Nyaljuk a fagylaltot
Nagyerdő kincse, Festői feketegyöngy-mezők, Bíborka, Mezei kakukkfütty… E cirádás elnevezések nem csipkés lelkületű költemények címei, hanem fagylaltnevek: a jéghideg édességek mindegyike egy-egy utazás az ízek, aromák, illatok birodalmába. Megkomponálásukhoz legalább annyi szakmai tudásra van szükség, mint kreativitásra és nem kevés művészi érzékre. Szubjektív kánikulai körképünkben Pest legfinomabb fagylaltjainak lelőhelyeit igyekeztünk felderíteni.Forró nyár és jéghideg édesség örök kombináció, legyen ez utóbbi sorbet (sörbet), hideg tejalapú desszert vagy csupán gyümölcsből készített gombócos nyalánkság. Olyannyira örök, hogy már az ókori rómaiak is hódoltak a jéghideg ínyencségnek; ha belegondolunk, fagyasztó híján nem volt épp könnyű a dolguk, de megoldották: példának okáért Seneca és Plinius, e két tudós férfiú halhatatlan mondataik lefirkantása közben mézzel ízesített hóval, jégben hűtött borral hűsítette magát a mediterrán forróságban. A fagylalt kétezer év alatt persze jelentős változáson ment keresztül, korunkra pedig az egyik legkedveltebb édességgé vált: egy felmérés szerint az Egyesült Államok édesszájú lakossága évente fejenként körülbelül tíz kilogrammot fogyaszt el belőle. És bár Európában ez a szám egészen biztosan nem közelít a tengerentúlihoz, az öreg kontinensen is biztosan ott van a fagylalt a top öt édesség között.
Jött egy felhő
Sétánkat Pest szívében kezdjük, a Cloud 9-ben, ahol csodásan díszített pohárkákban kínálják a fagylaltdesszertet, ugyanis nem egyszerű fagyiról beszélünk, hanem kompozíciókról. Ez a fagylaltszalon a bizonyíték rá, hogy nem csak az ízlelőbimbókat, a szemet is gyönyörködtetni kell, ha egy vállalkozás ki akar tűnni az egyébként is erős mezőnyből. Merthogy éppen ez az első meglepetésünk: ma már nem kell vadászni az ízletes és különleges édességet kínáló fagylaltozókra, kis túlzással, de minden kerületben működik több említésre méltó hely, ahol az alapanyagok minőségiek, és nem spórolják ki a hozzávalókat.
A Cloudban ezer forint egy pohár desszert, ami körülbelül másfél gombócnak felel meg; mindenki döntse el maga, rendben van-e a város szívében ez az ár-érték arány. Mi annyit mondhatunk, a hűtőpult olyan, mintha egy ékszerészt bíztak volna meg a tenyérnyi műalkotások megkomponálásával: akad itt bronzos színekben játszó sós karamella török mogyoróval, borvörös gránátalma áfonyával, rikító napsárga mangó és passiógyümölcs hófehér habcsókpálcával. Természetesen külön jelzik, melyik a vegán vagy laktózmentes desszert, ez már egyébként is alapkívánalom.
Sós karamellát és mangó-passiót választunk, a desszertek íze a szépségével vetekszik: a sós karamella komplex élvezet, brownie-ra emlékeztető aprócska sütikockákkal, sűrű karamellel, ropogós török mogyoróval és kiváló egyensúlyban eltalált sóssággal. A mangó-passió párosítás harsog a gyümölcsösségtől, a savanykás ízeket remekül balanszírozza a habcsókpálca roppanós édessége. A Cloud élvezet a köbön, igen magasra teszi a mércét.
A sütemény metamorfózisa
A Csömöri úti Fazekas Cukrászdába érdemes akár a város másik végéből is átzötykölődni. A Rétság után a fővárosban is üzletet nyitó, családi működtetésű cukrászda ugyanis nem csak a szokványos ízeket kínálja kiváló minőségben, hanem különlegességeket is komponál. Ha elcsípjük a rendhagyó kínálatot, akár kürtőskalácsban is kérhetjük a fagylaltot, és kapható náluk a csavaros változat, no meg persze a klasszikus, gombócban kínált nyalánkság is. Egy közös bennük: a jó minőségű alapanyag.
A Rákóczi-túrós nemcsak a túró enyhén savanykás ízét és textúráját hozza, hanem a sütemény összetettebb komponenseit, az édes tésztát és a pikáns-édes baracklekvárt is. A vilmoskörte gazdag savanykás-gyümölcsös íze kiemelkedik a kínálatból, ahogyan a málna is hozza a bogyós gyümölcs jellegzetes aromáit: szinte olyan, mintha magát a gyümölcsöt kóstolnánk. A sós karamella is éppen annyira sós, hogy megbolondítsa az édes ízeket, és a Bounty is kísértetiesen hasonlít a népszerű csokiszeletre, annak kókuszban, tejszínben és csokoládéban gazdag változatára. Külön kapható gluténmentes fagylalttölcsér, ami pluszpontot ér. A kertváros szélén található helyhez kellemes kerthelyiség is csatlakozik, sőt saját parkoló is, így nem kell az autósoknak sem aggódniuk.
Egy, ami mindent visz
A Ráday utcában egymást érik a jobbnál jobb fagylaltozók, elsőként a Bonbonierbe térünk be, amely gasztronómiai elismeréssel is büszkélkedik, méghozzá az angol Fine Food Céh által szervezett Great Taste Awards csillagával, amit az élelmiszeripar Oscar-díjaként is emlegetnek. Az apró ékszernek is beillő bonbonok csodás üvegbúra alatt kelletik magukat, pazar a kínálat, a szilvás-unicumos, karibi rumos, bikavéres desszerteket fájó szívvel hagyjuk magukra, helyettük ezúttal a manufaktúra hűs nassolnivalóiból kóstolunk meg néhányat. A kínálat nagy része a mai, újhullámos divatnak felel meg, de vannak igazi klasszikusok is, mint például a kókusz, ami azonban jellegtelenségéből adódóan nem igazán nyeri el a tetszésünket. Bár állagra tökéletes, olyan, mint egy nagyra nőtt Raffaello, épp az hiányzik belőle, amire az ember leginkább vágyik fagyizás közben: az édesség.
A mákos-szilvalekváros csoda azonban kárpótol bennünket: a semleges tejszín alaphoz és a markáns mákízhez remekül illik a gyümölcspüré fanyarsága, az összetevők kombinációja; ez a különleges zamatú és állagú krém még a legnagyobb fagylaltszakértőknek is biztosan új és páratlan kulináris élményt nyújt. A magyarok egyik kedvence, a gyerekkorunk nyarait idéző citromsorbet olyan, amilyennek lennie kell. Kellően kásás, nem bántóan savanyú és nem mű, olyan, mintha a kifacsart gyümölcs levét szopogatnánk, ezzel pedig nemcsak a lelket üdíti fel, hanem pompás szomjoltó is a nagy kánikulában. A sós mandulát frissítő helyett inkább nyári desszertnek ajánljuk. Nem geil, nem tolakodó, épp azt a célt szolgálja, mint amit egy kocka étcsokoládé a főétkezések után: kellemesen simogatja az ebéd közben kimerült ízlelőbimbókat.
Régi kedvenc új köntösben
Budapest gasztronómiai főutcájának másik kedvelt helyszíne a Nándori Cukrászda, ami ma már nemcsak díjnyertes süteményeivel, hanem kiváló fagylaltjaival is becsábítja a ferencvárosi járókelőket és a környéken andalgó turistákat. Már a bolt enteriőrje is magával ragadó, a vintázs dekoráció, akárcsak a helyiség berendezése a századforduló hangulatát idézi. A bőséges fagylaltválasztékból kitűnik a Vezúv fantázianévre hallgató kreáció, ami 2016-ban elnyerte az év legjobb fagylaltja címet. A karamellás alap, az étcsokoládés krém és a meggydarabok valóban ínycsiklandó kombinációt alkotnak, küllemre pedig tényleg olyan ez a finomság, mint egy vulkán, rajta lávafolyamként a kétféle öntet.
A Balaton Fagyija verseny tavalyi különdíjasának esetében már nem ilyen lehengerlő az ízélmény. A veszprémi Völgy Fagyizó Tök jó elnevezésű főzete, amiben a vanília, a tökmag és némi sósság dominál, kétségkívül egyedi, de sajnos inkább csak összetevőit illetően, semmint ízében különleges. Nem úgy, mint a Nándori Cukrászda pisztáciafagylaltja, ami minden rossz emléket feledtet velünk, amit csak a 90-es évek fagylaltkészítői elültettek bennünk ezzel az ízzel kapcsolatban. A fenséges csemege nyomokban sem emlékeztet már a múltra. Az egykor jellemző neonzöld szín és a kellemetlenül bántó aroma helyett a közkedvelt rágcsálnivaló jellegzetes íze köszön vissza a krémből, ami nagy örömünkre nem csak nyomokban tartalmazza a fő alapanyagot. A pisztáciás mellett érdemes megkóstolni a sült fügéset is. Bár a gyümölcs jellegéből adódóan nem ígér semmi extrát, sülve kifejezetten karakteres ízt kölcsönöz az egyszerű vaníliás alapnak. A Nándori Cukrászdában pluszpontot ér, hogy mindössze kétszáz forintért kis adagot is lehet kérni a fagylaltokból. Nagy segítség annak, aki nehezen tud választani az ellenállhatatlan finomságokból.