Hazug háború Magyarország ellen
A Soros-alapítvány volt igazgatója szerint Lengyelországot és Magyarországot valós érvek felsorakoztatása nélkül ostorozza a külföldi fősodrú média, a magyar kormány népszerűségének az okait pedig nem látják világosan – egyebek mellett ez derül ki azokból a dokumentumokból, amelyek ismertetését múlt héten kezdte el a Magyar Nemzet. Az is világos, hogy amennyiben szocialista lenne a magyar kormányfő, akkor máshogy állna hozzá a sajtó és az Európai Unió is.Szokatlanul terjedelmes dokumentumhalmaz jutott el ismeretlen e-mail-címről a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez. Az anyagok egyebek mellett többórányi Skype-interjút tartalmaznak – ezek tartalmát múlt héten kezdte el közölni a Magyar Nemzet. Az egyik megszólaltatott Andrej Nosko: a CEU-n politikatudományból doktorált férfi 2018-ig a Soros-féle Open Society Foundations, vagyis a Nyílt Társadalom Alapítványok igazgatójaként, majd első számú divízióvezetőjeként tevékenykedett.
A napilap több részletet is kiemel az interjúból. Andrej Nosko beszélgetőpartnere egyebek mellett arra volt kíváncsi, mi az oka annak, hogy több kelet-közép-európai állam, köztük Magyarország és Lengyelország a nemzetközi média érdeklődésének homlokterébe került. A Nyílt Társadalom Alapítványok korábbi igazgatója szerint torzítanak a tudósítások ezekről az országokról. Az okok között említette, hogy a korábbinál jóval kevesebb tudósítója van a fontosabb médiumoknak, akik ráadásul több ország ügyeiről is tájékoztatnak. Ez pedig „intellektuális lustaságot” eredményez, ami oda vezet, hogy Lengyelországot és Magyarországot nagyon könnyen, valós érvek nélkül lehet ostorozni. Vagyis, tette hozzá, ezek a tudósítások elfogultak.
A férfi felidézte, hogy amikor az alapítványnál dolgozott, és külföldi tudósítók jellemzően arról érdeklődtek a szervezetnél, tudnának-e ajánlani nekik valakit, akivel beszélhetnek, akkor a különböző mértékben elfogult kapcsolatok rendszerint saját kollégáikat ajánlották, vagyis olyanokat, akiknek a meggyőződése az övékéhez hasonló volt. A nyelv ugyancsak problémát okoz.
– Nem sok külföldi újságíró beszéli a magyart, így például az átlagemberrel sem tudnak szóba elegyedni, ahogy a helyi híreket sem tudják elolvasni. Ezt saját tapasztalataim alapján mondom, mivel ismertem több korábbi tudósítót, akik sem beszélni, sem olvasni nem tudtak magyarul. Ezért a többségük másodlagos forrásokra tud csak támaszkodni. Ezek a másodlagos források pedig ugyancsak erősen torzítanak, egyebek mellett a magyar kormány legitimitásával kapcsolatban – mondta a Nyílt Társadalom Alapítványok korábbi igazgatója.
Nosko szerint például jellemzően nem említik meg, hogy a magyar kabinet ténylegesen nagy népszerűségnek örvend a társadalom jelentős részében. Ehelyett olyasmit írnak, hogy a kormány a szabadság korlátozásával tartja fenn hatalmát.
A Noskóval készült beszélgetés egy másik részletét vasárnap ismertette a Magyar Nemzet. Ebben a korábbi Nyílt Társadalom-igazgató a nemzetközi sajtó magyar kormánnyal szembeni elfogultságával kapcsolatban úgy fogalmaz: „A médiában zömében balliberális emberek dolgoznak.”
– Ez annak köszönhető, amit szelekciós torzításnak nevezhetnék – magyarázta Andrej Nosko.
A Skype-interjú készítője feltette a kérdést, ez a fajta elfogultság a médiában – vagyis hogy különböző mértékű figyelmet szentelnek például Magyarországnak és Romániának – maguktól a pártoktól érkezik-e? A Soros-alapítvány korábbi igazgatója szerint erre a válasz egyértelműen igen.
– Ez normális törzsi és csordaviselkedés. Egy csoportosulásból jönnek, és nem fogják bírálni a sajátjaikat – fogalmazott Andrej Nosko.
Nosko szerint amennyiben szocialista lenne a magyar kormányfő, akkor másképpen állna hozzá a média és az Európai Unió is. Példaként említette a szlovák Robert Fico miniszterelnökségét, hozzáfűzve, hogy kormányzása idején ölték meg Ján Kuciak oknyomozó újságírót. Fico „sokkal rosszabb dolgokat tett, mint a magyar miniszterelnök”, mondta a Nyílt Társadalom Alapítványok korábbi fontos vezetője.
– Jót szórakoztam […], amikor a magyar médiaszabadságot Monika Beňová szlovák szocialista képviselőnő bírálta, aki a magyarnál sokkal korlátozóbb törvényt szavazott meg a saját hazájában. Beňovának tehát volt képe azt a médiatörvényt kritizálni, amely feleannyira sem korlátozó, mint amelyet a saját pártja otthon, Szlovákiában megszavazott – említett egy másik esetet Andrej Nosko.
A férfi a Magyarországon is jól ismert Freedom House-ról is beszélt.
– És akkor olyasmiket lehet olvasni, mint a Freedom House Nations in Transit nevű demokráciaértékelő tanulmánya. Elég irritáló volt a Szlovákiával foglalkozó fejezetük. Elemzés helyett gyakorlatilag agitpropanyagot írtak. Ennek az a lényege, hogy amikor a barátaid kormányon vannak, akkor az ország jól teljesít. Ha nem a barátaid vannak hatalmon, akkor nem teljesítenek jól. Akkor akármit csinálnak, nem elég jó – fogalmazott Nosko.
A dokumentumok a Soros-alapítvány egykori igazgatójának „vallomásán” kívül is tartalmaznak érdekes információkat. Ilyen például a Kálmán Mátyás baloldali újságíróval készített videós interjú, „amelynek során a 24.hu, valamint az Index korábbi munkatársa elmondta, munkájuk során alapos instrukciókat kapnak, kikkel beszélhetnek, illetve hogy miként függnek az NGO-któl” – írta a felvételek kapcsán a Magyar Nemzet.
Kálmán Mátyás egyebek mellett kifejtette: nem lehet tudni, hogy az adott újságíró éppen kapott-e egy meghívást egy jó hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából. Saját személyes tapasztalatairól is szót ejtett.
– Meghívtak Brüsszelbe és Strasbourgba, hogy egyedi eseményekről tudósítsak. Ilyen szituációkban az újságírókat gyakorlatilag utasítják, hogy hova menjenek és kivel beszéljenek. És ha másik országban van az ember, szüksége is van ilyen szervezőre, akiben megbízhat, hogy a legjobb megszólalókkal és szakértőkkel kösse össze – mondta.
Szerinte nem jó, hogy a sajtó munkatársai ilyen mértékben függenek az NGO-któl, és úgy véli, így nehéz transzparensen működni. Később egy Soros György által finanszírozott jogvédő szervezetet is azon civil szervezetek között említett, amelyek minél nagyobb mértékben vonnák ellenőrzésük alá az újságírókat.
– Valóban látott olyan NGO-kat, amelyek függő helyzetbe hozták [a külföldi újságírókat], és amelyek ténylegesen korlátozták szabadságukat? – kérdezte Kálmánt a beszélgetőpartnere, mire azt válaszolta:
– Úgy gondolom, hogy a legtöbb NGO ezt teszi, az Amnesty Internationalt is beleértve.
A Magyar Nemzethez eljutott felvételek között volt az a beszélgetés is, amelyen Dalibor Roháč, egy amerikai kutatóintézet munkatársa hallható. Az American Enterprise Institute részéről Kelet-Közép-Európa és az unió folyamatait vizsgáló Roháč szavaiból ugyancsak az derül ki, hogy amennyiben egy tagállam kormánya azt csinálja, amit Brüsszel akar, akkor sem indítanak az adott ország ellen vizsgálatot, ha jelentős ott a korrupció és lopják az uniós pénzeket. Ha viszont valamely ország szembemegy Brüsszel akaratával, folyamatos támadásokra számíthat. A kettős mérce tehát nem csupán politikai, hanem gazdasági kérdésekben is érvényesül.
Az interjú készítője például arról faggatta, hogy amennyiben Magyarországot miniszterelnökként nem Orbán Viktor vezetné, de ugyanolyan intézkedéseket hozna, mint a mostani kormányfő, az illető milyen hozzáállásra számíthatna az európai sajtó és politika részéről.
– A médiaelitek és az európai intézmények hajlamosak arra, hogy a saját embereiknek tartott szereplőknek megadják az ártatlanság vélelmét, például olyan helyzetekben is, amikor ezt Orbántól megtagadják – kezdte válaszát Roháč, majd Robert Fico volt szlovák miniszterelnököt hozta fel példaként. Mint kifejtette: a névleg szociáldemokrata Fico vezette kormány meglehetősen korrupt volt, ám Ficót mégis saját emberüknek tartották, mivel az európai szocialisták frakciójában ült, és nem is kellett olyan kedvezőtlen brüsszeli reakciókkal szembenéznie, mint Orbán Viktornak.
– Véleményem szerint ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének – tette hozzá Roháč. – Ne feledjük, hogy 2010-ben a szocialisták korrupciós botrányokba buktak bele, és Magyarország megosztottsága sem Orbánnal kezdődött – mondta, hozzátéve, szerinte a magyarországi baloldal kevésbé bocsátkozna bele olyan vitákba, amelyek például a migrációról, a multikulturalizmusról vagy a liberalizmusról szólnak. Ezzel pedig, adott hangot véleményének, jóval nagyobb mozgásszabadságot vásárolhatna magának Brüsszelben, ahogy tette azt Bulgária és Románia is.
Jó példa a kettős mércére az oroszokhoz fűződő viszony is.
– Bulgária van jelenleg legközelebb Oroszországhoz, s lehet tudni, hogy számos állam, köztük Csehország és Ausztria is együttműködik az oroszokkal, a média mégis leginkább Magyarországot bírálja – mondta a videós interjúban Roháč, hozzátéve, „Németországnak is megvan a saját története Oroszországgal kapcsolatban, elég az Északi Áramlat 2-t említeni, és az egyik korábbi kancellárt [Gerhard Schrödert – a szerk.], aki benne van az egyik orosz állami vállalat igazgatóságában.”
– Bár bírálható, hogy a magyar kormány gesztusokat és engedményeket tesz az oroszoknak, más kormányok is tesznek ilyeneket, például az olaszok vagy a németek, és ezeket az eseteket is ugyanúgy kellene kritizálni. […] Magyarország egy kicsit ugyan kiemelkedik az említett mezőnyből, de hogy teljesen Putyin zsebében volna? Természetesen nem – mondta Dalibor Roháč.
A három, lapzártánkig nyilvánosságra került beszélgetés teljes mértékben összecseng: a brüsszeli elit és a fősodrú média a Soros-féle hálózattal karöltve kettős mércét alkalmaz, alaptalanul, politikai okokból támadja hazánkat és Lengyelországot, valós érvek és bizonyítékok nélkül.