Orbán Viktor megállapodást kötne a gazdasági élet szereplőivel

A Fidesz elnöke 2005 augusztusának végén indította útjára a Gazdasági Konzultációt. Az ezt követő hónapok során a konzultációban részt vevők közel száz alkalommal találkoztak a gazdasági élet legkülönbözőbb szereplőivel: munkaadókkal és munkavállalókkal, kis- és nagyvállalkozókkal, határon belül és kívül működő cégek vezetőivel, hagyományos és korábban szinte soha meg nem hallgatott érdek-képviseleti szervezetekkel. A Gazdasági Konzultáció elnöke és szóvivője pedig múlt hét vasárnapján, ígéretükhöz híven átnyújtották Orbán Viktornak a hónapokon át tartó megbeszélések legfontosabb tanulságait tartalmazó kötetet.

Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere és egyben a Gazdasági Konzultáció elnöke, illetve Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a konzultáció szóvivője több száz fő előtt a budapesti Marriott hotelben rendezett ünnepségen elmondta, a konzultációk során akadt számos olyan kérés, amelynek fontosságát szinte minden résztvevő hangsúlyozta. Kiderült, hogy a magyar gazdaság szereplői mindenekelőtt kiszámítható gazdaságpolitikát várnak, tarthatatlan ugyanis a jelenlegi állapot, amikor is gyakran év közben hajtanak végre jelentős változtatásokat a gazdasági rendszerben, így teljesen felborítva a vállalkozások éves kalkulációit.

Fontos és halaszthatatlan változásnak tűnik továbbá az élőmunkát terhelő járulékok csökkentése – a konzultációban részt vevők szerint a jelenleginek pontosan a felére, vagyis 16 százalékra. Hasonlóan sokan igényelnék az egykulcsos adórendszer bevezetését is ugyanúgy, mint a gyakran csak sarcként emlegetett „kisadók” eltörlését, hiszen ezekről általában elmondható, hogy míg a költségvetés számára csupán minimális bevételt jelentenek, addig a vállalkozók életét igencsak megnehezítik.

Szintén egyetérteni látszottak a résztvevők a magyar gazdaság feltőkésítésének kérdésében. Matolcsy György, akit gyakran a Széchenyi Terv szülőatyjaként emlegetnek, azt állította, nem a minél előbb újra beindítandó program neve a lényeg, csupán az, hogy ismét elkezdődhessen a vissza nem térítendő állai támogatások megpályáztatása.

A gazdasági élet szereplői szintén határozottan hangot adtak a szerintük nem megfelelően működő közbeszerzések miatt, hiszen tapasztalataik szerint az uniós fejlesztési forrásokért vívott küzdelemben a külföldi tulajdonú cégek jelentős előnnyel indulnak – s 70 százalékban meg is nyerik őket. Ugyanez az arány Bajorországban 95 százalék a bajor cégek javára.

Komoly terhet jelentenek hazánkban a mára már az egész gazdaságot átszövő körbetartozások, s több helyütt is elhangzott, hogy sajnálatos módon ezek kiindulópontja nem más, mint a – például az áfa-visszatérítéseket hónapokon át ki nem fizető – állam. Megoldásként többen kérték, s nem csupán a kereskedelemben érdekeltek, a 90 helyett 30 napos fizetési határidő bevezetését. Komoly gondot okoz ezen túl szinte minden hazai vállalkozásnak a bürokrácia, ezért határozottan igényelnék az adminisztráció idejének és költségeinek megfelezését. Fontos és szinte minden konzultáción felmerülő kérdés volt még az euró 2010-es bevezetése; a magyar gazdaság szereplői semmiképpen nem tartanák szerencsésnek, ha ennél tovább húznánk ezt a lépést, feltételül szabnák azonban azt, hogy „az átváltási árfolyam rendben legyen”.

Orbán Viktor, a Gazdasági Konzultáció életre hívója az összefoglaló tanulmány átvétele után arról beszélt, mi lehet a következő lépés. Szerinte elmúlt az az idő, amikor a gazdaságpolitikát pártközpontokban találják ki, s hangsúlyozta: a Gazdasági Konzultáció élő tagadása ennek a felfogásnak. Ugyanekkor felajánlotta, hogy a tapasztalatok, kérések és javaslatok összegzése után a Fidesz elnökeként megállapodást ajánl majd a magyar gazdasági élet minden olyan szereplőjével, aki erre vállalkozik. Hangsúlyozta: „eljött az igazság pillanata”, hiszen végre fehéren feketén kiderült, mit kíván a magyar gazdaság, s a kérdés csupán annyi már, a jelenlegi, illetve a tavasszal felálló új kormány mindebből mit vállal fel.

Felidézte, hogy 1998-ban Matolcsy Györgygyel kettesben egyszer belevágtak egy, a mostaninál jóval apróbb konzultációs sorozatba – ennek tapasztalatai szolgáltatták aztán a Széchenyi Terv alapjait -, s már akkor kétséget kizáróan kiderült, hogy gazdasági válság esetén önmagában a megszorítások nem adhatnak választ a gazdaságot feszítő kérdésekre.

– Attól, hogy egy operáció fáj, még nem biztos, hogy hatásos – állította a Fidesz elnöke.

Ugyanakkor megjegyezte, hogy egyik elsődleges célnak a tőkehiány legyőzését kell tekinteni, hiszen „hitelre nem lehet felépíteni a magyar gazdaságot”.

Hozzátette továbbá, hogy a maga részéről nem tud egyetérteni az egykulcsos adórendszer bevezetésével, hiszen az nem veszi figyelembe a családok érdekeit. A mai adórendszert pedig egyenesen család-, munka-, vállalkozás- és magyarellenesnek nevezte a jelenlévők hallható egyetértése mellett. Szerinte félreérthettük a jóléti rendszerváltás lényegét, mert az nem csupán a rendszer, de a jólét leváltását is eredményezte. A jelenleg kormányzó pártok immár háromszor (1994-ben, 2002-ben és 2004-ben) kaptak lehetőséget a gazdaságpolitikai változtatásra, de „három nekifutásból háromszor rontottak”. Orbán Viktor kiemelte, egyértelművé vált, hogy hazánk nem egy vállalat, így nem is lehet úgy vezetni, mint egy céget, s szerinte az egyik legnagyobb probléma az, hogy a jelenlegi országvezetés nemhogy a megoldást nem látja, de már magát a problémát sem.

Somorjai Viktória

A Gazdasági Konzultáció munkáját és a megbeszélések tanulságait összefoglaló kötet ingyenesen letölthető a www.gazdasagikonzultacio.hu címen elérhető, internetes honlapról.