A Gyurcsány-kormány elmúlt másfél éve a demokrácia mélyrepülése volt az eddigi kabinetek során sose látott minisztercserék miatt. A milliárdos kormányfő hivatalba lépésekor ugyanis hét új minisztert nevezett ki, tavaly pedig további három tárcavezető kényszerült távozni. A miniszteri bársonyszékbe újonnan került személyek azonban egyetlen esetben sem bizonyultak sikeresebbnek elődjüknél és többnyire a szocialista-szabad demokrata kormány minden téren jelentkező káoszát és fejetlenségét fokozták.

2004 augusztusában megbukott Medgyessy Péter kormányfő és kormánya. Az új kormányfő némi szocialista színjátékot követően Gyurcsány Ferenc lett, aki 2004. október elején tette le a miniszterelnöki esküt és a kormány tizenhét miniszteréből hetet rögtön lecserélt.

Vannak azonban olyan miniszterek is, akiket a 2002-es kormányváltás óta semmilyen botrány, esetleges korrupció gyanúja nem tudott megingatni pozíciójában. Így például Lamperth Mónika belügyminisztert, akinek férje, Jegesy András nem adott értékelhető magyarázatot arra, vajon miért koccintott Kulcsár Attilával egy rendezvényen. Ugyanilyen stabil a pozíciója a Honvédelmi Minisztérium élén Juhász Ferencnek, a bombabiztos Magyar Bálint oktatási minisztert még a tavalyi érettségi botrány sem tudta megbuktatni.

Lássuk azonban, a Gyurcsány-kabinet szakértőnek mondott új miniszterei mivel nyújtottak többet, mint elődjük. Kezdjük azokkal az új miniszterekkel a sort, akiknek működését némi homály fedi, akik szinte sohasem szerepelnek a hírekben, így az állampolgárnak nem sok elképzelése lehet arról, mire költik ezek a minisztériumok a költségvetés milliárdjait. Ilyen például a 2004 októberében felállított regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszteri poszt tulajdonosa, Kolber István. A minisztert Gyurcsány Ferenc a kormányfőváltáskor eredetileg a belügyminiszteri székbe szánta, de Lamperth Mónika jól kapaszkodott. Ezért Lamperth állítólag súlyos árat fizetett, még saját miniszteri kabinetjét sem állíthatja össze szabadon. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc jelentős minisztériumot szánt Kolber Istvánnak, az újonnan létrehozott tárca élén tevékenysége gyakorlatilag érzékelhetetlen. A nevéhez köthető egyetlen ismert kezdeményezés a Fészekrakó program, amelyről azonban már bebizonyosodott, hogy csupán egy tehetősebb rétegnek nyújt segítséget.

A kormánynévsor egyetlen új női minisztere Göncz Kinga volt, aki az összevont esélyegyenlőségi, ifjúsági és sportügyekért felelős miniszter posztját tölti be. A miniszter aszszony a jelek szerint nem rajong sem az ifjúságért, sem a sportért és csak az esélyegyenlőséget érzi magáénak, legalábbis erre utal a minisztérium által egyre több médiumban és óriásplakáton sulykolt „egyenlőségi kampány”.

Nehéz lenne Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter munkáját megítélni. A munkaügyi miniszter ténykedéséről azonban sok mindent elmond az a tény, hogy szerinte tavaly a munkanélküliségi ráta jóval magasabb volt, mint az utóbbi években bármikor. Petrétei József igazságügy-miniszter is jórészt láthatatlan maradt ez idáig a Gyurcsány-kormányban, bár pozíciója nem a látványosan működő tárcák közül való. Petrétei nem szorgalmazta az elődje, Bárándy Péter által olyannyira támogatott gyűlöletbeszéd-törvény elfogadását, ehelyett egy új nemzeti alkotmány megalkotását sürgeti miniszteri kinevezése óta. Ez a terve azonban az idei választásokig már biztosan nem valósul meg.

Az egészségügyi tárca vezetését Rácz Jenő vette át 2004-ben, aki Gyurcsány Ferenc reményei szerint az egészségügy átalakításában folytatja mindazt, amiben egyetértés van, egy élhetőbb ország megteremtése érdekében. Bár az egészségügyi nem egy hálás minisztérium, az új tárcavezetőnek sikerült még korábbi szocialista elődeit is alulmúlni. Csak az ismertebb akciók, amelyek Rácz Jenő nevéhez köthetőek: a kórház-privatizáció, a mentők egyre sanyarúbb helyzete, a gyógyszerár-emelkedés és közel 40 milliárd forintos ki nem fizetett túlóradíj, amelylyel a magyar egészségügyi intézmények a dolgozóiknak tartoznak.

Szintén 2004-ben lett az újonnan létrehozott európai ügyek tárca nélküli minisztere Baráth Etele. A miniszter tavaly tavasszal tett egy félreérthetetlen gesztust a szocialista tábor felé, amikor Schmitt Pál március 15-i beszédére hivatkozva lemondott a magyar olimpiai bizottsági tagságáról. Ez jó befektetésnek bizonyult. Ugyanakkor a tavalyi év utolsó napjainak botránya is Baráth Etele nevéhez fűződik. A Fidesz ugyanis úgy véli, alapos a gyanú, hogy a kormány „A Nemzeti fejlesztési terv házhoz jön” program tanácsadói hálózata kapcsán valójában költségvetési pénzen egy kampánycsapatot kíván létrehozni. A kormányzati ingyenreklám vádja egyébként nem először merült fel Baráth tárcájával kapcsolatban.

Kóka János személyében pedig Gyurcsány Ferenc kormányfő mellett egy újabb állammilliárdos tagja is lett a kormánynak. A 2004-ben kinevezett új gazdasági és közlekedési miniszter a kormányfő szavai szerint „olyan fiatalember, aki már bizonyított”. Az állami megrendelésekből nagyra nőtt Elender-vagyonba beházasodó helikoptertulajdonos az elmúlt évben számos kijelentéssel lepte meg a gazdaság szereplőit és a közvéleményt is. Kóka János szorgalmasan hangoztatja Gyurcsány Ferenccel egyetemben, hogy lendületben és sosem látott felfutó ágban van a magyar gazdaság, amit az utóbbi hónapokban terjedelmes hirdetésekben is igyekszik igazolni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a hazai gazdaságot még a nemzeti vagyon kiárusítása sem tudta kimozdítani a mélypontról.

Kovács László energetikai biztosi kinevezését követően posztját 2004. november 1-jén Somogyi Ferencnek adta át. Az új külügyminiszter tevékenysége észrevehetetlen. Bár Somogyi nem hirdeti, a jelek szerint mégis pompásan elsajátította elődje tanácsát: merjünk – észrevehetetlenül – kicsik lenni.

A minisztercserék mélypontja kétségkívül a 2005-ös év volt. Gyurcsány Ferenc áprilisban döntött úgy, hogy Draskovics Tibor pénzügyminisztert Veres János váltja. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke úgy értékelte Draskovics leváltását, hogy az egy sikertelen időszak csődjének beismerése. Veres Jánosnak azonban sikerült elődjét is alulmúlnia a sikertelenség terén. Alig féléves miniszteri ténykedésének egyik mélypontja ugyanis ez volt: sikerült elérnie, hogy teljesen összeomoljon az éves hazai költségvetés. Ennél azonban nagyobb szégyen is érte hazánkat, amikor az éles szemű európai uniós szakemberek rájöttek, hogy a magyar pénzügyi tárca megpróbálta meghamisítani a pénzügyi mutatókat.

Az előző évi tavaszi gazdatüntetések során leszerepelt Németh Imre agrárminisztert Gráf József váltotta a tárca élén. Gyurcsány Ferenc azzal indokolta a személycserét, hogy bár Németh Imre kitűnő agrárpolitikus volt, jelenleg menedzser típusú vezetőre van szükség az agrártárcánál. Németh Imre menesztésével a Gyurcsány-kormány agrárpolitikája bukott meg. Az agrármilliomos expárttitkár Gráf Józsefről – akinek neve egy gyanús privatizációs ügynél is felmerült – azonban hamar kiderült, hogy irányítása alatt sem történt javulás a magyar mezőgazdaságban. Az európai uniós pénzek kifizetése még mindig akadozik, a battonyai nyugdíjastalálkozón a kormányfő által meghirdetett földosztás pedig csak kampányfogás volt. Pedig Toller László pécsi polgármester szerint Gráf József „kiváló tsz-elnök volt”.

Közel egy éve tűri hazánk Bozóki András kulturális miniszter ügyködését. Bozókit tavaly februárban nevezte ki a kormányfő a tárca élére, miután Hiller István lemondott tisztségéről az MSZP elnökének történt megválasztása után. Gyurcsány Ferenc kijelentette, azért esett Bozókira a választás, mert olyan embernek vélik, aki megtartotta a 80-as és 90-es évek álmait, és folytatója lehet a rendszerváltás haladó hagyományainak.

Talán a tavalyi év leghangosabb miniszteri botrányai köthetőek Bozóki András nevéhez. Augusztusban például nemcsak a szokásos Pepsi szigetes látogatással borzolta a kedélyeket, hanem eddig egyedüli kormánytisztviselőként felkereste a Hit Gyülekezetét. A kulturális miniszter szerint kötelessége párbeszédet folytatni nemcsak a történelmi, hanem az újabb felekezetek vezetőivel is. Egyes hírek szerint nem lehetetlen, hogy ellátogatna egy sátánista szektához is. Elvégre a kormány a meglehetősen sajátos erkölcsiségű Hit Gyülekezetére és a többi hasonló miniegyházra is partnerként tekint. Talán éppen azért, mert a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze: Németh Sándor egy ízben azt a kijelentést tette, hogy „a mostani római katolicizmust, minden túlzás nélkül ki lehet mondani, Mussolini alapította. Mussolini nélkül nem tudták volna ezt a római katolikus egyházat létrehozni”. Még ugyanabban a hónapban augusztus 20-a, a nemzeti ünnep alkalmából Bozóki András a számos művész és elismert szaktekintély mellett miniszteri elismerésben részesítette egy kereskedelmi csatorna tehetségkutató műsorának, a Megasztárnak versenyzőit. Bozókinak ennek az akciójának még saját politikai oldalán is voltak ellenzői.

Egyik leghangosabb botránya a kultuszminiszternek mégis az volt – bár a ballépések közül nehéz választani -, amikor tavaly szeptemberben kifütyülték a Magyar Állami Operaház évadnyitó ülésén, miután leváltotta az intézmény vezetőit. A tárcavezető éppen az ésszerűbb gazdálkodásról és a folyamatosan növekvő szakmai színvonalról beszélt, amikor a jelenlévők bekiabálásokkal és füttyszóval nyilvánították ki nemtetszésüket.

(kállaynagy)