Hazajönnek a magyarok

Több mint 154 ezer magyar kért tartós letelepedési engedélyt Nagy-Britanniában, hogy a brexit utáni átmeneti időszak lejártával is a korábbi jogosultságaival élhessen a szigetországban – derül ki a brit belügyminisztérium összesítéséből. Hogy ezen honfitársainknak hosszú távon is búcsút kell-e mondanunk, egyelőre nem tudni. Az általános tendenciák azonban bizakodásra adnak okot.

A KSH legfrissebb adatai szerint immár két éve több honfitársunk jön haza külföldről, mint amennyi kivándorol. 2020-ban 19 300-an hagyták el hazánkat, míg ennél négyezerrel többen, 23 100-an tértek vissza. Magyarország EU-csatlakozása óta 2019-ben volt először pozitív a magyar állampolgárok nemzetközi vándorlási egyenlege: akkor 23 772-en költöztek haza, és 21 900-an mentek el. A célországok listája 2018 óta változatlan: Ausztriát, Németországot és az Egyesült Királyságot találjuk a legvonzóbbnak. A számok 2015-től kezdtek csökkenni. Akkor 32 852-en hagyták el hazánkat, ez csökkent le évről évre a tavalyi 19 300-ra. A KSH meghatározása szerint kivándorlónak az számít, akik külföldi letelepedés szándékával, visszatérést nem tervezve végleg vagy visszatérést tervezve, de tartósan hagyja el Magyarországot, ezt be is jelenti, és megszünteti itthoni lakcímét. Mivel az uniós munkavállalási engedélyen kívül más okmányra nincs szüksége a magyaroknak, sokan itthoni lakcímüket is megtartják. A ki- és hazavándorló magyarokra vonatkozó statisztika alulbecsüli a tényleges mozgások számát: a kiköltözők többen lehetnek, ugyanakkor a visszatérők között is vannak olyanok, akik bejelentés nélkül költöztek külföldre. Viszont az egyértelműen kiolvasható a számokból, hogy csökkent a kivándorlási hajlandóság, és már tendenciává vált, hogy többen költöznek haza, mint amennyien külföldre.

Tapasztalatot szerezni

A külföldre települt magyarok ügye vissza-visszatérő beszédtéma a belpolitikában. Az ellenzék előszeretettel hangoztatja, hogy „nem bevándorlási probléma van Magyarországon, hanem kivándorlási”, holott a magyarok kivándorlása a régió országaihoz képest mindig alacsony volt. Az EU LFS statisztikája szerint Magyarországon a 15–64 évesek elvándorlási aránya 2010-ben 1,3 százalék volt, a régióban csak Csehországban volt ennél kisebb. Bár a 2010-es évek elején felgyorsult a kivándorlás, a fenti mutató két százalékponttal emelkedett, ami a térségben még mindig általános mértékű növekedésnek számított. Majd 2015-től Magyarország ismét a szerényebb elvándorlást mutató országok közé került vissza.

A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban a kezdetektől fogva változatlan: az uniós csatlakozással megnyílt az út a szabad munkavállalás előtt, aminek számos előnye van a tapasztalatszerzéstől a nyelvtudás bővítéséig, ezért nem gátolni, hanem segíteni kell ebben a fiatalokat. Mindezek mellett a kormány feladatának tekinti, hogy olyan vonzó feltételeket tudjon kínálni a munkahelyek és a családalapítás terén, hogy minél több kivándorolt fiatal térjen haza otthonteremtés céljából. Orbán Viktor 2012-ben beszélt arról, hogy öt-hat év múlva nagy tömegben jönnek majd vissza Magyarországra a fiatalok, akik külföldre mentek pénzt keresni vagy pusztán kalandvágyból. 2019-ben egy szakmai konferencián kijelentette, hogy a fiatalok az ország aranytartaléka, és „aki elereszti a fiataljait, az elveszíti a jövőjét”. Hangsúlyozta, külföldön eltölteni valamennyi időt, tanulni, dolgozni mindig hasznos, de előbb-utóbb vissza kell térni, mert a fiatalok jövője nem ott, hanem itthon van.

Mutatja ezt Albert Gergőnek, a szászvári Piccolo Bistro tulajdonosának története is. Gergő 2019 őszén tért haza Olaszországból, hogy a kicsiny Baranya megyei faluban olasz éttermet nyisson. A szakács végzettségű fiatalember elsősorban a szakmai fejlődés és a jobb pénzkereseti lehetőség érdekében vágott neki a kalandnak 2015-ben. Sikerült is rögtön a szakmájában elhelyezkednie, és az eredeti olasz pizza készítésének fortélyait is elsajátította.

– Eredetileg nem szerepelt a terveim között, hogy éttermet nyissak. Egy rövid itthoni látogatásom során felfigyeltem egy eladó ingatlanra a falu központjában, és rögtön megláttam benne a lehetőséget. A kinti munkából félretett pénzemből megvásároltam, majd mielőtt végleg hazaköltöztem volna, egy kis időre még visszatértem Olaszországba. Amikor hazajöttem, a következő egy évem arról szólt, hogy az egykori virágboltot családi, baráti segítséggel étteremmé alakítsuk. Szerencsére Olaszországban nemcsak a pizzasütés rejtelmeibe láthattam bele, hanem abba is, hogyan kell üzemeltetni egy vendéglátó egységet, így bátran vágtam bele a vendéglátásba – emlékszik vissza a kezdetekre. Az olasz pizzát, tésztát és salátát kínáló étterem a koronavírus-járvány második hulláma előtt, 2020 őszén nyitott meg, a tulajdonos azonban mégis szerencsésnek látja a helyzetét. Az elviteles rendeléseknek és a kiszállításoknak köszönhetően nem a túlélésért kellett küzdeniük, hiszen a hamar népszerűvé vált új vállalkozás idén még növekedni is tudott.

– Bővült a dolgozói létszám és azon települések listája is, ahová kiszállítást vállalunk. Sikerült még nyitnom egy sörözőt is, amely egyben Szászvár egyetlen és legrégebbi sörözője. Nincs okom panaszra, hiszen folyamatosan egyre több a rendelés, és a helyben fogyasztás csak most kezdett igazán beindulni – mondja Albert Gergő. Olasz étterem lévén az alapanyagok többségét Olaszországból hozatja, de helyi termelőktől is szokott rendelni, így a kis vállalkozás több környékbeli családnak nyújt megélhetést.

A család pótolhatatlan

A visszatérők statisztikáját árnyalja, hogy nem tudjuk biztosan, itthon is maradnak-e, akik hazajönnek, vagy a jövőben ismét külföldön szándékoznak majd dolgozni. Horváth Zsolt 12 évet dolgozott Angliában kamionsofőrként, most költöztetéssel, szállítással foglalkozik. Kérdésünkre elmondja, az a tapasztalata, hogy a hazaköltözők inkább azok közül kerülnek ki, akik már legalább öt-hét éve vagy még régebben kint élnek. Hozzáteszi, közülük sokan az osztrák határ közelében telepednek le, és ingázva Ausztriában vagy Németországban vállalnak munkát. Ügyfelei között nagy számban találhatóak a külföldről, főleg Angliából hazatérni vágyók. A vállalkozó lapunknak megerősítette, ő is azt tapasztalja, hogy már több honfitársunk költözik haza, mint amennyi külföldre.

– A vírus miatti lezárások során sokan megtapasztalták, hogy az itthoni családi, baráti kapcsolatokat nem pótolja semmi. A karantén alatt, amikor nem tudtak Magyarországra látogatni, sokan szembesültek azzal, hogy hiába élnek kint már évek óta, nincsenek barátaik, a szomszédokon kívül alig vannak ismerőseik – mondja Horváth Zsolt. Úgy látja, nemcsak a gyári munkások, a szerényebb körülmények között élők költöznek emiatt haza, hanem azok is, akiknek az átlagosnál jobb az anyagi helyzetük. Megjegyzi, igaz, hogy az utóbbi időben nőttek itthon a bérek, de ez Angliában sincs másként. Ezért aki itthon havonta minimum kétszázezer forintot félre tud tenni, annak nem éri meg külföldre mennie. Kérdésünkre, miszerint a romló közbiztonság és a migráció mennyire lehet döntő tényező a hazaköltést fontolgatóknak, azt válaszolja, ő nem beszélt még olyan magyarral, aki emiatt hagyná ott Angliát.

Már nem éri meg külföldön dolgozni

Megkérdeztünk több neve elhallgatását kérő, külföldön élő magyart. Az általános vélekedés az, hogy akinek van lehetősége Magyarországon szakmailag és anyagilag is boldogulni, az nem cserél hazát. Az utóbbi pár évben ez egyre több magyarnak adatik meg, ezért lassult a kivándorlás üteme. Volt, aki arra hívta fel figyelmünket, hogy a kivándorolt magyarok többsége soha nem véglegesen tervezte a letelepedést, csak ameddig összegyűjti a lakásra, az induló vállalkozásra való összeget, és a hazatérők száma azért ugrott meg, mert az évek múltával egyre többen valósították meg ezt a céljukat, és most visszajönnek. Sokuknak családja is lett azóta, és nem szeretnék, ha a gyerekük a bevándorlókkal együtt járna iskolába.

Lovász Tamás kilenc Angliában töltött év után hasonló okokból döntött úgy, hogy végleg hazaköltözik. A 36 éves férfi döntésében jelentős szerepet játszott az itthoni bérek ugrásszerű növekedése, aminek köszönhetően már úgy látja, nincs értelme tovább kint maradni. A víz- és fűtésszerelő végzettségű fiatalember a jobb anyagi megélhetés reményében 2012-ben ment Londonba, konyhai mosogatóként kezdte, majd egy gyárban dolgozott. Egy év telt el, mire sikerült a szakmájában elhelyezkednie. Kezdetben egy négyszobás lakásban lakott tizedmagával. Mivel ott egy átlagkeresetből szinte megfizethetetlen az önálló albérlet, három éve sikerült odáig eljutnia, hogy csak a feleségével és a kint született kislányával együtt lakjon, és ne másokkal közösen.

– Az angliai fizetésből még mindig többet tudok félretenni, mint ha Magyarországon élnék, de a különbség már nem olyan számottevő, hogy ezért megérné kint maradni. Ha egy-két százezerrel kevesebb marad is így, de legalább a gyermekem láthatja a nagyszüleit, és ők is láthatják az unokájukat felnőni. Nekem fontos, hogy magyar közegben nevelhetem fel, hogy megismerje a magyar történelmet és a magyar kultúrát, és büszke legyen magyarságára – mondja lapunknak Tamás. Hozzáteszi, a hazai fizetések miatt egyre több kint élő magyar gondolkodik hasonlóképpen.

– Magyarország az elmúlt években nyugatiasodott, megnőtt az életszínvonal. Ezt még a nem kormánypárti szavazók közül is sokan így látják. A fejlődés csak akkor folytatódhat, ha a 2022-es választást nem a kormányzásra képtelen ellenzék nyeri. Szülővárosom, Debrecen is olyan mértékben fejlődött, hogy ott szeretnék élni, miután hazaköltöztem – teszi hozzá. Megjegyzi, a kint élőkkel beszélgetve úgy látja, a hazaköltözők több mint fele az ugrásszerű növekedésnek indult hazai bérek miatt jön vissza Magyarországra.