Először akkor figyelt fel a közvélemény Kőbányára, amikor a kerületet is elérte az országos iskolabezárási hullám. Az Otthonunk című kőbányai közéleti magazin márciusi számában ezt olvashatjuk: „A kőbányai képviselőtestület úgy döntött, hogy jogutód nélkül bezárják a Száva iskolát, és tanulóit szétszórják a kerületi intézményekbe. Ide járnak a Spartacus úszónövendékei. (Az iskola) jól megközelíthető, szívesen hozzák ide a gyermekeket más kerületekből is. Andó Sándor azt nyilatkozta a Híradónak, hogy 25 százalékos a kihasználtság, és (az épület) nem is iskolának tervezték. A valóság azonban az, hogy az iskola 1999-ben módosított alapító okirata szerint 350 férőhelyes, most 327 gyermek tanul benne, és tervezője Nívó-díjat kapott (…) a terveiért. A szülők jogosan vetik fel, hogy ebben az iskolában 53 elsős tanul, míg a közeli, Üllői úti iskolában nem tudtak hagyományos első osztályt indítani, mert csak négy (nem tévedés!) gyermeket írattak oda, és a felsőbb évfolyamokon is hasonló az arány.”

Szkeptikusok nyugodtan megvonhatnák a vállukat, mondván, hogy eddig már közel 80 önkormányzat jelezte: mivel a kormánytól nem kapták meg a teljes fedezetet az 50 százalékos közalkalmazotti béremelésre, ezért iskolabezárásokra és –összevonásokra kényszerülnek; a kőbányai jelenség tehát (sajnos) messze nem egyedülálló hazánkban. A X. kerületben pedig komoly pénzügyi zűr lehet, hiszen Andó egy február 24-i keltezésű levélben, melyet „valamennyi önálló gazdálkodó intézmény” részére eljuttatott, közölte: (…) az Önkormányzat likviditásának biztosításához 2003. március 20-ig csak az esedékes béreket, közüzemi számlákat, valamint az alapfeladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges kiadásokat lehet elszámolni, illetve kifizetni.”

Az önkormányzat kétmilliárd forintos hitelállománnyal dolgozik, s márciusban, az adók befizetése előtt közel ennyi is volt a hiány. Szegény kerület szegény önkormányzattal, ahol talán még egy köteg boríték megvételéhez is külön engedély szükséges, olyan súlyos pénzügyi helyzetben vannak. Vagy mégsem?

A Kőbányai Önkormányzat 2003. március 20-án szavazott. Az MSZP-SZDSZ-es többség egyetértett azzal, hogy ezentúl minden naptári évben a polgármester, illetve a két alpolgármester tizenhárom-, illetve tizenkét-tizenkét havi különjuttatásban részesüljön. A döntésről már másnap önkormányzati rendelet is született, amely visszamenőleg már január 1-jétől érvényes. Ez konkrét számokban kifejezve annyit jelent, hogy Andónak az év végén 5,5 millió forint jutalom, míg Kaszab Csaba és Szász Csaba alpolgármestereknek 5-5 millió forint üti a markát. Ez a pluszjuttatás – járulékokkal együtt – évente 21 millió forinttal terheli meg az önkormányzat költségvetését. Cseles ügy. Törvény szabályozza ugyanis a polgármesteri fizetés felső határát, nem szabályozza azonban az adható pluszjuttatásokat. A fent említett rendelettel tehát a „dúsgazdag” Kőbányán ravaszul a kétszeresére emelték a polgármester és a két alpolgármester fizetését, hiszen egy hónapra gyakorlatilag kéthavi fizetést kapnak.

Pál Tibor államtitkár – Gémesi György napirend előtti hozzászólására adott válaszában – április 1-jén a következőket mondta a parlamentben: „(…) A képviselő-testület pedig majd év végén dönt arról, hogy a munkája alapján milyen mértékű jutalomban fogja részesíteni a polgármestert”, illetve „(…) akkor az év végén döntenek arról, milyen mértékű jutalmat biztosítanak (a polgármester számára)”.

– Az utóbbi időben többször elhangzott – maga Andó Sándor is ezzel védekezett – hogy ez az összeg jutalom, amiért megfelelő minőségű munkát kell végezni, ez azonban nem igaz – nyilatkozta lapunknak Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki 1990 és 1998 között a kőbányai oktatás bizottság elnöke volt. – Az igazság ezzel szemben az, hogy ez az összeg az automatikusan jár mostantól a polgármesternek és a két alpolgármesternek, hiszen ne feledjük: ennek kifizetéséről egy rendeletben határozott a testület. Ez mindaddig érvényben van, amíg a rendeletet vissza nem vonják; tehát nem csupán 2003-ról van szó, hanem az ezt követő évekről is, s így látható: négy év alatt – járulékokkal együtt – a polgármester és a két alpolgármester jutalmazására több mint 80 millió forintot költ az önkormányzat. Amennyiben Andó Sándor év végén még polgármesterként az önkormányzat alkalmazásában áll, mindenképpen megkapja a tizenhárom havi fizetésének megfelelő jutalmat. A képviselők egyet tehetnének: visszavonhatnák a rendeletet – de miért tennék? Ha nem rendeletet hozott volna a testület, hanem tegyük fel, kiírt volna egy célfeladatot, s a jutalom kifizetését ennek a feladatnak az elvégzéséhez kötötte volna, abban az esetben természetesen jogos lenne az az állítás, mely szerint a pénz kifizetéséről év végén új szavazást kell tartani. Pál Tibor sem mondott igazat a parlamentben; nem tudhatjuk, hogy ezt tudatosan tette-e, avagy félreinformálták az üggyel kapcsolatban.

Egy másik szocialista érv úgy szólt, a jutalom mértékéről a képviselő-testület polgári, illetve kormányoldali tagjai együttesen döntöttek, ám Révész ezt is egyértelműen cáfolja:

– Andó Sándor azt nyilatkozta, nem érti, miért tőle érdeklődnek erről a kérdésről, hiszen a képviselő-testülettől kellene megtudakolni a döntés indoklását. Egyrészt úgy tűnik, a polgármester elfeledkezett arról a tényről, hogy ezt a döntést ő is megszavazta. Törvény írja elő, hogy egy rendeletet, illetve egy rendelet módosítását csak minősített többséggel lehet elfogadni. Mivel a polgári oldal képviselői nem voltak hajlandók a rendelet megszavazására, kiderült, hogy a minősített többség nem lenne meg a polgármester, illetve a két alpolgármester igen szavazata nélkül. Vagyis a polgármester úr és vicéi szépen megszavazták maguknak a dupla pénzt. Ezt a korántsem arisztokratikus magatartást támasztják alá a jegyzőkönyvek is: az önkormányzatnál fellelhető iratok alapján látható, a szavazáson a 30 képviselő közül 29 volt jelen és 26-an szavaztak. A minősített többség 50 százalék plusz egy fő – minimum 16 – szavazat volt szükséges a rendelet elfogadásához. 18 igen szavazat született; köztük pedig ott található mind a polgármester, mind a két alpolgármester egyetértő voksa. Nem kell matematikusnak lenni, hogy lássuk: ha ők hárman – esetleg lelkiismereti okokból, a személyes érintettség okán – nem vesznek részt a szavazáson, akkor eggyel kevesebb támogató szavazat jön össze, és az extra béremelés ugrik. Vagyis Andó, Kaszab és Szász közpénzekből, saját maguknak szavaztak meg évi 5 millió forintos nagyságrendű jutalmat. Mit mond erre a szocialista etika? Lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű.

A lelkiismeret hiánya

Az összeg nagyságán túl érdekes tény még, hogy az előterjesztő nem politikai személy volt, hanem dr. Neszeli István, a kerülte jegyzője volt; ugyanaz a jegyző, akinek György István polgármestersége idején nem jutott eszébe hasonló javaslatot tenni. Ne feledjük, egy jegyzőnek politikailag tökéletesen függetlennek, pártatlannak kell lennie. Ennek ellenére Neszeli az ATV híradó április 1-jei adásában mindent megtett a rendelet és a kerületi vezetők védelmében. Elmondta többek közt, hogy „nem kézfelemeléssel szavaztak, hanem szavazógép van, tehát úgy, mint a Parlamentben. Tehát abból nem lehet nyomon követni.” Tudniillik azt, hogy melyik képviselő hogyan szavazott.

Ezzel szemben az igazság ez: a szervezeti működési szabályzat szerint a név szerinti szavazási listát minden képviselőnek – kérésre- kötelesek kiadni.

– György István tizenkét éven át tartó polgármestersége idején hosszú éveken keresztül valóban nem szabályoztuk, milyen jutalom jár a kerület vezetőinek – tudtuk meg Kleinheincz Gábortól, Kőbánya korábbi alpolgármesterétől. – 1996-1997-ben ez a kérdés állandó vita tárgya volt, akkor a testület még esetileg döntött arról, hogy az elvégzett munka elismeréseként milyen jutalomban részesüljön a polgármester. 1999-ben végül egyezség született az MSZP és SZDSZ vezette többségi koalíció, valamint a polgári oldal között, mely egy rendeletben testesült meg, s amely szerint a polgármesternek és az alpolgármestereknek négyhavi jutalom jár. Én magam is alpolgármester voltam, így tudom, hogy ezt az összeget valóban kifizették – anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bármiféle beszámoltatásra is sor került volna. Ezt a rendeletet változtatta meg a napokban a testület azzal, hogy a négyhavi jutalom helyére a tizenhárom, illetve tizenkét havi jutalmak léptek.

– A szocialisták előszeretettel mossák össze a jutalomról módosítás megszavazását egy másik, szintén aznapi szavazással – folytatta Kleinheincz. Az utóbbi esetben ugyanis a vezetők fizetésemeléséről döntöttünk, hiszen Andó úr fizetését egy téves jogértelmezés miatt helytelenül állapították meg korábban, s így az alacsonyabb lett, mint György István korábbi kerületi polgármester fizetése volt. Ennek megemelésével kapcsolatban valóban teljes volt az egyetértés a testületben. Azonban az egészen egyszerűen nem igaz, hogy a polgári oldal bármelyik képviselője is támogatta volna a tizenhárom, illetve tizenkét havi jutalomról szóló rendelet megszületését. Érdekesség, hogy mivel a fizetésemelés kérdésével kapcsolatban a szocialista képviselők is tisztában voltak a polgári oldal támogatásával, a két alpolgármester, személyes érintettségére hivatkozva ebben a kérdésben nem szavazott. Úgy tűnik, az évi 5-5 millió forintos jutalom viszont már nem ebbe a kategóriába tartozik, hiszen azzal kapcsolatban nem voltak hasonló aggályaik.

Tovább is van…

Kőbánya több szempontból is egyedülálló kerület. Az önkormányzat képviselő-testülete tizenkét bizottságot alakított – többet, mint bármely másik kerület. A bizottsági elnöki posztokból azonban az ellenzék egyet sem kapott meg, s míg negyven külső bizottsági helyet az MSZP küldöttei birtokolnak, szintén nem maradt egyetlen sem az ellenzéknek. Mindkét alpolgármestert a szocialisták adják, s dolgozik még két tanácsnok is – talán nem meglepő, hogy egyikőjük szintén a szocialisták küldöttje. Révész szerint egyetlen olyan kormánypárti tagja van a kőbányai testületnek, aki „csupán” a képviselői tiszteletdíjat kapja meg a hónap elején.

A Fővárosi Önkormányzat az állami normatív támogatásokat kiegészíti a fővárosi átlagköltségre, vagyis kiszámolják, egy gyermek átlagosan milyen összegért képezhető a kerületekben – jegyezte meg Révész. – Ha úgy számoljuk, hogy ehhez a támogatáshoz a kerület gyermekenként még hozzáad évi ötvenezer forintot, akkor egy négyszáz fős iskola esetében a megszüntetéssel évi huszonöt millió forintot képes megtakarítani. Vagyis – hangsúlyozva, hogy csupán becslésekről van szó – kimondhatjuk: amennyit egy iskola bezárásával megtakarít Kőbánya, nagyjából ennyit fordít a három kerületi vezető jutalmazására.

A kislányok híres színésznő-, és a kisfiúk gazdag bankár-álmait lassan felválthatja a „De szeretnék kőbányai szocialista képviselő lenni!” kívánság. Hiszen úgy tűnik, ők valóban mindent és bármit megtehetnek.

* * *

BUDAPESTI KŐBÁNYAI ÖNKORMÁNYZAT

9/2003. (III.20.) sz. önkormányzati rendelete a 43/1999. (XII.21.) sz. önkormányzati rendelettel, a 10/2000. (III.7.) sz. önkormányzati rendelettel, a 31/2000. (VII.11.) sz. önkormányzati rendelettel, a 11/2001. (II.20.) sz. önkormányzati rendelettel, az 55/2001. (XII.18.) sz. önkormányzati rendelettel, valamint a 14/2002. (V.28.) sz. önkormányzati rendelettel módosított – a Polgármesteri Hivatalban dolgozók közszolgálati jogviszonyának egyes kérdéseiről szóló – 33/1999. (XI.16.) sz. önkormányzati rendelet módosításáról)

1.§: A Rendelet (továbbiakban: Ör.)10. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (3) Minden naptári évben külön juttatásként – a hivatalnál a tárgyévi munkavégzési kötelezettség időtartamának arányában – a polgármester 13 havi, az alpolgármesterek 12 havi illetményre jogosultak. (..)

4.§: Ezen önkormányzati rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 2003. január 1-jétől kell alkalmazni.

Andó Sándor, polgármester

dr. Neszeli István jegyző

A kihirdetés napja: Budapest, 2003. március 21.