Kalasnyikov a párna alatt

Miután Volodimir Zelenszkij megnyitotta a fegyverraktárakat, Ukrajnában bárki könnyen hozzájuthat fegyverekhez. A svájci Small Arms Survey becslései szerint 2-3 millió, egyes szakértők szerint viszont ötmillió foroghat belőlük közkézen. Az ukrán oligarchák egy része magánhadsereget szervezett, többségük kapcsolatban áll a helyi maffiával, az állam strukturális és gazdasági meggyengülése miatt pedig óriási biznisszé vált a fegyvercsempészet, amelyben a rendőri szervek és a határőrök is érintettek.

Szovjet örökség

Az ukrajnai szervezett bűnözés virágkora az 1990-es évekre tehető. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlása nyomán a katonaság 2,5 millió tonna hagyományos lőszert, több mint hétmillió darab puskát, pisztolyt, aknavetőt és géppuskát hagyott hátra Ukrajnában. Az illegális fegyverkereskedelem fellendülését segítette, hogy 1991 után nem szabályozták átfogóan a lőfegyvertartást, jóllehet a helyi belügyminisztérium igyekezett a hiányt kiforratlan törvények sorával korrigálni. Ami aztán jogi kiskapuk sorát eredményezte. A bajt csak tetézte az állam gyengesége és az oligarchák felemelkedése. Jól mutatja, mekkora volt a káosz, hogy az egykori KGB-ügynök Viktor Palivoda a kilencvenes évek elején egy olyan állami fennhatóságú titkos katonai intézmény élére került, amely csak papíron volt alárendelve az ukrán védelmi minisztériumnak, tényleges ellenőrzést még Leonyid Kravcsuk, Ukrajna első elnöke (1991–94) sem tudott gyakorolni felette. A Kijevszkije Vedomosztyi napilap oknyomozó riportja szerint Palivoda szoros kapcsolatban állt egy fegyver-, lőszer- és olajüzletekben utazó alapítvánnyal, illetve egy bizonyos Dmitro Sztresinszkij nemzetközi fegyverkereskedővel is. Így juthatott hozzá Palivoda – a védelmi minisztérium tudtával – többek között harci búvárfelszerelésekhez, víz alatti ellenség megsemmisítésére alkalmas eszközökhöz, katonai helikopterekhez és szárnyas naszádokhoz, és így került ki olcsó szovjet fegyver a nemzetközi piacokra.

A 90-es évek második felében a kormány hadat indított a szervezett bűnözés ellen, a kétezres évek végére pedig a bűnbandák felszámolásáról szóló hírektől volt hangos a helyi sajtó. A 2013-as Majdan téri tüntetések nyomán azonban megfordult a tendencia: kormányválság alakult ki, a szervezett bűnözők pedig, kihasználva a rendőrségen belül uralkodó káoszt, állami fegyverkészletekre tették rá a kezüket, és megkezdték azok külföldre csempészését. Az állapotokat jól mutatja, hogy 2014 februárjában az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) Kijevben bukkant egy „elkószált” szállítmányra, májusban pedig csomagot találtak egy lvivi villamoson, amelyben kilenc darab, korábban a belügyminisztérium tulajdonában lévő pisztoly volt. Az illegális fegyverkereskedelem és a szervezett bűnözés elleni fellépést nem véletlenül bízták az SZBU-ra a Majdan után: Sztepan Poltorakot, Ukrajna korábbi védelmi miniszterét ugyanis szintén őrizetbe vették lőfegyver-kereskedelem gyanúja miatt, aztán két évvel később felmentették. A krími válság végére elszabadult a zűrzavar: a fegyveres konfliktustól való félelem miatt tömegével alakultak az államtól független fegyveres csoportok, az illegális fegyverkereskedelem pedig felpörgött.

Elfeledett veszély

A 2015-ös migrációs válság és a nyomában járó terrorhullám nyomán az ukrán fegyverek ügye igencsak forróvá vált. Az Európai Bizottság 2016-ban kongatta meg a vészharangot, amikor egy 25 éves francia állampolgár, Grégoire Moutaux öt Kalasnyikov típusú gépkarabélyt, ötezer darab lőfegyvert, két páncéltörőt, gránátvetőket, detonátorokat és 125 kilogramm TNT-t próbált átcsempészni a lengyel határon, sikertelenül. Az ukrán vezetés szerint a radikális jobboldali nézeteket valló Moutaux 15 támadást tervezett zsinagógák, mecsetek és középületek ellen, valamint nem hivatalos források alapján francia közlekedési csomópontokat is célba vett volna a labdarúgó-Európa-bajnokság alatt.

Habár az Ukrajnán belüli és a régió országaiba, azaz Moldovába, Grúziába, Fehéroroszországba, illetve Törökországba irányuló fegyverkereskedelem útvonalai jól dokumentáltak, a fegyverek schengeni övezeten belüli mozgásáról kevés az információ. Amit tudni lehet, hogy a fegyvereket nagyrészt Odesszából, a Fekete-tenger egyik kulcsfontosságú kikötőjéből csempészik az Európai Unióba, a kommunikáció és az ügyletek lebonyolítása pedig a kibertérben zajlik. Egy uniós tanulmány szerint Lengyelország és Ukrajna határa az Európai Unió egyik legkevésbé ellenőrzött külső határszakasza. Az orosz–ukrán háború kitörése óta a fegyverkereskedelem élénkülését mutatja, hogy az érintett szakaszon a lefoglalások száma a korábbi évi háromról 53-ra ugrott idén; különösen Lviv és Volhínia megyékből próbálták átcsempészni a fegyvereket. Utóbbi régió korábban a borostyáncsempész-maffia működési terepe volt, amely a gyanúk szerint egyre inkább fegyverre nyergel át. Szerencsére a magyar–ukrán határon más a helyzet, a tanulmány szerint legutoljára 2014-ben próbálkoztak ilyesmivel, akkor egy revolvert foglaltak le a hatóságok.

Visszarúg a fegyver

Az orosz–ukrán háború megnövelte az illegális fegyverkereskedelemtől való félelmet több okból is. Volodimir Zelenszkij elnök jóvoltából ezrek jutottak fegyverhez bármiféle regisztráció nélkül. Emellett nemcsak az ukrán ar­ze­nál­lal, de a világ más országaitól származó fegyverekkel is kereskedhetnek a szervezett bűnözők. Ezek ellenőrzését megnehezíti, hogy nem tudni pontosan, miből mennyi áramlott Ukrajnába: a Fegyverkereskedelmi Fórum összesítésében a legtöbb fegyvercsomag értéke, de gyakran a mennyiség és a típusok is titkosítottak. Ha ez nem volna elég, az Egyesült Államok még jóval a háború kirobbanása előtt segített felduzzasztani keleti szomszédunk arzenálját. Az amerikai Cato Insitute elemzése szerint 2020-ban 412 millió, 2021-ben 200 millió dollár értékben küldött fegyvert és nyújtott kiképzést Ukrajnának a Trump– és Biden-kormányzat, sőt a harcok első három napját követően Washington további 350 millió dollár értékű arzenált szállíttatott a háborús övezetbe. A Globális Szervezett Bűnözési Index 2021-es felmérése szerint valamennyi európai ország közül Ukrajna érintett a leginkább az illegális fegyverkereskedelemben. Az Európai Multidiszciplináris Platform a Bűnügyi Fenyegetettség Ellen (EMPACT) elnevezésű uniós szervezet is figyelmeztetett az ukrán szervezett bűnözés uniót érintő veszélyére, a hágai központú uniós rendőrség, az Europol, valamint az Interpol pedig sejtelmesen csak arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy „operatív munkákban együttműködnek a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében”. Utóbbi főtitkára, Jürgen Stock arról is beszélt, hogy az Ukrajnát fegyverekkel ellátó országoknak el kell kezdeniük a fegyverek nyomon követését az illegális fegyverpiac dinamikus növekedése miatt. „Régiónkban egyetlen ország sem tud ezzel elszigetelten foglalkozni, mert a bűnözők, akikről beszélek, globálisan tevékenykednek” – tette hozzá.

Az ukrajnai szervezett bűnözők az Euró­pai Unió területén is letelepedhetnek, sőt a háború végével a fegyverek iránti kereslet csökkenése esetén áthelyezhetik piacaikat Lengyelországba vagy Romániába. Mindez pedig elősegítheti az illegális fegyverek átjuttatását az unió szívébe, így ellenőrizhetetlenné válik, hogy kinek a kezébe kerülnek és milyen célra használják őket.