Ilyenkor higgadtságra van szükség

– Amikor már éppen örültünk, hogy lassan túl vagyunk a koronavíruson, jött a háború a szomszédunkban… Mint volt honvédelmi miniszter hogyan látja az ukrajnai helyzetet?

– Nagyon szomorú, a háború mindig borzalmas. Emberi sorsok mennek tönkre egyik napról a másikra, családok, idősek kényszerülnek arra, hogy elmeneküljenek az otthonukból, hazájukból. Az, hogy a világ ennek a konfliktusnak a katonai értelemben vett háborúvá válását nem tudta elkerülni, megdöbbentő. Egy nyugodtabb időszakban mindenképpen elemezni kell, hogy mi vezetett idáig. A bipoláris világrend felbomlásával kezdődő átalakulás az elmúlt több mint három évtizedben járt már fegyveres konfliktussal, emlékezzünk például a jugoszláv eseményekre; most újabb testvérháborút láthatunk az orosz–ukrán konfliktus képében. Nekünk, magyaroknak nem kell igazságot tennünk a két nép vitájában, hanem most az a legfontosabb feladatunk, hogy segítsünk a bajba jutott kárpátaljai magyarokon, ukránokon és mindenkin, aki menekülni kényszerül onnan. Ezt tesszük is, Magyarország összefogott és példát mutat másoknak is a segítségnyújtásban. Nem sodródhatunk bele ebbe a konfliktusba, és nem engedhetjük meg, hogy a magyarok fizessék meg a háború árát. A béke pártján állunk, ahogyan azt a Békemeneten is megmutattuk, és ha a választásokon ismét bizalmat kap a Fidesz és a KDNP, akkor marad ez a higgadt, nyugodt álláspont, ami az elmúlt hetekben is jellemezte a kormányt.

– Márki-Zay Péter, a Gyurcsány Ferenc vezette baloldal miniszterelnök-jelöltje többször is világossá tette, hogy fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába. Ez milyen veszélyekkel járhat?

– Márki-Zay Péter sok butaságot mondott már, de olyan veszélyes nyilatkozata még nem volt korábban, mint amilyen véleményeket a háború kapcsán megfogalmazott. Ilyen éles konfliktus idején sokkal több higgadtságra van szükség. A magyar katonák odaküldése és a fegyverszállítás is nagyon sok kockázattal járna, hiszen az oroszok ez esetben beavatkozó félnek tekinthetnének minket, ráadásul sok magyar is él ott, akikre szintén figyelnünk kell. A legtöbb, ami tőlünk elvárható, a segítségnyújtás, ahogy említettem, ebből a szempontból a tőlünk telhető legtöbbet tesszük; szerintem ha lehiggadnak a kedélyek, ezt az ukrán politikai elit is látni fogja. Egyébként a mi bölcs hozzáállásunk az unióban és a NATO-ban is abszolút elfogadott hozzáállás.

– A baloldal szerint „el kell zárni az orosz gázt”, ezzel is megbüntetve Vlagyimir Putyint. Mit gondol erről?

– Kocsis-Cake Olivio és a többi baloldali politikus figyelmébe ajánlanám, hogy a gáz nem innen megy Oroszország irányába, hanem onnan jön felénk. Európát látják el. Ez földrajzi, geopolitikai adottság. Ha elzárjuk, a magyar és az európai emberek nem tudnak fűteni és nem lesz meleg vizük. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy a szankciókkal Európa is legyengül, így bár ez kétségtelenül nehéz és bonyolult helyzet, óvatosan kell bánni az ilyen lépésekkel.

– Ha hosszú ideig tart a konfliktus, Magyarország képes lesz továbbra is segíteni a menekülteknek?

– Szerintem igen. Ez nem elsősorban a pénzen múlik, hanem szív és lélek kérdése is, mennyire tartjuk fontosnak a segítségnyújtást. Jómagam azt láttam a határnál és a híradásokban is, hogy olyan összefogás jött létre hazánkban, ami valóban egyedülálló, a különböző nemzetközi megfigyelők is maximálisan elismerik ezt munkát. 

– Áttérve a XI. kerületre: néhány hónappal ezelőtt a Demokratának adott interjúban beszélt arról, hogy az úgynevezett Városháza-botránynak újbudai szála is van, hiszen eladnák a Kelenföldi Városközpont épületegyüttesét is. Azóta van valamilyen fejlemény az ügyben?

– A baloldali politikusok ilyen szempontból sem változnak: ha hatalomra kerülnek, azonnal előveszik az Eladó táblát, mindig van ötletük arra vonatkozóan, hogyan lehet a megmaradt vagyont kiárusítani. Annyit tudtunk tenni az újbudai civilekkel, hogy a komoly helyi összefogásnak köszönhetően összegyűjtöttünk közel tizenháromezer aláírást a Kelenföldi Városközpont megmentése mellett, és így, ezzel a nyomásgyakorlással sikerült a képviselő-testületi ülésen elfogadtatni, hogy vonják vissza a városközpont kiárusítására kiírt pályázatot. A baloldal tehát egyelőre meghátrált, de ettől még nem vagyok nyugodt, mert látva az elmúlt időszakot, biztos vagyok benne, hogy választási győzelmük esetén ez a privatizáció ismét napirendre kerülne. Az én célom változatlan: az, hogy megmaradhasson a mostani hetven üzlet, az épületegyüttes pedig legyen felújítva. Éppen ezért néhány héttel ezelőtt elhívtam Fürjes Balázs államtitkár urat, hogy személyesen is felmérhesse a helyzetet, ő is reálisnak látta az elképzeléseinket és azt is, hogy amennyiben marad a Fidesz–KDNP-kormány, akkor a kabinet ebben segítséget nyújtson.

– Kampányidőszakban a szokottnál is több választóval találkozik egy politikus. Milyen problémákkal keresték meg a kerületiek, milyen visszajelzéseket kapott?

– Ezek a beszélgetések is abban erősítettek meg, hogy nagyon sokan vannak rossz véleménnyel a Demokratikus Koalíció irányításával működő kerületi vezetésről. Az elmúlt két és fél évben mintha azt az elvet vallották volna, hogy inkább ne csináljunk semmit, abból nem lesz baj, ezért a városrész dinamikus fejlődése, amihez a kormányzat is rengeteg segítséget nyújtott, 2019 után megrekedt. Azért így is eladtak több tucat ingatlant, mondván, a kerületnek szüksége van a bevételre, miközben a költségvetés évről évre nő, idén 33,5 milliárd forint, míg a fideszes városvezetés alatt 28 milliárd volt. Nincs szó tehát semmiféle megszorításról, elvonásról, amire hivatkoznak. A méhlegelőkön kívül szinte semmit nem sikerült megvalósítani, sokkal koszosabb lett a kerület, miközben az is megfigyelhető, hogy a még meglévő értékes területeken újabb és újabb lakóházak, lakóparkok épülnek. Ezt a növekedést azonban a városrész infrastruktúrája – beleértve a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat éppúgy, mint az úthálózatot – nem tudja követni, úgyhogy lassan ki lehetne tenni a Megtelt táblát. Az önkormányzat feladata lenne, hogy megvalósítsa a szükséges fejlesztéseket, felújításokat, de sajnos ebből szinte semmit nem láttunk az elmúlt években.

– Milyen nagyobb beruházások várhatók a városrészben, ha a kormány folytathatja a munkáját?

– Az elmúlt tizenkét évben, mióta az újbudaiakat képviselhetem a parlamentben, 450 milliárd forintnyi kormányzati támogatást, fejlesztési pénzt sikerült idehozni. Befejeződött a 4-es metró építése, Gazdagréten tanuszoda épült, hosszabb útvonalon jár az 1-es villamos, iskolák, tornatermek újultak meg, befejeződött a Tüskecsarnok építése, hogy csak néhány példát említsek, vagy mondhatnám a Szent Margit és a Szent Imre Gimnázium vagy az Újbudai Ádám Jenő Általános Iskola új tornacsarnokának megvalósítását is. A továbbiakban a megnövekedett lakosságszám és a részben ebből következő közlekedési problémák, a Karácsony Gergely időszakában megsokasodott dugók miatt mindenképpen szükség lesz a Galvani híd megépítésére, ami kormányzati fejlesztésként valósulhat meg, és részben tehermentesítené a belső újbudai utakat. Illetve a Dél-budai Centrumkórház megépítése is kiemelkedő léptékű beruházás lehet, ami minden túlzás nélkül XXI. századi intézmény lesz. De napirenden van a gyermekegészségügyi központ megvalósítása is, amely szintén kormányzati támogatással történhet meg. Úgyhogy még sok tervünk van, ha megkapjuk a bizalmat a folytatásra.