Mindent letarol a keletről ömlő műméz

Nagyon nem szeretne borúlátó jóslatok forrásává válni Erdélyi Tibor, aki 30 éves szakmai múlttal a háta mögött és 600 méhcsalád tulajdonosaként jelentős méztermelőnek számít Magyarországon, de sajnos úgy látja, a magyar méhészet helyzete még soha nem volt ilyen rossz, mint az utóbbi egy évben.

A méhészetet sújtó problémák pedig összetettek. Az időjárás, az EU-ban érvényes vegyszerhasználati szabályok és az ukrajnai háború egyaránt komoly gondokat okoztak. Mára oda jutott az ágazat, hogy tömegével hagynak fel termelők tevékenységükkel, miközben a fogyasztók az egekbe szökő árak miatt az olcsóbb helyettesítő termékek felé fordulnak.

Mézédes invázió

A világ összes hamisított méze Ukrajnán keresztül érkezik az Európai Unióba, mondja Erdélyi Tibor.

Az Európai Unió lehetővé tette, hogy Ukrajnából korlátozások és legfőképpen vámok nélkül érkezhessen számos mezőgazdasági termék. Mikor az európai gazdák rájöttek, hogy az olcsó ukrajnai áru csődbe viszi őket, tiltakoztak saját kormányaiknál, ám mire megszülettek a tagállami döntések, a raktárakat már csordultig megtöltötték a kereskedők ukrán áruval. Ez a gabonára, a különböző takarmányfajtákra éppúgy igaz, mint a mézre. Laboratóriumi vizsgálatok szerint azonban az ukrajnai méz olyan vegyszereket, adalékanyagokat, növényvédőszer-maradványokat tartalmaz, amelyeket az Európai Unióban már betiltottak. A tiltás azonban senkit nem hat meg, amikor a politikai érdek azt kívánja, hogy áthágjuk saját szabályainkat.

A termék tehát bejött az országba, a kereskedők kreativitása pedig nem ismer határokat. Az ukrán mézet ugyanis néhány egyszerű trükk segítségével magyar eredetűvé lehet varázsolni. Erdélyi Tibor elmondása szerint pusztán könyveléstechnikai kérdés, hogy végül hogyan változik meg a termék származási helye. Nem ritka, hogy a nyomott áron felvásárolt magyar mézhez hozzákeverik az ukrán tételt, és már európai eredettel lehet árusítani a boltokban. A magyar méz közben képtelen versenyezni az olcsó ukrán konkurenciával. A helyzet ugyanis az, hogy nemcsak az üzemanyag, a cukor árának az emelkedése, hanem gyakorlatilag az összes gazdasági körülmény nehezíti az ágazat működését. Az Európát sújtó gazdasági gondok miatt az emberek meg kell hogy húzzák a nadrágszíjat, a méz ezért könnyen kikerül a fogyasztói kosárból: sokkal olcsóbbak a nem természetes eredetű helyettesítő termékek.

A magyar méz helyzetét súlyosbítja az is, hogy a hazai termelők egy sor szigorú uniós szabályozás figyelembevételével kell dolgozzanak, közben Ukrajnára ezek nem érvényesek, illetve a költségek tekintetében is más számokkal kell kalkulálniuk.

– A magyar méhészet áldozatul esik annak, hogy az Európai Unió szerelmes Ukrajnába; hogy mindenképpen be akarják bizonyítani, mindenben segítik őket. Ez szép tőlük, de a rossz úton járók kihasználják illegális termékeikkel a megnyíló csatornát – fejtegeti elkeseredetten Erdélyi Tibor.

Az minimum gyanús, teszi hozzá a termelő, hogy amint a brüsszeli bürokraták megnyitották Európa kapuját az ukrán áru előtt, az ottani méhészek kétszer annyi mézet tudtak piacra dobni, mint korábban. Ekkora kapacitásbővülésnek pedig nincs észszerű magyarázata, hacsak nem hamisított áruról van szó, aminek nemcsak a tápértéke csekély, hanem egyenesen egészségtelen. Erdélyi Tibor békés, szemlélődő típusként jellemzi magát, olyannak, amilyen habitust a méhészkedés megkövetel, ám a jelenlegi helyzetről nem tud indulat nélkül beszélni. Elkeseríti, hogy semmit nem tapasztal a döntéshozók részéről a méhészek megmentése érdekében. Már az is hatalmas segítség volna, ha ellenőriznék a méz eredetét és összetételét. Akkor sok esetben nem cukorsziruppal kellene versenyezzen a kiváló magyar termék.

Halálpermet

Az Európai Unió döntéshozó szervei kötelet tettek a méhészek nyakába. Már az is évek óta milliós nagyságrendű károkat okoz a termelőknek, hogy az unióban vakvágányra futottak a permetezésre vonatkozó szabályozások, ami miatt tömegével gyengülnek meg a méhcsaládok. Idén az enyhe tél, majd a csapadékos idő miatt fokozott védekezésre kényszerültek a gazdák. De nem csak a rovarölő szerek gyengítik a méhcsaládokat: a gombabetegségek elleni védekezésre használt vegyszerek megváltoztatják a virágpor biológiai tulajdonságait, márpedig a méh fő tápláléka a virágpor. Rengeteg szorgos rovar pusztulását az okozza, hogy a növényvédő szereket csak önmagukban vizsgálják, miközben a gyakorlatban összekeverve használják őket. A permetszerek kölcsönhatásba lépve halálos méreggé válhatnak a méhek számára. Ilyen kombinációkra pedig számtalan példa van az Európában használt szerek piacán. Ezek engedélyeztetési eljárása során a szabad földi és laborkísérletek azt vizsgálják, hogy okozhatja-e az adott permetezőanyag a méhek pusztulását, azt azonban már nem kutatják kellően, hogy a szer hatására megrövidül a rovar élettartama, romlik a táplálékfelvevő és -hasznosító képessége, elromlik, meggyengül az immunrendszere, végül megbetegszik. Erdélyi Tibor szerint a vegyszer-engedélyetetési eljárást kell újragondolni, illetve a növényvédő szerek forgalmazóinak lobbistáit kellene ellenőrizni.

– Hiába támogatják a méhészetet, ismerik el, milyen fontos ágazat, ha egyszer a vegyszerlobbi elpusztítja az állományt – magyarázza.

Napjainkra a növénytermesztés is gyökeresen átalakult az egész világon, a profithajhász működési modell miatt a beporzást nem igénylő, rövidebb tenyészidejű növényfajtákat részesítik előnyben, illetve általánosságban is elmondható, hogy szegényesebb lett Magyarországon a termesztett növénykultúra. Minden abba az irányba hat, hogy a méhészszakma ellehetetlenül néhány éven belül.

A válság egyéb problémát is felszínre hozott. A kistermelők, akik jellemzően kiegészítő tevékenységként méhészkednek, valódi költségek nélkül, leverik az árakat: háztól akár 2500 forint alatt is lehet mézet venni. Mindez azonban megnehezíti a komolyabb, sok száz méh­családot tartó cégek dolgát: hiába hatékonyabbak, jelentős infrastruktúrára van szükségük a termeléshez. Míg az ukrán áradat el nem öntötte a magyar piacot, szépen megfért egymás mellett kicsi és nagy, ki-ki megtalálta a maga vevőkörét. Most azonban, ahogy szűkültek a lehetőségek, a hazai termelők egymással is szembekerültek.

Szalma Botond egy Kecskemét melletti kistelepülésen él. Hatvan méhcsaládot tart. Azt mondja, háromezer forintnál drágábban nemigen tudja eladni a mézet, miközben a benzin és a cukor ára is jelentősen megemelkedett.

– Már csak hobbiként tekintek a méhészetre, nagyon keveset hoz vissza, néha még a befektetett pénzt sem. Akkor jártam volna a legjobban, ha idén nem viszem a méheket sehova – mondja Szalma Botond.

Az árak egy fuldokló ágazat képét mutatják. Az eladási kényszer miatt a kistermelők nyomott áron adják el termékeiket, a nagyok azonban az áruházak polcain keresik a vevőiket, nem háznál, így az áraik sokkal följebb szöknek, így versenyképtelenek lesznek. Mindez annak fényében igazán dühítő, ha tudjuk, hogy a nagyáruházak sok esetben kétszerezik az árakat.

– Szerintem az volna a normális, ha a méz ára a sajtokéval lenne paritásban. A sajt is egy koncentrált, bevált és tápláló élelmiszer – mondja Erdélyi Tibor.

A termelő szerint a válságot első körben a kereskedők idézték elő, akik a profit maximalizálása érdekében a bizonytalan minőségű „ukrán” mézet behozták az országba.

– Ma már erkölcsileg eljutottunk arra a pontra, hogy akár egy teljes ágazatot tönkretesznek azért, csak hogy többet tegyenek zsebre – összegzi a termelő.

Hasonlóan nyilatkozik Szalma Botond is: szerinte ellenőrizni kellene, méznek tekinthető-e egyáltalán, ami a boltokba kerül, illetve követni a méz útját. Legyen bűncselekmény, ha valaki a hamisított ukrán mézet jogi trükközéssel magyarként adja el!

Nincs élet nélkülük

Erdélyi Tibor bízik benne, hogy akik a családjukat tartják el e nemes mesterségből, nem jutnak el odáig, mint egykor a magyar libatartók közül többen, akik végső kétségbeesésükben az életüket is eldobták. Szalma Botond szerint ugyanakkor tömegesen hagynak fel a termeléssel olyanok, akik évtizedek óta szenvedélyesen űzték a méhészetet.

Márpedig a hazai méhészet működése nem csak a méhészek számára létkérdés. A hazai élelmiszer-ellátás 70 százaléka a beporzók meglétén múlik. Amennyiben eltűnnek a méhcsaládok, veszélybe kerül az élelmiszernövények többségének a beporzása is. Vannak ugyan beporzó rovarok a méheken kívül is, ám az állomány nagyságának hatalmas a jelentősége. A vadon élő rovarok gyengébbek is, a permetezésnek sem tudnak olyan sikerrel ellenállni, mint a méhek. Számítások szerint a méhészetek ötvenszeres hasznot terelnek azzal, hogy nemcsak mézet termelnek, hanem részt vesznek a beporzásban. Nincs még egy ilyen iparág, amely ekkora hasznot hajtson! A magyar méhészet megmentése tehát túlzás nélkül nemzeti jelentőségű kérdés.