Jobb itthon

Norbert 2008 szeptemberében ment Angliába. Kezdettől átmeneti időszaknak tekintette a kint tartózkodást. Manchesterben dolgozott a közismert amerikai központú multinacionális pizzaláncnál, a Domino’s Pizzánál.

– Először szakács és futár voltam, majd menedzserasszisztens lettem. Éjszakai műszakban vezettem 133 alkalmazottat. Jól kerestem, de ezért, amint egyszer kiszámoltam, átlagban heti 83 órát dolgoztam, nem volt megállás, sem hétvége – eleveníti fel az árnyoldalt Norbert.

2009 tavaszán ismerte meg feleségét, aki szintén magyar. Összeházasodtak, és hogy nyugodtabb körülmények között éljenek, 2011-ben a délnyugat-angliai Cheltenhambe költöztek. A mintegy 110 ezres kisváros ad otthont Nagy-Britannia első számú lovasversenyének, a Gold Cupnak.

– A bűnözéstől fertőzött Manchesterhez képest ez a béke szigete volt – mondja Norbert, hozzátéve, azért ott sem minden fenékig tejfel. A brit egészségügyi rendszerre például jellemző, hogy a háziorvosa nevét tudta, de csak tíz év után találkozott vele személyesen, addig mindig más-más beugró orvossal volt kapcsolatban, amikor néha szükség lett rá.

Cheltenhamben Norbert a Domino’s alkalmazottja maradt, a rosszul működő franchise-egységek felívelő pályára állítása volt a feladata. Idővel aztán átnyergelt az építőiparra, hiszen idehaza eredendően építészetet tanult. Ezután családi vállalkozásban örökrózsákkal foglalkozott. A speciális eljárással tartósított, így hosszú évekig friss növényeket különleges kompozíciókba rendezve elegáns dobozokba csomagolják, úgy szállítják ki a megrendelőknek.

– Kizárólag csúcsminőségű holland rózsákkal és orosz dobozokkal dolgoztunk, Audi A6 S Line autóval szállítottuk a megrendelőknek a dísznövényeket. Nagyon jól kerestünk, volt, aki 6000 fontot is elköltött rózsára.

Ám divathóbortról lévén szó tudható volt, hogy a vásárlói lelkesedés előbb-utóbb alábbhagy. Norbert négy év után ismét váltott, annál inkább, mert 2015-ben megszületett a lányuk.

– Nem úgy kell elképzelni az angliai szülészetet, mint az itthonit. Ott gyakorlatilag egyedül szült meg a feleségem, a szülésznő 2-3 óránként bekukkantott, hogy minden rendben van-e, szülészorvossal nem is találkoztunk – mondja Norbert. Talán ennek is betudható, hogy néhány nappal a szülés után az újdonsült édesanya vérmérgezést kapott. Életveszélyes állapotban, nagy nehezen sikerült csak megfelelő orvoshoz eljuttatni.

Norbert ezután nappali munkát már nem tudott vállalni.

– Mivel a bölcsőde és az óvoda nagyon drága, 900 font havonta, döntenünk kellett. Feleségem nappali műszakban kezdett dolgozni, én éjjel, napközben az otthoni teendőket láttam el. Megint pizzériában helyezkedtem el, egy évben mindössze egy-két szabadnapom volt. Tavalyelőtt a feleségem azt kérte a születésnapjára, hogy maradjak otthon. Ekkor már tudtuk, hogy haza akarunk jönni.

De nem csak a túlhajszoltság miatt döntöttek a hazatérés mellett.

– Angliában négyéves korban kezdődik az iskola. Ez sem tetszett, szerintem ennyi idősen egy gyerek még túl kicsi ahhoz, hogy mindennap, télen-nyáron, esőben is egyenruhában, lakkcipőben menjen iskolába, ahol mindenkit ugyanolyanra dresszíroznak. Akkor pedig végképp betelt a pohár, amikor a lányom egy nap azzal jött haza, hogy az osztályfőnöke azzal traktálta őket, természetes dolog nő és nő, férfi és férfi szerelme. A feleségem könyörgésére nem rohantam be az iskolába, de kértem, hogy ilyet soha többé ne merjenek neki mondani. Ez az osztályfőnök, Mr. Bailey egyébként arra is megkért minket, hogy lehetőleg ne beszéljünk a gyerekünk előtt magyarul, mert keveri a két nyelvet – meséli Norbert, fölemlítve, hogy Angliában a közbiztonság is tragikus.

Példákat is hoz.

– Manchesterben a városközpontban laktam egy új építésű házban. Naponta 10-12 autót törtek fel itt. Volt, akié 13 alkalommal is sorra került. Az én járgányomat is ellopták az ablakom alól. Amikor felhívtam a rendőrséget, azt kérdezték, mennyi benzin volt benne. Mondtam, hogy mennyi, mire megsaccolták, hogy akkor onnan körülbelül milyen messzire fogják felgyújtani. Nem véletlen, hogy Angliában környéktől is függően sokszorosa az autóbiztosítás díja a magyarországinak.

– Mást nem tettek? – kérdezzük.

– Nem. A rendőrség nyilvános listát közölt arról, hogy milyen „apró” bűncselekményekkel nem foglalkoznak, ilyen volt például a drogfogyasztás. A pizzafutárokat bezzeg előszeretettel piszkálták gyorshajtásért. A jó kapcsolat miatt a közeli rendőrőrsre fél áron szállítottuk a pizzát. Egy alkalommal én vittem ki, épp valamilyen buli volt, a rendőrök ünnepeltek. Ismertek, beszélgettünk. Egyszer csak berohant az őrsre egy szemlátomást módosult tudat­állapotú suhanc. Őrjöngött. És ekkor a rendőrök, ahelyett, hogy leszerelték volna, kínjukban körbetáncolták, a testkamerájuk miatt ugyanis nem mertek intézkedni. Egyébként sem hordhatnak fegyvert, így nem is tisztelik őket. Durvább bűncselekmények is történtek. Egy alkalommal fényes nappal Manchester egyik parkolójában egy migráns megerőszakolt egy nőt, két másik, épp arra járó, ugyancsak bevándorló nő meg még ki is rabolta – eleveníti föl a megszokhatatlan hétköznapokat Norbert, hozzátéve, hogy egy éjjel pizzaszállítás közben őt is megpróbálták kifosztani, de szerencséje volt, időben be tudott ugrani az autójába, amivel végül elkergette a támadót. Egy kollégájának nem volt ilyen szerencséje, a pizza megrendelői nem fizettek, ehelyett késsel fenyegették. Napokig sokkos állapotban volt, megviselte a támadás.

Emellett, tudjuk meg, a reptereken megszokott, hogy intenzív marihuánaszag terjeng, általános iskolások isznak és drogoznak, és sorra késelik egymás a tizenévesek.

– Olyat is láttam, hogy egy jól szituált angol anyuka a kisgyerekét sétáltatva fehér port szippantott fel a babakocsi fogantyújáról – meséli Norbert.

Így aztán az Illés család hazajött a szabad és biztonságos Magyarországra. Telket, házat vettek a Pécshez közeli Hirden. Felújították, kibővítették, a villanyszerelésen kívül mindent a saját kezükkel végeztek el. A munkálatok lassan a végükhöz közelednek. Új kút adja a jó minőségű, bevizsgált ivóvizet, Norbert pedig betársult a kútfúróhoz. A kislány, immár hétévesen, elölről kezdte az általános iskolát Pécsett. Színjeles tanuló, lovagol, népi táncra és ritmikus sportgimnasztikára jár, utóbbiban két világversenyen is szerepelt.

– A lányunk életét és jövőjét akartuk megmenteni. Azt tapasztalom, hogy itthon sokan szeretnek panaszkodni, kényelmeskedni, a külföldet bezzegelni, de higgyék el, Anglia egy kizsigerelő robotvilág, ráadásul borzalmas a közbiztonság – mondja Norbert.

Hozzáteszi, hogy Angliában heti 40 órás munkából nem lehet megélni, legalábbis nem marad semmi a jövedelemből. Idehaza félre lehet tenni belőle, és sokkal nyugodtabb, békésebb az élet.

– Angliának igazából egyet köszönhetek: az életem párját, aki egy csodálatos gyermekkel ajándékozott meg – summázza Norbert.