Nem rajtunk múlik a megegyezés

– Augusztus végén azt mondta, akár szeptember elején megjelenhet a megállapodás az EU-s forrásokról. Most hogyan látja a helyzetünket?

– Továbbra is abban bízom, hogy szeptember közepe táján lesz egy olyan válasz a kezünkben az Európai Bizottságtól, amely segíti a megállapodás létrejöttét. Három csatornán folynak a tárgyalások. Ezek közül időben a legfontosabb az úgynevezett jogállamisági feltételrendszerről szóló eljárás, amellyel kapcsolatban mi augusztus 22-én küldtük el a válaszlevelünket, és szeptember 22-ig kell reagálnia rá az Európai Bizottságnak. Abban bízom, ez az EB-től kapott válasz lehetőséget ad nekünk arra, hogy továbblépjünk a két másik területen.

– Mi ez a két terület?

– Az operatív programok finanszírozását szolgáló partnerségi megállapodás elérése, illetve az újjáépítési alapra vonatkozó nemzeti terv elfogadtatása, majd a források lehívása tekintetében kell még tárgyalnunk.

– Amint arról korábban például Gulyás Gergely is beszélt egy Kormányinfón: a kormány válaszában minden érintett pontban sikerült kompromisszumra jutni. Melyek ennek a javaslatnak a főbb pontjai?

– Javaslataink túlnyomó többsége arra irányul, hogy javítsuk a közbeszerzési eljárások átláthatóságát. Ezen a területen egyébként most sem állunk rosszul, hiszen az Európai Bizottság Egységes piaci eredménytábla című kiadványában Magyarország a középmezőnyben szerepel, tehát sokkal jobban, mint Olaszország, Szlovénia vagy éppen Ausztria, ami talán meglepő lehet. Jól teljesít tehát a magyar közbeszerzési rendszer, a tárgyalások során mégis világossá vált, hogy az Európai Bizottság számára nagyobb biztonságot jelent, ha még átláthatóbbá tesszük. Egyrészt tehát erre irányulnak a javaslataink, másrészt pedig a korrupciós kockázat csökkentésére. A kettő összefügg, hiszen az Európai Bizottság is úgy gondolja, hogy a közbeszerzési eljárások legnagyobb problémája a korrupcióval való fertőzöttség. Ennek akarjuk kizárni minden lehetőségét, éppen ezért mind a korrupcióellenes stratégiát illetően, mind pedig intézményi vonatkozásban arra tettünk ajánlásokat, hogy milyen vállalásokkal kívánjuk még átláthatóbbá, megbízhatóbbá és tisztábbá tenni a közbeszerzési eljárásokat, illetve általában az európai uniós projektek pályáztatását.

– Ha valóban megszületik a megállapodás, jönni fog a pénz is? Hiszen a lengyelek hiába igyekeztek, még mindig csak várják a Helyreállítási Alapból nekik járó összegeket…

– Ráadásul most már külső szereplők is beleszólnak az ügybe, hiszen azt láthattuk nemrégiben, hogy négy nemzetközi jogászszervezet akarja perelni az Európai Bizottságot azért, mert a testület megállapodott Lengyelországgal. Az Európai Bíróság döntése azzal kapcsolatban, hogy befogadja-e a keresetet vagy sem, nagyon sok mindent befolyásol a további tárgyalásaink szempontjából is. Mi arra vagyunk felkészülve, hogy az Európai Bizottság a jogállamisági feltételrendszerrel kapcsolatos ügyben olyan választ küld majd, ami további tárgyalásokat tesz szükségessé, ugyanakkor, mint említettem, meg tudjuk nyitni a tárgyalást források lehívásáról. De én azt már tisztán politikai kérdésnek tartom, hogy mindezek után az Európai Bizottság valóban meg akar-e állapodni velünk és tényleg engedi-e a forrásokhoz való hozzáférést, vagy újabb fordulat következik a tárgyalások során, és további egyeztetéseket kell majd tartani.

– Van egyáltalán joga Brüsszelnek visszatartani a Helyreállítási Alap pénzeit?

– Ez valóban nagyon érdekes jogi vita lehetne, a legnagyobb problémánk ezzel kapcsolatban az, hogy nincs időnk. Ha az év végéig nem tudunk megállapodni az Európai Bizottsággal, az azt jelenti, hogy az újjáépítési alap rendelkezésünkre álló pénzeinek hetven százalékát elveszítjük, és így más tagállamok között osztják szét. Az operatív programoknál nem ennyire súlyos a helyzet, ott „csak” az idei év finanszírozását veszítjük el, de ez is túl sok ahhoz, hogy megengedhessük magunknak. Ebben a helyzetben tehát félretesszük a jogértelmezési vitákat, és jól látható módon, minden szempontból a teljes megegyezésre törekszünk, hogy a bizottság számára is világos legyen: nem rajtunk fog múlni, ha adott esetben a tárgyalások meghiúsulnak. Mi mindenről hajlandóak vagyunk tárgyalni, mindent hajlandók vagyunk megfontolni, és a javaslatok tekintetében mindenben a kompromisszumra törekszünk.

– A gyermekvédelmi törvény és a szankciós politika elutasítása mennyire játszik szerepet hazánk megbüntetésében?

– Ha az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít egy ügyben, akkor azt általában nem hozza be más tárgyalásokra. A gyermekvédelmi törvény ellen jelenleg kötelezettségszegési eljárás folyik, emiatt tehát nem is része az uniós forrásokról szóló tárgyalásoknak. A szankciós politikáról szóló viták pedig napról napra változnak. Ezzel kapcsolatban nem találkoztunk semmilyen, hazánkat érintő váddal vagy aggodalommal, tudomásul vették a tárgyalópartnereink azt is, hogy Magyarország végső soron mindig hozzájárul a szankciós politikához, még ha módosításokat kényszerít is ki, de ezeket a módosításokat jobbára sajátos földrajzi fekvéséből és energiapolitikai helyzetéből adódóan kell hogy képviselje.

– Az Európai Parlamentben masszív többségben vannak azok az erők, amelyek teljesen más értékrendet vallanak, mint a magyar kormány. Azt is láthatjuk, hogy az EP újra és újra igyekszik nagy nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra hazánkkal és Lengyelországgal kapcsolatban. Mindez azt jelentheti, hogy a jövőben minden kérdésben hasonló kötélhúzásra számíthatunk, és akár további pénzek visszatartására is?

– Azt hiszem, hogy vitákra mindenképpen, hiszen az EP politikai intézmény, amely alapvetően a politikai logika szerint működik. Az is igaz, hogy az Európai Parlament frakcióinak, pártjainak, képviselőinek többsége ellenséges érzelmekkel viseltetik Magyarország és a hazánk által képviselt alternatíva iránt. Éppen ezért ezekre a politikai vitákra fel kell készülnünk. Hogy el tudják-e érni a források folyósításának felfüggesztését, ez egy másik kérdés, hiszen ehhez azért a bizottság együttműködésére is szükség van, az Európai Bizottság pedig nem működhet tisztán politikai logika szerint. Az EB pontosan annak köszönhette a reputációját hetven éven keresztül, hogy nem politikai, hanem általában jogi szempontok alapján hozza meg a döntéseit. Az Európai Bizottságnak nagyon nagy felelőssége van, amit az Európai Unió működését szabályozó szerződések az elsők között fektetnek le, az EB a szerződések őre, és felelős azért, hogy az európai integráció előrehaladjon. Ehhez pedig minden szereplőnek a bizalmára szükség van. Ha a bizottság elkezd politikai szerepet játszani, és csak az egyik oldalra áll, akkor értelemszerűen elveszíti a másik oldal bizalmát, ezzel pedig sérti az európai integráció hosszabb távú érdekeit. Ebből adódóan úgy gondolom, az Európai Parlament nem lehet sikeres abban, hogy az Európai Bizottságot zsarolja, vagy arra bírja rá, hogy a forrásokat felfüggesszék.

– Felkészült arra, hogy a következő években a munkája jelentős részben arról szól majd, hogy afféle „túsztárgyalóként” közvetítsen a magyar kormány és Brüsszel között?

– Bárcsak már ott tartanánk, hogy megvannak a pénzek, és ezek felhasználásáról kell egyeztetni… Fel vagyok rá készülve. Való igaz, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság más-más véleményt vall az európai integráció jövőbeli kérdéseiről, ám én még most is hiszek abban, hogy tárgyalásokkal ezek a vélemények ha azonos végeredményre nem is hozhatók, de legalább harmonizálhatók. Hiszen a huszonhét tagállamnak ha nem is huszonhét-, de legalább tízféle elképzelése van Európa jövőjéről, folyamatos vitára van szükség – és az is zajlik – az EU döntéshozatalában. Azt gondolom, hogy ebben Magyarországnak is részt kell vennie, és határozottan képviselni a nézeteit.

– Arról mit gondol, hogy a baloldali EP-képviselők, élen Gyurcsány Ferenc feleségével, azért lobbiznak, hogy Magyarország ne kaphassa meg a neki járó forrásokat?

– Ezzel nem a magyar kormányt, hanem az állampolgárokat büntetik valójában. Sőt, azokat a külföldi befektetőket is, akik bízva a magyar gazdasági környezetben, itt működtetnek üzemeket, és egyébként elégedettek. Hiszen az EU-s források nem a kormányhoz, hanem a magyar állampolgárokhoz jönnek, itteni vállalkozásokat segítenek, itteni térségek felzárkózását támogatják, és az itt működő külföldi befektetőknek nyújtanak segítséget ahhoz, hogy kutatás-fejlesztési tevékenységet vagy foglalkoztatási programokat folytassanak. Ha Dobrev Klára Magyarország és a magyar kormány ellen lobbizik, akkor valójában magyar emberek ellen lobbizik.

– Hogy látja az Európai Néppárt helyzetét?

– A néppárt most nincs túl jó bőrben. Európában a legnyugatibb kormány, amiben néppárti politikus részt vesz, Ausztria, illetve Írországban van még egy nagykoalíció, de a nyugat-európai országokból eltűnt az Európai Néppárt mint kormányzati tényező, és Közép-Európába szorult vissza. És itt sincs túl sok ilyen kabinet sajnos. Ebből adódóan a néppártnak is le kell folytatnia egyfajta önvizsgálatot vagy legalábbis egy nagyon komoly vitafolyamatot a jövőre vonatkozóan, hogy miképpen tud érvényes és népszerű válaszokat adni. Mivel a Fidesz kilépett a néppártból, ezzel egyrészt gyengült az az érvelés, amelyet korábban a Fidesz képviselt a párton belül, és amellyel talán egyensúlyba hozta az Európai Néppártot, másrészt a felek között is folyamatos távolodást látunk, kevés a kommunikáció. Ezért szerintem a Kereszténydemokrata Néppártnak kell betöltenie azt a szerepet, hogy amíg nem kezdődik közeledés a néppárt és a Fidesz között, addig fenntartsa a kommunikációt a felek között. Úgy vélem, nem engedhető meg és óriási pazarlás, hogy a Fidesz nem vesz részt egyik nagy pártcsalád munkájában sem, másrészt pedig hogy a legnagyobb európai pártcsalád csak a KDNP által van képviselve Magyarországon. Ezt a helyzetet valahogyan rendezni kell, ideális esetben újból egy néppárti tagsággal, hiszen szerintem a Fidesznek helye van a pártcsaládban, és ott kell elmondania a véleményét, de ha a tagság nem is lehetséges, akkor is szükség van valamilyen intézményesített együttműködésre, ami lehetővé teszi a későbbi közeledést.

– Abban, hogy most a KDNP színeiben politizál, van szerepe annak, hogy a kereszténydemokraták még az Európai Néppárt tagjai?

– Igen. Én magamat az Európai Néppárt kultúrájához és hagyományához kötődő embernek tartom, ebből adódóan számomra fontos az is, hogy az az európai kapcsolatrendszer, ami a rendelkezésemre áll, Magyarországot is szolgálja. A KDNP az Európai Néppárt tagszervezete, éppen ezért a miniszterelnök úrral és a miniszterelnök-helyettes úrral egyeztetve erre a megoldásra jutottam.

– Olaszországban a jelek szerint jó esélye van a jobboldalnak arra, hogy fölényesen megnyerje a választásokat. Gyorsíthatja ez egy új európai szövetség létrejöttét, vagy ebben az EP-ciklusban erre már kevesebb az esély?

– Ez egy nagyon sok tényezős ismeretlen. Hiszen nem tudhatjuk, mekkora lesz ez a győzelem, mennyire stabil kormány jön létre, mennyire lesz egységes, ha győz ez a jobboldali koalíció. Jelenleg ráadásul Olaszország helyzete is elég sérülékeny az unióban, hiszen az ország gazdasága igen rossz állapotban van. Éppen ezért azt sem lehet tudni, hogy egy esetleges ottani jobboldali győzelem mennyire befolyásolja majd az EU más államainak választási eredményeit. Mindenesetre jelzésnek jó lesz, akár az Európai Néppártnak is, hogy a jobbközép alternatívának valamilyen téren változtatnia kell a politikáján, ha ismét a legnépszerűbb politikai erő akar lenni Európában.

– A koronavírus, illetve a háború és a szankciók miatti gazdasági válság mennyire rajzolhatja át ideológiai szempontból az európai erőviszonyokat?

– Ahogy a válsághelyzetekben lenni szokott, jobb- és baloldalon is a radikálisok erősödnek. Az a fajta konszenzus, ami a második világháború után a jobbközép és a balközép versengésén, időnkénti együttműködésén alapult, nagyon meggyengült. Hogy végzetesen gyengült-e meg, és helyét egy másfajta dinamika veszi át, vagy pedig a válság következtében előállott jelentős, de átmeneti gyengülésről van szó, most még nem tudnám megmondani. Mindenesetre az egyértelműen látszik, hogy Európa ma radikalizálódik, a közép az eddigieknél gyengébb, a szélek pedig erősödnek; szerintem a demokráciák számára komoly próbatételt jelent majd, hogyan tudják ezeket a kiéleződő ellentéteket és ezt az élesebbé váló nyelvezetet kezelni. Ez Európának is legalább ekkora próbatétel, az európai integráció ugyanis csak akkor lehet működőképes, ha az abban részt vevő tagállamok együtt akarnak működni. Az együttműködés pedig egy-egy helyzetben a saját érdekek érvényesítéséről való lemondással is járhat, nyilván abban a meggyőződésben, hogy hasonló helyzetben hasonló gesztust kapunk másoktól. Ha ez az együttműködés és ennek akarása meggyengül, az az egész európai integrációra veszélyt jelenthet.