Hirdetés
Fotó: demokrata.hu
Az önkormányzati újság címlapja

A Ferencváros Újság jogutódja, a 9 című lap első, szeptemberi száma már a címlapon teljes mellszélességgel kiáll a Színművészetit elfoglaló diákok mellett, ugyanis ott a Trafó Színházra felaggatott piros-fehér szalagokról készült fotó virít. A kiegyensúlyozott tájékoztatást ígérő lap főszerkesztője Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs egykori főszerkesztője vezércikkében leszögezi, a kerületben „megszűnt a NER, a fidesznyák akarnokság szűk egyharmadot sem kapott”. Majd hazánk legfontosabb eseményének nevezi „az SZFE gleichsajtolására (magánosításnak álcázott ideológiai akolba terelésére) tett kísérletet”. Hogy senkinek ne legyen kétsége, a független, objektív és pártatlan főszerkesztő mit gondol az SZFE körül zajló ügyről, a cikkhez mellékelt fotóján egy „free SZFE-s” maszkban pózol.

Bár azt írja, hogy az önkormányzati lap a „gyűlölet kultúrája ellen készült”, Vidnyánszky Attiláról csak a gyűlölet hangján tud szólni:

„A Nemzeti igazgatója – ő megbízható információnk szerint a belső párt tagjaival nicht vor dem Kind jelleggel oroszul beszélget a nemzet színházában – állást halmoz, a teátrumi cár feketeszázas hangütésben gyaláz megbecsült tanárokat, elfelejtve, hogy nem 1882-ben van Kisinyovban, hanem 2020 Budapesten, az Európai Unióban, ha tetszik, a Nyugat szívének közepén. Ásítóan ásatag ódonságú ideák bolondjaként vagdalkozik parancsra, noha színházművészként tudnia kéne: ebben a darabban is az ifjúság, az elszántság, a kreativitás, a szerelem lesz a menő, a kúl, nem a bocskaiba izzadt zsarnok stupidéria.”

A lap nem elégszik meg azzal, hogy csak a vezércikkében szidalmazza Vidnyánszky Attilát. Kovács Kristóf gúnyolódó írásában Dávidnak nevezi az egyetemfoglalókat és Góliátnak a Nemzeti Színház igazgatóját.

„Góliát derék, családszerető, kormányhű közalkalmazott magára ölti a vértet, felcsatolja a szablyát, öles léptekkel elindul a csatába”. (…) A diákok parittyája a kreativitás, a lelkesedésbe torkolló kétségbeesés, és az, hogy a világ mellettük áll. Vidnyánszky vértjét és kardját a kormány adta.(…) A szerző szerint Vidnyánszky Attila sértődött ember, akinek volna oka sértődöttnek lenni, „csak nem azokra, akikre megsértődött, hanem a közönségre, illetve önmagára.”

Hozzáteszi, az SZFE ügye nem úgy fog végződni, ahogyan Dávid és Góliát története a Bibliában.

„Itt Góliát mögött hirtelen több szakasz Góliát bukkan majd fel és eldönti a huzavonát – de dicsőség az már egy szemernyi sem lesz benne.”

Fotó: demokrata.hu
Függetlenobjektív támadás Vidnyánszky Attila ellen

A cikket egy szándékosan előnytelen fotóval illusztrálták, nehogy az olvasó véletlenül félreértse, milyen képet szeretne Vidnyánszky Attiláról festeni a szerkesztőség. A lap megszólaltatta még Mundruczó Kornélt, aki az idei velencei filmfesztiválon „free SZFE”-s pólóban állt ki a vörös szőnyegre. A rendező két oldalon keresztül fejti ki, mennyire „felemelő”, amit a színművészetis diákok csinálnak a „zsarnoksággal” szemben.

Önmagában az is visszás, hogy egy deklaráltan pártatlan önkormányzati újság, amelynek helyi hírekkel kellene foglalkoznia, a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban ennyire markánsan és elfogultan véleményt nyilvánítson.

Korábban írtuk

A ferencvárosi önkormányzati lap újabb példa arra, hogyan üresíti ki az ellenzék a „független”, „objektív”, „kiegyensúlyozott” jelzőket. Igaz, mit is várjunk olyan városvezetőtől, aki függetlennek, pártok felett állónak nevezi magát, de a teljes ellenzék támogatásával jutott hatalomra.

„Megérkezett az első, már az új főszerkesztő, Vágvölgyi B. András által fémjelzett kerületi lapszám. Nagyon büszke vagyok, hogy Ferencvárosban újra van szabad sajtó” – örvendezett közösségi oldalán Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere.

Nos, a 9 első száma arra is rávilágított, hogy a „szabad sajtó” az ellenzéki szótár szerint azt jelenti, hogy szabadszájúan lehet szidalmazni azt, akinek a véleményével nem értek egyet.

kapcsolódó írásunk