„Főbejárás”. A XXI. század digitális tájékoztatásra oly fogékony embere, ha feltekint a Hunyadi téri vásárcsarnok homlokzatára és a régi nyelvezetű, megkopott írást kibetűzi, talán elmosolyodik, és egy kicsit meg is hatódik a száz évvel ezelőtti kor e furcsa maradványán. A csarnok másik oldalán következetesen ott a főkijárás is, ám erre az ésszerű rendre ma már csak kevesen figyelnek. Mindenki ott megy be és ott megy ki, ahol kedve tartja. A csarnokot még két további gazdasági bejáraton keresztül is meg lehet közelíteni.

– Tessék a friss zöldpaprikát! Vegyen, kedves, a szép virágból, ma reggel szedtem!

Az árusok kínálgatják portékájukat, háziasszonyok mustrálják szakértő szemekkel a csirkét, a halat: fejükben lassan összeáll az ebéd, a szépen terített asztalról a virág sem hiányozhat. Áru és pénz gazdát cserél, pletykák kelnek életre. Ma is éppúgy, mint száztíz éve, amikor megépült a csarnok.

A nagy lépés

Budapest, Terézváros, Hunyadi tér. Az Andrássy út 21. számú ház kisemmizett bérlői körében néhány hete fölröppent és azóta futótűzként terjed a hír, hogy az Oktogon szomszédságában fekvő, több mint százéves ipari műemlék épület hasznosítási jogát a VI. kerületi önkormányzat szocialista-szabad demokrata többségű képviselő-testületének döntése értelmében megszerezte az Amelus Kft. A cég neve már egy jó ideje nem ismeretlen az Andrássy út lakói körében.

Az Amelus Kft. az egyike annak a befektető csoportnak, amelyik az Andrássy út 4. szám alatti ház többségi tulajdonát is megszerezte (Demokrata 2005/15). A cég telephelye a Révay utca 3.-ban található, ügyvezetője Mátyás Dóra Berta, tulajdonosa a Marsall-szigeteken bejegyzett Labor Ltd. Az Amelus Kft. az Andrássy út 21. szám alatti palotáért cserében egy, az Andrássy út 4. szám alatt található fürdőszobaszalont ajánlott fel úgy, hogy közben opciós joga van az üzlethelyiségre az érdekcsoportjába tartozó M&V Kft.-nek, amelynek egyik tulajdonosa ugyancsak a Marsall-szigeteken bejegyzett Labor Ltd., ügyvezetője pedig nem más, mint Mátyás ügyvéd leánya, Mátyás Dóra Berta (Demokrata, 2005/22).

Az Andrássy út 21. számú ház bérlői a lapokból szereztek tudomást arról, hogy eladta az önkormányzat az otthonukat a fejük fölül. Ezekután már nem meglepő, hogy a kerület hagyományaihoz hűen a Hunyadi téri piac kereskedői is az újságból tudták meg, hogy a vásárcsarnokot az önkormányzat eladni készül. A csarnok bejáratánál azóta olvasható Verók polgármester nyilatkozata, amely szerint Terézváros „nagyot lép előre”.

A nagy lépés nyomán azt tervezik, hogy leviszik a tér alá a piacot, amely bevásárlóközponttá alakul, üvegtetővel fedett, természetes megvilágítással. A mínusz második szinten raktárak lennének, alattuk pedig háromszintes, megközelítőleg 600 gépkocsi parkolására alkalmas mélygarázs (ez a szám később 300-ra csökkent). Verók polgármester úr leszögezi, továbbra is a jelenlegi kereskedőkkel kíván együttműködni.

Sajnos nem teszi hozzá, ahhoz, hogy a kereskedőkkel megállapodjon, először fel kell mondania a jelenleg érvényes 15 évre szóló hosszú lejáratú megállapodásokat, amelyeknek értelmében az önkormányzat a kereskedőkkel egyszer már megállapodott. Verók úr a felszíni csarnoképület hasznosításáról elmondta, az épületben egy multikulturális Európa-házat alakítanának ki.

Közben a Blikk című bulvárlap is hírül adta, hogy az MSZP-SZDSZ többségű képviselő-testület március végén elfogadott előterjesztése értelmében az önkormányzat az Amelus Kft.-vel közösen valósítaná meg a beruházást. Cserébe az Amelus megkapná a Hunyadi téri csarnok hasznosítási jogát. Hatszintes, földalatti, üvegtetős bevásárlóközpont és mélygarázs? Európa-ház? Vajon miből?

Az Amelus Kft. éves árbevétele 2003-ban még a 6 millió forintot sem érte el. A 2004-es adatok ugyan még nem ismertek, ám azt tudni lehet, hogy az Amelus az Andrássy út 21. szám alatti palota vételárának a fürdőszobaszalon feletti részét is bankkölcsönből fedezte… Miből valósulna meg akkor ez a milliárdos beruházás? A Blikk egyébként rajzot is közöl a tervről. Véletlenül éppen azt a képet, amely még a 2002-es választások előtt született.

A rajzot az azóta az önkormányzattal perben álló Terézváros 2002 Ingatlanfejlesztési Kft. készítette. Ez az a terv, amely, noha pályázatot nyert, soha nem valósulhatott meg, mert a választásokat követően az új vezetés nem írta alá a nyertes kft.-vel a szerződést. A tervet 17-szer módosíttatta, mígnem a pályázó a dolgot megelégelte és beperelte az önkormányzatot.

Most polgári peres eljárás keretében próbálják érvényesíteni, hogy a Terézváros 2002 Kft. az eredeti elképzelések szerint megépíthesse a mélygarázst, kialakíthassa a vonzó és városképet javító térfelszínt, illetve a tervezett mediterrán jellegű piacot. A kft. ezen felül 428 millió forint kártérítést is követel, annak járulékaival együtt.

A polgári peres eljárás megindulását követően Verók polgármester, igazi vagyongazda szemléletről téve tanúságot, közölte, mire a per lezárul, már úgysem nekik kell fizetniük…

Lászay János, a Terézvárosi Önkormányzat Fidesz-MDF-Fidelitas frakciójának vezetője szerint a szocialista-szabad demokrata többségű önkormányzat az elhibázott döntései következményeit, a perek költségeit a leendő új kerületvezetéssel fizetteti meg.

– 1998 és 2002 között a terézvárosi önkormányzat nem adott el Andrássy úti ingatlanokat, így abból bevétele sem származott. Mi a Hunyadi téren rendezett parkot és szépen felújított vásárcsarnokot szerettünk volna. Mindent előkészítettünk. Még egy hotel is épült volna a főépületben. Sajnos a választások eredménye megakadályozott minket a terv megvalósításában – tette hozzá a képviselő.

Nincs gáz

A kereskedők mögött nem áll pénzintézet, nincs mögöttük milliárdos tőke. Az árusok és az alkalmazottaik a piacból élnek. Mintegy nyolcvan család megélhetését biztosítja a Hunyadi téri vásárcsarnok. A kereskedőknek meg kell küzdeniük a multik dömpingáraival éppúgy, mint azzal az érthetetlen ténnyel, hogy a Hunyadi téri piacot csak a környéken ismerik. A vevők 70 százaléka a környező házakban lakó idős ember, akik közül jó néhány már évtizedek óta ide jár vásárolni. Pedig megállhatnának itt is a turistabuszok, bejöhetnének kolbászt enni, fokhagymát, gyümölcsöt kóstolni a nyugati turisták, de ahhoz a csarnokot fel kellene újítani. A halaskofánál egy idős asszony pontyszeleteket vásárol.

– Ne gondolja, hogy mindenki itt hagy kétezer forintot – legyint a halas. – A legtöbben csak egy-két halszeletet vesznek. Nincs pénzük az embereknek. Nekem viszont, ha nem adok el semmit, akkor is fizetnem kell a költségeket. – Már elegünk van, ez egy idegháború. Azt akarják, hogy végleg beadjuk a kulcsot – teszi hozzá egy másik kereskedő. – Ez a piac felőrli az ember idegeit. Télen három hétig nem volt gáz. Hat fok volt az üzletben. Először azt mondták, gázszivárgás van az épületben. Én biztos vagyok benne, hogy nem volt gázszivárgás. Mi következik még? Holnap talán a vizet zárják el. Vagy a villanyt. A vevők is naponta kérdezik, mi lesz. Bezártok, hallom, mondják a vevők. Teljes a bizonytalanság, a létünk forog kockán – zúdítja panaszait az asszony.

1999-ben a Terézvárosi Önkormányzat szerződést kötött a TER-CIT Kft.-vel a piac üzemeltetésére. Az önkormányzat 67 százalékos üzletrésszel tulajdonos a kft.-ben. A TER-CIT üzemeltetőként végezte a piacfenntartást, a kft. havonta továbbszámlázta az önkormányzatnak járó bérleti díjakat. Az önkormányzat 2003-ban felmondta az üzemeltetési szerződést. Felszólította a piac üzemeltetőjét, hogy harminc napon belül ürítse ki az épületet.

Az önkormányzat felmondását azonban a TER-CIT nem fogadta el. Azóta perben állnak. A TER-CIT Kft. ügyvezetője, Wéber Lajos úgy véli, az üzemeltetési szerződés mindaddig fennáll, amíg a felmondás jogszerűségét jogerős bírói ítélet ki nem mondja. A kereskedők továbbra is a TER-CIT Kft.-nek fizetnek. A TER-CIT és az önkormányzat csatája a kereskedők szeme láttára zajlik.

Egy ízben az önkormányzat biztonsági őrei kíséretében Verók polgármester érkezett meg: szólni kívánt a kereskedőkhöz. El akarta nekik mondani, hogy már nem a TER-CIT a piac üzemeltetője. Közben a TER-CIT sem volt rest, ő is maga köré gyűjtötte a saját embereit és okiratokkal bizonyította, hogy ténykedése igenis jogszerű. A tájékoztatás kudarcba fulladt.

Különös látogató

Néhány napja Medgyessy Péter volt kormányfő a Hunyadi téri vásárcsarnokban járt. Nem kísérte el útjára a média, nem számoltak be látogatásáról a lapok. A kereskedők viszont látták, amint két másik úr társaságában végigsétál a csarnokon. Nem vett zöldséget, nem evett hurkát.

– Minek jött? – találgatták az árusok. Senkihez nem ment oda, kerülte az eladók kíváncsi tekintetét. A belső homlokzatot és az épület szerkezetét kémlelte. Talán több pénzt akar adni az embereknek? Vagy még több pénzt az önkormányzatoknak? Esetleg a Hunyadi tér csatái a fülébe jutottak és a baloldali értékek iránt oly fogékony exkormányfő politikai befolyását felhasználva végre rendet teremtene a káoszban? Vagy mégis vásárolni akart valamit, de meggondolta magát? Az emberek hiába találgattak, nem derült fény a magas rangú személy váratlan látogatásának okaira. Többen úgy vélték, hogy nem a politikus, nem is a vevő, hanem a bankár járt a csarnokban. Lehet, hogy mégis lesz Európa-ház?

Nem tudni. A 110 éves műemlék épület és vele együtt 80 család sorsa még nem dőlt el. A Hunyadi téri vásárcsarnok minden hajnalban kinyit. Ma is, akárcsak száztíz évvel ezelőtt. De vajon meddig? Miközben Terézváros nagyot lép, mi több, átlép embereken, családokon, szokásokon és kultúrán, a piacból élők már nem mernek nyugodt szívvel gondolni a holnapra.

* * *

Kisemmizettek

Demonstrációt tartottak az Andrássy úti házak lakói. Az Andrássy út 3., 8., 16., 18., 19., 20., 21., 47. és 52. számú ház elkeseredett bérlői transzparenseikkel először a VI. kerületi Önkormányzat, majd a Belügyminisztérium elé vonultak, hogy átadják petíciójukat Verók István polgármesternek és Lamperth Mónika belügyminiszternek. Az aláírók az Andrássy úti lakókat összefogó szervezetek tagjai nevében tiltakoznak az ellen, hogy az önkormányzat intézkedései több száz család biztonságát sodorják veszélybe. A lakók kérik és követelik, hogy az önkormányzat a lakóépületeiket befektetőknek, adóparadicsomokban rejtőzködő spekulánsoknak átjátszó határozatait azonnal vonja vissza, és visszamenőlegesen helyezze hatályon kívül – tartalmazza a petíció. Verók István a lakók követeléseit személyesen vette át. Ezt követően az elkeseredett tüntetők a Belügyminisztérium elé vonultak, hogy átadják petíciójukat Lamperth Mónika belügyminiszternek is. Felhívták a belügyminiszter asszony figyelmét arra, hogy mind a mai napig csak nem hivatalos forrásokból értesülhettek arról, hogy már nem önkormányzati lakásban laknak, miközben a havi százezer forintos bérletidíj-követelés már megérkezett az új tulajdonosoktól. Perek sora kezdődött, amelyeknek költségeit a kisemmizett bérlők csak nagy nehézségek árán tudják fizetni. A tüntetők a demokrácia szégyenének nevezték az Andrássy úton történteket. A belügyminiszter asszony a lakók kérelmét nem vette át személyesen. A demonstrálók nevében Domby Miklós Csányi Klára esélyegyenlőségi főosztályvezetőnek adhatta át az otthonuktól megfosztottak követeléseit.