– Két hét és látható lesz az ön által alapított Echo TV. Miért döntött úgy, hogy tévét alapít?

– Az elmúlt tizenöt évben eddig nem tudtam rászánni magam arra, hogy beszálljak a médiába. Annak, hogy most úgy döntöttem, belevágok és tévét alapítok, több oka van. Az egyik, hogy azt látom, a televíziók világában forradalmi változás várható, és mivel egy rendkívül komoly technikai megújulásnak is tanúi lehetünk, úgy gondoltam, most jó pillanatban szállhatok be. Emellett az innovatív igényeimet is kiélhetem, ugyanúgy, mint 1981-ben, amikor a Műszertechnikát megalapítottam. Úgy tapasztalom, hogy a mai tévécsatornákat két csoportba lehet osztani. Az egyik csoport azoké az adóké, amelyek nagy kereskedelmi forgalmat – tízmilliárdos tartományban – bonyolítanak le. Emellett pedig vannak olyan csatornák, amelyek szerényebb költségvetéssel dolgoznak, s ezek többnyire valamilyen politikai, illetve pártérdeket szolgálnak ki. Utóbbiak általában pénzhiánnyal küszködnek, s arra pedig végképp nincs lehetőségük, hogy jelentős technikai újításokat hajtsanak végre. Az Echo TV-vel nem szeretnénk ezek közé az adók közé tartozni, nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a lehető legmodernebb technikával rendelkezzünk, s politikailag sem fogjuk elkötelezni magunkat. Ugyanakkor nem kívánunk hasonlítani a nagy kereskedelmi televíziókra sem.

– Azt mondta, forradalmi változás várható a tévék piacán. A digitalizációra gondol?

– Részben. Miközben terveztük a csatornát, igyekeztünk tájékozódni, ami nem volt nehéz, mert az utóbbi időben sok olyan cikk, tanulmány jelent meg, amely a televíziózás jövőjét boncolgatja. A Newsweek például júniusban 30-40 oldalon foglalkozott ezzel a témakörrel, az amerikai és az európai televíziós piacra is kitérve. Nagyon érdekes konklúziói voltak az írásnak. Az egyik jóslat, hogy a digitális televíziók korában már nem a tévéadók versenyeznek majd egymással, hanem a műsorok. A másik, hogy a műsorokat – akár fél évre visszamenőleg is – bármikor le lehet majd hívni, ugyanúgy, mint ahogy az internetes oldalakon is rá lehet keresni egy-egy cikkre vagy kulcsszóra, s egy intelligens kézi terminál segítségével mi magunk szerkeszthetjük meg, hogy mit, mikor, milyen sorrendben akarunk megnézni. Ez nem is olyan távoli jövő egyébként, amit jelez az is, hogy mi például már most olyan technikával rendelkezünk, amelynek segítségével fél évre visszamenőleg tárolni tudjuk az adásainkat a modern számítástechnikai eszközöknek köszönhetően. Fontos tanulság volt az is a cikkben, hogy a technikai változásokból kifolyólag alapvetően megváltoznak a televíziózási szokások is. Ma az a jellemző, hogy sokan hazamennek, lerogynak a tévé elé és nézik, ami jön. A digitális televíziózás bevezetése után viszont – amikor egy mozdulattal ki lehet keresni programokat – tényleg az nyer, aki a legjobb műsorokat kínálja a nézőknek.

– Üzlet vagy küldetés, hogy tévét csinál?

– Üzlet is, küldetés is. Üzlet, mert lehet Magyarországon nyereséges televíziót csinálni, persze ehhez az kell, hogy az adó elérjen egy bizonyos nézettséget. És küldetés olyan értelemben, hogy manapság a hazai média általában nem foglalkozik a gazdasággal. Különösen a kereskedelmi televíziókra jellemző, hogy a pénzügyi világból érkező információkat mínuszos hírként lekezelik. Ahhoz azonban, hogy a magyar gazdaság sikeres legyen, információáramlásra, a média támogatására is szükség van. A mi tévénkben tehát gazdasági szemüvegen keresztül nézzük majd a világot.

– Amikor Magyarországon létrejön egy médium, rögtön elhelyezik a politikai palettán. Az Echo TV-ről először azt mondták, jobboldali kötődésű, amolyan ellen-Hír TV lesz, az utóbbi napokban azonban arról szóltak a hírek, hogy jellegzetes baloldali médiaszereplőkkel, például Tamás Gáspár Miklóssal, Szegvári Katalinnal vagy Fiala Jánossal tárgyalnak. Mi az igazság?

– Neveket inkább nem mondanék, mert még nem jutottunk mindenkivel megegyezésre, s nem is mindenkivel tárgyaltunk azok közül, akikről a különböző lapok írtak. Azonban az igaz, hogy baloldali kötődésű szakemberekkel is tárgyalunk…

– Is?

– Bármennyire nehéz elhinni, mi tényleg kiegyensúlyozottságra törekszünk majd, azt szeretnénk, ha a jobboldali, baloldali és a pártkötődéssel nem rendelkező nézőkben is az a kép alakulna ki rólunk az adást nézve, hogy hitelesek vagyunk. Ez egyébként talán a legnehezebb feladat, amit meg kell oldanunk a következő hónapokban. A médiában is kialakultak azok az árkok, amelyek az élet más területén is ott vannak – az egész társadalomra jellemző a politikai megosztottság. Mi szeretnénk megmutatni, hogy a meglévő politikai különbözőségek, az eltérő világnézet ellenére is lehet együtt dolgozni és jó műsorokat készíteni.

– És ellen-Hír TV lesz az adó?

– Erről szó sincs. Egyrészt azért, mert világos, hogy a Hír TV a saját törzsközönségének, a nemzeti oldalnak játszik, oda teljesen felesleges lenne még egy hasonló profilú adót behozni, másrészt pedig, aki egyszer belecsúszik egy olyan a szerepbe, ami alapján világosan elhelyezhető a politikai palettán, onnantól kezdve nemigen tud nyereségorientáltan működni.

– Tehát lesznek jobboldali, baloldali és semleges műsoraik?

– Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha X vezeti az adást, akiről mindenki tudja, hogy jobboldali érzelmű, akkor kiírjuk, hogy „Figyelem, jobboldali műsor!”, ha pedig Y, akkor pedig a „Figyelem, baloldali műsor!” felirat szerepel majd a képernyőn. Inkább abban bízunk, hogy mindenki megtalálja azt a programot a kínálatunkban, ami érdekli, s legfeljebb nem nézi azokat, akiknek a gondolkodásával nem tud azonosulni.

– Ki a célközönségük?

– Akiket érdekel a gazdaság, akik szeretnének tudni a magyarországi, illetve közép-európai vállalkozási lehetőségekről. Azokra is számítunk, akiket a politika izgat, ők is találnak majd nekik tetsző programokat, s talán kicsit más szemszögből közelítjük majd meg a ezeket a kérdéseket, mint az jelen pillanatban megszokott. Ezenkívül lesz még egyebek mellett minden szombaton és vasárnap egy négy-négy órás kulturális magazinunk, s várhatóan fitness-wellness műsorunk is. Szólni kívánunk a városi értelmiséghez, de ugyanígy a vidékiekhez is. A képernyőseink többsége fiatal lesz, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek, de gyakorlatuk még nincs, azt itt szerezhetik meg.

– A hírek szerint nem csupán televíziós csatornát kíván indítani, hanem erre építve egy széles körű tájékoztatást nyújtó internetes oldalt, valamint egy gazdasági hírügynökséget is.

– Tényleg egy összetett tervről van szó, vannak rövid, közép és hosszú távú elképzeléseink. Az biztos, hogy lesz egy hírgyárunk, amivel Magyarországon pillanatnyilag csak a Magyar Távirati Iroda rendelkezik. A technikai felszereltségünk olyan lesz, ami megfelel a jelenkori legmagasabb szintű feltételeknek is, például Európában egyedülálló, operatőr nélkül működő robotkamerákkal vannak felszerelve a stúdióink, illetve olyan robotrendszerű súgógéppel, amelyik a japán gyártó cég termékkínálatában csak októberben jelenik meg. Egyelőre úgy tűnik, hogy valóban csúcsminőségű műsorokat tudunk készíteni, a technika már most tesztelés alatt áll, hiszen kimenő jel nélkül jelenleg is készülnek a műsorok, például óránként összeállítanak a kollégák híradót. Ezért amikor szeptember 15-én már élesben működünk, szerintem minden zökkenőmentesen megy majd.

– Talán Gyurcsány Ferenc politikába való visszatérése lehet az oka, mindenesetre az utóbbi hónapokban találgatások láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egyik vagy másik hazai nagyvállalkozó közéleti szerepet vállal. Ez alól ön sem kivétel – állítólag a televízióval politikai karrierjét szeretné megalapozni. Tényleg van ilyen terve?

– Ha tíz esztendővel fiatalabb lennék, akkor talán lenne ennek alapja, ennyi idősen azonban már szerintem nincs értelme rálépni erre a rögös útra. De azt hiszem, azért is hihető, hogy nincsenek ilyen ambícióim, mert az elmúlt tizenöt évben is az volt a jellemző, hogy kiegyensúlyozói szerepre törekedtem, például a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeként, ám politikusként erre nem nagyon lenne lehetőségem.

– A politikától való távolodás az oka annak, hogy a közelmúltban nem újította meg MDF-tagságát, vagy a párttal van baja?

– Inkább az utóbbi a magyarázat. A Magyar Demokrata Fórum mostani politikai vonalvezetésével nem tudok egyetérteni. Például nem tartom helyesnek, ha valaki igazságügy-miniszterként tagja volt egy kormánynak, aztán a pénztártól való távozás után visszamutogat korábbi partnerére, és jórészt arról szól az általa vezetett párt kommunikációja, hogy korábbi társát bírálja.

– A befektetéstől viszont nem ment el a kedve. Tényleg visszavásárolja az Ikarust?

– Ez úgy pontos, hogy a cég visszavásárlásáról már lassan másfél éve folynak a tárgyalások, és most remény van arra, hogy hamarosan sikerül megegyezésre jutni.

– Pécsen már évekkel ezelőtt is Mercedes buszokat vásároltak, Budapesten a BKV két éve Volvo buszokkal frissíti a járműparkot. Van visszaút az Ikarus számára?

– Sajnos tagadhatatlan, hogy miután eladtam az Ikarust, mind országon belül, mind országon kívül elkezdte elveszíteni a pozícióit. Nagyon szomorú volt számomra ezt látni, de vannak elképzeléseim arra vonatkozólag, hogy miképpen lehetne megfordítani a kedvezőtlen tendenciát. Remélem, hogy sikerül megegyeznünk az adásvételről és aztán az elképzeléseim is bejönnek.

– Van egy harmadik új vállalkozása is, nyitott egy fitneszcentrumot.

– Ez a legnagyobb ilyen jellegű hazai centrum lesz, s ugyanott van, ahol az Echo TV stúdiója, így kölcsönösen segíthetik egymást. A teremre ugyanis könnyű lesz ráfordulni a kamerákkal, ezáltal gyorsabban meg lehet ismertetni az emberekkel, ugyanakkor ha készítünk egy fitness-wellness műsort, akkor nem kell messzire menni forgatni. A legmodernebb gépeket szereztük be, nagyon sok különböző edzéslehetőséget kínál majd a hely, így azt hiszem, érdemes lesz ellátogatni hozzánk.

– Sorra vág bele valami újba. Ennyire kedvező ma itthon befektetni?

– Inkább az élet hozta így. Bár az is igaz, a gazdasági élet szereplői jól dolgoznak, csak az állam gazdálkodik pazarló módon…