Minden hiába

Bár decemberben még úgy tűnt, megvalósulhat a balliberális oldal nagy álma, a Fidesszel szembeni egységes ellenzéki fellépés, hamar kiderült, hogy ez csak elméletben tűnik olyan könnyűnek.

Képernyőfotó: hirtv.hu

Lehet, hogy a túlóratörvény ürügyén indult közös akciók, a parlamenti rendbontás, tüntetések és tévészékházas balhézás után az ellenzéki pártok tényleg elhitték, hogy a Jobbiktól DK-ig tartó összeborulással megtalálták az Orbán-kormány megbuktatásának receptjét, ám úgy tűnik, a valóság visszarántja őket a földre. Nem elég, hogy szép lassan kifulladtak az utcai megmozdulások, de a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból kiderült, hogy a választók nem vevők a törvényesség kereteit feszegető, erőszakos akciókra.

A Demokrata megbízásából február első napjaiban készült, előző számunkban publikált felmérés szerint a Fidesz az év végi kisebb gyengülés után jelentősen erősödött, és így támogatottsága az őszihez hasonló 57 százalék a biztos pártválasztók körében. Eközben a választások óta gyengülő Jobbik újabb szavazókat vesztett, így most 13 százalékon áll, a Párbeszéd nevű kispárt mögé besoroló MSZP népszerűsége pedig beszakadt, csak a biztos pártválasztók 9 százaléka adná rá a voksát. Az LMP (6) és a DK (5) támogatottsága az ötszázalékos küszöb körül mozog, a többiek nem jutnának be a parlamentbe.

Hasonló eredményre jutott a Nézőpont Intézet is, amely ugyancsak múlt héten publikálta januárban készült felmérését a Magyar Nemzetben. Kutatásuk alapján a Fidesz a biztos szavazók 54 százalékának voksaira számíthatna, a Jobbik 13, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége 10 százalékon áll, míg a még kisebb pártok közül csak a DK lépné át szinte biztosan az ötszázalékos küszöböt.

Karácsony: kínos

A helyzetet súlyosbítja, hogy miután immár nyíltan összeborulnak a Jobbikkal, a balliberális politikusoknak tisztázniuk kellene, miért tartják ma már szalonképesnek az általuk évekig – nem is alap nélkül – szélsőségesnek bélyegzett és elutasított pártot. Ezt pedig láthatóan nem tudják megmagyarázni, jól mutatta ezt Karácsony Gergely múlt heti Hír TV-s szereplése.

A műsorban Földi-Kovács Andrea szembesítette a Párbeszéd elnökét korábbi szavaival, például amikor 2017 októberében arról beszélt, hogy pártja „a Jobbikon kívül mindenkivel tárgyalna”, vagy amikor két hónappal később azt mondta, „abban az ellenzéki együttműködésben, amiben én gondolkodom, jelenleg nincs helye a Jobbiknak”, illetve amikor úgy gondolta, hibás stratégia az, hogy „mindegy, hogy mi van, csak legyen összefogás”, függetlenül attól, hogy az egyes pártok mit gondolnak a világról. Karácsony szerint ezek az idézetek nem arról szólnak, hogy soha nem fognának össze a Jobbikkal, és a Fidesz éket akar verni az ellenzéki pártok közé.

Földi-Kovács Andrea – Gyöngyösi Márton frakcióvezető-elnökhelyettes annak idején nagy botrányt kavaró parlamenti felszólalására utalva – megkérdezte azt is, hogy aki zsidó képviselőket listázna, arra ráillik-e a náci jelző. Karácsony erre azt válaszolta, hogy „ez durva megfogalmazása annak, ami történt”, a Jobbik ma már megpróbálja átértelmezni a számára is vállalhatatlan múltját, majd egy újabb közbevetésre kijelentette, „Gyöngyösi Márton nem zsidózott az elmúlt időszakban, és nem listázná a zsidó származású embereket”, és ő ezt „előrelépésnek” gondolja.

Ezután jött a beszélgetés legérdekesebb párbeszéde:

Földi-Kovács Andrea: – Bocsánat, ön azt mondta, hogy azok, akikre ezt a jelzőt használta, távoztak a pártból. Arra sem válaszolt még, hogy nácinak minősül-e az, aki zsidó képviselőket listázna.

Karácsony Gergely: – Nem. Ez egy nagyon rossz hagyomány, egyébként nem gondolom, hogy ez önmagában nácizmus. Egy nagyon rossz mondat volt. Én kint voltam a tüntetésen, amikor ez ellen kellett tüntetni, és nagyon örülök annak, hogy Gyöngyösi frakcióvezető nem mond már ilyeneket.

Földi-Kovács Andrea: – Nem nácizmus ön szerint zsidó képviselőket listázni.

Karácsony Gergely: – Nem.

Kiderült az is, hogy nem csupán a Jobbikról, de a DK-ról is teljesen mást gondol már a Párbeszéd vezetője, mint néhány évvel ezelőtt. A felvetésre ugyanis, hogy annak idején arról beszélt: a Gyurcsány Ferenccel való együttműködést csak Unicummal bírta ki, azt mondta, „ez nagyon régen volt”, már nem iszik Unicumot, és a jelenlegi politikai helyzetben az ember kell hogy szövetségeseket találjon.

Félredobott elvek

A szélsőjobb és a balliberális pártok összeborulása, Karácsony engedékeny hozzáállása több szempontból is furcsa. Emlékezhetünk például a Sargentini-jelentés egyik fejezetére, az „A kisebbségekhez tartozó személyek, köztük a romák és a zsidók jogai” című részre, amely az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2014. decemberi jelentésének megállapításaival kezdődik: „…aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények, félkatonai szervezetek felvonulásai, valamint a romák lakta falvakban tartott őrjáratai is tanúskodnak. Kiemelte továbbá, hogy a magyar hatóságok által tett, az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg.”

A jelentés ezen része (is) hazugság, hiszen 2010 óta nem masíroznak „félkatonai szervezetek” Magyarországon, ahogyan a zsidóságot sem érik támadások. A szocialista kormányok idején azonban éppen a jobbikos Magyar Gárda vonulgatott, a jobbikosok használták a cigánybűnözés kifejezést, és a Jobbik elnökhelyettese, frakcióvezetője, Gyöngyösi Márton akarta felmérni, hány „zsidó származású ember” van az Ország­gyűlésben és a kormányban, „aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”.

Ha kicsit messzebbről nézzük a kérdést, érdekes az is, hogy az egykor magát antikommunistaként hirdető SZDSZ és a posztkommunista MSZP 1994-es koalícióját a Demokratikus Charta alapozta meg, és a balliberális oldalon a „szélsőjobboldali veszély” elleni fellépés volt nagyjából két évtizeden át a legfontosabb kapocs, ami minden, egymás közötti nézetkülönbséget felülírt. A Charta történetének legnagyobb, 1992 őszi megmozdulását például a híres Csurka-dolgozatra reagálva szervezték meg.

„A tüntetés kiváltó oka Csurka Istvánnak, az MDF (akkor még) alelnökének Magyar Fórumban megjelent provokatív helyzet­elemző írása volt. Csurka a kormánykoalíció kudarcaiból és a médiaháborúban kialakult patthelyzetből azt a következtetést vonta le, hogy az MDF radikális jobbszárnyának félre kell állítania a kormányt, vagy arra kell szorítania, hogy a konfliktusokat erővel oldja meg. A dolgozat nyelvhasználatában leplezetlenül alkalmazta a náci ideológia egyes újrakódolhatatlan terminusait, az »élettér« (Lebensraum) fogalmát vagy a lakosság »genetikai romlásának« etnikai keveredésre visszavezethető magyarázatát” – írta a Charta történetéről szóló tanulmányában a Gyurcsány-kormány későbbi minisztere, Bozóki András.

Csurka István számára az 1990-es évek elejétől hét évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig nem volt bocsánat – bár vélhetően nem is nagyon vágyott erre –, a balliberális térfélről a szélsőjobboldali volt a legenyhébb jelző, amit vele – vagy későbbi pártjával, a MIÉP-pel – kapcsolatban használtak. Csurkának persze tagadhatatlanul voltak vitatható gondolatai, de ő legfeljebb szavakkal harcolt, sosem fizikai erővel. Vessük ezt össze Sneider Tamás Jobbik-elnök korábbi szavaival: „1992-ben elítéltek, mert egy cigány bűnözőt pofon vágtam, amitől felrepedt a szája széle”; „Jöhetnek a cigányok, én mindenkit agyonütök.”

Csurkával ellentétben azonban a kilencvenes években Roy becenéven futó pártelnök és a zsidókat „felmérni” akaró elnökhelyettes teljesen szalonképes politikusnak számít manapság a balliberális oldalon, és a témára korábban oly érzékeny külföldi sajtó sem teszi szóvá, hogy a baloldal a szélsőjobbal kokettál…

Puzsér cserélne

A DK-tól Jobbikig tartó összefogásnak vannak más nehézségei is. Az egyesült ellenzék egyik lehetséges főpolgármester-jelöltje, Puzsér Róbert például a múlt héten Pécsen nem csupán a kormányról, de az ellenzékről is meglehetősen kritikusan szólt.

– Először az ellenzéket kell leváltani, az ellenzék súlypontja továbbra is Gyurcsány Ferencen belül van. Ez az igazság. És addig, amíg Gyurcsány Ferencen belül van az ellenzék súlypontja, addig ha a kormányt ez az ellenzék le is váltja, a harminc év rendszerét nem váltja le, és Orbán Viktor visszatér, de nem kétharmaddal, hanem négyötöddel – fogalmazott Puzsér, aki ráadásul vitába keveredett az MSZP-vel is az előválasztás részleteivel kapcsolatban, így könnyen lehet, hogy nem vesz részt annak második fordulójában.

Lapzártánkkor reális forgatókönyvnek tűnik, hogy a tavaly év végén megszületett mesterterv egyik eleme sem teljesül, és nemcsak közös európai parlamenti listája, de közös főpolgármester-jelöltje sem lesz az ellenzéknek. Vagyis minden, ami az elmúlt hetekben történt, teljesen felesleges volt.