Lapzártakor már legalább százan jelentették be, hogy visszaadják kitüntetésüket Bayer Zsolt lovagkeresztje miatt. Nem a publicistáról van szó, a kitüntetések visszaadásakor látszólag erőszakmentes, valójában kemény és szervezett profi akció zajlik, amely azt akarja bebizonyítani, hogy nácik előtt hajlong Orbán Viktor Magyarországa, ezért váltani kell. Ezt sugallja az a Bayer Zsolt kapcsán indult hadművelet is, amit „soft power” néven ismernek a világ virtuális hadszínterein.

A „soft power” szó szerint „puha erőt” jelent magyarul. Valójában olyan formálisan erőszakmentes, kifejezetten civil bázisú politikai akciókat takar, amelyek képesek bármilyen hatalom megbuktatására. Kormányok, államszövetségek, akár a legkeményebb diktatúrák megdöntésére is. Bár a hazai ballib portálok tagadják a soft power szisztémák létezését, illetve azt próbálják bemagyarázni a közvéleménynek, hogy egészen mást takar ez a fogalom, a soft power létező tudomány a nyugati világban: egyetemen oktatják, kiterjedt irodalma van.

A hadviselési mód atyja az amerikai Gene Sharp politológus (a képen), a Harvard egyetem professzora, aki az általa alapított Albert Einstein Alapítványon keresztül terjeszti a tudást a szélrózsa minden irányába. Sharpot saját állítása szerint Mahatma Gandhi fegyvertelen harca és mozgalma indította az új diszciplína elméleteinek és gyakorlati útmutatásainak kidolgozására. A különbség csak annyi, hogy amíg Gandhi mozgalmát mindig átszőtték az általános emberi morál, illetve a gazdag indiai hagyományrendszer aranyszálai, addig a Sharp által teremtett elméleti rendszer egy kifejezetten pragmatikus, minden ideológiát és történelmi kötődést mellőző iskola. Követheti bárki. Felhasználta módszereit a lengyel Szolidaritás mozgalom, de használták a Sevardnadzét elkergető grúz forradalom, illetve a Milosevicset megbuktató szerb OTPOR mozgalom csoportjai is. Az OTPOR tagjait egyébként épp a budapesti Hilton szállóban készítették fel annak idején a harcra. A soft power gyilkos erejét és rettenetes következményeit pedig az úgynevezett „Arab tavasz” eseménysorozatán keresztül ismerhette meg a világ.


A Jóbarát küldetése

Magyarország ellen számtalan soft power akció indult, és indul nyilván a jövőben is. Vitatkoznak a szakértők, van, aki szerint a taxissztrájk volt az első, civil akciónak álcázott, fegyvertelen puccskísérlet hazánkban, de van, aki úgy véli, a magyarok már a Bős–Nagymaros elleni tiltakozások kapcsán is megismerkedhettek a lágy erő acélos keménységével.

Hogy mit és hogyan kell csinálni, azt Sharp ismerteti könyveiben, mindenek­előtt A diktatúrából a demokráciába című kötetében, amelyet harminc nyelvre fordítottak le eddig a világban. Az elsők között oroszra is. Sharp tematikus csoportokba osztva, összesen 198 módszert ajánl az éppen regnáló hatalmak megdöntésére. Könyveinek nyelvezete és logikája feltűnően és szándékoltan egyszerű, alászáll a tudományosság magasabb szféráiból, hogy ne csak a liberális értelmiségiek értsék a bennük rejlő gondolatokat, de akár a burmai parasztok is.

A módszerek igazából a 2010-es kormányváltás után honosodtak meg. André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője igyekezett professzionálissá tenni alkalmazásukat. Ő 2013-ban és 2014-ben állomásozott Budapesten. Ezalatt szinte minden civil tüntetésen személyesen megjelent, messze túllépve ezzel a diplomáciai kereteket. Nem véletlenül. Az amerikai vezetés kezdettől felismerte a soft powerben rejlő lehetőségeket, és alkalmazza is azokat a „demokráciaexport” jegyében. Gene Sharp állítja, hogy egyetlen centet sem kapott a CIA-tól vagy az amerikai külügytől. Ez minden bizonnyal igaz, hiszen a soft power módszere az is, hogy a kormányzati pénzek magánalapítványok, magánintézetek, magánvállalkozások hálózatán keresztül jutnak el a címzetthez. Ez tehát nem változtat a lényegen. Az „Arab tavasz” és az „Ukrán forradalom” fedőnevű akciósorozat a soft power tipikus lépéseivel, civil tüntetésekkel kezdődött, hogy aztán a fegyverek is szerepet kapjanak a „demokráciaexport” fedőnevű káoszban.


Felnagyít és elhallgat

Sharp szerint a civilnek álcázott, formálisan erőszakmentes agresszió mindig célhoz ér. A kormányok általában az erő jegyében működnek: hadsereg, hatóságok, igazságszolgáltatás, rendőrség… A belföldinek látszó civil fellépés zavarba ejti őket, mert az ilyen mozgalmak okozta fenyegetés tényleges erejét nem képesek azonosítani, ezért nincs is rá megfelelő válaszuk. Márpedig a célirányosan kiképzett és anyagilag támogatott civilek mindenütt hatásosan mozgósíthatók.

Az napi rutinja az akcióknak, amikor bizonyos tényeket, hibákat, tévedéseket erősen túldimenzionálva, felnagyítva tálalnak a közvélemény elé, vagy kiragadják e tényeket valós közegükből, illetve nem létező problémákat, összefüggéseket kreálnak, azaz manipulálják a közvéleményt. Nem véletlen, hogy a hazai civil tüntetések éppen André Goodfriend itt-tartózkodásának idején váltak egyre professzionálisabbá, és egyre manipuláltabbakká is. Nem mintha addig nem lett volna eléggé professzionális és manipulált a hazai markánsan balliberális civil közeg tábora, George Sorosnak és az ő Nyílt Társadalom Alapítványának köszönhetően, azonban csak napjainkban kezd kiderülni a maga teljességében, hogy Soros miként működtette hálózatát, miként oszt pénzt olyan szervezeteknek és weboldalaknak, amelyek az Orbán-kormány lejáratásán, sőt megbuktatásán dolgoznak.

Egy felmérés kiderítette, hogy a hazai civil tüntetések kemény magját ugyanazok az emberek alkotják: tüntetésről tüntetésre járnak, legyen szó bármiről. Feltehetően ők pénzt kaptak ezért. És az sem titok, hogy a legtöbb tüntetés szervezői úgy hiszik, ha győznek, előnyös pozíciót szereznek az általuk kiharcolt új rendszerben. Ezt hívják „motivációs pályának”. Míg a szélesebb tömegeket mindig a jobbítás hívószavával lehet mozgósítani, addig a szervezőket és a vezetőket a felemelkedés ígéretével.

Hosszú a leltár, amelyben a 2010-es kormányváltás után lezajlott civil tüntetéseket, tiltakozó mozgalmakat akarnánk összegyűjteni: sajtószabadság, internet­adó, felsőoktatás, rezidensek és így tovább. Mindegyik szervezésében komoly szerepet játszottak a közösségi oldalak, és mindegyikben megjelentek hol rejtett, hol kevésbé rejtett módon a valóságot elferdítő manipulációs elemek. Ezekből ragadunk ki néhányat, hogy a soft power működését jobban megismerhessük.


Védd a fákat!

A Ligetvédők mozgalma a legfrissebb példa. Egész Budapest várja már évtizedek óta, hogy megújuljon a lompos, lepusztult, gyakorlatilag használhatatlan Városliget. Amikor végre megszületett egy nagyszabású terv, amelynek megvalósulásával Budapest nagyot léphet előre az európai fővárosok versenyében, megjelentek az úgynevezett természetvédők, a fák kivágása ellen tiltakozva. Valójában persze nem erről van szó, hiszen a kivágott fákat a magyar törvények szerint eleve pótolni kell, másrészt egy park átépítése elkerülhetetlenül együtt jár fák kivágásával és ültetésével, amit a tervekből pontosan ki is lehet olvasni, itt azonban más a cél: a kormányellenes hisztéria és a botrány eszközeivel sulykolni a közvéleménybe, hogy a hatalom rossz és erőszakos. Itt és most kell botrányt kavarni, mert ha elkészül a Liget, mindenki látja, milyen szép lett.

Szaniszló Ferenc díja

Ez egy sikeres soft power akció volt. A délszláv háború idején Szaniszló Ferenc a legendás Panoráma hírműsor tudósítójaként szenzációs és szinte minden esetben életveszélyes helyszíni beszámolókat készített a magyar nézők számára. Szaniszlót ezért a szocialista kormányok idején a Magyar Újságírók Közössége Táncsics-díjra terjesztette fel, amit vitathatatlanul megérdemelt volna, azonban abban az évben, hogy tőle megtagadhassák az elismerést, hat helyett csak öt díjat osztottak ki. 2013-ban Balog Zoltán miniszter személyesen adta át neki a Táncsics-díjat, ami addig az újságírószakma legrangosabb kitüntetésének számított. Ezt követően baloldali, korábban kitüntetett újságírók sorra bejelentették, visszaadják a maguk díját. A tiltakozásoktól megrettenő miniszter nyílt levélben kérte Szaniszló Ferencet, adja vissza a neki odaítélt díjat, ami megtörtént. Ezzel a baloldali-liberális tábor hatalmas sikert aratott, a Táncsics-díj erkölcsi értéke pedig megsemmisült.


Bayer Zsolt díja

Fotó: MTI, archív

Egy folyóba nem lehet kétszer belelépni. Ami bejött Szaniszló Ferenc esetében, nem jött be Bayer Zsolt kitüntetésekor, pedig míg korábban egytucatnyi tiltakozás elég volt a kormány meghátráltatására, most száznál több tiltakozó sem volt képes Bayer Zsolt lovagkeresztjét visszavonatni. Ehhez az is kellett, hogy több jobboldali kitüntetett nyilvánosan kiállt Bayer Zsolt mellett, így Schmidt Mária történész, Pesty László televíziós személyiség és Bencsik András, lapunk főszerkesztője is. A soft power ezúttal szerencsére puhának bizonyult.


Habony és Rogán

A soft power akciók leghatásosabb eleme, ha korrupcióval vádolják a bukásra kijelölt kormányt. Grúzia, Szerbia, majd pedig Ukrajna esetében a korrupció elleni tiltakozás lett a hatalom megbuktatásának első lépése. A fegyvert Csehországban is bevetették, de ott csak Petr Necas miniszterelnök lemondását tudták elérni vele, az általános felfordulás elmaradt. Magyarország sem úszta meg, az „amerikai kitiltási lista” ügyét mindenki jól ismeri. Máig nem sikerült az amerikaiaknak egyetlen bizonyítékot sem felmutatni, így végül hiteltelenek lettek az amerikai kormányzat kezdetben hatalmas visszhangot vető korrupciós híresztelései. Ez a soft power akció Budapesten ugyan megbukott, de Ukrajnában a legvéresebb polgárháborúhoz vezetett. (Olyan válsághoz, hogy Kijev aranykészletét hamarosan ki kellett menteni Amerikába… úgymond megőrzésre.) Ezek az akciók ugyanis, amennyiben a társadalom belső stabilitását egyéb akciókkal előzetesen sikerült meggyengíteni, életveszélyesek lehetnek, elég az arab tavaszra, illetve Szíria sorsára utalni.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a média a soft power akciók egyik legjelentősebb motorja. Számos nyugat-európai tévétársaság például az első Békemenet félmilliós tömegét kormányellenes tüntetésként mutatta be nézőinek, hogy igazolja a többnyire kívülről vezérelt, baloldali civil tüntetések állításának igazolását a kormányzati terrorról és annak elutasítottságáról, ez azonban nem jött be. A külföldi nézőt rövid távon be lehetett csapni, a hazai közvéleményt nem. A Habony- és Rogán-jelenség, azaz egy, a miniszterelnökhöz közel álló személyiség elleni lélektani hadjárat, avagy a kormány erős emberei kapcsán felvetett korrupciós sejtetések mind ugyanazt a célt szolgálják, a társadalom bizalmának meggyengítését. Hogy egy alkalmas pillanatban ügyesen előrántott civil tüntetések sorozatával oly mértékben megrepesszék a közbizalom falát, hogy néhány jól képzett ügynök jól irányzott lövésével akár egy polgárháborús helyzetet is ki lehessen robbantani, lásd Ukrajna, mert ha egyszer kitör a káosz, akkor a pánik mindent elsodorhat…

A sors fintora, hogy a soft powert a leghatékonyabban az Iszlám Állam nevű terrorszervezet alkalmazza, kombinálva a fizikai terror eszközeivel. Más kérdés, hogy senki se tudja, ki és miért hozta létre az Iszlám Államot, miért szabadították rá ezt a szörnyűséges intézményt az agyonbombázott térség rettegő lakóira, akiknek egyre nagyobb hányada indul el a szegénység és a fenyegetés elől menekülve egy jobb, gazdagabb és békésebb világ, Európa felé. Vajon hogyan függenek össze a George Soros által finanszírozott migráció, az ezt támogató emberjogista szervezetek és a terroristák céljai és eszközei? Ezt nem könnyű felderíteni, pedig ezek háttere sokat elárulhatna a soft power tényleges céljairól és működtetőiről egyaránt.

(munkatársainktól)

Fotók: MTI

Demokrata, 35. szám, 2016. augusztus 31.