Kovács István: A magyar álláspont a kezdetektől világos volt
Az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójával beszélgettünk a nemrég megkötött uniós megállapodásról. Valóban győzelmet aratott a magyar-lengyel páros, mi áll a megállapodás hátterében?
– Győzelmet aratott a magyar-lengyel tandem?
– Abban az értelemben, hogy egy újabb csatát nyertünk, a válasz mindenképpen igen, azonban a konfliktus nem zárult le, nincs vége a harcnak. Az évek alatt sorra nyertük a csatákat: sikerült megvédeni a válságkezelő különadókat, a médiatörvényt, sikerült blokkolni azt a szándékot, hogy nyakra-főre beengedjék az illegális migránsokat, komoly szövetségeseket is sikerült felvonultatni az álláspontunk mögé. A sikerek ellenére azonban ezúttal sincs okunk hátradőlni, az európai elit és Magyarország között 2010 vége óta folyamatosan éleződik a konfliktus. Újabb és újabb kísérletek következnek, gondoljunk csak a Migrációs Cselekvési Tervre, amely 34 millió bevándorló hátterű személynek adna politikai jogosultságokat.
– Min múlott a vétó, mit akart a kormány elérni tulajdonképpen?
– A magyar álláspont a kezdetektől világos volt: a járvány idején nem lehet semmiféle feltételhez kötni az uniós források kifizetését, a baloldal túl messzire ment ebben a kérdésben. Összességében arról van szó, hogy minden olyan elem kikerült a megállapodásból, amellyel külföldről tisztességtelenül be tudtak volna avatkozni a 2022-es választásokba. A zsarolásra módot adó részeket kellett kivenni a szövegből. A jogállamisági vizsgálatba nem vonhatnak be önhatalmúlag területeket, meg van határozva, hogy a jogállamisági feltételrendszer mire vonatkozik. A legfontosabb azonban az, hogy a politikai alku lehetővé teszi, hogy a két ország megtámadja a rendeletet az Európai Bíróság előtt. Addig nem alkalmaznak semmilyen szankciót, amíg a bíróság nem dönt.
– Elképzelhető, hogy a jogállamisági feltételrendszert törvénytelennek mondja az Európai Bíróság?
– Nem vagyok naiv, de akár ez is megtörténhet. A jogállamisági feltételről szóló rendelet véleményem szerint jogszerűtlen, egyenesen ellentétes az Európai Unió alapító szerződéseivel, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel. Teljesen világosan fogalmaznak a meglévő szerződések, meghatározzák a jogi kereteket arra az esetre, ha jogállamisági problémák merülnek fel egy tagállammal szemben. Egy új eljárás, amely minden jogi megalapozottságot nélkülöz, ellenben komoly szankciókkal jár együtt, az ellentétes a szerződéssel.
– Újabb támadásokra lehet számítani?
– Ezt biztosra vehetjük, Soros György csalódottságának adott hangot a kompromisszumos megállapodás után, ez sok jót nem sejtet. Az Európai Bizottság pedig múlt héten mutatta be a Demokráciavédelmi Csomagját. A szépen csengő elnevezés mögött már a következő választásokra való hangolódás húzódik, minden eszközzel megpróbálnak majd beavatkozni a parlamenti választásokba. Azt máris látjuk, hogy a Brüsszelből érkező pénzügyi támogatás már jelen van az ellenzéki pártoknál, még olyan közvetett módon is megjelenik, mint Dobrev Klára milliókba kerülő internetes kampánya, amelyet jelentős részben a pártcsaládja finanszíroz. Jut majd pénz az ellenzéki sajtóorgánumoknak és a mindenféle civilszervezeti maszk mögé bújt csoportoknak is. A 22-es választások egyre közelebb vannak, és nem csak a belföldi harctéren dől majd el az eredmény.
– A magyar kormány viszont jelentős összeghez jut, ami nagyobb anyagi mozgásteret biztosít a gazdaságfejlesztésre. Ez a kormánynak kedvez.
– A vírushelyzet nyomán kialakult gazdasági válságnak mindenütt súlyos következményei vannak, a magyar gazdaság viszont nem szenvedett el drámai visszaesést, valahol a középmezőnyben vagyunk. Ki kell ezért hangsúlyozni, hogy erre a pénzre nem mi szorulunk rá leginkább. Azt pedig még inkább ki kell hangsúlyozni, hogy közösen felvett hitelről van szó, ami nem ingyen pénz, vissza kell majd fizetni, a tagállamok kötelezettségvállalása áll mögötte, ráadásul vannak olyan országok, ahol az államadósság 150 százalék körül mozog, ami jelentős kockázattal bír. Mi ezt a kockázatot vállalva támogattuk a közös hitelfelvételt.
– Szakértőként milyen érzés azt olvasni a sajtóban, politikusok nyilatkozataiban, hogy az „unió pénze”?
– Már immunis vagyok az ilyen fajta szóvarázsra. De valóban van a szóhasználatban valami elképesztően hazug. Azt akarják sugallni, hogy az EU nagylelkűen kész egy halom ingyen pénzt adni, csak a gonosz Orbán vétózik. A valóságban viszont arról van szó, hogy azt akarták megszabni, a saját pénzünkhöz milyen feltételekkel juthatunk hozzá és hogyan költhetjük el. Az Európai Uniónak pedig nincs saját pénze. Azzal gazdálkodik, ami a tagállamok által átadott adóbevételekből származik, vagy közvetlenül befizetnek.
– Arról hallani, hogy a „fukar négyek” (Hollandia, Ausztria, Dánia és Svédország)) azért erőltették a homályos jogállamisági feltételeket, hogy a magyarok és a lengyelek vétót emeljenek a megállapodás ellen, ugyanis az említett csoport egyáltalán nem akart közös kölcsönt felvenni.
– Nem kell véka alá rejteni, hogy a migrációs válság alkalmával bebizonyosodott: Európa középső fele egészen mást gondol a világról, mint az az európai bürokrata elit, amely Európai Egyesült Államokról álmodozik. Jelen van tehát egy világnézeti ellentét, viszont van egy olyan praktikus oldala is a konfliktusnak, hogy egyes tagállamok nem akartak részt venni egy közös hitelfelvételben, amiből majd a déli periféria országait mentik meg. A gazdag országok polgárainak ezt nehéz megemészteniük, nagyon sok olyan tagállam volt (Benelux államok, Ausztria, Svédország, Dánia), amelyeknek nagyon kényelmes volt az a szituáció, hogy Magyarország és Lengyelország volt a fekete bárány, ezzel pedig ők mentesülnek a közös hitel terhe alól. A játék azonban véget ért, ki kell venniük a részüket az európai szolidaritásból, nem bújhatnak többé politikai indokok mögé. A kudarc pedig még fájóbb, mert nem sikerült azt a politikai zsarolási eljárását bevezetni, amivel sakkban tarthatták volna a demokratikusan megválasztott tagállamok vezetését.
– Ha sikerül az a terv, hogy állampolgárságot adnak az illegális bevándorlóknak, akkor ezeknek a pártoknak nem kell attól félniük, hogy a szavazóik csalódottsága miatt kikerülnek a hatalomból.
– Félő, hogy ez bekövetkezhet. Joe Bident még be sem iktatták, de már bejelentette, hogy első intézkedései között szerepel az, hogy 11 millió illegális bevándorlónak ad állampolgárságot. Ezzel a saját táborát duzzasztja fel úgy, hogy jó eséllyel többé nem lesz republikánus elnöke Amerikának. Amerikai mintára Európában is valami hasonló készül. A tervek szerint 34 millió Európában élő migránsnak adnának állampolgárságot, egyetlen tollvonással. Megadják nekik a politikai részvétel jogát, amivel a kontinens jelenlegi válságát előidéző politikai erők akarják bebetonozni magukat a hatalomba. Ezt viszont sokan nem akarják, még nagyon kemény harcokra lehet számítani.
