Magyarul vagyunk keresztények
A magyarságról a kezdetek óta több forrás egyistenhívőként emlékezik meg. Európába érkezve még találhattak sokistenhívő, pogány népeket. Az unitárius vallás alapítója, Dávid Ferenc a katolikus vallás Szentháromság-tanában is a pogány Európa sokistenhitének maradványait vélte felfedezni. Ezért hozta létre az unitárius közösségeket, egy igazi magyar keresztény vallást.
A népek kultúrájához a vallás is hozzátartozik. A magyarság származását politikai okokból sokáig a halászó-gyűjtögető életmódot folytató finnugor népekhez kapcsolták. Következménye az lett, hogy a magyar ősvallást is megmásították, szó sem esett benne az egyistenhitről. Szerencsére napjainkban megértük, hogy a keresztény konzervatív kormány a NAT-ból kivette a finnugor származást, így hitünk is ősvallásunk folytatása lehet. Nem sokan tudják, hogy a pusztai népekre általában jellemző az egyistenhit. A tágas mezőkön, a csillagos égbolt alatt legeltetve eszükbe juthatott, hogy ezt a csodát valaki és csak egyvalaki hozhatta létre, a „Mindenek Ura”. Őt imádták, a világmindenség teremtőjét, hozzá fohászkodtak, neki mutattak be áldozatokat. Ez az őshit megmaradt napjainkig, vagyis mi magyarul vagyunk keresztények. Ezt őrzik a Boldog Özséb által alapított pálosok is. A magyarok nem szakították részekre a tiszta egyistenhitet.
A katolikus vallásban is többen fölismerni vélték a sokistenhit hatását. Dávid Ferenc a Szentháromság-tanban – Atya, Fiú, Szentlélek – a valamikori pogány Európa, de más nagy kultúrák, például az egyiptomi hatásait is felfedezni vélte. Ezért 1568-ban a lelkiismereti szabadságot kimondó tordai országgyűléskor alapított egy magyar keresztény vallást, az unitáriust. Nagyjaink közül Bartók Béla is unitárius volt, és nehezményezte, hogy nem értékelik kellőképpen a különösen Erdélyben elterjedt hitet. Így írt erről: „Kis létszámuk miatt sokan nem is ismerik őket, és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve, értetlenkedve fogadják.”
A tordai országgyűlés a katolikus, a lutheránus és a református mellé helyezte az unitárius vallást. Az új hit erős támogatója volt János Zsigmond erdélyi fejedelem, aki 1571-ben a marosvásárhelyi országgyűlésen megerősítette a tordai határozatot, és a gyulafehérvári nyomdát Dávid Ferenc rendelkezésére bocsátotta. És említhetjük Székely Mózes fejedelmet vagy az 1605-ben megválasztott Bocskai Istvánt is, akik az új hitet követték. Bocskai az unitáriusoknak visszaadta elvett templomaikat és főiskolájukat. Az unitárius imádságból átsüt a lényeg: „keresztények vagyunk, Isten lélek, és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják. Isten lélek, tehát személy, és úgy személyére, mint lényegére nézve oszthatatlan egység: mindenható erő, akarat, bölcsesség, igazság, jóság, szeretet…” Ilyen ember volt Jézus, akinek az isteni lélek mérték fölött adatott, aki az ő atyja akaratához hű volt mindhalálig.
Az Erdélyi Unitárius Egyháznak a 2002-es népszámláláskor 66 846 tagja volt, az ország lakosságának 0,3 százaléka. Maga az unitárius elnevezés 1600-ban fordul elő először, az egyház pedig hivatalosan 1638 óta használja. Hazánkban is élnek unitáriusok, egyházközségeik száma tíz fölött van, 25 ezren gyakorolják hitüket. Szerte a világban is megjelentek kisebb csoportjaik, de a „szektásodás” is megindult, több közösség eltér a vallás ősi alapjaitól.
