Mint ismeretes, május 30-án, a Borsodi Liga záró fordulójában a Ferencváros- Debrecen és a Siófok-Győr mérkőzés után is botrány tört ki. Az Üllői úton több száz szurkoló özönlött a pályára és közülük néhány tucatnyian törni, zúzni, verekedni kezdtek, míg a Balaton partján 10-12 győri drukker vert meg néhány hazai szurkolót. A két eset sokkszerűen érte a futball kedvelőit és a sportvezetést is, és alig egy hét alatt jó néhány lépés történt annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő hasonló a jövőben.

Persze, a Fradi-pályán és a Siófokon történteket nem lehet egy kalap alá venni. Az utóbbi helyszínen ugyanis csupán arról volt szó, hogy néhány ittas, magáról megfeledkezett fiatal botrányt szított. Az viszont mélyebb elemzést igényel, hogy miért került sor az Üllői úti csatára.

A ferencvárosi szurkolótáborban a kilencvenes évek közepén, a Bajnokok Ligája szereplés után következett be törés. A BL ugyanis jelentős bevételt jelentett a klubnak, a drukkerek viszont azt látták, hogy a csapat kerete gyengült, ahelyett hogy a befolyt pénzből új, jó képességű futballistákat vásároltak volna. A fradisták egy része ezért a vezetés ellen fordult, majd a viszonylagos sikertelenség után edzőt buktatott: Novák Dezsőnek, az egykori kiváló játékosnak mennie kellett. Őt az évtizedek után hazatérő Varga Zoltán váltotta a kispadon, aki két, jól elkülöníthető táborra osztotta a szurkolókat. A hatvanas-hetvenes évek egyik legfényesebb futballcsillaga ugyanis több kedvelt focistával is összerúgta a port, a Varga-pártiak szerint helyesen, a többiek viszont azon a véleményen voltak, hogy az edző összeférhetetlen.

Eközben a háttérben megpróbálták eladni a klubot – eredménytelenül. Évekig nem sikerült megfelelő befektetőt találni. 2001 nyarának végén aztán mindenki számára meglepő bejelentésre került sor. Kiderült, hogy az MTK tulajdonosa, Várszegi Gábor 2,4 milliárd forintért megvásárolta az FTC többségi tulajdonrészét. Bár sejteni lehetett, hogy a Fotex-vezér üzleti megfontolásból sokat költ majd a klubra, érzelmi okokból kevesen fogadták kitörő lelkesedéssel az új tulajdonost.

Olaj volt a tűzre, hogy Várszegi a szívének kedves MTK-tól sem vált meg. A többi csapat szurkolói ezért rendre előhozakodtak azzal a váddal, hogy a milliárdos irodájában dől el a bajnokság, nem pedig a pályán. Valljuk be, nehéz volt cáfolni a híreszteléseket, amikor előfordult olyan, hogy a Fradi úgy vett futballistát, hogy az MTK adott érte cserejátékost (Marek Penksa esetében), a másfél éve hivatalosan az MTK-ba szerződött Szili Attila pedig azóta a Ferencvárosban játszik. A klubjukat szerető drukkerekben tehát gyűlt a feszültség, mert azt tapasztalták, hogy a nemzet csapatából áru lett, és azt látták, hogy a játékosok egy részében sem dobog a Fradi-szív, csupán a pénzért, egy külföldi szerződésért játszanak a klubban.

Pedig a Ferencváros mindig is több volt egy egyszerű sportegyesületnél – fontos jelképe volt a magyarságnak, az előző rendszerben pedig az ellenzékiség szimbólumának számított. Nem véletlen, hogy a kommunista érában megváltoztatták a nevét (hol Kinizsi volt, hol ÉDOSZ), egy időre a színét is, s arra is akadt példa, hogy az egyik meccset azért szakította félbe a játékvezető, mert a közönség azt kiabálta, „Hajrá, Fradi!”

Fontosabb az eredménynél

– A Ferencváros jelenlegi játékosainak többsége csak ugródeszkának tekinti Magyarország legnépszerűbb egyesületét, és nem életcél számukra, hogy a Fradiban a Fradiért futballozzanak – nyilatkozta lapunknak a botránnyal kapcsolatban Pozderka Tibor, a Ferencvárosi Szurkolók Szövetségének elnöke.

Pozderka Tibor hozzátette, minden jóérzésű ember elítéli az erőszakot, így az FSZSZ is. Ugyanakkor megérti azokat a drukkereket, akik – békésen – tiltakoztak a bajnoki cím furcsa elvesztése ellen, illetve a fenti okok miatt. Mert a szurkolók szeretik a csapatot, soha nem fognak más klubért szorítani, ők az örök pont a Ferencvárosnál, ezért nehezen viselik, ha némely futballistáknál nem tapasztalható a klubszeretet, és érzékelhetően nem dobog bennük a legendás Fradi-szív.

– Fontos, hogy tisztázzunk egy félreértést. A botrány nem elsősorban az elsőség elvesztése miatt volt – folytatta az FSZSZ elnöke. – Akik figyelemmel követik a magyar futballt, emlékezhetnek arra az időszakra a nyolcvanas években, amikor Vincze Géza irányította a gárdát, és a saját nevelésű fiatalokra épített Ferencváros a kiesés ellen küzdött. De ekkor is tízezres nézőszám volt a találkozókon, mindenki szerette a csapatot, hisz látszott, hogy a futballisták tehetségesek, küzdenek és lelkesek. Ez pedig elég a szurkolók szeretetéhez, viszont a lélektelen játékot – viszonylagos eredményesség mellett is – nehezen tolerálják az emberek.

A FSZSZ múlt hét végén kiadott közleményében szerepelt egy mondat, amely így kezdődött: „Akár fair, akár másfajta küzdelemben dőlt el a bajnokság”. Kérdésünkre Pozderka Tibor elmondta, nem arra céloztak, hogy bundával dőlt el a pontvadászat, hisz erre nincs semmi bizonyíték. Sokkal inkább arra gondoltak, hogy néhány játékos nem küzdött teljes erőbedobással a csapatért, mert nem a szívük hajtotta őket, hanem a pénztárcájuk.

Ha már a pénznél tartunk, a ferencvárosi szurkolói szövetség vezetőjét arról is megkérdeztük, mi a véleménye a Fradi-termékek árusításáról, a Fradi-sörről, Fradi TV-ről és társaikról.

– A szurkolóktól idegen a Ferencváros név portékaként való árusítása, ugyanakkor kétségtelen, ezek az árucikkek, újságok mind-mind népszerűsítik a klubot, tehát vegyesek az érzéseim – válaszolta Pozderka Tibor. Az FSZSZ elnöke végül megjegyezte, bár szervezetük jó néhány szurkolói csoportot tömörít, az egyesület vezetőivel szinte semmi kapcsolatuk nincs. Ha viszont megkeresés érkezik hozzájuk, nyitottak a párbeszédre az FTC érdekében.

Szerettük volna megkérdezni a Ferencváros vezetőinek véleményét is, ám Szeiler József, az FTC Rt. vezérigazgatója a botrányt követő vizsgálatok befejezéséig nem kíván nyilatkozni. Hallgat a tulajdonos, Várszegi Gábor is, akivel kapcsolatban csak annyit tudni, hogy az őt sorozatosan érő vádak miatt – vélhetően csak jelképesen – megválik az MTK-tól, a hírek szerint egy forintért adja el Fülöp Ferenc klubigazgatónak és két régi üzlettársának. A szintén jelentős támogatónak számító Westel nyilatkozatban ítélte el a történteket, ám úgy tűnik, ha Várszegi marad a zöld-fehéreknél, akkor marad a Westel is.

Nincs bűnbak

Bár Siófokon lényegesen kevesebben vettek részt a balhéban, ám mivel a verekedésnek több sérültje is volt, nem lehet szó nélkül elmenni az ügy mellett. A találkozón részt vett Horváth Cs. Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó-szövetség elnöke is, aki szerint a történtekért a Siófok is felelőssé tehető.

– Az a véleményem, hogy egy élvonalbeli profi klub nem engedhet meg magának ilyen rendezési hiányosságokat. A mérkőzésen nem voltak rendőrök, és meglehetősen kevés biztonsági embert lehetett látni a stadionban – jelentette ki a Demokratának Horváth Cs. Attila. – Láttam a verekedőket, akiken érzékelhető volt, hogy az alkohol miatt nem tudnak magukról, ez persze nem menti fel őket. Tettük megdöbbentő és megbocsáthatatlan.

A megyei szövetségi elnök megjegyezte, hogy azért is elképesztő, ami az utolsó fordulóban két helyszínen történt, mert ha profi klubok nem tudják biztosítani a rendet, akkor mi várható el egy megyei bajnokságban szereplő gárdától, ahol se kerítés, se pénz nincs.

Nem ért egyet a kritikával Sallói István, a Siófok vezetője. A korábbi válogatott futballista úgy véli, hogy a meccsen 500-600 szurkolóra számítottak, és így alakították ki a biztosítást is. A mérkőzés alatt rend volt, és senki sem számíthatott arra, hogy a találkozó után verekedés tör ki.

– Minden csapat beengedi a szurkolókat a bajnokság végén, hogy ereklyéket szerezhessenek a játékosoktól. Most is ez történt, és sokáig semmi sem utalt arra, hogy bármi is történhet – mondta lapunknak Sallói. – Most mindenki megpróbál okos dolgokat mondani, mintha új problémáról lenne szó. Azt is hallottam már, hogy a klubok hibáztak, amikor kinyitották a kapukat a pálya felé. 1994-ben részt vettem a kupadöntőn, amikor a Ferencváros megnyerte a trófeát. Akkor az volt a vélemény, hogy a drukkerek nem mehetnek a gyepre ünnepelni. Mindenki emlékezhet rá, hogy aztán kitört a balhé, a rendőrök kardlappal próbálták visszaverni a fradistákat, az esetet követően pedig az akkori belügyminiszter bocsánatot kért a szurkolóktól. A klubok ezt követően hallgatólagos megegyezést kötöttek, miszerint engedélyezik, hogy a szurkolók a pályán ünnepeljenek.

Sallói hozzátette, hogy a siófoki botrányt tucatnyi ember csinálta, és ilyen mindenhol előfordulhat. Megjegyezte, hogy könnyű elverni a port Szeiler Józsefen és rajta, illetve a Fradin és a Siófokon, ám a szurkolói kultúra hiánya, a nem megfelelő törvényi szabályozás régóta meglévő probléma, amiről mindenki tudott, mégsem tettek szinte semmit a helyzet rendezése érdekében.

A klubvezető azért azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy bár kétségtelenül szomorú és látványos eseményekről van szó, de nem ez a magyar labdarúgás legnagyobb problémája.

A törvények jók

Gyurcsány Ferenc sportminiszter a botrányok hatására futballhuliganizmus elleni bizottságot hozott létre, melynek vezetésével az MSZP-s Páva Zoltánt bízta meg. A bizottság tagjai még Bozóky Imre, az MLSZ elnöke, Györgyi Kálmán korábbi legfőbb ügyész, Fodor József, a BM közjogi helyettes államtitkárságának képviselője, Hadas Miklós szociológus, Kolláth György alkotmányjogász, Lapid Lajos, a BRFK főkapitány-helyettese, és Strausz Zsolt az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóságáról.

– Jelentésünkben arról kell véleményt mondanunk, hogy kellenek-e új jogszabályok, vagy pedig a jogalkalmazással van probléma – számolt be a Demokratának a bizottság feladatairól Páva Zoltán. – Június 13-áig kell elkészülnünk, és most (egy héttel a határidő előtt – a szerk.) úgy tűnik, hogy nem feltétlenül kell a törvényeket módosítani, inkább arra lenne szükség, hogy az érintettek betartsák az előírásokat.

Páva Zoltán különösen fontosnak tartja, hogy a sporttörvénynek megfelelően a várhatóan 3000 főnél nagyobb közönséget vonzó rendezvényeken a rendőrség is jelen legyen. Elképzelhető, hogy ennek költségeit az állam fedezné, hisz a nézők biztonsága a legfontosabb, a pénzt pedig más úton „behajtanák” a sportkluboktól. Szinte lehetetlen ugyanis, hogy erre ne legyen pénze az egyesületeknek, ha drága játékosokra ugyanakkor telik.

– Egyértelművé kell tenni, hogy pályára lépni – nem csak a focimeccseken – tilos! Aki ezt a szabályt megszegi, azt példásan meg kell büntetni – jelentette ki a szocialista politikus. – Ugyanígy nem szabad engedni azt sem, hogy vulgáris rigmusoktól, zsidózástól, cigányozástól legyenek hangosak a stadionok. A Magyar Labdarúgó-szövetség kidolgozott egy javaslatot ezzel kapcsolatban, ami a napokban érkezik hozzánk. A biztonság érdekében egyébként nélkülözhetetlen a stadionrekonstrukciós program folytatása is, hiszen a létesítmények többsége nagyon rossz állapotban van. Ki kell építeni a beléptetőrendszert, és ipari kamerákat kell felszerelni a lelátókon. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy tudomásom szerint hosszabb idő óta a Sportfólió Kht. tulajdonában van 150 darab kamera, de ezeket nem szerelték fel sehol.

Páva Zoltánnak egyébként az a véleménye, hogy a Magyar Labdarúgó Liga által bevezetni kívánt szurkolói kártyára még nem érett meg az idő, és ez nem is oldaná meg a helyzetet. A helyes út az lenne, ha mindenkivel betartatnák a jogszabályokat. Ha az illetékesek azt tapasztalják, hogy a Liga, az MLSZ vagy a klubok figyelmen kívül hagyják a törvényi előírásokat, akkor az is megtörténhet, hogy állami döntéssel felfüggesztik a bajnokságot.

A bizottság vezetője azt ígéri, a drukkerek már ősszel tapasztalhatnak változásokat a futballmeccseken. Néhány év múlva pedig az történhet, mint egykor Angliában – megszűnhet az „erődítményrendszer”, eltűnhetnek a korlátok, mert mindenki tisztában lesz azzal, hogy keményen megbüntetik a törvénysértőket.

Az illetékes minisztériumhoz hasonlóan változásokat sürget a klubok tulajdonosaiból álló ligatanács is. Az egyesületek vezetői szorgalmazzák, hogy a sportrendezvényeken elkövetett rendzavarást garázdaságként értékeljék a hatóságok, és emelkedjenek a büntetési tételek is. Azt szeretnék elérni, hogy a demonstrációkhoz hasonlóan a rendőrség ingyen biztosítsa a sportrendezvényeket. Úgy gondolják, helyes volna, ha a meccseken készült videofelvételeket bizonyítékként lehetne kezelni az eljárás során. A Magyar Labdarúgó Liga ezzel párhuzamosan hozott egy határozatot, miszerint a jövőben a találkozók biztosítását csak olyan cégek végezhetik, amelyekkel a megkötött szerződéseket az MLL jóváhagyta. Bevezetik az úgynevezett szurkolói kártyát is, és a jövőben csak ezzel lehet majd belépőt váltani a meccsekre. A nézőtéri hangulatot gerjesztő vezetőket, edzőket és játékosokat pedig ezentúl gyorsan és példásan megbüntetik. A Liga egyébiránt fegyelmi eljárás alá vonta Szeiler Józsefet, az FTC Rt. vezérigazgatóját és futballcégét, valamint Sallói Istvánt és a siófoki futball kft.-t a május harmincadikán történtek miatt. A hatóságok pedig kilenc Üllői úti garázda ellen folytatnak eljárást bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.

A sporttársadalom a radikális változtatások lázában ég. Úgy látszik, hogy a botrányokat követő lépések következtében megoldódhat egy régen meglévő nagy probléma. Ez viszont nem változtat azon, hogy Tököli Attilát annyira megviselte saját szurkolóinak magatartása – őt is megverték a drukkerek -, hogy külföldre távozik. Szűcs Lajos pedig, csakúgy, mint Tököli, lemondta a válogatottságot. És nyilván hosszú idő kell ahhoz is, hogy azok a drukkerek, akik a botrányok miatt nem akarnak többet meccsre menni, meggondolják magukat, bár nagy kérdés, egyáltalán mi indítja őket arra, hogy újra a magyar futballisták gyenge teljesítményét figyeljék.

* * *

Távozzanak az MLSZ vezetői!

Távozásra szólította fel Bozóky Imre elnököt és Berzi Sándor főtitkárt Horváth Cs. Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó-szövetség első embere az MLSZ legutóbbi közgyűlésén. Az okokról a Demokrata is megkérdezte a sportvezetőt.

– Labdarúgásunkban szinte minden szinten csőd van, de a labdarúgó-szövetség vezetői ennek ellenére ragaszkodnak posztjukhoz. Három és fél évig vártam, hagytam a jelenlegi vezetést dolgozni, de most úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy hallassam a hangomat, és ezáltal felhívjam a figyelmet a gondokra – mondta Horváth Cs. Attila. – A közgyűlésen több kérdést is feltettem, ám ezekre nem kaptam megnyugtató választ. Kíváncsi voltam arra, hol tart a Bozsik-program, ki a vezetője? Nem tudjuk, miért nem kapták meg a klubok a beígért jussukat, miért nem épült meg a beígért műfüves pályákból egy sem, vagy hogy miért zártak ki a programból utánpótlásnevelő egyesületeket.

A megyei elnök szerint problémás a játékvezetők helyzete is, akik nem kapták meg fizetésüket. A játékvezetői bizottság éves költségvetése ugyanakkor 252 millióról 185 millió forintra csökkent. Tavaly volt túlköltekezés, vagy idén nem lesz elég pénz?

Meglepő az is, hogy bár a bajnokságokkal kapcsolatos számos teendőt átvettek az azóta létrejött labdarúgó ligák, az MLSZ apparátusa tovább nőtt, s a költségvetés hatvan százalékát, 800 millió forintot a bérjellegű kifizetések és a járulékok teszik ki.

– Elkeseredett vagyok a jelenlegi helyzet miatt, ezért le is mondtam a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga alelnöki posztjáról – tette hozzá Horváth Cs. – A magam részéről le is zártam volna a történteket, ha az alapszabály-módosítás napirendi pontnál nem követ el törvénysértést Berzi úr. Az történt ugyanis, hogy egy megyei klubunk szabályszerűen elküldött módosító indítványát önkényesen nem tárta a közgyűlés elé. Bizonyítékokat mutattam be, hogy minden az alapszabály szerint történt, időben el lett küldve az indítvány, de a főtitkár urat ez nem érdekelte. A fent felsoroltak miatt lemondásra szólítom fel Bozóky és Berzi urat. Persze nem ők a magyar futball fejlődésének egyedüli kerékkötői, de vezetőként vállalniuk kell a felelősséget.