– Milyen állapotban van most a Szent Korona?

– Utoljára 1983-ban vizsgálták aranyművesek a Koronát. Csomor Lajos, Ludwig Rezső és Lantos Béla úgy nyilatkoztak: kétségbeejtő állapotban van. A szakirodalomból tudjuk, hogy több képről is pereg a zománc; a számtalan sérülés, melyet ezer év alatt az elásás, rablás és az ezekből következő szakszerűtlen tárolás miatt elszenvedett, pontosan nyomon követhető. Utoljára 1916-ban IV. Károlyt koronázták meg vele, s akkor történt két beavatkozás is. Stílusos módon éppen egy Király utcai aranyművest kértek fel hibáinak kijavítására. Ő pedig megcinezte rajta az egyik képet.

– Mit jelent a cinezés?

– Ebben az esetben egy valóban félelmetes dolgot. Vagyis cinnel, más néven bádogos ónnal, melyet ma már az elektrotechnikai felszerelések esetében sem alkalmaznak, rögzítette a képet. Ez az eljárás azonban ónpestist okoz, azaz az ón lényegében megeszi az aranyat. Ráadásul a keresztet egy kifli alakú alátéttel megfeszítették, mert nem állt elég stabilan. Tudni kell, hogy ezer éven át szinte személyként tisztelték a Koronát, egy ládába zárva tartották, s az uralkodó is jó esetben egyszer láthatta: amikor megkoronázták vele. A korabeli rendelkezés úgy szólt, hogy három nappal a koronázási ceremónia előtt közszemlére ki kellett állítani. Ekkor azonban sürgősen szükséges volt a javítások elvégzése. Tudjuk továbbá, hogy rablások alkalmával gyakran párnacihában tartották, szekérre dobva szállították, sőt az egyik csecsemő királyt ráültették, mint egy bilire, s ekkor görbült el rajta a kereszt is.

– Laikusok számára is egyértelműnek tűnhet, hogy az ilyen súlyos sérüléseket szinte lehetetlen néhány nap alatt helyre hozni.

– Csupán egy-egy sérülés rendbehozatala – szakszerű munka esetén – is hosszú napok alatt lett volna lehetséges, azonban erre soha nem volt elég idő. Mai állapotában, mai tudásunk szerint a teljes restaurálás nagyjából egyéves munkát venne igénybe. Korábban azonban nem volt alternatíva, hiszen akit nem a Szent Koronával koronáztak meg, az nem lehetett az ország ura. Gyakran egy nap alatt kellett a néhányórás szertartásra elfogadható állapotba hozni. Egy időben saját anyagából pótolták a hiányzó részeket, így a keresztpántok végeiből vagdostak le egy-egy darabot.

– Milyen sorsa volt a Koronának az Egyesült Államokban töltött évtizedek alatt?

– Az amerikaiak nagy tisztelettel bántak vele, s állapotfelmérést is végeztek, azonban meg sem próbálták kijavítani a rajta található sérüléseket. Ennek legvalószínűbb magyarázata az, hogy valóban isteni ereklyeként tekintettek rá. Azonban bármennyire is szent jelképként kezelünk egy tárgyat, agyon nem szerethetjük, előbb-utóbb rendbe kell hozni. Ha nem tesszük meg, egy nap darabjaira hullik.

– Mivel ezt nyilván senki nem akarhatja, mi hát a következő lépés?

– A Magyar Koronaőrök Egyesülete szeptemberre tervez egy koronakutató konferenciát, amelyen – terveink szerint – a teljes szakmai elit részt vesz majd. Szeretnénk felállítani egy erre szakosodott, minden tekintetben profi csapatot. Egy ilyen nagy horderejű munka elkezdésének nem csupán közjogi, de szakrális következményei is vannak. Először is meg kell állapítani, ki nyúlhat hozzá a Szent Koronához, kit, illetve kiket bízhatunk meg a restaurálási munkálatok elvégzésével. Meg kell fejtenünk, egyáltalán ki adhat erre felhatalmazást. Mindenképpen elsőbbséget fog élvezni a korábban említett Csomor Lajos és Papp Gábor; ez utóbbi régész-történészként nagyon behatóan vizsgálta a Szent Koronát. A magyar népnek meggyőződésem szerint kötelessége helyreállítania a Koronát. Ezen túl azonban politikai elhatározásra is szükség van.

– Hol lenne méltó helyén a restaurált Korona? Valóban át kell helyezni, a Parlamenten kívülre költöztetni?

– Elöljáróban hadd mondjam el, hogy egyesületünk egyik legfontosabb célja az, hogy a politikából kivonjuk a Koronát, sorsa ne függjön az aktuálisan hatalmon lévő pártoktól. A Nemzeti Múzeumban remek emberek vigyáztak rá, ám nem volt hozzá méltó az, hogy egyszerű múzeumi tárggyá minősítsék vissza. Nagyon helyesen és a megfelelő időben mozdították a Parlament irányába. Azonban ott sem maradhat örökre, hiszen az Országgyűlés épülete az állandó harcok és nem mindig az etika, a becsület otthona. Korábban egyetlenegyszer, 1896-ban állították ki a Koronát a Parlamentben – három napi közszemlére. Úgy gondoljuk, a budai várban van a helye, mert ez Magyarország szakrális központja. Jelen pillanatban két megfelelő helyet tudunk elképzelni: a korábban lebombázott volt hadügyminisztériumi épületét vagy a jelenleg még szintén romos Invalidusok templomát. Mindkét helyen – felújítás után – létre lehetne hozni egy nemzeti panteont, ahol a Korona mellett össze lehetne gyűjteni a nemzet jelképeit, s ahová mindenki akkor mehetne, ha tiszteletét akarja tenni Magyarország előtt és a lelkét fel akarná emelni. Meggyőződésem, hogy ennek létrehozása az egész magyar nemzet érdeke, s ha megszületne a politikai elhatározás, 2006-ra meg lehetne valósítani.