Magyarország védőbástyaként működik

– Lassan két éve tart az orosz–ukrán háború, és az Európai Uniónak erre is csak rossz válaszai vannak. Továbbra is küldenének fegyvereket Ukrajnának, sőt felmerült az ország európai uniós felvétele is. Mit gondol minderről?

– Többször elmondtuk az elmúlt években, hogy a XXI. század nem a világbéke, hanem az új típusú kihívások, fenyegetések, veszélyek évszázada lesz. Sajnos ez egyre inkább beigazolódik. Gondoljunk a terrorizmus elterjedésére és hihetetlen mértékű pusztítására, a Covid-járványra és több millió áldozatára vagy éppen arra, hogy az Európai Uniónak nem sikerült megakadályoznia az orosz–ukrán háborút. Mindenképpen fontos látni ugyanis, hogy ennek volt előzménye. Ám ahogyan a délszláv testvérháborút a magyarországi rendszerváltoztatás utáni években, úgy ezt sem sikerült elkerülni. Mindebből érdemes lenne okulnia Brüsszelnek is, hiszen egyebek mellett azért hoztunk létre különböző nemzetközi szervezeteket a második világháború után, hogy soha többet ne legyen háború. Az ENSZ-hez hasonlóan az Európai Uniónak is arról kellene szólnia, hogy megteremtse a békét a kontinensen. Ne feledjük: 2012-ben még a Nobel-békedíjat is megkapta az EU, ám a mostani háború kezelése, az orosz–ukrán konfliktushoz való viszonyulása egyértelműen azt bizonyítja, hogy érdemtelenné vált erre az elismerésre. Hiszen nem csupán a háború kirobbanását nem sikerült megakadályoznia, de még béketervet sem láttunk Brüsszeltől az elmúlt közel két évben. Ehelyett háborús forgatókönyveket építenek fel és arra törekednek, hogy még több pénz, még több fegyver menjen a frontra. Valamint értelmetlen szankciókat vetnek ki, amelyekkel elsősorban önmagunkat károsítjuk.

– Mivel járna Ukrajna uniós tagsága?

– Hangsúlyoznunk kell, hogy Brüsszel egy olyan ország csatlakozását akarja, amelyik háborúban áll. Jelenleg nem egységes a területe, nem ismert a népessége, nem tudjuk, mit is gondol valójában a lakosság, gazdasága romokban hever, és például a magyar kisebbséggel szembeni jogalkotási gyakorlata sem éppen illeszkedik az általunk eddig ismerni vélt európai elvárásokhoz. Valamennyi tagállam komoly feltételeknek kellett hogy megfeleljen a csatlakozáskor, és bizony vannak olyan országok, amelyek rengeteg erőfeszítést tettek, mégis hosszú évek óta várnak a belépésre. Éppen ezért nem tehetünk kivételt, nincs gyorsítópálya, mert igazságtalan volna azokkal szemben, akik teljesítették a követelményeket. Olyan ez, mintha valaki diplomát kapna annak ellenére, hogy nem teljesíti a vizsgakövetelményeket. Arról sem készült a nyilvánosság előtt ismert hatástanulmány, hogy Ukrajna csatlakozása mekkora pénzügyi terhet róna az unióra. Figyelembe véve az ország háború előtti méreteit és gazdaságának jelenlegi helyzetét, annyi támogatást kellene adni Ukrajnának a felzárkózáshoz, hogy a jelenlegi tagállamok egytől egyig nettó befizetővé válnának. Azt a körülményt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt két évben több uniós pénzt kaptak, mint amennyit Magyarország, Horvátország és Szlovénia összesen az elmúlt hétben. Ezt a kérdést nem lehet tehát meggondolatlanul, kizárólag napi politikai érdekek alapján vizsgálni, hanem figyelemmel kell lenni a hosszú távú pénzügyi és biztonságpolitikai következményekre is.

– A migrációs válságot sem tudta kezelni Brüsszel. Bár nyolc és fél éve, hogy kialakultak a magyar határnál az első nagyobb tömegjelenetek, továbbra is azt látjuk, hogy az unió részéről nem cél a tömeges migráció megakadályozása, sőt, legújabban migránsgettókat akarnak létrehozni.

– Valóban, a megelőzés érdekében itt sem tett semmit az unió. Bár rengeteg hírszerzési információ szólt arról, hogy tömeges illegális migráció sújthatja Európát, nem erősítették meg a schengeni határokat, sőt, gyakorlatilag lenullázták a külső határok védelmét. És annak, hogy milliószámra érkeztek más kultúrából emberek, máris látható a rendkívül veszélyes és káros hatása. A kontinens teljesen átalakul. No-go zónák jöttek létre számos nagyvárosban, és teljesen átíródnak az együttélésnek azok a magatartásbeli, kulturális szabályai, amelyeket korábban megszokhattunk Európában. A nyugati kereszténység is bajban van. Nyugat-Európa az önfeladás útját járja. Gondoljunk csak arra az egyik legutóbbi esetre, hogy amikor néhány hete a német labdarúgó-válogatott Berlinben játszott hazai mérkőzést Törökország ellen, amit egyébként 3-2-re megnyertek a törökök, és gyakorlatilag senki sem szurkolt Németországnak, sőt kifütyülték a német csapatot, amikor kiegyenlített, és aztán óriási ováció volt, amikor a török válogatott végül megnyerte a meccset.

– Ahogy az egyik német gól szerzője, Niclas Füllkrug fogalmazott: „Azt kell mondani, hogy idegenbeli meccsünk volt a fővárosban.”

– Egy másik, viszonylag friss hír, hogy az esztergomi bazilika első világháború óta hiányzó harangjait most egyebek mellett egy bezárt németországi templom harangjaival pótolták. Ez is mutatja, hogy a nyugat-európai kereszténység, keresztény civilizáció komoly válságban van. Természetesen minden kultúrát tisztelek és elismerek. De ha tömegesen, milliószámra összekeverünk különböző vallási felekezetű, különböző kultúrából érkező embertömegeket, annak sajnos anarchia lehet a vége. Ez nagyon komoly biztonsági kihívás is Európa számára, hiszen a tömeges illegális migráció kiválóan alkalmas arra, hogy terroristákat juttassanak be egy adott országba. És mint említettem, mindennek már láthatjuk a káros következményeit. Vannak persze üde színfoltok. Magyarország egyfajta sajátos védőbástyaként működik. Hazánk továbbra is védelmezi az európai keresztény értékeket és a déli határait, ezzel a schengeni határokat is. A maga erejéből, a saját forrásaiból, úgy, hogy az unió ebben szinte semmit sem segít.

– Bár folyamatosan újabb és újabb részletek derülnek ki a Karácsony Gergely-féle 99 Mozgalom finanszírozásáról, a főpolgármester különböző bizalmi embereinek szerepéről, az már világosan kimondható, hogy az úgynevezett baloldalt jelentős mértékben külföldről finanszírozzák, így próbálják befolyásolni a magyar belpolitikát. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a jövőben ne történhessen meg?

– Tagja vagyok a nemzetbiztonsági bizottságnak, ahol folyamatosan foglalkozunk ezzel az üggyel, a szolgálatok is rendszeresen tájékoztatnak bennünket arról, hogy hol tart a vizsgálat. Az egész botrány mélyen felháborító, azok részéről is, akik bele akarnak szólni kívülről Magyarország belső folyamataiba, illetve azon hazai baloldali politikusok részéről is, akik ezeket a pénzeket kapták. A támogatások elfogadása azért jelent már önmagában is nemzetbiztonsági kockázatot, mert semmi sincs ingyen. Akik adják, nem azért adják, mert nagy szívük van, hanem mert olyan politikai szereplőket szeretnének hatalomba juttatni Magyarországon és máshol is, akik kiszolgálják őket és teljesítik a kéréseiket. Belegondolni is rossz, hogyan érvényesülhetett volna a magyar nemzeti érdek ebben a gyorsan változó, viharos világban, ha megnyerték volna a választásokat azok az emberek, akiket a kampány során külföldről finanszíroztak. Többször beszéltem már arról, hogy a hibrid hadviselésnek számos eleme van. Vannak puha, közepes és erős eszközei. A hibrid hadviselésnek az a célja, hogy egy külső szereplő, külső erő rákényszerítse az akaratát akár egy erős, többpárti demokráciában működő, akár egy instabil államra. Ezen eszközök a diplomáciai, politikai, pénzügyi zsarolástól kezdve a támogatásokon keresztül egészen a titkosszolgálati segítségnyújtásig vagy éppen a katonai beavatkozásig terjednek.

– Az ellenzéki pártok támogatása is ilyen eszköz?

– Igen. A demokratikus választásba történő ilyen típusú beavatkozás szerintem egyértelműen a hibrid hadviselés egyik megnyilvánulási formája. Finom eszközök ezek, de eredményesek lehetnek. Ilyenkor az a kérdés, hogy a valódi népakarat érvényesül-e, vagy pedig a külföldi beavatkozás dönti el, hogy egy országban milyen politikai erők jutnak hatalmi helyzetbe. Még egyszer ismétlem: mindez nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent, helyes, ha föllépünk ezzel szemben, és a szuverenitásvédelmi törvény hatálybalépése után akár háromévi szabadságvesztésre is ítélhető lesz az, aki kampányához külföldi pénzeket is elfogad.

A szuverenitás nagy érték, elveszíteni könnyű, visszaszerezni nagyon nehéz. Ezt mutatja Kárpát-medencei történelmünk. Fontos tehát, hogy megőrizzük.

– Advent az elcsendesedés, a várakozás időszaka, de ha megnézzük az elmúlt hetek híreit, sok nyugat-európai város polgárai nem várhatják ebben a hangulatban a karácsonyt. Magyarországon meddig tudjuk megóvni a biztonságunkat? Hiszen láthatjuk, óriási a nyomás a migrációpárti erők részéről.

– Ha az emberi szükségletek kapcsán felidézzük a Maslow-piramist, ott is azt látjuk: a fiziológiai szükségletek kielégítését követően a biztonság iránti igény a legfontosabb alapfeltétel ahhoz, hogy az emberek boldoguljanak és nyugodtan élhessék a hétköznapjaikat. Ha ez nincs garantálva, akkor szinte semmi sincsen. És valóban, a biztonság egyre nagyobb értékké válik Európa-szerte. Szerencsére nálunk nincsenek no-go zónák, a határvédelmi rendszer jól működik, tehát bízom benne, hogy sok karácsonyra készülhetünk még ilyen békében. Jézus Krisztus születése a keresztény civilizációban az egyik legnagyobb ünnep, szeretnénk hát még hosszú ideig méltó módon megünnepelni és gyermekeinek is átadni ezt az értékrendet, ezt az érzést. A karácsony ugyanakkor nem csupán a szeretetről, a családról szól, hanem az önvizsgálatról, egyfajta befelé fordulásról is. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy mit tettünk az elmúlt évben. Megtettük-e azt, amit a környezetünk, a közösségünk elvár tőlünk. És én azt hiszem, hogy aki politikával foglalkozik, aki a közösséget szolgálja, annak ez az időszak lehetőséget ad nem csupán az önértékelésre, de arra is, hogy felkészüljön az új kihívásokra. Ahogy Pál apostol fogalmaz: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” Minden évet érdemes így zárnunk.