– Küldött sms-t a kormánynak? Nyilván ön is egyetért azzal, hogy csökkenjen bizonyos árucikkek áfája…

– Pazarlás, felesleges pénzkidobás ez a kampány, a kérdéseknek gyakran nincs is értelme. A kormányt valójában nem is érdeklik a válaszok, hiszen már eldöntött kérdéseket is feltesznek. Az MSZP és a Gyurcsány-kabinet ezzel az sms-kampánnyal megy elébe a nyári uborkaszezoni hírvadászatnak. A baráti sajtó pedig hálásan teljesít, a lényegről, a kormánynak kellemetlen témákról, az agrárkérdésekről, a gazdasági helyzetről, valamint a kormányhoz köthető korrupciógyanús ügyekről nem esik szó, helyette ezekkel az ártalmatlan álproblémákkal van tele minden bulvárújság és a bulvárhíradó.

– Azért botrányokról is esik szó az MSZP kommunikációs hadjáratában. Újabban azt állítják, hogy 2000-ben olyan szőlőtermést vásárolt fel Lévai Anikótól, illetve a Szárhegy Kft.-től a Tokaj Kereskedőház, amelynek a minősége nem érte el az előírt szintet…

– Valótlant állít ebben a kérdésben az MSZP, és a baloldali média is. A 2000-es esztendő a hegyaljai szőlőtermelés történetének egyik legjobb, ha nem a legjobb éve volt. Ezért döntött úgy a kormány, hogy tőkejuttatást – nem pedig állami támogatást – ad szőlőfelvásárlás érdekében a Tokaj Kereskedőháznak. A tőkejuttatás ma is az állami cég értékét növeli.

– Mégis mire alapozta ezt a támadást a baloldal?

– Találtak egy 2,7 millió forintos számlát, ennyiért vettek szőlőt Lévai Anikó egykori érdekeltségétől. Kétmillió-hétszázezer forint, a négymilliárdnyi szőlőfelvásárlásból. Egy termelő a 3700-ból, akitől abban az évben szőlőt vettek. Ez lenne Orbán Viktor „bűne”.

– Nagyon nekiestek a volt miniszterelnöknek tusnádfürdői beszéde miatt is, ez az akció is a lejáratási kampány része lett…

– Az volt számomra az igazán megdöbbentő, hogy az ügyben nyilatkozó MSZP-s politikusok védelmükbe vették Kun Bélát és Rákosi Mátyást. Méghozzá azon a jogcímen, hogy ők is baloldaliak voltak. Csodálom, hogy ez nem verte ki a biztosítékot az MSZP fiatalabb tagjainál, szimpatizánsainál. Más országokban ez az azonosulás nem lenne szalonképes. Mit szól ehhez vajon Jánosi György, Géczi József Alajos, vagy a szocialista párt többi reformköröse?

– Nem jutott semmire a dérrel-dúrral felállított Orbán-bizottság, noha a volt miniszterelnök teljes ellehetetlenülését és a Fidesz összeomlását várták tőle…

– A bumeráng-effektus érvényesült. Nem hogy nem sikerült a bizottságnak megszorítania Orbán Viktort, de több makulátlannak tűnő MSZP-s politikusról is épp a bizottsági munka következtében pergett le a szenteltvíz. Molnár Lászlóról, a bizottság jelenlegi elnökéről például kiderült, hogy okirat-hamisítás miatt ítélte el a bíróság, Török Zsolt pedig azt írta az életrajzába, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a valóságban viszont nincs semmiféle diplomája sem, s aztán itt van még Szabó Zoltán is, aki pedig nem fújta meg az alkoholszondát egy rendőrségi ellenőrzésnél. Megdöbbentő különben, hogy amíg a Fidesz kizárással fenyegeti azokat a parlamenti képviselőket a párt frakciójából, akik mentelmi jogukra hivatkozva nem fújják meg a szondát, addig az MSZP teljes mértékben kiállt Szabó Zoltán mellett. És ne feledkezzünk meg Mayer Arankáról, az Orbán Viktor ellen indított lejáratás koronatanújáról sem, aki szinte könnyek között panaszkodott nagy-nagy szegénységéről és magárahagyottságáról, kifizetésre váró számláiról, az egy szál villanydrótról, meg a 20 wattal pislákoló égőről. Aztán kiderült, hogy a valóságban éppen az ÉS cikksorozatának idején szép új háza lett. Még az sem érdekes, hogy a szülei segítségére hivatkozik, hiszen róluk is azt állította a Friderikusz-féle Szólás szabadságában, hogy nélkülöző kisnyugdíjasok. Ennyi a hitele az egész akciónak.

– Minden jel arra mutat tehát, mégiscsak valós az a tervezet, amit a Miniszterelnöki Hivatalban szerkesztettek Orbán Viktor lejáratására…

– Arra, hogy az úgynevezett Braun-féle irat a szó fizikai értelmében tényleg a MeH-ben született volna, ma sincs bizonyíték. Tény viszont, hogy az Orbán-ellenes támadások teljes mértékben egy jól körvonalazható forgatókönyv szerint zajlanak.

– Hol tart ezzel szemben a Gyurcsány-bizottság munkája?

– Feketén fehéren kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc csupán 5 millió forint saját pénzből vette a milliárdjait megalapozó mosonmagyaróvári timföldgyárat. A hiányzó 700 millió forintot anyósa, vagyis az Apró Piroska által vezetett állami pénzintézet, az MHB adta neki hitelbe. Kérdem én, vajon melyik magyar állampolgár kapott volna 5 millió forintos önrészre 700 millió forint hitelt? De látni lehet azt is – elég ha csak a Nemzeti Tankönyvkiadó vagy a privatizáció előtt álló Malév esetét nézzük -, hogy Gyurcsány Ferenc 2002 előtti üzleti életéből sorra bukkannak fel az egykori társak és üzleti partnerek, akik vagy igen kedvezményesen jutnak hozzá bizonyos cégekhez, vagy állami megrendeléseket kapnak. És ott van az az eset is, amikor a miniszterelnök 75 millió forintos osztalékot kapott saját cégétől, noha bejelentette, hogy nem vesz részt vállalatainak irányításában, sőt, a tulajdonosi jogokat sem ő gyakorolja. Mint kiderült, ez csak színház volt, s a valóságban Gyurcsány érdekeltségei még állami megrendeléseket is kaptak, sőt kapnak a mai napig. Mindezt ő is elismerte. Az eljárás, úgy, ahogy volt, súlyosan sértette a társasági törvény szabályait. És persze sokadszorra megdőlt Gyurcsány Ferenc szavahihetősége, politikai és hétköznapi értelemben egyaránt.

– Nem egy nyugati demokráciában egy ilyen ügy is elegendő lenne a kormány távozásához. Úgy tűnik azonban, hogy nálunk még a teljesen egyértelműnek látszó K&H-botrányt is megússza az MSZP. Éppen a napokban tett vádemelési javaslatot az ügyben a rendőrség, s átküldte az ügy iratait az ügyészségre. Ön mit vár ettől az egésztől?

– Jubilálunk, éppen két éve, 2003 nyarán pattant ki a botrány. Nincsenek illúzióim. Először is látható, hogy a rendőrség és az ügyészség ellenérdekelt az ügyben. A rendőrség simít, az ügyészség élez. A másik pedig az, hogy számos politikus neve napvilágra került a botrányban, de olyan, mintha érinthetetlenek lennének. Olyan bizonyítékok és olyan vallomások alapján, mint amilyenek Puch László és Baja Ferenc MSZP-s parlamenti képviselőkre vonatkoznak, egy átlagpolgárt már réges-régen elővettek volna.

– Miért nem serényebb az ügyészség?

– Óriási nyomás nehezedik rájuk, s nyilván igyekeznek – büntetőeljárási értelemben – bebiztosítani magukat. Számomra nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb kérni fogják Baja Ferenc és Puch László mentelmi jogának felfüggesztését a parlamenttől. Elképzelhető azonban, hogy az MSZP-frakció – kihasználva többségét – megtagadja ezt. Ez azonban felérne egy beismeréssel.

– Igaz lehet, hogy Kulcsár Attila azért kérte át magát inkább az ügyészségre vallomást tenni, mert – kis túlzással – szerette volna megérni a bírósági tárgyalás napját?

– Ez azért így túlzás. Kulcsár hosszabb habozás után úgy döntött, borítani fog, különben egyedül kell elvinnie a balhét. És nyilván úgy érezte, sokkal inkább boríthat azon az ügyészségen, ahol éles szemmel kutatnak a botrány minden részlete után, mint azon a rendőrségen, ahol viszont igyekeztek elsimítani a dolgokat. Most például éppen azt igyekszik tisztázni az ügyészség, hogy valóban részt vehetett-e mások kihallgatásán is Kulcsár Attila, s tényleg ő diktálta-e végül a kihallgatás jegyzőkönyvét.

– Lamperth Mónika miatt talán eleve el kellett volna venni az ügyet a rendőrségtől?

– Talán ez lett volna a helyes. Most egy újabb bizonyíték került napvilágra, amely megerősíti Kulcsár Attila és Lamperth Mónika férjének kapcsolatát. Ez olyan összeférhetetlenséget jelent, hogy vagy lemond Lamperth Mónika, vagy kiszáll a rendőrség az ügyből. Jegesy Pallosra, ügyvédtársára mutogat, mondván, minden szerződést ő kötött, mindent ő csinált. Érdektelen, hiszen a kétszemélyes ügyvédi iroda olyan jogi személy, amely egyként működik. A megbízási díjról is bizonyíték van, márpedig az ügyvédi megbízás az irodával jön létre, nem pedig az ügyvéddel. Ráadásul azon az elhíresült fotón nem Pallos, hanem Jegesy ügyvéd úr koccintott Kulcsárral. Most, a rendőrtiszt Molnár Csaba ellen folytatott nyomozásban annak a gyanúja is feldereng, hogy Kulcsár Attila rendőri segédlettel szökött Bécsbe.

– Miként szökhetett külföldre az ügy másik főszereplője, Schönthal Henrik, és az egyik szintén érintett szír pénzváltó?

– Schönthal éppen annyit tud, mint Kulcsár, tehát jobb volt egyeseknek, ha felszívódik. Hogy miként szökhetett meg? Nyilván úgy, ahogy a nagyobb halnak számító szír pénzváltó is. Kitaxizott Ferihegyre, felmutatta az útlevelét és felült egy menetrendszerű repülőgépre. Ennyi. Eszemben sincs megvédeni Kulcsár Attilát, de ő csak egy báb volt az egész ügyben. Akit különféle „nagyemberek”, lobbisták és baloldali politikusok mozgattak.

– Mindabból ami történik, kiérezhető-e, hogy megint itt van a Köztársaság téren Ron Werber, a szocialisták izraeli kampánystratégája?

– Itt van, nincs itt, mindegy. Azt is megteheti, hogy a hazai tanítványaira bíz mindent. Van belőlük szép számmal. Nemcsak Werber nevét emlegetik áhítattal a párt fiatal harcosai, de újabban Che Guevaráét is. Egy új kultusz keletkezik körülötte. Azt persze mindenki tapasztalhatja, hogy nagyban folyik már a Ron Werber által meghonosított fekete kampány. Werber egyébként nem a médiára, hanem az utcára teszi a hangsúlyt. Sejtszerűen építkezik az MSZP aktivista hálózata – afféle háztömbbizalmi struktúra módjára – s főként a polgárőrök, garázsboltosok, házmesterek kapnak benne főszerepet. És ez a hálózat a legdurvább dolgokkal operál. Ezek az emberek állítanak olyanokat a kocsmában, a lépcsőházban vagy a villamoson, hogy Orbán cigány származású, meg hogy azért van olyan sok gyereke, hogy minél több családi pótlékot kapjon.

– Gyurcsány Ferenc szeretné, ha minden üzletben kitennék az áfacsökkentés előtti és utáni árakat. Igencsak hasonlít ez ahhoz, amikor az 1930-as években befutott egy teherautó egy szovjet faluba, aztán azzal kezdték osztani a platóról a kenyeret az embereknek, hogy ezt Sztálin küldte nektek…

– Erről nem is tudok mit mondani, annyira gusztustalan. Ráadásul az a Gyurcsány Ferenc szeretné ezt a kereskedőkre kényszeríteni, aki amúgy a szabad piac híve.

– Kóka János gazdasági miniszter azon a címen hirdetett meg négypárti egyeztetést, hogy közeledik egymáshoz a különféle politikai erők, de mindenekelőtt az MSZP és a Fidesz gazdaságpolitikája. Az MDF igent mondott a meghívásra. Önök is elmennek?

– Eszünkben sincs. Csupa blöff-parádé Kóka János ide vonatkozó anyaga, ez is csak olyan magamutogató akció a részéről, mint amikor a többmilliós karórájával vagy a helikopterével dicsekszik a lapokban. Ráadásul az MSZP ilyen módon szeretné szétosztani úgymond a parlamenti pártok között annak a kormányzati csődnek a felelősségét, amelyet ő idézett elő. Ebbe a csapdába nem sétálunk bele. Ugyanígy nem vagyunk vevők Demján Sándor nemrég újra felvetett nagykoalíciós ötletére sem. Az MSZP és az SZDSZ a posztkommunista gazdasági elit érdekeit képviseli a kormányzásban. A Fidesz gazdaságpolitikája viszont nem ezt az elitet, hanem az általános gazdasági élénkítés eszközével a tisztességesen dolgozó többséget, a kis- és középvállalkozásokat, a családi gazdaságokat, valamint a gazdákat állítja a középpontba. Úgyhogy nincs miről beszélni.