Nemzetközi kutatás Ausztriában dolgozó honfitársaink jóllétéről
Magyar élet a Lajtán túl
Úttörő az a felmérés, amely először vizsgálta az Ausztriában élő magyar munkavállalók általános elégedettségét, jövedelmi viszonyait, a több mint százezres populáció jóllétét. Az eredmények azt mutatják: a jövedelmi viszonyokat tekintve a vasfüggöny még ma is létezik. Az országváltás azonban a felkészületlenek számára veszélyeket is tartogat.
A külföldön dolgozó munkavállalók életmódjáról, jövedelmi viszonyairól, szociális helyzetéről csak elvétve találni hitelt érdemlő adatokat. Többnyire csak a szájhagyomány útján terjedő féligazságok révén alkothatunk valamiféle képet arról, hogyan élnek külföldre szakadt hazánkfiai és -leányai. Ezért van komoly jelentősége annak a nemrégiben lezárult nemzetközi kutatásnak, amelyet az Osztrák Tudományos Akadémia, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Bécsi Egyetem kutatói végeztek a több mint százezer főt kitevő ausztriai magyarok körében.
Több pénz és nyugalom
Ausztria mindig is vonzó célországnak számított a külföldi munkavállalást tervezők körében, nem csak közelsége okán. A megkereshető jövedelmek is csábítóak, hiszen mint az úgynevezett Migwell projekt keretében levezényelt kutatás megállapította: a vásárlóerőt és az inflációt figyelembe véve egy átlagos osztrák 2022-ben 2,3-szer többet keresett, mint a hasonló munkakörben foglalkoztatott magyar kolléga itthon, ez az egyik legnagyobb eltérés két szomszédos európai ország között. A kutatásban részt vevők szerint azonban ezt a bérelőnyt kiegészíti az osztrák oldalon tapasztalható nagyobb pénzügyi stabilitás és a nyugodtabb élet.
– Az Ausztriában élő magyar munkavállalók tipikusan a 30–45 éves korosztályhoz tartoznak a Statistics Austria e populációra vonatkozó adatai szerint – szögezi le Németh Ádám, a Migwell projekt bécsi vezetője, aki posztdoktori kutató az Osztrák Tudományos Akadémia Urbanisztikai és Regionális Kutatások Intézetében. – Jellemzően némileg több közöttük a nő, mint a férfi.
A végzettségre vonatkozóan a legrészletesebb adatok a 2016-os osztrák mikrocenzusból származnak. E minta alapján a tartósan Ausztriában élő magyarok negyede diplomás, közel kétharmada középfokú végzettségű, és mindössze öt százalékot tesz ki a csak alapfokú iskolai bizonyítványt szerzettek aránya.
Mint a Migwell projekt keretében készült kutatásból kiderült, elsősorban azoknak vonzó lehetőség az ausztriai munkavállalás, akiknek 300-500 ezer forintos nettó jövedelmük volt itthon. Vagyis jellemzően nem a legszegényebbek vagy a leggazdagabbak tartoznak az országváltók körébe. Az osztrák bérek elsősorban a közléposztály tagjait csábítják.
A megkérdezett, valamilyen jövedelemmel rendelkező magyarok közel harmada 1600 euró (640 ezer forint) alatti nettó havi jövedelemről számolt be, 64 százalékuk 1600–3500 euró közötti, 7 százalék pedig 3500 euró (1,4 millió forint) feletti keresetről beszélt.
– Ehhez hozzá kell tenni – szögezi le a kutató –, hogy Ausztriában a legtöbben 14-szer kapnak fizetést egy évben, és adó-visszatérítésként is csinos, akár egyhavi keresetüknek megfelelő összegre számíthatnak.
Minden nagyon szép…
Ám a kutatásból az is kiderült: az Ausztriában foglalkoztatott magyarok közel negyede túlképzett a jelenlegi munkájához képest. A nők körében ennél is nagyobb azok aránya, akik készek elfogadni a képzettségüknél alacsonyabb színvonalú álláslehetőséget.
Mindazonáltal Németh Ádám felhívja rá a figyelmet, hogy az ausztriai migráns népesség csúcsán a magyar munkavállalók állnak. Megbecsültségük nem csak a történelmi hagyományokkal magyarázható. A magyarok képzettségét, munkakultúráját, megbízhatóságát méltányolják az osztrák munkaadók. Ezzel is magyarázható, hogy a megkérdezettek többsége nem érzékelte az „üvegplafon” jelenlétét, állításuk szerint nincs akadálya a karrierépítésnek.
Mindez hozzájárul ahhoz, hogy – mint a kutatás összefoglalójában áll – az ausztriai magyarok élettel való elégedettsége tízpontos skálán eléri a 7,4-es értéket, vagyis jobb, mint a magyar országos átlag. A válaszadók különösen elégedettek a jövedelmükkel, a közszolgáltatások színvonalával. Kevésbé társadalmi kapcsolataikkal és a rendelkezésükre álló szabad idővel. Ez utóbbi szempontból különösen azok vannak nehéz helyzetben – mint Németh Ádám mondja –, akik a vendéglátás területén dolgoznak. Ők, különösen ha a munkát adó szálloda személyzeti szárnyában laknak, hetente akár hat-hét napot is munkával töltenek. Emellett miután rendszeresen hazajár Magyarországra a munkavállalók többsége, rengeteg idejüket elveszi a gyakori utazás. A gyermekes családoknak mindezek mellett problémát okoz, hogy kizárólag magukra vannak utalva a gyermekneveléssel járó gondok megoldásában, hiszen távol élnek a nagyszülőktől, testvérektől, barátoktól.
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy összességében a válaszadók közel háromnegyede elégedettebb az életével, mint korábban Magyarországon volt. Minden negyedik megkérdezett úgy nyilatkozott, nem tapasztalt változást, vagy épp nehezebbnek ítéli az életét. Csak 4,5 százalékra tehető azok aránya, akik úgy érezték, hogy az országváltás nem felelt meg az elvárásainak. A kutatók arra is keresték a választ, mi az oka az utóbbi jelenségnek.
Üröm az örömben
A válaszokból kiderült, hogy komoly ára lehet annak, ha valaki a képzettségének nem megfelelő munkakörben helyezkedik el. A túlképzettség nyolc százalékkal növeli a sikertelen beilleszkedés valószínűségét, 19-cel a stressz kockázatát, és 11 százalékkal csökkenti a munkával való elégedettséget.
A nyelvi akadályok sem épp segítik a beilleszkedést. A megkérdezettek 88 százaléka ugyan legalább társalgási szinten tud németül, de az újonnan kiköltözők közel harmada egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Ez jelentősen megnehezíti a társadalmi kapcsolatok kiépítését, ami fokozott mértékben csökkenti az élettel való elégedettséget, hiszen elmagányosodáshoz, a kirekesztettség érzetének növekedéséhez vezethet.
A kutatásból kiderül, hogy az Ausztriában dolgozó magyarok elsöprő többsége nem szakadt el teljesen szülőhelyétől. Rendszeresen hazalátogat, sőt jövedelme egy részét hazautalja vagy félreteszi arra az időre, amikor esetleg visszatér Magyarországra. Ennek ellenére többen arról számoltak be, hogy magyarországi szociális kapcsolataik meggyengültek, ezáltal úgy érzik, magányosabbak, mint korábban. Különösen azokat veszélyezteti az elmagányosodás érzése, akik partnerüket vagy gyermeküket hátrahagyva költöztek külföldre. Ők 13 százalékponttal boldogtalanabbak, mint otthon maradt rokonaik, barátaik vagy ismerőseik.
A fiatalokra nem hat a reménytelenség-narratíva
A KSH adatai azt mutatják, hogy 2015 a fordulat éve volt. Azóta minden évben többen jöttek haza feladva külföldi állásukat, mint amennyien külföldre költöztek hosszabb-rövidebb időre. A közgondolkodás is megváltozott a migrációt illetően, egyre kevesebben hiszik, hogy a Lajtán túl kolbászból volna a kerítés. Ma már a fiatal korosztály számára sem az álmok netovábbja egy ausztriai, németországi vagy angliai álláslehetőség.
Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatója cáfolja azt a közvélekedést, hogy a 15–29 éves korosztály tagjai tömegével az unió nyugati országaiban keresnék a boldogulást. Mint mondja, ennek a korosztálynak összességében kevés külföldi tapasztalata van. Mindössze 3-5 százalékuk élt tartósan külföldön, tanulási vagy munkavállalási céllal. A legfrissebb, a Századvég vezetésével lefolytatott, 2024-es nagy mintás ifjúságkutatás eredményeiből tudjuk, hogy csökken azoknak a fiataloknak az aránya, akik külföldön tervezik felépíteni a jövőjüket. 2016-ban még a megkérdezettek közel harmada nyilatkozott úgy, hogy szeretne néhány évig Nyugaton dolgozni. 2024-re 13 százalékra csökkent azok aránya, akik hasonlót fontolgattak. A végleges kivándorlásról gondolkodók száma is visszaesett. Csak minden tizedik fiatal nyilatkozott ebben az értelemben a korábbi 15 százalékhoz képest. Székely Levente szerint azonban e tervek általában nélkülözik a konkrétumokat, a tizen- és huszonévesek általánosságban említették e lehetőséget.
A 2024-es kutatás eredményei rávilágítottak arra is, hogy az Európai Unión belüli migrációs tervek fő motivációját a jobb kereseti lehetőségek adták. Ám sokan visszatartó tényezőként említették a családi, a baráti kapcsolatokat.
Székely Levente úgy látja, hogy a trendforduló hátterében megtalálhatjuk a hazai kereseti lehetőségek javulása mellett azt is, hogy a Covid-járvány után jelentősen bővültek Nyugaton az otthoni munkavégzési lehetőségek. Nem kell feltétlenül külföldre költöznie annak, aki például egy német, osztrák vagy brit cégnél helyezkedne el, hiszen a saját dolgozószobájából is el tudja végezni feladatait. Igaz, ez főként az értelmiségi pályákra igaz. A britek pedig a brexit óta jelentősen szigorították a külföldiek alkalmazásának feltételeit, ami csökkenti azok számát, akik angol álláslehetőségeket keresnek.
A szociológus azt a közvélekedést is vitatja, miszerint az ellenzék „reménytelenség” narratívája jelentősen hatna a vizsgált korosztályra. Döntően nem politikai szempontok befolyásolják a külföldi tanulásra vagy munkavállalásra vonatkozó terveket. Mint leszögezi, örvendetes, hogy mint az Ifjúságkutató Intézet korábbi vizsgálatai is mutatják, a megkérdezettek kétharmada-háromnegyede Magyarországon, saját otthonban, házasságban és gyerekekkel látja önmagát 2050-re.
