A legtöbben azt hiszik, azért fontos az idegenforgalom hazánknak, mert ez az ágazat adja az ország GDP-jének 10 százalékát. Természetesen ez sem elhanyagolható. De talán még fontosabb az, hogy az idegenforgalom az, ahol az élmény és a tapasztalat segítségével ismerheti meg hazánk kultúráját, történelmét, a magyarok habitusát és lelkületét a külföld. Mindennek persze nincs közvetlenül, forintban számolható haszna. Sokkal fontosabb dologról van szó, arról, hogy megmutassuk magunkat a világnak, s megmutatott értékeink alapján egyúttal méltó helyet is követeljünk magunknak például az egységesülő Európában.

Az egykori pártállam a gulyásleves, a karikás ostor meg a lajbis cigányzene háromszögébe kényszerítette a magyar idegenforgalmat. A Balatont pedig csupán egy fürdőlavórnak tekintette, semmi másnak. Olyan lenéző, leértékelő sztereotípiák születtek akkor a magyarsággal kapcsolatosan, amelyeket a mai napig sem tudtunk teljesen szertefoszlatni. Ez persze tökéletesen megfelelt a központi bizottságnak, de Moszkvának is, más se hiányzott volna az elvtársaknak, mint egy ismert és elismert Magyarország.

Most, 13 évvel a rendszerváltás után megint baj van a magyar idegenforgalommal. Értő becslések szerint 30 százalékos visszaesés mutatkozik ezen a téren, ami nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb lesz az ágazat által megtermelt bevétel, de azt is, hogy ennyivel kevesebben kíváncsiak ránk, ennyivel kevesebben ismerik meg kultúránkat, értékeinket.

Kevesebb a horgász

Mindenütt másképpen jelentkeznek a gondok. Ilyen értelemben valóban nagy az eltérés az ország egyes területei és jellemző idegenforgalmi centrumai között. Látszólag a bajok forrásai sem azonosak, itt azonban már több közös nevezőt is felfedezhet a szemlélődő.

A Tisza-tó például kifejezetten új üdülőhelynek számít Magyarországon, több okból is komoly konkurenciát jelent a Balatonnak és a Velencei-tónak. Az év eddig eltelt részében 46 százalékkal nőtt a belföldi vendégek száma a Tisza-tónál, s ennek következtében 30 százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma is. Ezt Molnár Anitától, a Magyar Turizmus Rt. Tiszatavi Project Irodájának vezetőjétől tudta meg lapunk. Az eredmények valóban imponálóak, az iroda komoly reklámkampányt folytatott Budapesten és az egész Dunántúlon is. Molnár Anita elmondta, a külföldi vendégek azonban elmaradnak. Ő mindezt az úgynevezett 30/2003-as kormányrendelet rossz kommunikációjára vezette vissza. A félreérthető nyilatkozatok és a pontatlan hírek miatt most például sok osztrák horgász azt hiszi, hogy a Tisza-tavon betiltották a magyarok a motorcsónakok használatát. Azokét a 4-5 lóerős motorosokét is, amelyeket arra használnak a horgászok, hogy a parttól a mélyebb vizekhez csorogjanak vele. Oda, ahol jobban járnak a halak.

Budapesten is szemmel láthatóan kevesebb a külföldi vendég. Információink szerint az úgynevezett ötcsillagos kategóriában például 10 százalékkal esett a vendégforgalom. Abban, hogy kevesebb külföldit látunk a fővárosban, sok mindennek szerepe van. Például annak a néhány évvel korábban született milliós vacsoraszámlának is, amelyet egy külföldi vendéggel akartak kifizettetni az egyik budapesti szórakozóhelyen. Nemcsak hazai, de nemzetközi botrány is kerekedett a dologból, ráadásul kiderült, nem egyedi esetről van szó, úgyhogy a hatóságok sorozatos üzletbezárásokkal próbálták elejét venni a további „lehúzásoknak”. Néhány héttel ezelőtt aztán újabb bomba robbant, kiderült, hogy az egyik várbeli üzletben ezer forintért árulják a barack kilóját, nem messze pedig egy standon háromszázért a kétdecis üdítőt.

Van valami azonban, amiről érthetetlenül kevés szó esik. Bűnbandák specializálódnak arra Budapesten, hogy külföldieket fosszanak ki. Egy-egy banda tagjai például épp úgy öltöznek, mint a turisták, sőt egy papírral kitömött hátizsákot is magukra akasztanak, egy fényképezőgépet is lóbálnak a kezükben. Így vegyülnek el a Budapest látványosságait nézegető külföldi csoportok között, hogy aztán egy gyakorlott mozdulattal kizsebeljék őket. Van, hogy ezek a bandák gyerekeket visznek magukkal – ők nem büntethetők még -, akik a camcordereket tépik ki egy meglepetésszerű támadással a külföldiek nyakából. Sajnos az sem ritka, hogy a bűnözők rendőrnek adják ki magukat, s így igazoltatják a külföldieket, akiknek ilyenkor a valutájukkal is el kell számolniuk. Nem nehéz kitalálni, mi lesz egy ilyen álellenőrzés vége…

Bár az autópályákon elkövetett trükkös lopások zöme a fővároson kívül történik, ez is elijesztheti a külföldieket. Ezekben az esetekben a bűnözők kiszúrják egy parkolóban a kiszemelt autó kerekét, amíg a tulajdonos kifizeti a benzinszámlát vagy megiszik odabent egy kávét. Amikor elindul, követik a bűnözők, majd mellé hajtanak, és jelzik, hogy nagy baj van, ereszt az egyik hátsó kerék. Megáll a gyanútlan külföldi, megnézni, hogy mi történt, de megállnak a bűnözők is, mintha segíteni akarnának. Közösen hajolnak le a tulajjal a sérült kerékhez, szakértő mozdulatokkal tapogatják a gumikülsőt. Miközben az egyik társuk csupaszra lopja a kocsi belsejét. Visz pénzt, visz útlevelet, iratokat, fényképezőgépet, aktatáskát, mindent.

Azok a külföldiek, akiket itt meglopnak, kirabolnak, érthető módon sohasem térnek vissza hozzánk. Ez persze csak a dolog egyik része. A súlyosabb az, amikor az élményeikről beszámolnak otthon a sajtónak.

Paks csődje

A Turizmus Rt. hivatalos adatai ellentmondásos helyzetről árulkodnak. A részvénytársaság statisztikája szerint az év első öt hónapjában 8 százalékkal több külföldi érkezett hazánkba, mint tavaly, ugyanakkor viszont 8 százalékkal csökkent a vendégéjszakák száma. Márpedig ami az idegenforgalomból származó bevételt illeti, az utóbbi a fontos.

Kelecsényi Ágnes, a Magyar Turizmus Rt. marketing és hálózati vezérigazgató-helyettese szerint sokat ártott az idegenforgalomnak – nemcsak a magyarnak, hanem egész Európa, sőt a világ idegenforgalmának – az iraki háború, valamint a SARS-vírus. Kelecsényi Ágnes ismertette a németországi turisztikai adatokat is. Kiderült, visszaesett a németek utazási kedve. Ennek a terrorveszélyen, a háborún és a járványon kívül elsősorban gazdasági okai vannak. Az EU gazdasági recessziója főként Németországot sújtja, s nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy igencsak rosszul jártak a németek a márka euróra váltásával. A németek inkább otthon maradtak ebben az évben, ezt bizonyítja az is, hogy körülbelül 10-15 százalékkal emelkedett a német belföldi turizmus.

A vezérigazgató-helyettes asszony Paksról szólva úgy vélte, az üzemzavar nem játszott különösebb szerepet a magyarországi idegenforgalom visszaesésében, a MeH egyik munkatársa viszont annyit elmondott lapunknak, nagyon szerencsétlenül tálalták a paksi problémát a külföldi lapok.

Természetesen vannak, akiknek egészen más a véleményük erről. Tóth István, a Fidesz országgyűlési képviselője szomorúan jelentette ki lapunknak, városát, Kalocsát eddig is csak egynapos kirándulásokra tartotta érdemesnek az idegenforgalom, a paksi üzemzavar óta azonban az egynapos kirándulók száma is jelentősen visszaesett. Tóth István körülbelül 30 százalékosra becsüli a látogatók számának csökkenését. Nagyobb bajnak tartja, hogy bár korábban sem adták egymásnak a kilincset Kalocsán a befektetési lehetőségek iránt érdeklődő üzletemberek, a paksi üzemzavar óta viszont senki sem jön. S ez persze kihat a turisztikai fejlesztésekre is.

Az EU gazdasági recessziója, s főként a német gazdaság betegségei, az ötmilliós német munkanélküliség mellett a paksi üzemzavar is közrejátszott az idegenforgalom visszaesésében, mondta Tengerdi Győző, a Somogy megyei közgyűlés turisztikai bizottságának elnöke. Van egy Balaton-parti idegenforgalmi vállalkozása, ahová sorra érkeztek a már lekötött programok és szálláshelyek lemondásai külföldről a paksi üzemzavar után. Több vendég pedig arról beszélt, hogy Bécsben előbb tudták az emberek, mint Budapesten, hogy valami nincs rendben Pakson, mert az osztrák fővárosban is azonnal érzékelték a mérőberendezések a háttérsugárzás növekedését. Az viszont, hogy konkrétan mi történt, hosszú ideig homályban marad, mert kormányzati szinten – mint tudjuk – csak vékonyan és bizonytalanul csordogáltak a Pakssal kapcsolatos, meglehetősen ellentmondásos hírek Magyarországról. Paks a titkolózó, mellébeszélő kommunista tájékoztatás csődjének iskolapéldája, melynek a turizmusra gyakorolt káros hatása a jelek szerint milliárdokban mérhető, például a kihalt Balatonon.

Egy év késés

Sok idegenforgalmi vállalkozást a Széchenyi Terv eltörlése hozott zavarba. Végi János, a harkányi Xavin Hotel tulajdonosa szerint Harkányban 30 százalékkal csökkent a külföldi turisták száma. Több külföldi utazási cég képviselője is idelátogatott, körbenéztek, de kijelentették, csak akkor küldenek vendégeket Harkányba, ha befejeződik a fürdő felújítása. Igazság szerint igyekezett is a helyi önkormányzat, hogy minél előbb elvégeztesse a munkát, csakhogy Végi János szerint legalább egy évet késtek a Széchenyi Tervben elnyert összegek, ráadásul az utolsó részletet már meg sem kapta a város. Ennek következtében csak most, augusztus 7-én, a szezon második felében adják át a fürdőt.

Tengerdi Győző sem járt jobban. Ő két pályázatot adott be a Széchenyi Tervbe tavaly, közvetlenül a választások után. Egy kerékpáros pihenőt szeretett volna létrehozni, de szüksége lett volna másra is, például korszerű konyhagépekre… Körülbelül 15 millió forintot kért összesen. Egy kollégája is beadott két pályázatot, ugyanolyan tartalommal mint ő. A kollégája megkapta a pénzt az új kormánytól, ő nem. Pontosabban az egyik pályázatára alaposan megkésve érkezett valami kevés. Igaz, Tengerdi Győző a Fidesz ismert tagja, kollégája viszont nem politizál. Tengerdi Győzőnek különben nincsenek illúziói. Szerinte 20-25 százalékos lesz összességében véve az idegenforgalom visszaesése az idén, ami körülbelül 300 ezer ember egzisztenciáját veszélyezteti.

Ugyancsak egzisztenciák, méghozzá a szobakiadók léte forog kockán egy másik híres fürdővárosban, Hévízen. A nagyobb szállodák ugyan tele vannak vendéggel, a szobákat viszont már nem keresi senki sem. A város sétányai panganak, a boltok üresen tátonganak, de még a híres gyógyvizű tóban sem fürdenek sokan, és elképesztően kevés a külföldi vendég. Papp Gábor, a MIÉP helyi elnöke, az önkormányzat idegenforgalmi bizottságának tagja szerint akár 10 százalék fölé is emelkedhet majd a turizmus visszaesésének mértéke, amit Hévíz igencsak megérez majd a pénztárcáján. Papp Gábor úgy vélte, komolyabb, átgondoltabb marketingmunkát kellett volna végeznie a város független, de inkább rózsaszín vezetésének. Tudják-e például a magyarok, hogy a társadalombiztosítás 100 százalékosan finanszíroz minden hévízi gyógykezelést? Vagy: tudják-e a hazai turisták, hogy a városban csupán 4-5 ezer forintba kerül naponta egy 40 négyzetméteres apartman?

Papp Gábor emlékeztetett rá, az a hír jelent meg nemrég egy németországi, közelebbről hannoveri lapban, mely szerint egy hévízi szálloda egyik napról a másikra egyszerűen kirakta a vendégeit az utcára. Nem így történt az eset, de ha már a hévízi vezetés tudomására jutott a cikk, mindenképpen reagálnia kellett volna rá. Természetesen őszintén és erélyesen.

A jelenség egyébként nem ismeretlen, több nyugati lap is közölt olyan magyarországi tudósítást az elmúlt esztendőkben, amelyekkel igyekezett elriasztani az irántunk érdeklődő turistákat, s más tájak, például a horvát vagy a török tengerpart felé terelni őket. Persze nem önzetlenül. Emlékezetesen nagy sajtókampányt indítottak egyes lapok például a balatoni angolnapusztulás idején. Mondani sem kell, hogy a cikkek nemcsak a Balatonra utazó külföldiek számát csökkentették, érintették az egész hazai idegenforgalmat.

Papp Gábor azt is megdöbbentőnek tartotta különben, hogy az idegenforgalom szempontjából oly fontosnak tartott Hévízen nincs Tourinform-iroda. A képviselő egyre kevésbé bízik az úgynevezett állami vagy kifejezetten önkormányzati gondoskodásban. Szerinte minden településen civil szervezetek kezébe kell adni a turisztika ügyét. Nagy baj azonban, hogy a Medgyessy-kormány kifejezetten civilellenes, a civil szféra támogatása, fejlesztése helyett inkább annak leépítésén, szétverésén fáradozik. Ebben a miliőben kevés az olyan önkormányzat, mint például a gyenesdiási, amely pénzt is adott a település idegenforgalmának fejlesztésén munkálkodó helyi civil szervezetnek.

Bezárt büfék

A Hévízhez közeli Keszthelyen sem rózsás a helyzet. Még senki sem készített statisztikát a városban az idegenforgalom alakulásáról, már csak azért sem, mert a közfelfogás szerint csak most indul a balatoni szezon. A megkésett startot általában azzal magyarázzák, hogy később kezdődtek a hagyományos németországi szabadságolások is. Pálinkás Róbert, a Fidesz helyi szervezetének alelnöke úgy vélte, a belföldi turisták számában növekedés tapasztalható, a külföldiek azonban jóval kevesebben vannak, mint tavaly ilyenkor. A politikus szerint az apadó víz, a szétterülő iszap az egyik oka ennek.

Fodor Márk a helyi önkormányzat fideszes képviselője, az idegenforgalmi bizottság alelnöke. Ő arról panaszkodott, hogy Keszthely baloldali vezetése csökkentette az idegenforgalomra szánt kiadásait, így tehát a strandra, s egyebekre fordítandó összegeket. Fodor Márk is csak annyit mondott, érkeztek külföldi vendégek Keszthelyre, de érezhetően kevesebben, mint tavaly. Jól jellemzi a visszaesést, hogy nyolc büfé már ki sem nyitott a keszthelyi strandon. Vannak olyan települések a környéken, ahol még rosszabb a helyzet. Vonyarcvashegynek például 50 százalékkal csökkent az idegenforgalmi adóból származó jövedelme.

Ha a Balatonon jár mostanában valaki, akkor azt tapasztalja, hogy valóban befutottak a külföldi vendégek – a fanyar helyi humor szerint mind a nyolcan – a magyar tenger partjára, de szemmel láthatóan nem annyian, mint korábban. Bár a Balatonra vonatkozó statisztikák csak őszre készülnek el, már most látni lehet, hogy nagy a visszaesés. A tapasztalatok szerint újabban a dánok mutatnak nagyobb érdeklődést a Balaton iránt, de közel sincsenek annyian, hogy pótolni tudnák az elmaradó németeket, osztrákokat.

Ez a visszaesés a tavalyi csökkenés után drámai helyzetbe hozhatja a Balaton idegenforgalmát. Nem véletlen, hogy a tó környéki települések polgármesterei konferenciát tartottak a múlt hét végén. Megvárták a szezonkezdetnek számító július közepét, s amikor látták, hogy elmarad a külföldi nagy tömeg, meghúzták a vészharangot. Éles elmével megállapították, hogy a hazai sajtó is hibás a külföldiek távolmaradásában, mert több lap is rendkívül negatív hangon írt a Balaton vizének helyzetéről, s a vendéglátásban tapasztalható állapotokról. Mintha nem hiányozna a víz a tóból, s nem nézne ki úgy a part szinte mindenütt, mint egy szocreál vásártelep.

Az olcsóság zsákutcája

Megdöbbentő adatot kaptunk Visegrádról is, ami egyébként a magyar idegenforgalom egyik legkitüntetettebb helye. Ez év május 1-jén például valósággal elárasztották az érdeklődők, köztük számtalan külföldi vendég. A jó kezdet azonban nem folytatódott. Őri Dénes, az önkormányzat idegenforgalmi bizottságának vezetője a helyi szállodákban, valamint a programszervezőknél tájékozódott. Kiderült, miközben nőtt a hazai turisták száma Visegrádon, a külföldiek száma a korábbi szint 40 százalékára esett vissza. Zimmer Ferinek előbb-utóbb meg kell tanulnia magyarul is beszélni.

Egyáltalán nem vigasztalhatja a magyar vendéglátókat, hogy Kelecsényi Ágnes, a Magyar Turizmus Rt. marketing vezérigazgató-helyettese szerint Horvátország vagy a szintén turisztikai nagyhatalomnak számító Spanyolország idegenforgalma is stagnál. A stagnálás ugyanis azt jelenti, annyian mennek oda, mint tavaly. És ami meglepő, a magyarok idén rekordszámban látogatnak az Adriához. Pedig a Balaton nekik közelebb volna, igaz, ott sem beszélnek velük magyarul, mert minden felirat vagy németül, vagy angolul harsog.

Ami Magyarország jövőbeni esélyeit illeti, azok sem a legjobbak. Románia, Bulgária is nagy idegenforgalmi fejlesztésekbe kezdett, s ezeknek már megvannak a jól látható eredményei a Fekete-tenger partján. Budai Zoltán, a Fidesz-kormány volt turisztikai államtitkár-helyettese szerint mindig is olcsóbbak lesznek ezek az országok, mint a magyar üdülőhelyek, mint ahogy olcsóbb például Jordánia is, ahová szintén tódulnak a magyarok. Egy jordániai nyaralás a repülőúttal együtt olcsóbb, mint ugyanannyi idő eltöltése a Balaton partján heckkel, palacsintával és zsebtolvajokkal.

A harkányi Végi János szerint nem is az olcsóságukkal kellene a magyar üdülőhelyeknek vonzóbbá tenni magukat. Szerinte több idegenforgalommal foglalkozó vendéglátó egység is beleszaladt abba a hibába, hogy az árak drasztikus csökkentésével próbált operálni. Csakhogy kiderült, 390 forintból már csak olyan menüt lehet összekaparni, ami a legtöbb külföldit a moslékra emlékezteti. Végi János szerint inkább a minőség irányába kellene kitörni, s persze szükség lenne a nagyobb arányú fejlesztésekre is. Harkányban például nagyon elkélne egy vízi vidámpark, különben végleg elszoknak innen a kisgyermekes német és osztrák családok, elmennek inkább a horvát tengerpartra.

Az általunk megkérdezett szakemberek közül Budai Zoltán tartotta a legtragikusabbnak a kialakult helyzetet. Szerinte folyamatosan csökken a hazánkba látogató külföldi turisták száma. Úgy vélte, ennek az a legfontosabb oka, hogy egyfolytában emelkedett a turisztikai szolgáltatások ára. Ráadásul a jelenlegi kormány sem úgy kezeli az idegenforgalom kérdését, ahogy kellene. Eleve 30 százalékkal csökkentette a turizmusra szánt központi pénz összegét idei költségvetésében. Sőt, az év eleji 19 milliárd forintból most mindenképpen le akar venni 1,5 milliárdot az általános takarékosság, pontosabban a Medgyessy-csomag jegyében. Budai Zoltán érdekességként megemlítette, hogy az Orbán-kabinet éppenséggel egymilliárdnyi külön juttatást, afféle gyorssegélyt adott a turizmusnak, amikor látni lehetett, hogy a 2001. szeptember 11-i New York-i légibemutató mennyire visszaveti majd a világ idegenforgalmát.

Rossz úton jár a magyar vendéglátás, amikor azt hiszi, hogy elegendő a külföldi vendéget megfürdetni a Balatonban, degeszre etetni valamelyik csárdában, aztán kiültetni egy lovasbemutató nézőterére. A külföldi turista amikor valahová elutazik, akkor természetesen az olcsó árakat, a barátságosan természetes és tiszta környezetet, a szép táji adottságokat, és ami talán a legfontosabb a hely – hogy úgy mondjuk, kellően kiszépített – karakterét keresi.

Márpedig Magyarországnak nincs arca.

Harkány, Hévíz, Keszthely, Siófok, Visegrád vagy bármi más, ránézésre nem különböztethetők meg. Ugyanaz a jellegtelen tüzép-barokk, ugyanaz a nájlon-romantika, dzsakuzzival meg élményfürdővel, ugyanaz a kontinentális reggeli és ugyanaz a szemét kivétel nélkül minden bokor alján.

Nem véletlen, hogy ami felfelé jön, az a termálturizmus, amely idecsalogatja a gyógyulni vágyókat, akik mindezek ellenére jönnek el hozzánk. Ennek a pitiáner ízléstelenségnek iskolapéldája lehetne mondjuk a lellei kikötő előtt épített tér, amelynek minden vadonatúj épülete egy-egy üzlet, melyekben ugyanazt a csiricsáré nyári giccset lehet kapni, amivel Alsószölnökön is házalnak a falu szélére kitelepülő vándorárusok. Vajon miért jönne el egy dán, egy holland, egy svéd vagy egy német turista Lellére giccset nézni? S miért ne menne inkább Dalmáciába? Ahol az éttermekben dalmát ételeket adnak és nem européer kosztot, ahol a zene dalmát, és így tovább. A Széchenyi Terv azért volt értékes, mert számos valóban színvonalas beruházás elindult, sok megvalósult. Köztük olyanok is, amelyek önmagukkal azonosak. Magyar csárdák, lovastanyák és egyebek tucatjai születtek. Épültek szép fürdők. De ennek vége. Száz nagy és több száz kisebb idegenforgalmi beruházás állt le a kormányváltás után.Visszatért a proli igénytelenség, csak már nincsenek keletnémetek, a kínaiak meg még nem értek ide. Talán jó lenne, mielőtt megjönnek, valamit kitalálni. Valamit, ami vonzóan magyar. Például lehetnének magyarok a feliratok, az éttermeket, szállodákat és szórakozóhelyeket el lehetne magyar névre keresztelni. Meg lehetne próbálni jó magyar ételeket jó áron megfőzni. Elfordulni a génkezelt eledeleket forgalmazó multiktól és a helyi gazdáékkal szövetkezni húsra, zöldségre, borra, sörre. És mondjuk évente egyszer kitakarítani – ahogy az osztrákok is csinálják – a bokrok alját. Ehhez persze igazi kormányzati felelősségre lenne szükség. E tekintetben azonban a Medgyessy-kabinet már levizsgázott. Például Paks esetében. Manipuláltan csöpögtették az üzemzavarral kapcsolatos információkat. Ezeket a manipulált, zavaros, rendre megcáfolt információkat érthetően találgatások követték a nyugati sajtóban, a találgatások pedig bizonytalanságot szültek. A paksi kormányzati kommunikáció mint cseppben a tenger, megmutatta a szocialista linkség minden káros következményét. Ez a beteges szellem most áthatja az élet minden területét, áthatja az egész országot. Miért csodálkozunk azon, hogy ilyen országra egyre kevesebben kíváncsiak? Ön kedves olvasó, jönne hozzánk nyaralni?