Mibe fojtjuk bánatunkat?

A járvány világszerte megváltoztatta a kereskedelmi és fogyasztási szokásokat, ami alól az alkohol sem kivétel. Egy nemzetközi tanulmány szerint az első hullám tavaszán világszerte 291 százalékkal nőtt az alkoholeladás. Ez alól hazánk sem kivétel: a NAV mérése szerint tavaly februárban, amikor a járványhelyzet miatt szinte mindenki pánikszerű vásárlásba kezdett, a korábbi évhez képest 80, márciusban pedig 50 százalékkal ugrott meg az alkoholforgalom. A következő nagyobb emelkedés a karantén végére, június-júliusra esett, amikor tíz-harminc százalékkal nőtt a fogyasztás. Kutatók szerint a koronavírus alatt – többek között a vendéglátóhelyek bezárása miatt – kevesebben fogyasztottak alkoholt, ám akik addig is rendszeresen ittak, azok most még többet. A Központi Statisztikai Hivatal nyáron készített, 2003-tól gyűjtött adatokat tartalmazó grafikonja azonban rámutat egy másik jelenségre, miszerint a 2000-es évek óta meredeken csökken a hazai egy főre jutó, tiszta etanol­ra átszámított, literben mért fogyasztás.

Kétes dicsőség

Az első olyan statisztika, amelyben Magyarország felkerült a világ alkoholtérképére, 1881-ben, a neves közgazdász, statisztikus Keleti Károly munkájának köszönhetően jelent meg. Keleti becslései szerint ekkor egy főre évi 18,6 liter bor, 3,4 liter sör és 16,4 liter égetett szesz jutott, ami 10,3 liter összes – százszázalékos alkoholra átszámított – fogyasztásnak felel meg. Azaz sokat ittunk, főleg bort és töményet.

Rendszeres felméréseket csak az ötvenes évektől készített a KSH. Ezekből kiderül, hogy az egy főre eső fogyasztás négy évtized alatt csaknem tizenegyszeresére emelkedett. Míg tiszta alkoholra mérve ez 1950-ben 4,8 liter volt, 1989-re már meghaladta a 11 litert. Ezzel párhuzamosan természetesen a májzsugorodásos esetek száma is rohamosan nőtt.

– A csúcspont a 80-as évek közepe, amikor a világ „élvonalába” tartoztunk. A korabeli szakemberek a legproblémásabbnak azt tartották, hogy nagyon elment a fogyasztásszerkezet a tömény italok irányába, ami egyébként jellemző volt a kelet- és közép-európai országokra. Ha tiszta szeszre számoljuk át, akkor az összmennyiség 40 százaléka tömény ital volt, a legkárosabb alkoholfajta az egészségre nézve – fejti ki lapunknak dr. Elekes Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem témában kutató tanára.

Ennek okaira a szociológusok sokféle magyarázatot adtak: a háborús traumáktól a szocializmusba való átmenettel kapcsolatos társadalmi problémákon át – elidegenedés – egészen a szláv hatásokig. Utóbbi elsősorban a tömény italok fogyasztását befolyásolta. Mindehhez hozzájárulnak a társadalmi és kulturális hagyományok is, melyek szerint a búbánat és az öröm is indok lehet az ivásra, illetve hogy a részegség elfogadott. De befolyásoló tényező volt az is, hogy az alkohol nem drágult úgy, mint a többi élelmiszer. A deviancia nem jár egyedül: ekkortájt öngyilkosságban is világelsők voltunk, ami sok szempontból összefügg az alkoholproblémákkal.

A kilencvenes évek után 4,5 százalékos csökkenés következett, ami elsősorban a tömény szesz fogyasztásának relatív visszaszorulásából adódott. A halálozási számok azonban akkor még meredeken nőttek, vélhetően még a korábbi nagymértékű alkoholizálás következményeképp.

A szakember szerint azonban a csökkenő számadatokkal is óvatosan kell bánni. Noha akkoriban sokan annak tulajdonították a visszaesést, hogy a jobb élet reményében immár kevesebben fojtják italba a bánatukat, az adatok nem tartalmazták a feketekereskedelemből származó termékeket. A rendszerváltás után ugyanis még virágzott a „KGST-piac”, ahol egyebek mellett Ukrajnából, Romániából vagy Lengyelországból behozott szeszt is árultak. Az azonban látható, hogy az 1990-es évek elejétől csökkenő fogyasztást az évtized vége fele egy stabil időszak követte, majd 2006–07-től újabb erőteljes visszaesés, végül a 2010-es évektől stagnálás jött.

Ám a szakember szerint ezekkel az adatokkal sem árt vigyázni.

– Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét vizsgálva azt látjuk, hogy az összfogyasztás akár egynegyede, egyötöde is házi pálinkából adódik. Bár a főzést le kell jelenteni, a NAV szakemberei azt feltételezik, hogy sokan kiváltják ugyan az öt párlatjegyet, de a valóságban ennél sokkal többet főznek – mondja.

Már a fiatalok sem a régiek

Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) nevű kutatás négyévente veszi górcső alá a fiatalok egészségkárosító szokásait. A felmérés 1995 óta Magyarországra is kiterjed. A tavalyi, önbevalláson alapuló vizsgálatból, ami 16. életévüket betöltő tanulók körében készült, az derül ki, hogy a fiatalok átlagosan 13 évesen isznak először, és hogy a magyaroknál Európában csak a dánok isznak többet: 100 magyar fiatalból 21 mondta azt, hogy már volt részeg, a dánoknál ez az arány 40 százalék. A 16 éves magyarok 92 százaléka fogyasztott már alkoholt, ami a gyakori ivóknál jellemzően tömény szeszt jelent.

Bár a sor elején állunk, Elekes Zsuzsanna szerint a nemzetközi folyamatokkal összhangban az elmúlt bő egy évtizedben a magyar fiatalok is kevesebbet alkoholt fogyasztanak. Ennek is többféle oka lehet, így a szakember szerint csak hipotézisek jönnek szóba. Az egyik vélekedés szerint ahogy az öltözködésben, úgy az alkohol tekintetében is generációs váltások zajlanak. Ha az idősebb korosztály nagyivó volt, akkor az őket követők jó eséllyel az ellenkezőjét akarják csinálni, de legalábbis mérsékelni.

Egy másik vélemény szerint a fiatalok átalakuló szabadidős szokásainak is betudható a mérséklődő fogyasztás: ma már inkább az online térben „lógnak”, nem annyira egymás társaságában, a parkban vagy házibulin, mint korábban.

A harmadik ok az lehet, hogy másfajta tudatmódosítókhoz fordulnak. Bár a társadalom nagy része elutasítja a drogokat, a fiatalok körében egy-egy füves cigaretta elszívása ma majdhogynem normális. A szakember szerint amíg egy 50 éves egy fárasztó nappal magyarázza, ha megiszik egy pálinkát, egy húszas ugyanezzel az indokkal rágyújt egy „spanglira”.

Másfajta kábulat

Hasonló tendencia figyelhető meg a fájdalomcsillapítók és a nyugtatók esetében is.

– Ma már a hátrányosabb helyzetű régiókban is látjuk, hogy sokan gyógyszert szednek a mentális problémájukra. Persze ettől még ugyanúgy isznak, a szerek keverése miatt kevesebb is elég a kábulathoz – mondja Elekes Zsuzsanna.

Európa-szerte egyre többen szednek nyugtatót, altatót, így ennek veszélyeire külföldi szakemberek is rendszeresen felhívják a figyelmet.

– Ha bekapcsoljuk a tévét, látjuk, hogy a reklámok öntik ránk a gyógyszerhirdetéseket. Ha valami bajunk van, szedjünk gyógyszert. Amíg az alkoholtermékek reklámját nem szabad közzétenni olyan műsorkörnyezetben vagy médiában, amely elsősorban gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól, a gyógyszerekre nem hoztak ilyen szabályozást – mondja a szakember.

A tévében és az interneten látott minták is nagyban hatnak. A hazánkban 1990 és 1997 között sugárzott Dallas című sorozat kapcsán több tanulmány is készült, melyek szerint az epizódokban rendszerint megjelenő ivászat hozzájárulhatott a lakosság hasonló szokásaihoz.

Annyit biztosan el lehet mondani a magyar adatok alapján, hogy az iskolázottabbak és jobb egzisztenciális körülmények között élők arányaiban többen isznak, de a legnagyobb probléma a hátrányos helyzetű, iskolázatlanabb réteggel van, amelynek tagjai nincsenek tisztában az alkoholfogyasztás „helyes” módjával, és a minőséget sem tudják megfizetni, így jellemzően silányabb szeszes italokat fogyasztanak, sokszor leromlott fizikai állapotban, és a szocializációs problémák miatt nagyobb arányban is követnek el bűncselekményt.

Elekes Zsuzsanna végezetül leszögezi: a stresszhelyzetre és feszültségre adott válasz eltanult formáin, így például az ivászat „kultúráján” csakis megfelelő oktatással és felvilágosítással lehet változtatni.