Hirdetés
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a jövőben „főállású brüsszeli harcos” lenne? Hiszen az elmúlt években is sok uniós vitából vette ki a részét, de az EP-ben még inkább erről szólnának a mindennapjai.

– Mindig is a magyar érdekekért elkötelezetten dolgozó állami vezető voltam, de úgy érzem, hogy a soron következő EP-választási kampányra sokkal jobban fel kell készülni, mint korábban. A 2024-es választásnak most az a tétje, hogy lesz-e konzervatív fordulat az európai intézményekben, és ebben én aktív szerepet szeretnék vállalni. Ez a feladat ugyanakkor egész embert kíván, ezért döntöttem amellett, hogy miniszteri tisztségemről lemondok.

Egyébként, ahogy Gulyás Gergely is elmondta a kormányinfón, én már 2019-ben is brüsszeli harcos szerettem volna lenni.

– Ez mit jelent a gyakorlatban?

– Személyesen részt akarok venni nemcsak a magyar európai parlamenti, de az európai kampányban is, odaállni a hasonló gondolkodású pártszövetségek, a csendes többséget megszólító politikusok mellé Európa-szerte. Ehhez a munkához egy konzervatív, szuverenista képviselői névjegykártya jóval nagyobb szabadságot ad. Mondok egy példát. A tanácsi elnökségi trió partnerei belga és spanyol miniszterek. A spanyol miniszter szocialista kormány tagja, a belga pedig liberális politikus. Az embernek tárcavezetőként a diplomácia és az udvariasság alapvető szabályait előtérbe kell helyezni, míg pártpolitikusként jóval szélesebb spektrumon tud mozogni kommunikációban. Ezért is gondoltam úgy, helyes lenne, ha ez a váltás a nyári szünet előtt megtörténne, hogy az ősztől kezdődő nagy munkára teljesen más aspektusból, más szerepfelfogással tudjak ráhangolódni. Az Európai ügyek bizottsága, amelynek átveszem a vezetését az Országgyűlésben, kiváló fórum arra is, hogy megszólítsam a szuverenista mozgalmak hídfőállásait, a nemzeti parlamenteket. Itt is szeretném megköszönni elődömnek, dr. Hörcsik Richárd elnök úrnak eddigi, évtizedes munkáját. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a nyomdokaiba léphetek.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– Az elmúlt években azt láthattuk, hogy kedvezőtlenül alakultak az erőviszonyok az Európai Parlamentben, hiszen a Néppárt is egyre több kérdésben a baloldali vagy liberális álláspont felé tolódott. Mit gondol, milyen összetételű EP-be ülhet be jövő nyáron?

– Az üveggömbjóslás veszélyes dolog, főleg még így a kampány előtt, úgyhogy inkább onnan indulnék, mit érdemes megtenni azért, hogy a mi szempontunkból kedvező erőviszonyok alakuljanak a jövő nyári szavazás eredményeképpen. Az biztos, hogy a felmérések, akár nemzetközieket, akár magyarokat nézünk, eltolódást jeleznek elő a konzervatív-szuverenista irányban. Ez még nem jelent abszolút többséget, ám az erőviszonyok alapján sok olyan képviselő juthat be az Európai Parlamentbe, akik javarészt a konzervatív, szuverenista oldalról érkeznek, de nem tartoznak egyik klasszikus pártcsaládhoz sem. Személyes találkozások alkalmával, de internetes hozzászólásokat olvasva is kiderül, hogy nagyon sok választó lehet Európában, akiket sem a baloldali progresszió pártjai, de a túl liberálissá vált néppárti politikusok sem tudnak megszólítani, mert például a migráció ügyében, a genderkérdésben és más fontos társadalmi kérdésekben sem adják meg azokat a válaszokat, amikre a csendes többség vágyik. Nálunk itt, Magyarországon más a helyzet. A Fidesz–KDNP-nek a legfontosabb kérdésekre olyan válaszai vannak, amelyekkel a társadalom túlnyomó többsége, jóval túlmutatóan a pártszövetség támogatottságán, egyetért. Legyen szó a haza, a nemzet fontosságáról, családpolitikai kérdésekről, a gyermekek védelméről, migrációról és még sorolhatnánk. Eközben a brüsszeli, NGO-k által túszul ejtett központ mintha nem venné észre, hogy miről szól a valóság Európában. Itt van a migrációs csomag ügye. Kvóta, migránsgettók, szankcionálási mechanizmus azokkal az országokkal szemben, amelyek nem fogadnák be a jövevényeket, miközben Franciaországban mintha máris megvalósulna egy borús jóslat. Tavaly nyáron olvastam egy könyvet arról, hogyan képzelik el Franciaországot a jövőben, nos, egy-két fejezetet mintha a mai hírekből állítottak volna össze…

– És ezt tényleg nem látják a nyugati politikusok?

– Az elmúlt évek tapasztalatai, négyszemközti beszélgetései alapján azt mondhatom: ha kikapcsolják a kamerákat Nyugat-Európában, sok politikus jóval bátrabban szólal meg, és kiderül, hogy látja a költségvetés vagy éppen a migráció kapcsán született döntések észszerűtlenségét és következményeit. És ezzel eljutottunk oda, amiről sokat szeretnék beszélni a következő egy évben. Nevezetesen, hogy Brüsszelben egész egyszerűen ellopták a demokráciát, és az NGO-k irányítják az EU-t. Nagy nemzetközi finanszírozású civil szervezetek tartják fogva a politikusokat is. És akár a médiát, akár az NGO-k tisztviselőit nézzük, nem látunk különbséget. Ugyanazok a kérdések, ugyanazok a reflexek, ugyanaz a dallam. Na, ezt kell valahogy megszüntetni. Ettől kell megszabadítani Európát. Ebben segíthet a magyar bátorság, hogy leleplezzük őket. Azt mondjuk, te egy NGO vagy, nagyon sok pénzt kapsz azért, hogy jelentős médiafelületed legyen, EP-képviselőket fizetsz, hogy kirakják az üzeneteidet a közösségi médiában, mivel ezáltal egyfajta látszatvalóságot tudsz gerjeszteni. De ettől ez a látszatvalóság még nem lesz igaz.

– Az NGO-k elleni harc tehát különösen fontos lesz a jövőben is?

– A nem kormányzati szervezetek világát le kell leplezni, szerintem kampánytémává is kell tenni. Régi mondásom, hogy csak azért, mert valaki azt mondja magáról, civil, még nem jelenti azt, hogy a társadalmat képviseli. Mert a demokrácia és a jogállam szabályai szerint a politikai fórumokon azok képviselik a társadalmat, akik a pártpolitikai szabályok szerint elindulnak a választásokon, megméretik magukat, és elérnek egy támogatottsági küszöböt. És persze úgy, hogy betartották az átláthatósági szabályokat, a pártfinanszírozási szabályokat, és nem csak azért van nagy hangjuk, mert folyamatosan fizetik őket például az Open Society Foundations hálózatán keresztül.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– A legfrissebb jogállamisági jelentés azt mutatja, hogy mostani parlamenttel és bizottsággal vár még néhány vita Magyarországra… Mit gondol a jelentésről?

– Vicces, de a tárgyalásaink során már a kirgizekkel, a georgiaiakkal vagy a szerbekkel kacagunk azon, hogy félszavakból is értik, miről beszélünk az úgynevezett jogállamiság kapcsán. Teljesen mindegy, hogy valaki teljes jogú tag-e, mint Magyarország, vagy kilenc éve folytat csatlakozási tárgyalásokat, mint a szerbek, esetleg a jelölti státusra vár, mint a georgiaiak, vagy akár lazább uniós együttműködésben érdekelt, mint a kirgizek, ugyanaz a fajta zsarolóeszköz az úgynevezett jogállamiság az EU kezében, mint amit mi tapasztalunk a pénzek visszatartása kapcsán. Tőlünk forrásokat tartanak vissza, nekik mondjuk tagságot ajánlanak akkor, ha feladják teljes szuverenitásukat, és például az ügyészségüket lecserélik egy kívülről befolyásolt szervre. Mindig figyelmeztetem ezeket a partnereket arra, hogy bár az EU-tagságnak nincs alternatívája, egymásra vagyunk utalva a kontinensen, azért a saját alkotmányos identitásukat ne adják fel. A kondicionalitási tárgyalások során egyébként óriási tapasztalatot szereztünk abban, hogyan kell a saját szuverenitásunkat védeni mindenféle lopakodó kísérletekkel szemben. Érdekes, amikor Budapesttől több ezer kilométerre is már csak mosolyognak azon a jól ismert brüsszeli mondaton, hogy „ez egy jó lépés a helyes irányba, de azért még maradtak aggodalmak”. A jogállamisági jelentésből is az látszik, hogy bár az igazságügyi csomagban mindent „is” megcsináltunk, megint kitaláltak valamit, az ügyelosztási rendet. Sehol máshol nincs ilyen szigorúan automatizált, transzparens ügyelosztási rend Európában, mint a Kúriánál, de most elvárják, hogy az ország összes bíróságára vetítsük rá. Ismét olyat várnak tőlünk, amit senki mástól nem. Milyen alapon? De persze ez jó arra, hogy jöjjenek a szalagcímek a sajtóban: a magyarok csináltak ugyan ezt-azt, de valami megint nem jó…

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– Jó néhány ügyet, és talán a legaktuálisabb ezek közül a migrációs csomag, a brüsszeli vezetők igyekeznek lezárni még a választások előtt, amíg ilyen összetételű az EP és az Európai Bizottság. Ezek a kedvezőtlen folyamatok visszafordíthatók lesznek még a 2024-es választások után, akár a magyar elnökség idején?

– Fontos politikai üzenet volt, hogy a legutóbbi tanácsülésen a lengyel miniszterelnök azt mondta, a migráció tekintetében csak európai tanácsi szinten lehet irányokat szabni, és utána lehet az alsóbb szintű jogszabályokban ezen irányok mentén megállapodni. Látva az esélyeket, amennyiben például Lengyelországban újraválasztják Morawieckiéket, és több országban is konzervatív erők kerülhetnek kormányra az előttünk álló időszakban, akkor mivel az Európai Unióban az állam- és kormányfők határozzák meg az irányokat, most bármit fogadnak is el, egy új összetételű, nekünk kedvezőbb hozzáállású, konzervatívabb parlamenttel, intézményekkel, biztosokkal és kormányfőkkel bármit meg lehet változtatni. Úgyhogy igen, ezek a folyamatok visszafordíthatók.

– Az EP-ben voltak olyanok, akik el akarták venni a soros elnökséget Magyarországtól. Az elmúlt hetekben azonban mintha csend lenne ez ügyben. Hogy látja, veszélyezteti bármi a jövő évi magyar elnökséget?

– Nem. Ráadásul a trióelnökség el is kezdődött, a múltkori tanácsülésen meg is hirdettük a spanyol és a belga kollégával. Ez egy kis vihar volt a biliben, az EP saját bilijében a saját kis vihara, és ez is azt mutatja, hogy az Európai Parlament ezzel a többséggel egész egyszerűen nevetség tárgyává teszi a saját működését. Már csak azért is, mert ennek a kérdésnek az eldöntése nem a parlament kompetenciája. Senki nem is beszél már erről az ügyről. Szerintem van remény az Európai Unió működését illetően: minél nagyobb lesz a mindennapok gazdasági kihívása, minél nagyobb lesz a szankciós infláció miatti állampolgári nyomás, minél több olyan dolog történik, ami igazolja, hogy a migráció veszélyét illetően igazunk volt, annál jobb döntések születhetnek. De ezen dolgozni kell. Ezért szoktam azt mondani, amit a miniszterelnök úrtól vettem a CPAC-nyitóbeszédből, hogy egyenes jelmondatokra van szükség. Minél nagyobb tömegeket kell a szavazóurnákhoz vonzani, minél több kérdésben kell egy platformra hozni, belső megosztottságtól függetlenül a konzervatív erőket. Azt szeretném felerősíteni és mindenki számára világossá tenni a kampányban, hogy mi mit gondolunk a legalapvetőbb ügyekben, így a migráció, a gender vagy a családpolitika ügyében, a háború és a béke kérdésében.

– Ha visszatekint az elmúlt négy-öt évre, a miniszterségére, államtitkári időszakára, miket tart a legfontosabbnak ebből az időszakból?

– Jólesett, amikor múlt hétfőn Brüsszelben járva azt hallottam kollégáktól, vagy éppen az egyik delegáció politikai igazgatójától, diplomatakörökből, mennyire sajnálják, hogy kilépek ebből a közegből, mert úgy gondolják, az elmúlt években Magyarország hangja voltam. Öt év alatt a semmiből építettünk fel egy nagyon népszerű Twitter-fiókot, sikerült a magyar kormány egyik olyan arcává válnom, akire odafigyelnek Európában. Az volt a célom, hogy minél több helyen, minél több emberrel ismertethessem meg a magyar álláspontot. Ez csapatmunka eredménye, minden egyes külföldi médiumnak adott interjú, panelbeszélgetés, nemzetközi konferencia, tanácsülés, felszólalás mögött nagyon-nagyon sok ember munkája van.

Korábban írtuk

– Eközben itthon is volt bőven feladat.

– Valóban. Ami a magyar igazságügyi területet illeti: az áldozatsegítés számomra nagyon fontos volt, ahogy a családjogi civil munkacsoport is. Amikor Trócsányi miniszter úrtól átvettem az áldozatsegítési portfóliót 2019-ben, még csak három Áldozatsegítő Központ volt az országban, most pedig a megyeszékhelyek háromnegyedében működik már ilyen. A családjogi munkacsoportban pedig azt szerettem, hogy egy olyan színpadra tudtunk mi, konzervatívok felmenni, amit évtizedeken keresztül a balosok sajátítottak ki maguknak, mintha csak ők aggódhatnának a gyerekekért vagy éppen a nőkért. Mi is aggódunk, és szerintünk sem jó, ha például egy válás túl sokáig teszi ki hatalmas megpróbáltatásnak akár a gyerekeket, akár a feleket. Amikor 2020 telén elkezdtük a munkát, minden oldalt meghívtunk, ügyvédeket, bírókat, ügyészeket, civileket, legyen szó nőjogi szervezetről, apák érdekeit képviselő egyesületről vagy gyermekjogokat védő alapítványról. Sikerült olyan hangot megütnünk velük, hogy a végén, függetlenül attól, mit gondolnak rólam politikailag, minden egyes résztvevő értékelte, hogy bár eltérő szemszögből közelítünk a kérdéshez, mi mindannyian jót akarunk. Ennek meg is lett az eredménye, születtek nagyon jó jogszabályok, például a váltott gondoskodás Ptk.-ba történő beiktatása, ami már nemzetközi gyakorlat is. Gyorsítottuk a bontópereket, és nem azért, hogy több válás legyen, hanem azért, hogy ha már ide jutottak a felek, ez a nehéz időszak minél kevesebb megterhelést okozzon a gyerekeknek. Meg kell említenem az eredmények között azt is, hogy történelmi léptékű bírói és ügyészi illetményemelést hajtottunk végre, hiszen 2020, 2021 és 2022 január elsejétől három lépcsőben összesen 68-70 százalékkal növeltük az illetményeket. Úgyhogy több, számomra fontos területen sikerült előrelépnünk az elmúlt években, és remélem, így lesz ez az új feladatkörömben is. Nagyon köszönöm a sok-sok elkötelezett kolléga erőfeszítéseit, igazi csapatmunka volt!