Kardeşim
Ha valaki egyszer járt Isztambulban, soha nem felejti el azt a testvéri fogadtatást, amiben a magyarokat részesítik. Teával kínálnak, megmutatják üzleteiket, de a közép-ázsiai török népek, ujgurok, kazahok, kirgizek, üzbégek és más töredék népcsoportok ugyancsak tartják a rokonságot.
Érdekes megfigyelés, hogy a testvériség érzése inkább egyoldalú, a magyarok részéről kevésbé nyilvánul meg. Pedig ha a külső megjelenésünket nézzük, meglehetősen sok a hasonlóság. Nyelvünket újra vallatásra fogva kiderül, hogy török kapcsolatú szavaink száma nem háromszáz, mint sokáig tartották, hanem közel kétezerre tehető, és ezek többsége olyan régi eredetű tőszó és ige, amely semmiképpen sem nevezhető jövevényszónak, mivel nyelvünk alaprétegéhez tartozik. A magyar és a török nyelveket hiába sorolták különböző nyelvcsaládokba, a közöttük lévő nyelvi rokonság számottevőbb, mint a családon belüliek között.
Az iszlám vallást követő törökök azokhoz a népekhez tartoztak, akik Eurázsia történetében a Krisztus utáni VI. század óta fontos szerepet játszottak. Közel ezer esztendőn keresztül a kínai nagy faltól Északnyugat-Afrikáig számtalan helyen és alkalommal léptek a történelem színpadára. A törökök őshazájának kérdésében a vélemények megoszlanak. Ötvöződésük helye legvalószínűbben az Urál és az Altaj közötti terület volt, innen rajzottak ki Belső-Ázsia és a kelet-európai sztyeppék felé. A belső-ázsiai vagy „keleti türkök” török eredete kétségtelen. A türk birodalom egyik része nyugat felé, egészen a Pontusz vidékéig terjed, másik része a mai Mongólia területéhez kötődik. A türk birodalom felbomlása után Belső-Ázsia más török népek (ujgurok, kirgizek) uralma alá került, miközben a törökség egyre nagyobb erővel tört nyugat felé. Ez a népvándorlás a X. századtól kezdve fokozatosan erősödött.
A türk népek közé tartoznak a nekünk, magyaroknak oly fontos hunok is. A hun szó mongol nyelven annyit jelent, mint ember. Birodalmuk határai állandóan változtak. A Krisztus előtti II. században a Tárim-medencétől az Iszik-kölig, a Szaján-hegységtől a Bajkál-tóig magában foglalta a mai Mongólia területét. A kínai források már az időszámításunk előtti évszázadokban beszélnek barbár nomád népekről, de ezek török volta bizonytalan. Ugyanakkor feltehető, hogy már közöttük voltak a későbbi török népek ősei is. A türkök e terület népességének csak nemességét, vezető rétegét alkották. Valószínűsíthető, hogy a kelet-európai sztyeppéken megjelenő nomádok (hunok, avarok) is török eredetűek. A Krisztus utáni V–VIII. században az őket követő népek (bolgárok, kazahok, besenyők, úzok, kunok és kipcsakok) török eredete már kétségtelen.
Török típus a fizikai embertanban nincsen, ezért a török nyelven beszélő népek csoportja több rasszhoz és típushoz tartozó emberekből áll. A török birodalom létrejöttében a mongolid és az europid nagyrassz képviselői vettek részt. A különböző török nyelvű népek lakta területeket e két nagyrassz különböző ötvöződései és keveredései jellemzik. A nyelvészek „török” nyelvről beszélnek, embertanilag inkább a „türk” elnevezés használatos. A türkök oszmán ágát szokták törököknek nevezni.
