Kocsis Máté: Kiállunk a gyermekek védelméért

– Az ember azt gondolta volna, hogy legalább a gyermekek védelméről szóló törvénycsomagot egyöntetűen támogatja majd az ellenzék. Meglepte, hogy ehhez képest végül csak a Jobbik szavazta meg a jogszabályt a baloldal pártjai közül?

– Nem lepett meg, és szerintem a Jobbik támogatása is csak a színjáték része. Azt ugyanis a baloldal is érezhette, hogy nem lehet teljesen szembemenni ezzel a törvénnyel, ezért megosztották a szerepeket: a Jobbikra bízták az igen szavazatokat, a többiek ellenezték. De ez ugyanúgy blöff, mint minden más odaát.

– Mi állhat a jogszabályt ért baloldali támadások mögött? Csak az, hogy minden kérdésben mást akarnak képviselni, mint a kormány? Vagy valami egyéb?

– Több okot is látok. A legfőbb, hogy a baloldal és a liberálisok mindig, minden eszközzel gyengíteni akarják a család intézményét, ez a törvény viszont erősíti a szülők jogait, és védi a gyermekeket. Másrészt az is igaz, hogy lényegében semmit nem támogat a baloldal, ami a kormányoldaltól jön. A mérce náluk nem az, hogy egy javaslat jó-e az ország vagy a magyar emberek számára, nem az számít nekik, hogy mi az ország érdeke egy nemzetközi vitában, hanem csak az, hogy minden kérdésben a kormánnyal szemben határozzák meg magukat. Az is ok, hogy a médiájuk, amelyik sok hasonló ideológiai kérdésben szeret diktálni, teljesen egyértelműen állást foglalt azzal kapcsolatban, miként kell viszonyulniuk a törvényhez, de idesorolhatjuk a nemzetközi, brüsszeli függőségüket is. Világos üzenet érkezett onnan is: Brüsszelből akarják megmondani, hogyan kell nevelni a gyerekeinket. A magyar baloldal nem a maga ura, közismert, hogy a nemzeti érdekeket rendre figyelmen kívül hagyva igyekeznek megfelelni a liberális main­stream elvárásainak, az pedig azt diktálja most, hogy vér szerinti örökösök szűkében ideológiai örökösöket kell nevelni az LMBTQ-propaganda számára. A baloldal nem bízik a magyar szülőkben a saját gyermekeik nevelése kapcsán, ezért vonna el jogot tőlük. Mi pont az ellenkezőjét gondoljuk. Szerintem az utolsó pillanatban avatkoztunk közbe, mert elindították szép csendben a pedofília relativizálását is, Hollandiában már pártjuk is van a gyermekmegrontóknak, és Rutte miniszterelnök úrtól sem idegenek ezek az ötletek. Ez a liberális világtrend, de amíg mi kormányzunk Magyarországon, ez nem lesz.

– A Momentum már be is jelentette, hogy ha nyernek, eltörlik a pedofiltörvényt…

– Nem csodálkozom, hiszen olyan közismert pedofilok szellemi örökösei, mint Daniel Cohn-Bendit. Azért fogunk küzdeni, hogy ne legyen módjuk visszavonni. De ettől függetlenül sem ajánlanám nekik a jogszabály eltörlését, mert amit elleneznek, az arról szól, hogy a szülőknek előjogaik vannak a saját gyermekük nevelését illetően, és ezt nem vitathatja el senki. Apaként is így gondolom, de ismerem sok szülőtársam véleményét is. Ha tehát a liberálisok eltörölnék ezt a törvényt, szembetalálnák magukat nagyon sok szülővel, aki ragaszkodik hozzá, hogy az általa vállalt és szeretett gyermeket úgy nevelje, ahogy akarja, a szexuális orientációt, kultúrát, szokásokat érintő kérdéseket is ideértve, mások pedig csak az ő beleegyezésükkel vehetnek részt ebben. Ezt akarják lebontani a liberálisok világszerte, sajnos sok helyen már sikerrel is jártak, így kerülhetnek fel az internetre olyan hajmeresztő videók, amiken sokszor öt-hat éves gyerekeket beszéltetnek arról például, hogy a nemváltás jó dolog, vagy hogy milyen alternatív szexuális szokások léteznek. Szerintem az ilyen korú gyermekek életében nincs helye a szexualitás egyetlen formájának sem, az pedig önmagában is pedofíliának tekinthető, ha valaki nekik ilyen propagandát közvetít. Értem én, hogy a legérzékenyebb korban lévő gyermekek gondolkodásának átformálására, „foglyul ejtésükre” irányul az egész, de ezzel átlépték a vörös vonalat. Megálljt kell parancsolni az őrületnek. A liberálisoknak pedig meg kell tanulniuk – bár tudom, ezt nem szeretik –, hogy van az övéktől eltérő vélemény is. A magukat toleránsnak nevezők az LMBTQ-propaganda kritikusait egyáltalán nem tolerálják, meg a gyermekeiket mindettől védelmező szülőket sem. Személyes életemből is tudom, hogyan sértegetik, gyalázzák és járatják le azt, aki nem tapsikol nekik. De ez csak erőt ad. Ha ezek gyalázkodnak, akkor valamit jól csinálunk.

– Akkor valójában miről szól a mostani vita?

– Arról, hogy minden egyes nap kijjebb tolják a jó ízlés határait, és sajnos eljutottak a gyerekszobákig. A liberális világ egyre nagyobb teret és előjogokat követel az aberrációknak, amit meg kell fékezni. Az erőszakos propagandájuk már nem az ő szabadságukról szól, hanem mások szabadságának korlátozásáról, a gyerekek tudati befolyásolásáról, amit a legszenzitívebb életszakaszukban tolnak rájuk az életkoruknak nem megfelelő tartalmakkal. Azt is gondolom ezért, hogy ez a propaganda már nem valami melletti kiállás, hanem a többségi társadalom folytonos provokálása. Az ilyesmi pedig, bizony, feszültséghez vezet.

– A törvénycsomag célja tehát az volt, hogy megerősítse a szülők jogait?

– A szülők egyre inkább eszköztelennek érezhették magukat ezzel a durva propagandával szemben: nem elég, hogy a nyilvánosság tele van ilyen tartalmakkal, de Nyugaton már azt láthatjuk, hogy az iskolák mellett az óvodákban is megjelenik, intézményesített formában. Aki pedig ellenállna mindennek, azt lejáratják. Erre a jelenségre érkezett ez a törvényi válasz, ami – igen – kizárólag a gyerekek védelméről és a szülők jogainak visszaadásáról szól. A törvény bírálói persze már megint az elkövetőkből igyekeznek áldozatot faragni, pedig az ő jogaikhoz senki nem nyúlt, a törvény egy szót sem ejt róluk. Hiába hazudoznak mást, kizárólag a gyermekek és a szülők természetes jogait erősíti meg a törvény, nem másokét csorbítja.

– Az unió, a különböző európai szervezetek hagyni fogják, hogy nálunk ilyen törvények legyenek?

– Kénytelenek lesznek, mert ez a kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik. Valahol azért még bízom benne, hogy az Európai Unió a gyermekek védelmét is közös értéknek tekinti, nem csak az alternatív szexuális szokások megjelentetésének ezerféle formáját. Ugyanakkor persze számítottunk arra, hogy erről nem csupán belpolitikai, hanem külpolitikai vita is lesz, de vállaltuk. Látjuk azt is, hogy számos brüsszeli politikus a saját országában, a saját belpolitikai csatározásaihoz is használja a Magyarországról tett, általában megalapozatlan kijelentéseit. Ez többnyire inkább vicces. Azt viszont szomorú látni, hogy még olyan komoly emberek is, mint az Európai Bizottság elnöke, a törvény elolvasása nélkül nyilatkoznak a kérdésben. A gyermekek védelme és minden intézkedés, amellyel támogatjuk a családokat, olyan ügy, ami mellett a legvégsőkig kiállunk, vállalva az alaptalan hazai és nemzetközi támadásokat is.

– Gyurcsány Ferenc a közelmúltban Orbán Viktort és önt is vacsorázni vagy moziba hívta egy Facebookon közzétett bejegyzésében. Számított az ellenzék vezetőjének közeledésére?

– Tőle már nem lep meg semmi. Talán a töményezésről át kellene állnia a laza fröccsözésre.

– Mit gondol a baloldali előválasztásról?

– Régóta mondjuk: mindenki nyugodtan felejtse el, hogy az előválasztás valami komoly dolog. Az egy színjáték, egy teljesen nyilvánvaló blöff. A pártközpontok már régen elosztották, ki hol indul, amit vagy úgy érnek el, hogy a jelöltek visszalépnek egymás javára, vagy pedig majd az előválasztási kampányt alakítják úgy, hogy a pártközpontok által favorizált jelölt jöjjön ki győztesként. A saját szimpatizánsaik becsapásán kívül semmi új nem történik. Ezt csinálták 2018-ban is, csak akkor koordinált indulásnak hívták. Akkor is Karácsony volt a miniszterelnök-jelölt, és akkor is Gyurcsány volt a rendező. Minden ugyanaz, csak új nevet adtak ugyanannak a műsornak.

– Hiába van nyári szünet, óriási a dugó Budapesten. Miképpen lehetséges, hogy a főváros problémáit megoldani képtelen Karácsony Gergelyt tartják a baloldali sajtóban a legesélyesebbnek arra, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje legyen?

– Valószínűleg ő a legnépszerűbb. És a baloldali agytrösztnek is megfelel, mert soha nem merne ellentmondani Gyurcsánynak. Sokat elárul a baloldalról, hogy az a Karácsony Gergely a legjobb emberük, aki még soha semmit sem csinált végig, és felelősséget sem vállalt semmiért. Ő mindig hárít, mindig csak áldozat, pedig óriási hatalom van a kezében, sok mindent megoldhatna. Mint tudjuk, régen Gyurcsány tanácsadója volt, aztán amikor az a hajó süllyedni látszott, részt vett egy másik párt, az LMP felépítésében. Később az LMP-t is elárulta, kettészakította, majd a Párbeszéd Magyarországért pártot összehozta Bajnai Gordon Együtt nevű formációjával, amivel később szintén szakított. 2018-ban újra a szocialistákkal kötött szövetséget, de ki tudja, mi jön még. Közben ott volt neki a zuglói polgármesterség, ami alatt túl sok városvezetői eredményt és erényt nem tudott felmutatni, majd a zuglóiakat is otthagyta a főpolgármester-jelöltségért, ahogy most a főpolgármesterséget is feláldozná a miniszterelnöki székért. Nagy álmokat, hosszabb távú terveket valamely közösség érdekében még soha nem valósított meg, csak a saját útját egyengeti.

– Ha már városvezetők: ön hosszú évekig volt a Józsefváros polgármestere, ma is a kerületben él. Mit gondol Pikó András tevékenységéről?

– Ez az első és egyben utolsó ciklusa, ebben egészen biztos vagyok. Az emberek teljesen fel vannak háborodva a semmittevésén és az arrogáns stílusán. Senki nem tud mondani egyetlen nagyobb fejlesztést sem, amit ő valósítana meg, pedig minden idők legnagyobb költségvetéséből gazdálkodik. Megállt a kerület fejlődése, romlik a közbiztonság, minden koszos, ismét rossz Józsefváros megítélése. A frusztrációját és csapkodását végtére is megértem, mert amikor mi vezettük a kerületet, folyamatosan mentünk előre, sok minden megújult, most meg esik szét az egész, a legalapvetőbb városvezetői feladatok is meghaladják a képességeit. Mögöttünk volt teljesítmény, mögötte meg nincs. Üres lózungokkal becsapta a kerületieket, és most is csak néhány Facebook-posztra futja a munka helyett. Volt kollégái szerint sem túl okos, és nem is túl szorgalmas a polgármester úr, ezt leplezi valószínűleg az arroganciával. Emellett sajnos nagyon sokszor valótlanságokat nyilatkozik. Csak hogy egy példát mondjak: nemrég odáig ment, hogy egy egy személyben lefolytatott, többszörösen törvénysértő közbeszerzési eljárással kapcsolatos bírósági döntést is úgy tálalt, mintha megnyerte volna a pert. Szerintem a magyar önkormányzatiság történetében még nem fordult elő, hogy polgármester jogerős bírósági ítéletről hazudjon egy hivatalos közlés során. Aggasztó. Szóval sok a melléduma, és kevés a teljesítmény. Nem jók a kerület kilátásai.

– Az oltási programnak köszönhetően újraindulhatott az ország, ezt például a futball-Európa-bajnokság kapcsán is láthattuk, sőt átélhettük. A magyar gazdaság mikor kerülhet vissza a koronavírus-járvány előtti szintre?

– Ez ügyben bizakodóak lehetünk. A gazdasági növekedésre vonatkozó kilátások még az egy hónappal ezelőttihez képest is javultak, ezt nemzetközi szervezetek is elismerik – érdekes, hogy erről a baloldali propagandasajtó hallgat. A kormány saját értékelése szerint is erőteljes növekedés küszöbén állunk, de még sokat kell érte tenni, nem hullik magától az ölünkbe, erről szólt jelentős részben a június közepi, kihelyezett frakcióülésünk is. Arra számítunk, hogy korábban nem tapasztalt gazdasági növekedés lesz 2021-ben, amelyből aztán számos olyan, az emberek mindennapjait, boldogulását segítő intézkedés következhet majd, mint például Orbán Viktor azon javaslata, hogy a gyermeket nevelő családok visszakapják a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat. Ilyenre még nem volt példa a világon. De említhetném a 25 év alattiak szja-mentességét is, vagy a 13. havi nyugdíj visszaépítését. Mindezek előtt több fontos témában meg fogjuk még kérdezni az emberek véleményét.

– A kormány döntéseit, a kormánypártok politikáját mennyire befolyásolja az újabb, napokban elindult nemzeti konzultáció eredménye?

– A nemzeti konzultáció intézményét rendszeresen támadja a mindig demokráciáról papoló baloldal, miközben két választás között a legjobb lehetőség arra, hogy a legfontosabb kérdésekben kikérjük az emberek véleményét. Fordulóponthoz érkeztünk, nagyon nehéz másfél év van mögöttünk a járvány három hullámával, most pedig az újraindítás időszaka következik, beleértve a gazdaságot és a közösségi életet is. Az ezzel kapcsolatos kérdésekben is megkérdezzük az emberek véleményét, mint annyiszor már más témákban is. A konzultáció eredménye pedig irányadó a döntések meghozatalánál.