Leszünk-e Még, Pajtás?
Soha nem volt még ekkora válságban az LMP.Minden tisztségéről lemondott múlt héten Szél Bernadett. Az LMP-ben nem csupán a női társelnök utódját kell záros határidőn belül megtalálni, de alapvető reformokra is szükség van, ha azt akarják, hogy a következő választásokon még létezzen a párt.
Fotó: MTI
Társelnöki és a frakcióvezetői posztjáról is lemondott Szél Bernadett, derült ki múlt kedden. Az LMP-s politikus a Magyar Hang című ellenzéki lapnak adott interjújában egyértelműen a párt etikai bizottságának közelmúltban hozott határozatait jelölte meg döntése indokaként.
– Számomra is nehezen értelmezhető volt ez a döntéssorozat, itt az történt, hogy jelölteket és a kampány vezetésében részt vevő embereket büntettek meg. Tehát olyanokat, akik döntéseket hoztak a kampányban, és ezekért felelősséget vállaltak – fogalmazott Szél Bernadett. – Egyszerű vezetőként nekem nincs ráhatásom az etikai bizottság működésére, az alapszabályból következik ez. Mivel ezekkel a döntésekkel azonosulni nem tudok, csak azt tudom tenni, hogy szolidaritást vállalok a társaimmal, és lemondok. Akkor is lemondtam volna, ha engem nem, csak őket büntetik meg. A lényeg: a párt nem bánhat így az embereivel – mondta a távozó társelnök, hozzátéve, mindezek ellenére nem lép ki, „mert az LMP etikai bizottsága nem egyenlő az LMP-vel, és legfőképpen nem egyenlő az LMP-re szavazókkal”.
Kétségtelen, a pártban hozott etikai döntések bohózatba illő helyzeteket eredményeztek az elmúlt hetekben. Szél Bernadettet például három évre tiltották el a párttisztségek viselésétől, de úgy, hogy közben maradhatott társelnök – egészen a mostani lemondásáig. A másik volt társelnök, Hadházy Ákos kétéves eltiltást kapott, júniusban ezért kilépett a pártból. Ugyancsak eltiltották a párttisztségektől Ungár Pétert, őt három évre, Schmuck Erzsébetet kettőre. De még az etikai bizottság vezetője, Moldován László sem úszta meg büntetés nélkül, neki a fegyelmi testület éléről kellett távoznia, viszont ettől még megválaszthatták budapesti elnöknek. Sallai Róbert Benedekkel szemben személyesen Szél Bernadett indított eljárást, miután a korábbi képviselő egy etikai bizottsági ülésen nekiment Hadházy Ákosnak – Sallait először kizárták a pártból, majd visszaállították a tagságát. Kizárták az áprilisi választások előtt a Kunhalmi Ágnes javára visszalépő Kassai Dánielt is, míg másik három visszalépő jelölt, Ságodi Zoltán, Tenk András és Doszpoly Botond eltiltást kapott büntetésként.
Ilyen előzmények után még az is lehet, hogy Sallai Róbert Benedek újabb etikai vizsgálat elé néz, ugyanis miután Szél Bernadett lemondott posztjáról, a távozó társelnök tagságnak írt levelére reagálva maga is levelet küldött a tagoknak, ami – Szél írásához hasonlóan – a hvg.hu birtokába került, és Sallai bizony nem kímélte a párt korábbi vezetőit.
„Valaki, aki hosszú időn keresztül meghatározó, jó ideje legjelentősebb szereplője volt politikai közösségünknek, aki maga határozza meg minden láthatóságunkat a külső kommunikáció szervezésével jó ideje, aki a legismertebb arcunk és egyben felelős társelnökként a politikai stratégiai irányokért, nem talál semmi hibát vezetői ténykedésében – az meglep. Ellenben mindenki másban hibákat lát, az EB-től a titkáron át a Fideszig a párt helyzete miatt. Ez benyomásaim alapján döbbenetes, már-már kóros” – írta a levélben Sallai. „Szél Bernadett Hadházy Ákossal végighisztizte/zsarolta a választások előtti másfél évet, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy ők kitalálták. Ákossal, Ron Werberrel, Petikével, Erzsivel – mindentől mindennek úgy kellett lennie, ahogy Detti akarta, persze azt, hogy mit akar, nem tudom, ki mondta meg neki” – folytatta.
Szerinte Szélnek nincsenek elvei („bárhol megállná a helyét: DK-ban, Fideszben, MSZP-ben – bármit látszólag hitelesen képvisel, akár egyetért azzal, akár nem”), az LMP-ben az utóbbi időben „szembementek kongresszusi döntésekkel, és lábbal tiporták az alapelveket”, így pedig „érték nélküli pártot csináltak egy politikai közösségből, ami a politikai kultúra megújítására jött létre”.
A végköveztetés sem sokkal derűsebb, Sallai szerint Szél Bernadett bejelentése „a süllyedő hajót elhagyó kapitány képét erősítve röpíti tovább az LMP-t a politika szemétdombja felé, ahová egyre inkább való”.
Az LMP-nek mindenesetre számos problémára megoldást kell találnia a közeljövőben. Szeptember közepéig frakcióvezetőt kell választani – a sajtóban legtöbbször Ungár Péter és Keresztes László Lóránt neve merült fel; utóbbi azért lenne logikus választás, mert így növelni lehetne a májusban férfi társelnökké választott politikus jelenleg nem túl jelentős ismertségét. Bonyolultabb a női társelnök megtalálása: Szél Bernadetten kívül három nő ül az LMP-frakcióban, közülük Schmuck Erzsébet el van tiltva a párttisztségektől, az MSZP-ből igazolt Demeter Mártát csak júliusban sikerült (harmadik próbálkozásra) felvenni a pártba, Hohn Krisztina pedig lényegében ismeretlen az országos politikában. Rajtuk kívül csak olyanok jöhetnek szóba, akik sem nem ismertek, sem nem parlamenti képviselők.
Mindezeken túl az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt hónapok bohózata alapján, hogy a pártstruktúra ebben a formában működésképtelen, és persze nem ártana egy világos stratégia sem. Keresztes László Lóránt mindenesetre az Indexnek Szél Bernadett lemondása után adott interjújában elég világosan utalt arra, hogy szíve szerint a Jobbik és a Momentum felé közeledne.
– Itt vannak a másik oldalon a XXI. századi pártok, amelyek meg akarják haladni a NER-t, és képesek választ adni a mai kihívásokra: a Jobbik, az LMP és a Momentum. Nagy ideológiai szakadék van ezen pártok között. Megjegyzem, az LMP és a Momentum között nagyobb az ideológiai távolság – fogalmazott, egyáltalán nem zárva ki, hogy már jövő ősszel számos helyen közösen induljanak a Jobbikkal, de akár a Momentummal is, „adott esetben, ha világosabban látunk velük kapcsolatban”. Később kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, „óriási lehetőséget lát” az LMP–Jobbik-együttműködésben.
Ez az irány valóban sokkal közelebb áll az LMP korábbi elveihez, mint az MSZP-hez vagy a DK-hoz való közeledés, más szempontból viszont elég kétséges az eredményessége. Korántsem biztos ugyanis, hogy a jelentős részben inkább liberális párttagságon átmenne egy ilyen összefogás a korábbi radikális párttal, ráadásul a Jobbikban is hónapok óta áll a bál, ami már a választói támogatottságon is jól látszik. És persze a parlamenti küszöbtől fényévnyi távolságban lévő Momentumtól sem várható, hogy szavazók százezreit állítaná a „XXI. századiak” szövetsége mellé. Ha tehát a mostani helyzetet nézzük: jelenleg nem az tűnik az igazi kérdésnek, hogy kivel indul 2019 őszén az LMP, hanem az, létezik-e még akkor a párt.
