Így menthetjük meg a magyar mézet

A magyar mezőgazdaság egyik problémája a szövetkezetek hiánya. Valamiért, valószínűleg a gazdákat tulajdonuktól megfosztó kommunista diktatúra rossz emléke miatt nehezen állnak kötélnek a termelők. Pedig a szövetkezeti mozgalom idehaza a XIX. század végén indult elsősorban gróf Károlyi Sándor ösztönzésére és szervező munkájának köszönhetően. Tudni és tudatosítani kell, hogy a szövetkezet nem kolhoz, nem a termelők jussukból való kiforgatása, hanem az erők összeadása kölcsönös előnyök alapján.

Szerencsére azért itt is, ott is, ebben és abban az ágazatban is összeállnak helyzetüket helyesen felmérő gazdák. Így tettek a Gemenc Forest Nectar Szövetkezet méhészei is.

– Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg szakmai beszélgetések során, hogy egyesíteni kellene erőinket, hiszen együtt többre jutunk. Őszre érett meg a helyzet a szövetkezet megalakítására, a magyar méhészek helyzete ugyanis elkeserítő – mondja a szövetkezet igazgatósági tagja.

Dózsa Tamás Károly húsz éve méhészkedik, ő képviseli a negyedik nemzedéket a családban, amelyik mézet perget. A Halas és Környéke Méhészeti Egyesület elnöke ugyanis kiskunhalasi illetőségű. Olyannyira, hogy 2009-ben még kiskunkapitánynak is választották.

– A szövetkezet alapítói közül a legtöbben gemenciek, de van baranyai tagunk is. Az együttműködésnek alapvetően nincsenek földrajzi korlátai, sőt, kifejezetten szeretnénk terjeszkedni – magyarázza Dózsa Tamás Károly.

A szövetkezet megalakítását az élet kényszerítette ki, a magyar mézágazat ugyanis nehéz helyzetben van.

– Három éve raktárra termelünk, és hiába állítunk elő kiváló minőségű mézet, nem tudjuk eladni. Ha pusztán pénzügyi szemszögből tekintenék a méhészetre, lehet, hogy már befejeztem volna, de erősen kötődöm érzelmileg ehhez a tevékenységhez, ugyanúgy, ahogy szerintem minden kollégám – mondja Dózsa Tamás Károly.

Az ágazatban személyében is érdekelt Nagy István agrárminiszter ugyan megteszi, amit lehet, elmegy a végsőkig, de a jelenlegi nemzetközi piaci viszonyok meghatározóan befolyásolják a méhészetet. A piaci anomáliák fő oka a gyenge minőségű külföldi méz európai dömpingje. A közép-afrikai országokból, Dél-Amerikából, főleg Argentínából rengeteg méz érkezik, utóbbi országban akár nyolc hónapig is tarthat a virágzási idő. Az ukrajnai háború óta az ukrán méz is az uniós piacra zúdul. Kínából pedig ömlik be Európába a…

Mi is?

– Egy méhcsalád a világ bármely pontján évente átlagosan 18 kilogramm mézet ad. Kivéve Kínát, ahol több mint a háromszorosát, átlagosan 53 kilót. Mindenki kitalálhatja, hogy ezt hogy csinálják – sejteti a nyilvánvalót Dózsa Tamás Károly.

A Gemenc Forest Nectar Szövetkezet elnökhelyettesétől azt is megtudjuk, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF nemrég vizsgálódott az EU-tagországok méztermelését illetően. A jelentésből kiderült, hogy nagyon sok mézszerű anyagba cukorszerű adalékokat, virágport kevernek, ami persze olcsóbbá teszi a termelést, viszont hamisítás és árt a valódi méz piaci pozícióinak. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy az akkreditált laborok egy része is asszisztál a tisztességtelen játékhoz. Hogy miért (mennyiért), azt az olvasó fantáziájára bízzuk.

– A méz ekkora léptékben sok milliárd eurós üzlet, és mivel a mézet viszonylag könnyű hamisítani, hát nagy tételben művelik is – mondja Dózsa Tamás Károly.

Pedig a magyar méz jó minőségű, a termésátlaggal sincs gond. A kérdés az, hogy miként lehet eladni.

– Hogyan tudjuk meggyőzni, teszem azt, a japán kereskedőt, hogy a mi mézünk jobb, mint a külföldi konkurenciáé? Ez a kulcskérdés. Tudnunk kell végre pozicionálni a magyar mézet. Ma 15-16 ezer méhész perget Magyarországon, közülük nagyjából 2000-en tudnak professzionálisan megélni belőle. Ehhez legalább 170-180 méhcsaládra van szükség. Az a cél, hogy minél többen tudjanak egzisztenciát építeni méhészkedésből. E tevékenységnek ugyanis különleges többlethaszna van: a méhek beporzása nélkül a kertészeti, szántóföldi növénykultúrák is visszaszorulnak – szögezi le Dózsa Tamás Károly.

Erősíteni kell tehát a magyar méz piaci pozícióit. De hogyan?

– A hazai mézfogyasztás rendkívül alacsony, fejenként átlagosan mindössze egy kilogramm évente. Főleg az akácmézet és a vegyes virágmézet keresik a magyar fogyasztók, akik kifejezetten árérzékenyek – mondja a méhész.

A boltok polcain kiírt árak, mint Dózsa Tamás Károly mondja, nagyjából rendben vannak, de a termelő azokból nem kapja meg a bekerülési költséget. Manapság egy kilogramm tisztességes méz 800-850 forintért állítható elő, de a felvásárlási ár ennél 200 forinttal kevesebb. A hiányt a jó áron eladható és közkedvelt akácméz haszna volna hivatott befoltozni, csakhogy, mint említettük, három éve befulladt a piac.

– Feszült a hangulat az ágazatban, sokan fontolgatják, hogy felhagynak a méhészkedéssel, mert egy ideje csak viszi a pénzt. A megoldáshoz társadalmi összefogásra van szükség, a jogi környezet, a szabályozás rendben van. Az emberekben tudatosítani kell, hogy az olcsó külföldi termék gyakran egészségtelen, helyette az egészséges, jó minőségű magyar mézet kell megvásárolni, akkor is, ha valamivel drágább. Sokkal nagyobb fogyasztói tudatosságra van szükség, szemléletformálásra és célzott kampányokra, jelen kell lenni a hagyományos termelői piacokon éppúgy, mint a világhálós felületeken, hogy lássanak minket – mondja Dózsa Tamás Károly.

Mint megjegyzi, sokan nem sajnálják a pénzt 80-100 ezer forintos vagy még drágább cipőre, de az élelmiszeren spórolnak, holott társadalmi, gazdasági és egészségi szempontból sem mindegy, mit eszünk meg.

– Ez értékrendi kérdés. Sokan nem törődnek azzal, hogy amit megesznek, az milyen kemikáliákat, szermaradványokat tartalmaz, és csodálkozunk, hogy 50 év körüli vagy még fiatalabb emberek betegségekkel küzdenek. A Gemenc Forest Nectar Szövetkezet méhészei egyre inkább a biotermelés felé fordulnak, természetvédelmi körzetekben, ártereken, nemzeti parkok területén legeltetik a méheiket, összesen nagyjából 3200 méhcsaládot, hogy a méz garantáltan egészséges legyen – mondja Dózsa Tamás Károly.

Megtudjuk, hogy a szövetkezet iránt a megalakulás óta eltelt néhány hónapban is érzékelhető volt az érdeklődés, vannak is már csatlakozók. A cél a közös piaci megjelenés, a szakmai információcsere, a tagok kapcsolati tőkéjének kiaknázása, egymás megtámasztása. A közösség nyitott, az egyetlen feltétel a szakmai értékrendbéli azonosulás.

– Bízunk a tudásunkban, hiszünk a magyar méhészek tisztességében és a minőségi élelmiszerben. Ebbéli elköteleződésünkben integrátori ambícióink is vannak, szeretettel várjuk a felfogásunkkal azonosuló méhészek csatlakozását – foglalja össze a szövetkezet küldetését Dózsa Tamás Károly.