuk egybeesik. A magyar csapatkapitány a kezdőrúgást pontosan onnan végzi el, ahonnan Puskás Öcsi, Albert Flóri, Nyilasi Tibi vagy Gera Zoli útjára indította a labdát.

– A múltidézés nem megy a jövő rovására?

– Egyáltalán nem! A második fontos követelmény az volt, hogy miközben hajaz a Népstadionra, az új egy igazi XXI. századi, ultramodern aréna legyen. Ebből következett a harmadik alapelv: több mint stadion! Az aréna lehessen mindennap kihasznált, és ne csak futballmérkőzéseknek adjon otthont. Tarthassanak itt újra nyolcvanezres koncerteket, a fedett, rugalmasan alakítható, tetszés szerint osztható vagy egybenyitható rendezvényközpontban konferenciákat, üzleti vacsorákat, fogadásokat, előadásokat. Vagyis ez egy nagyon izgalmas, új rendezvényhelyszíne lesz Budapestnek, ami a kulcsa annak, hogy a Puskás Aréna gazdaságosan üzemelhessen.

– Három célkitűzésnél tartottunk…

– A negyedik alapelvünk az volt, hogy az aréna legyen száz százalékban magyar teljesítmény! Amikor a Budapest Sportcsarnok leégett, a Papp László Budapest Sportaréna tervezésénél még angol és amerikai tervezők közreműködésére is szükség volt, a nemzetközi építési pályázatot pedig a legnagyobb francia építőipari vállalat nyerte meg. Most, másfél évtizeddel később a Puskás Arénát teljes egészében magyarok tervezték és építették fel. Végezetül, immár elmondhatjuk, hogy teljesült az utolsó, ötödik célkitűzésünk is: a Puskás legyen egy közepes árú, átlagos árszínvonalú aréna. Ha valaki alaposan megnézi, hogy mennyi pénzből épültek fel a világban az elmúlt tíz évben a hasonló méretű stadionok, azt látja, hogy a Puskás Aréna középen van. A vele egy időben megvalósuló, ugyanekkora tokiói olimpiai stadion például pont a duplájába került. Nyílt európai uniós közbeszerzésen választottunk kivitelezőt, és a legalacsonyabb ajánlat nyert.

– Azon túl, hogy minden rendben legyen, milyen elvárásai vannak a nyitómeccset illetően?

– Pénteken sokat tehet a tizenkettedik játékos, a közönség is. A meccs után négy nappal a magyar válogatott sorsdöntő mérkőzést vív. Ha Cardiffban legyőzi Walest, újra kijut a jövő évi Európa-bajnokságra, és Budapesten játssza majd két csoportmeccsét. Ha nyolcaddöntőbe jutna, mint Franciaországban, akkor azt a meccsét is. Telt ház és hazai közönség előtt. Emlékezzünk, mi volt idehaza 2016-ban – ha ez sikerülne a fiúknak, Budapest jövő nyáron garantáltan „felrobban”. Most pénteken a szurkolók megmutathatják, hogy milyen élményben lenne részük a srácoknak jövőre, ha kijutnának az Eb-re. A nyitómeccsen rajtunk, szurkolókon is a sor – fergeteges buzdítással adjunk lendületet, erőt nekik, hogy Walesben mindent elsöprő győzni akarással fussanak ki a gyepre és varázsoljanak valami igazán szépet!

– Már Tarlós István idején is téma volt az ellenzéki sajtóban, vajon milyen munkamegosztás lehet önök között, milyen területeket vett el a kormány a fővárostól azzal, hogy létrehozta a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárságot. Mi lesz a szerep­osztás most, hogy október 13-án megváltoztak az erőviszonyok?

– Az ilyen hírek már akkor is a fake news kategóriájába tartoztak. A kormány semmilyen fővárosi feladatot nem vett el, Orbán Viktor és Tarlós István tavaly novemberben kötött megállapodásában is szerepelt, hogy a kabinet a jövőben is garantálja a főváros önállóságát. A miniszterelnök úr az önkormányzati választások után azt is nagyon egyértelműen elmondta, hogy a Tarlós Istvánnal kötött megállapodásokat természetesen Karácsony Gergellyel szemben is betartjuk.

– Vajon kölcsönös lesz ez a nyitottság?

– Nagyon lényeges, hogy a kormány és Budapest között együttműködés legyen, hiszen ez a város egyszerre a budapestiek otthona és a nemzet fővárosa. Ebből következik, hogy a mindenkori magyar kormánynak százötven éve feladata és felelőssége Budapest építése. Sohasem volt és sohasem lesz elvárható, hogy a város önerőből valósítson meg mindent, amire a budapestieknek, a magyaroknak szükségük van. Leghíresebb középületeink, tereink, összes hidunk, a pályaudvaraink, a repülőterünk vagy a közlekedési hálózat jelentős része kormányzati, állami erőforrásokból, állami beruházásban valósult meg Budapesten. A kormány nem hagyhatja magára Budapestet, és természetesen nem is gyámkodhat felette: együttműködve kell építenünk a várost, erre törekedtünk az elmúlt kilenc évben, és ez jól működött Tarlós Istvánnal. Egy évvel ezelőtt az ő kérésére jött létre a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, aminek volt egy történeti előképe: 1870-ben, Budapest hivatalos megszületése előtt alakult meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Ha ezt nem hozzák létre, ha nincs a fővárosi vezetés és a nemzeti kormány együttműködése, ha nincs az a munka, amit ott Podmaniczky báró, Reitter Ferenc és mások vezetésével elvégeztek, akkor nem született volna meg mindaz, amire ma büszkék vagyunk Budapesten.

– Ez volt tehát a minta.

– Igen, és amikor ezt Tarlós István kezdeményezésére elfogadtuk, akkor azt is eldöntöttük: fővárossal kapcsolatos előterjesztést a kormány csak úgy tárgyal meg, hogy arra az ülésre tanácskozási joggal a főpolgármester is meghívást kap. Ezt a gyakorlatot fenn is tartjuk, ezért hívták meg Karácsony Gergelyt a múlt heti kormányülésre.

– Ezzel együtt azért feltételezhető, hogy nem lesz olyan gördülékeny a közös munka, mint eddig…

– Mi készen állunk az együttműködésre, mindazokat a feltételeket, amiket Tarlós Istvánnak biztosítottunk, biztosítjuk ezután is, betűre és számra betartjuk a vele kötött megállapodásokat. Ne felejtsük el, hogy ezekkel a feltételekkel Tarlós István kitűnő munkát tudott végezni, a kormány által adott lehetőségek mellett tehát nagyon sikeres lehet egy városvezetés. Gondoljunk csak az Economist Intelligence Unit legutóbbi listájára, ahol élhetőség szempontjából rangsorolták a világvárosokat: Budapest Tarlós István vezetése idején húsz helyett lépett előre. Ekkora ugrásra a térség egyetlen más városa sem volt képes. A volt szocialista blokkot nézve Budapest lett a legélhetőbb nagyváros, magunk mögé utasítottuk Varsót, Pozsonyt, Prágát vagy éppen Moszkvát. És ez sokkal fontosabb lista, mint a turisztikai elismerések.

– Miért?

– Mert ez a magyarok, a budapestiek, az itt élők szempontjai, a városlakók szempontjai alapján készül, és azt mutatja meg, hogy Budapest egyre jobb otthon lett az elmúlt években Tarlós István hivatali ideje alatt. Jó, ha szépek vagyunk kívülről, de az a legjobb, ha Budapest jó otthona a budapestieknek és büszke, nagyszerű fővárosa nemzetének.

– Egyelőre azonban inkább arra kíváncsi a közvélemény, hogy mely tervezett beruházásnak mi lesz a sorsa…

– Egyetlen olyan városépítő fejlesztés sem valósulhat meg, amelyet a budapesti városvezetés nem támogat. Azt kértük a főpolgármester úrtól, hogy a munka segítése és a károk minimalizálása érdekében tegye egyértelművé, melyek azok a beruházások, amelyeket állítsunk le, illetve melyek azok, amelyeket ne is indítsunk el.

– Ennek tisztázására lenne megfelelő fórum a közfejlesztések tanácsa. Mikor ül össze az új összetételű testület?

– Arra számítunk, hogy december elején ez megtörténik.

– A Liget Projekttel kapcsolatban azonban már azelőtt határozott a Fővárosi Közgyűlés, hogy egyeztettek volna.

– Reméltem, hogy mielőtt a főváros döntést hoz, lesz mód egy higgadt, nyugodt, szakmai párbeszédre, ezért javasoltuk, hogy várjuk meg a közfejlesztések tanácsának első ülését. Hívjuk el Baán Lászlót, a Liget Projekt kormányzati felelősét, hogy elmondhassa, miért jó Budapestnek, Magyarországnak ez a száz éve példátlan kulturális fejlesztés, miként újul meg és gyarapodik a zöldfelület Budapest második legnagyobb közparkjában, és bár lehet, hogy az érvek meghallgatása után sem értünk egyet, legalább szakmai vita előzze meg a döntést. A főváros másként gondolta, ezt tudomásul vesszük. Ezért a Liget Projekt tervbe vett, de még el nem kezdett beruházásai, mint a Nemzeti Galéria épülete, a színház és a Magyar Innováció Háza nem épülnek meg.

– És mi lesz az atlétikai világbajnoksággal?

– Várjuk a főváros egyértelmű állásfoglalását. Az elmúlt években is az volt a gyakorlat, hogy hiába biztosítja a kormány a rendezéshez szükséges forrásokat, csak úgy pályáztunk és rendeztünk meg nagy sporteseményt, ha azt Budapest egyértelműen támogatta. Ez így volt a 2023-as atlétikai világbajnokság esetében is, a főváros részt is vett a pályázat sikerre vitelében. Ez a világ második-harmadik legnagyobb sportrendezvénye, a világ egyik legnézettebb nemzetközi eseménye. Óriási reklámereje, város- és országimázs értéke van, nagyon sokan felkeresnék, illetve a közvetítéseknek köszönhetően több milliárdnyian látnák Budapestet azokban a napokban. Olyan vendégek jönnének hozzánk, akiket az átlagos turistáknál hosszabb tartózkodási idő és nagyobb egy főre jutó költés jellemez, vagyis ez a turizmus számára is kiemelkedő esemény lenne. Nem beszélve arról az óriási lehetőségről, amit a magyar atlétikának, az egyetemi sportnak jelentene.

– Csakhogy a rendezéshez stadion kell…

– Teljesen megértem az atléták és a környékbeli egyetemek vezetőinek csalódottságát. Azt látják, hogy a futballstadionok felépültek, az atlétika ugyanakkor, ami minden mozgás alapja, alapsportág, most mégsem kaphat otthont. A magyar atlétikának ugyanis évtizedek óta nincs magyarországi otthona, ahol a korosztályos és felnőtt versenyzők edzhetnek, ahol minden évben korosztályos és felnőtt, hazai és nemzetközi versenyeket lehetne rendezni. Ez a vébé után 15 ezressé alakított létesítmény a későbbiekben évente otthont adhatna magyar bajnokságoknak, Gyémánt Liga- és Gyulai Memorial-versenyeknek vagy akár Európa-bajnokságnak is. A kihasználtság lényegében az év 365 napján biztosítva lenne, az atlétikai központ a versenyzőkön kívül a környékbeli egyetemek hallgatói előtt is nyitva állna, és úgy terveztük meg, hogy legyenek olyan futókörök, amelyeket a szabadidősportok szerelmesei is igénybe vehetnek. Mindezt egy olyan, ma elzárt területen építenénk fel, amelynél egy környezetszennyező kavics­bánya örökségét kell felszámolni, s ami most egy gazzal benőtt szemétlerakó. Egy seb a város testén. Ennek a területnek a revitalizációja történne meg, visszaadnánk a budapestieknek az atlétikai központtal, a sportparkkal, a jelentős méretű új zöldfelülettel, míg a Duna-parton hajókikötők létesülnének. Várjuk a főváros döntését, hogy nemet mondanak-e a világbajnokságra, az atlétikai központra, erre a fejlesztésre.

– Mi történik, ha vissza kell adnunk a vébérendezést?

– Ennek nagyon rossz üzenete lenne, csorba esne Budapest hírnevén, és sok évre elveszne a bizalom. Kétszer meggondolnák ezentúl, hogy oda lehet-e ítélni a magyar fővárosnak bármilyen nagy nemzetközi eseményt – és most nem csupán sportról van szó. Arról nem is beszélve, hogy hazánk és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kötött egy szerződést, amiben van egy komoly kártérítési rész is. Vagyis minden kárt és költséget, ami abból következik, hogy nekik váratlanul új helyszínt kell keresniük, meg kell térítenünk. Ez több milliárdos, legrosszabb esetben akár több tízmilliárdos kártérítési kötelezettséget jelenthet.

– Debrecen már bejelentkezett, hogy átvenné a házigazda szerepét…

– A jó szándékot értem, de azért nem olyan egyszerű ez az ügy, mint ahogy esetleg a hírekből tűnik. A rendezési jogot Budapest kapta meg, és nem csupán a város van meghatározva a nemzetközi szerződésben, hanem a világbajnokságnak otthont adó atlétikai központ és sportpark pontos helyszíne is. A létesítmény terveit is jóvá kellett hagynia a nemzetközi szövetségnek, és pontosan így felépíteni csak itt lehet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a létesítmény világbajnokság utáni kihasználtsága Budapesten sokkal inkább biztosítható – hiszen a fővárosban és tágabb vonzáskörzetében közel négymillió ember él –, mint Debrecenben.

– Ha Budapest visszalép, ki dönt és milyen szempontok alapján?

– A döntés egyedül és kizárólag a Nemzetközi Atlétikai Szövetség joga. Nagy csalódást okozunk nekik, ha visszalépünk. Szempontjaik egyértelműek lesznek: olyan nagyvárost fognak választani, ahol a versenyhelyszíntől kezdve a megfelelő szálláskapacitáson át minden feltétel biztosan adott. Az elmúlt években Budapest előtt olyan városok voltak vébéházigazdák, mint London, Párizs, Berlin, Helsinki vagy Róma – ebbe a mezőnybe Magyarországról csak Budapestnek van esélye bekerülni. Szinte biztos, hogy helyettünk egy másik világvárost választanak, és az is kérdés, a magyar sportolókat nem zárják-e ki a részvételből… Amikor elnyertük a rendezést, olyan versenytársaink voltak, mint Barcelona, Róma, Nairobi – minden tiszteletem a gyönyörű Debrecené, de erre a cserére nem látok esélyt.

– Ha Budapesten elmaradnak tervezett nagyberuházások, abból profitálhat-e például az agglomeráció, vagyis nagyobb figyelem irányulhat-e a főváros térségére és más nagyvárosokra?

– Kétségtelen, hogy ha a Fővárosi Önkormányzat sorozatban mondana nemet budapesti városfejlesztésekre, akkor források szabadulnának fel. Azonban azt javaslom, hogy haladjunk lépésről lépésre, a főváros hozza meg ezeket a döntéseket, amelyekhez igazodni fogunk, és a kormány, illetve az Országgyűlés ennek fényében határoz majd a költségvetési források sorsáról.