Hirdetés

– Hogyan jött az ötlet, hogy indul a polgármesteri posztért?

– Mindig van egy utolsó csepp a pohárban. Harminc éve dolgozom a médiában, illetve az üzleti életben, és bár olyan típus vagyok, aki a maga eszközeivel igyekszik tenni a közért, az eddigi pályámból egyáltalán nem következett, hogy egyszer csak úgy döntök: politikus leszek. Lassan tíz éve élek Gyöngyösön, a kislányom idejárt bölcsődébe, óvodába és most iskolába is, illetve 2007 óta dolgozom a Mátrában, a Kékesen, ami szintén Gyöngyöshöz tartozik. Az esztendő nagy részében tehát hosszú évek óta minden ideköt, csak a nyár három hónapjában vagyok itt valamivel kevesebbet. Az elmúlt néhány évben a barátaimmal, ismerőseimmel, óvodás- és iskolástársak szüleivel beszélgetve rengeteg panaszt hallottam azzal kapcsolatban, hogy mi hiányzik a városban. Például hogy mennyire rosszak az utak, vagy hogy hiába jelezték, heteken-hónapokon keresztül nem javították ki a játszótéri eszközöket, és így tovább. Az egyik barátom aztán nagyjából egy évvel ezelőtt felvetette, miért nem leszek én a polgármester. Elküldtem melegebb éghajlatra.

– De aztán jött az a bizonyos utolsó csepp?

– Karácsony előtt elindultunk fát keresni a lányommal, és közben kijutottunk Gyöngyös főterére. Az egy dolog, hogy a városi karácsonyfa olyan volt, amilyen. De a körülötte felállított bódék és a színpad igénytelenségét, az egész rendezvény összecsapott kinézetét rendkívül vérlázítónak találtam, különösen mert mindez nagyjából hat méterre volt a polgármesteri hivataltól. Tehát a polgármesternek és minden más döntéshozónak, önkormányzati cégvezetőnek az építés első pillanatától pontosan látnia kellett, mi készül. Ráadásul mivel a rendezvényszervezés mindig is a fő tevékenységeim közé tartozott, tudtam azt is, hogy mennyivel jobban meg lehetett volna ezt az egészet csinálni, ha van rá szándék. Annyira felbosszantottam magamat, hogy azt mondtam a barátaimnak, ismerőseimnek: álljunk össze, és gondolkodjunk, milyen lehetőségeink vannak. Február-márciusban kezdtük komolyabban mérlegelni, érdemes-e belevágni és indulni a választáson, mert azt azért tudni kell, hogy a városban a Fidesz–KDNP rendre kisebbségben volt az elmúlt ciklusokban, a választási győzelem záloga tehát finoman fogalmazva sem az volt, hogy ennek a két pártnak a logója ott szerepeljen az ember neve mellett. Legalábbis eddig.

– Ezúttal is van egy kis csavar a történetben.

– Olyan csapat állt össze körülöttem, amelynek tagjait nem a párthovatartozás köti össze, hanem a tenni akarás, ezért létrehoztuk a Városom, szeretlek civil egyesületet. Van a tagjaink között korábbi meggyőződéses SZDSZ-es, volt MSZP-s is, akik alól, hogy úgy mondjam, kiesett a pártjuk, de olyan volt jobbikos is velünk dolgozik, aki egy idő után ugyancsak úgy érezte, nem akar már ott maradni. És vannak persze olyan barátaim is a csapatunkban, akik hozzám hasonlóan a Fidesz gyöngyösi alapszervezetének tagjai. Összeálltunk tehát, és úgy döntöttünk, belevágunk, Horváth László országgyűlési képviselő pedig teljes támogatásáról és segítségéről biztosított bennünket.

– Mióta Fidesz-tag?

– A formális politikai elkötelezettségem sokáig kimerült abban, hogy a középiskolában, 1983–84-ben KISZ-tag voltam, 1987-ben viszont a pécsi jogi karon feloszlattuk a KISZ-szervezetet, és az országban másodikként megalapítottuk a hallgatói önkormányzati tagozatot. A közélet iránt ugyanakkor mindig is érdeklődtem: 1988 körül például közvetlen kapcsolatban voltam jó néhány Fidesz-alapítóval, hiszen joghallgatóként jártunk Budapestre szakkollégiumba, a Bibóba is, 1990-ben pedig a Helyzet című hetilapnál lettem újságíró, ami egy pécsi, mondjuk így, polgári újság volt. Hamarosan azonban jött a televíziózás, az MTV, majd a TV2, a Szerencsekerék, ami kizárt mindenféle közéleti szerepvállalást, a szerződésem is tiltotta, hogy bármilyen formában politizáljak. Némi kivételt az 1998-as választás utáni időszak jelentett, amikor a Fidesz mindenkit meglepve győzött, és mivel kicsi volt a csapat, a barátaim engem is megkértek, hogy csendben, a háttérben segítsek a minisztériumi sajtós csapatok összerakásában. De mi­után ezzel a feladattal végeztünk, újra távolabb kerültem a pártpolitikától.

– Hogyan lett ismét a részese?

– Már Gyöngyösre költözve, 2010 után együtt dolgoztam Horváth László országgyűlési képviselővel, akinek megyei közgyűlési elnökként, majd megyei kormánymegbízottként is fél évig segítettem a kommunikációs feladatokban, így megismertem a csapatát. Ekkor azonban még nem jutott eszembe, hogy mélyebben szeretnék belefolyni a helyi politikába. Aztán három évvel ezelőtt szóltak a barátaim, hogy a városi alapszervezetben szükség lenne egy kis vérfrissítésre, és szerintük nagy lökést adhatna, ha az emberek azt látnák, hogy „a szerencsekerekes srác” is jön, és részt vesz a munkában. Én pedig rendszeresen mentem is a különböző eseményekre, és ennek köszönhetően nagyon sok olyan, túlnyomórészt idősebb embert ismerhettem meg, akik nagyon tisztességesek, jól ismerik a várost, és szívükön viselik a sorsát. Ami pedig a jelöltséget illeti, futballból vett párhuzammal élve: állhatsz a pálya mellett, és szidhatod a csatárt, aki kihagyja a helyzeteit, vagy jelentkezhetsz, hogy szeretnél beállni, és megpróbálnál gólt rúgni. Én most jelentkeztem, hogy bemennék a pályára…

– Édesanyja hogyan fogadta a döntését? Hiszen több interjújában is beszélt róla, hogy más politikai oldalon állnak.

– Már a nyolcvanas években is utáltam a kommunista rezsimet, amely alatt bár olcsó volt a kenyér és a tej, csak közben korlátozták a szabadságunkat, és megnyomorították rengeteg ember életét. Később sem volt kérdés a világnézetem, akkor sem, amikor nem volt a mindennapjaim része a politika. Az édesanyám viszont első generációs értelmiségiként sokat köszönhetett az előző rendszernek, párttag volt, és aktívan politizált, a rendszerváltozás után is baloldali maradt. Az elmúlt harminc évben így folyamatosan vívtuk a kis csatáinkat, de szerintem nem baj, hogy így történt. Egyrészt egy jó anya-fiú kapcsolatban a politikai nézetkülönbség nem szabad hogy gondot jelentsen, másrészt hasznomra is váltak ezek a viták.

– Milyen szempontból?

– Anyukám történelemtanár, így amikor például történelmi példákkal próbált érvelni az igaza mellett, én kénytelen voltam ugyancsak történelmi példákkal válaszolni neki. Sokkal kevesebbet tudnék tehát a világról, a politikáról, ha ezek a régebben olykor asztalcsapkodásig fajuló viták nem lettek volna. Ma már asztalcsapkodás szerencsére nincs, de amikor hetente többször beszélünk, most is mindig elmondja, hogy miről mit gondol, és ezáltal tisztában vagyok a korosztálya problémáival is. Úgyhogy sok más mellett ezért is nagyot sokat köszönhetek neki.

– Dolgozott a médiában, vállalkozásai vannak, de az önkormányzati munka teljesen más típusú feladat…

– Bepillantást nyerhettem már ebbe a világba, 2006 és 2010 között önkormányzati képviselő voltam Domonyban, ami ugyan nem nagy település, 1600-1800-an lakják, de részben hasonló problémákkal küzd, mint Gyöngyös, és az önkormányzati munkában is szereztem tapasztalatot.

– Mi gátolta Gyöngyös fejlődését az elmúlt években?

– Az előző választás után olyan testület alakult, hogy a tagok harmada baloldali, másik harmada jobbikos volt, akik nem kompromisszumokat kötöttek, hanem folyamatosan alkudoztak… Ez az, ami megbénítja egy önkormányzat munkáját. Kompromisszumokat lehet kötni, folyamatosan alkudozni nem.

– Hány ellenfele lesz?

– Jelen állás szerint négyünk neve szerepel majd a szavazólapon: újra indul a hivatalosan független, de egyébként baloldali Hiesz György jelenlegi polgármester, valamint lesz egy LMP-s és egy jobbikos jelölt is rajtam kívül. Remélhetőleg mindenki, aki kinyilvánította az indulási szándékát, valóban vállalja is a megméretést.

– Mint említette, nem pártpolitikai alapon szerveződött a csapata. Ez nem jelenthet gondot a kampányban?

– Mindannyian tisztában vannak a politikai alapállásommal, a céljaimmal és azzal, hogy kik állnak mögöttem. Vállalták azt is, hogy bár közülük többen nem elkötelezett fideszesek, a kampányanyagainkon az egyesületünk logója mellett ott lesz a Fideszé és a KDNP-é is. Azért sem hiszem, hogy ebből gond lenne, mert a csapat nagyobb része egy ismerősi-baráti társaság. Hozzáteszem, sokkal többen jelentkeztek, hogy szívesen velünk dolgoznának, harminckilenc potenciális képviselőjelölt merült fel, tévés nyelven szólva két hónapig tartott a casting, így állt össze a csapat.

– Mik a legfontosabb teendők?

– Van négy olyan fő pont, amivel mindenképpen foglalkozni kell. Az utak, amik most katasztrofálisak a városban, a közterek állapota, a közbiztonság és a parkolás. A város, így a lakótelepek is tele vannak autóval, miközben ezeket hat évtizeddel ezelőtt úgy tervezték, hogy nagyjából háromlakásonként egy gépkocsival számoltak. Erre megoldást kell találni, és vannak is ötleteink a gondok orvoslására. A fő irányokat illetően egyébként nem csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozunk. Egyrészt meghívtunk negyven, Gyöngyösön vagy környékén élő értelmiségit, kikértük a véleményüket a legfontosabb teendőkről, másrészt a kampánykiadványunk közepén és a honlapunkon is található egy kérdőív, amit bármelyik választópolgár kitölthet és eljuttathat hozzánk. Ezeket a véleményeket is figyelembe vesszük a szeptember végére összeállítandó részletes programunk kidolgozásánál.

– Milyen kampányra számít?

– Mi mindenképpen pozitív, normális hangvételű, együtt gondolkodást szorgalmazó kampányra készülünk. Abban bízom, hogy a döntéshozók, akik közül sokakhoz régi barátság fűz, most jobban odafigyelnek ránk, és ha sikert érünk el, a választás után is. Mi nemcsak ígérgetünk, hanem van alapja is annak, amit ígérünk.