– Ha minden jól megy, hamarosan megkezdheti a munkáját az ön előterjesztésére létrejövő, az Apró-Gyurcsány-érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottság. Pontosan mire próbálnak majd fényt deríteni?

– Az eredeti javaslatnál jóval szűkebb területen működhet majd ez a bizottság, mert a szocialisták módosító indítványainak köszönhetően jelentősen csökkent a testület hatásköre. A fő kérdés az: az Apró-Gyurcsány-érdekkör hogyan használta ki politikai kapcsolatait annak érdekében, hogy állami forintok is megjelenjenek a meggazdagodásukban. Nem az a baj, hogy ha valaki állami megrendeléseket kap, mert bizonyos piaci szegmensekben csak ilyen megrendelések léteznek, hanem a probléma ott kezdődik, ha ezek a megrendelések nem az állampolgárok érdekében, hanem mondjuk pazarló módon történnek meg. Ilyen előfordulhat állami megbízások, illetve állami tulajdonú vagyontárgyak, ingatlanok megszerzése esetében is. Az világos, hogy Gyurcsány Ferenc és a körülötte kirajzolódott érdekkör 1990 előtt is jó kapcsolatokkal rendelkezett, például maga Gyurcsány is a KISZ révén. A jelenlegi családjából a rendszerváltoztatás után többen is magas pozíciókat töltöttek be, felesége helyettes államtitkári besorolásban volt, anyósa, Apró Piroska pedig egy állami cég igazgatóságát vezette és a Horn-kormány kabinetfőnöki posztját is betöltötte. A szocialista módosító indítványok azt eredményezték, hogy csak a Gyurcsány Ferenc tulajdonában lévő társaságok esetében folytathatunk vizsgálatot, ami, ismerve a szocialista kormányfő személyes kapcsolatait, illetve a különböző céges kapcsolatok kiterjedtségét, azt bizonyítja: valamiért érdekükben állt a szocialistáknak, hogy az Apró-Gyurcsány-érdekkör politikai kapcsolatrendszerének szerepét a meggazdagodásukban ne vizsgálhassuk. Valami takargatnivalójuk tehát lehet… Különösen érdekes ez a magatartás annak fényében, ahogyan az Orbán Viktor és családjának vagyonát vizsgáló bizottsággal kapcsolatban viselkedtek a kormánypártok. Ott nem érdekelte őket, hogy Orbán Viktor felesége nem közszereplő, ismerőseik szintén nem közszereplők és az Orbán család ismerőseinek cégei, cégtársai sem közszereplők. Nem vették figyelembe azt sem, hogy a két vizsgálóbizottság kezdeményezésében több olyan kérdés van, amely egy struktúrára épül, gyakorlatilag csak a nevek vannak kicserélve. Olyan kérdésekkel kapcsolatban voltak most jogi aggályaik, amelyeket a másik bizottságban ők maguk tettek fel – csak éppen nem Gyurcsánnyal, hanem Orbán Viktorral kapcsolatban.

– Mire számít, kiderülhet olyasmi, amiről eddig nem tudhattunk?

– Bár nem akarom, hogy úgy tűnjön, előre mentegetőzöm, de ez már régen nem az a vizsgálóbizottság, ami az ellenzéki előterjesztésben szerepelt. Itt jön elő az, hogy a szocialisták a demokrácia bajnokaiként igyekeznek beállítani magukat, mondván, itt minden ellenzéki kezdeményezés, vizsgálóbizottság zöldutat kaphat. Ám azt kell látnunk, hogy ebben a ciklusban az ellenzéki szándékra létrejött vizsgálóbizottságok mire megkezdték munkájukat, már soha nem vizsgálhatták meg azt pontosan, amit eredetileg szerettek volna, mert mindig számtalan kormánypárti módosító indítvány született. Hat hónapunk lesz, ezalatt igyekszünk majd a lehető legalaposabb munkát végezni, meglátjuk, ez mire lesz elég.

– Jellemző, hogy aki hangosabb az ellenzéki oldalról, illetve hangsúlyosabb szerepet tölt be a pártjában, azt előbb-utóbb megtámadják a kormányoldalról, hol a balliberális politikusok, hol a hozzájuk hű sajtó részéről. Most ön van soron az édesapja miatt, akinek a cége állítólag állami megrendeléseket kapott a polgári kormány idején.

– Természetesen nem ért váratlanul a támadás. Közel fél éve jelezték nekem különböző intézmények dolgozói, hogy nagyon komoly kutatási munkálatok folynak velem kapcsolatban szocialista politikusok vezetésével, illetve az ő megbízásukból. Ily módon fogást keresni rajtam, lássuk be, nehéz, mert egy 26 éves ember múltjában nem könnyű sötét foltot találni. Így aztán maradt a családom. Egy olyan cég lépéseit kérik rajtam számon, amiről nem árt tudni, hogy nem privatizáció útján került a szüleim tulajdonába, hanem ők maguk alapították 1991-ben. Ekkor én alig 13 esztendős voltam. Vasútépítéssel foglalkoznak, és 1991 óta számtalan megrendelést kaptak olyan cégektől, amelyek részben vagy egészében állami tulajdonban állnak, illetőleg álltak. Ezeket a munkákat közbeszerzéseken, illetve nyílt versenytárgyalásokon kapták meg. 1998 előtt, túl fiatal lévén, nem sokat tudtam nekik segíteni. Aztán később sem, mert amikor az Orbán-kormány ciklusa lejárt, még mindig nem töltöttem be a 24. életévemet és a Közgazdasági Egyetemre jártam. A Népszava cikkében az szerepel: erre az időre, a polgári kormány időszakára tehető, hogy az Audi Győrben letelepedett és iparvágány-hálózatot épített, s a versenytárgyaláson apám cége nyerte el a munkát. Azt sem felejtik el megemlíteni, hogy ekkor én fideszes önkormányzati képviselő voltam Győrben. Ez mind igaz, csakhogy azt már nem írták meg, hogy az Audi egy nagyon komoly kedvezményt, teljes iparűzésiadó-mentességet kapott attól a győri önkormányzattól, amit szocialista polgármester vezetett, bő szocialista többséggel a háta mögött. Fiatal, ellenzéki képviselőként vajon mekkora befolyással rendelkezhettem ott?

– Valószínűleg nem sokkal.

– Mondhatnánk úgy is, hogy a személyem inkább hátrányt jelenthetett volna, ha politikai alapon dőlnek el a dolgok. De mondok ennél érdekesebbet is: 1996-97-ben, a Horn-kormány idején a mosonmagyaróvári MOTIM is édesapámék cégével építtetett vasutat, a MOTIM igazgatóságának elnökét pedig ekkor Gyurcsány Ferencnek hívták… Ebből is látszik, hogy az egész ügy mennyire kicsinyes. Értem én, hogy fogást keresnek rajtam, nem is lepett meg a dolog, de jellemző, hogy csak egy ilyen gyenge lábakon álló támadásra futotta, ráadásul a családomon keresztül jöttek nekem.

– Ha azt látja, hogyan viselkednek párttársaival, független intézmények vezetőivel, vagy hogy a családját próbálják besározni, az nem bizonytalanítja el?

– Éppen ellenkezőleg, megerősítenek ezek a tapasztalatok, mert ez mutatja, hogy az ember valakinek nagyon a tyúkszemére lépett. Azt gondolom, ha már ennyire értelmetlen, nonszensz dolgokat hoznak elő valaki ellen, az egyrészt bizonyítja, hogy komolyabb fogást nem találnak rajta, másrészt azt is, hogy nagyon keresik. Ha nem jelentenénk politikai veszélyt, ha nem lenne bajban a kormányoldal, akkor nem törődnének ennyit velünk, és nem firtatnák mondjuk azt, hogy 20 évesen mit csinálhattam.

– Azért nyilván ezenkívül is tesznek majd valamit a választási vereség elkerüléséért…

– Minden bizonnyal igen, bár egyelőre leginkább fejetlenséget, kapkodást látok. Háromféle módszerrel kormányoznak. Saját elképzelések híján vagy átvesznek külföldön megbukott programokat – ilyen a Száz lépés program is -, vagy az EU-ban működő modelleket próbálnak alkalmazni anélkül, hogy adaptálnák őket a magyar sajátosságokra – ilyen például a felsőoktatási törvény -, a harmadik lehetőség pedig az, hogy ötleteket lopnak. Ha a Fidelitas 2003-as javaslatát például annak idején megfogadták volna a friss diplomás munkanélküliség visszaszorítására, nem itt tartanánk, most viszont, két évvel később, tulajdonképpen a mi programunkat próbálják megvalósítani, persze úgy tesznek, mintha mindez az ő fejükből pattant volna ki.

– A következő választásokon kulcsfontosságú a nemzeti oldal szempontjából, hogy a fiatalok elmenjenek szavazni, hiszen ennek a rétegnek a nagyobb része ide húz. A Fidelitas mivel készül a választásokra?

– Ez a kormány nem törődik az ifjúsággal, sőt talán helyesebb, ha azt mondom, ezt a generációt egyenesen ellenségként kezeli. Mi viszont azt gondoljuk – s ez igaz a Fideszre és a Fidelitasra is -, hogy az ország sorsa hosszú távon a fiatalokon múlik, így igenis tenni kell ezért a rétegért. Éppen ezért készítünk egy átfogó ifjúságpolitikai programot, melynek összeállítására egy 30-40 fős csapatot kértünk fel. Ezt a gárdát nagyobb részt ifjúsági szakértők és civil ifjúsági szervezetek vezetői alkotják. Május végére el is készül az Új Nemzedék 2006 ifjúságpolitikai program, amelyet természetesen a nyilvánosság elé fogunk tárni, és ez alapját jelentheti egy olyan kormányprogramnak, amit remélhetőleg egy polgári kabinet valósít majd meg a jövő évtől kezdve.

– Lesz még ehhez elegendő pénz akkor az államkasszában?

– Na igen, látszanak törekvések arra vonatkozóan a kormánypárti oldalról, hogy a lehető legüresebb, leginkább gatyára vetkőztetett állapotában adják át majd az országot. Sajnos nem látok a jövőbe, és azt sem igazán tudhatom, hogy most milyen állapotban van pontosan Magyarország. Csak azt érzi mindenki, hogy baj van, ám azzal viszont nem lehetünk tisztában, mennyi pénz van még az államkasszában. Azért remélem, annyi lesz, hogy elkezdjünk építkezni a következő ciklus elején.

– Elég lesz a mozgósításhoz, ha csupán ezzel az előbb említett programmal akarják majd megszólítani a fiatalokat? Mert emlékszünk még 2002-re, és elsősorban akkor sem sok szép ígéret, hanem egy nagyon durva, nemtelen kampány kellett egy bizonyos – mérleg nyelveként funkcionáló – réteg megmozdításához.

– Természetesen nem is szabad megfeledkezni arról, hogy mi történt akkor, mert csak így tudjuk elkerülni, hogy újból elkövessünk bizonyos hibákat. De az sem lenne helyén való, ha a nemzeti oldal nem csinálna programot, és ehelyett azon járna az esze a politikusoknak, hogy az MSZP-s és SZDSZ-es vezetőket hogyan tudják lejáratni. A támadásokról pedig még annyit: ha valaki politikus – különösen, ha ebben a ciklusban ellenzéki képviselő -, akkor tudnia kell, hogy egy-egy megszólalása után akár kemény, övön aluli ütéseket is kaphat. Az ilyen esetek ráadásul különösen kampányok idején gyakoriak, és előttünk bizony egy olyan hosszú választási hadjárat áll, amikor semmin sem szabad majd meglepődnünk.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy felkészültek egy intenzív Fidesz-ellenes rágalomhadjáratra?

– Fel. Testben, lélekben és politikai értelemben egyaránt.