Keze alatt megmozdultak a rajzolt figurák
Egyes művészeti ágaknak vannak olyan művelőik, akiket tehetségük, fantáziájuk, sokféle tanulmányuk okán a sor elejére állítanak; Jankovics Marcell közéjük tartozott. Sokoldalúsága okán a polihisztorok táborába tartozott. Népmeséket gyűjtött, animációs filmeket írt és rendezett, jelképeket értelmezett, több könyve jelent meg. Élete folyama sajnos megszakadt.
Ha még egy kevéske időt adott volna neki a Teremtő, ki tudja, mivel gazdagította volna a magyarságot, amelyet annyira szeretett. Iskoláit is úgy választotta meg, hogy kivételes tudású tanárai tovább gyarapíthassák tudását. Pannonhalma közismerten ilyen középiskola volt. Könyvtára, archaikus iratai, a magyar nyelvemlékek hozzáférése, gyógynövénykertje az érdeklődő fiatal kíváncsiságát szolgálták ki.
Érettségi után – mivel nem tanulhatott tovább – több munkát, köztük fizikait is megpróbált, hogy megéljen. Vágya akkor teljesült, amikor a Pannónia Filmstúdióban, illetve a Filmvállalatnál helyezkedhetett el. Mint kollégái közül a legtöbben, fázisrajzolóként kezdte, majd látván tehetségét, 1965-ben kinevezték rendezőnek. Más animátorokkal is dolgozott együtt, de 280 filmet maga rendezett. Vezető rendezője volt a Gusztáv című humoros sorozatnak, a Magyar népmeséknek és a Mondák a magyar történelemből című szériáknak. Négy egész estés rajzfilmnek nemcsak rendezője, forgatókönyvírója és tervezője is volt. Ezek: a Fehérlófia, a János vitéz, az Ének a csodaszarvasról és Az ember tragédiája. Különösen a Fehérlófia fogta meg a nézőket, a történet akár népmese is lehetett volna.
A Magyar népmesék sorozat elnyerte a hungarikum státust. Jankovics Marcell génjeiben hordozhatta azokat a figurákat és motívumokat, amelyek a magyarok kultúrájában a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Mire eleink a Kárpát-medencébe értek, már fejlett népművészetük volt. A tárgyak sajnos elenyésznek az idők folyamán, így nem túl sok maradt meg belőlük. De az igazolható, hogy fazekasok, hímzők, fafaragók, szűcsök, ötvösök, kovácsok biztos voltak köztük. A nép által átörökített őstörténeti motívumok közül különösen gyakran használta az életfát, a madarakat, a virág- és rozettamintákat. A népmese a népköltészet prózai elbeszélő műfaja, amely gyakran közel áll a mítoszhoz. Lehet, az utóbbi is vonzotta Jankovicsot a népmese felé, mivel a mítosz igencsak megmozgatja a fantáziát. A magyar népmeséknek több mint a fele tündérmese. A kereszténység fölvétele után az ősi hitvilág a népmese köntöse alatt élt tovább és vált időtlenné.
A zseniális művészeket, írókat minden olyan eredet érdekli, amely a földön túlról származik, és ezzel együtt történelmi hitelességre is törekszenek. Jankovics Marcellt egész életében vonzotta az írói munka is, több kötete jelent meg, például a Jelképkalendárium, A fa mitológiája, Ahol a madár se jár, A Szarvas könyve és mások. Tanítani is nagyon szeretett. Tehetséges tanítványaival szívesen dolgozott együtt. A legutóbbi időkben a Toldi rajzfilmesítésével foglalkozott. Kritikát is megfogalmazott azokkal szemben, akik a kifejezetten két dimenzióra termett rajzfilmet domborművé – háromdimenzióssá – akarták rontani. Legfontosabb munkájának A vizuális nevelésről írott kötetét tartotta.
Kitüntetéseinek száma fölsorolhatatlan. Legrangosabb elismerése a Kossuth-díj (1978), a Balázs Béla-díj (1974), a Nemzet Művésze (2014 óta), a Magyar Művészeti Akadémia alelnöksége (2014–20). Május 29-én elhunyt. Ma már az égi legelőkön terelgeti aranyszőrű báránykáit.
