Olcsóbban, de még mindig jót

Talán a II. világháború óta nem érte akkora sokk a világot, mint a 2020 kora tavaszán belobbanó koronavírus-járvány során, amikor nemcsak a betegségtől való félelem, de a stabilitás és vele együtt a biztonság elvesztése is állandó feszültséget okozott mindannyiunkban. A kiszámíthatatlanság és a folyamatos változások miatt egyik pillanatról a másikra kellett az új körülményekhez alkalmazkodnunk, ami óhatatlanul is átalakította a fogyasztói szokásokat. Miközben a középosztály jelentős része otthon maradt bezárva az egész családdal, óriási kihívással nézett szembe: hogyan oldja meg a mindennapi étkezést úgy, hogy nem jár vásárolni?

– A járvány terjedésére gyorsan reagáltak az emberek, és a kereskedelmi forgalom nagyon hamar áttevődött az online térbe. Elsősorban azok a kereskedők jártak jól, akik már eleve omnichannel formában értékesítettek, vagyis a hagyományos bolthálózatuk mellett webboltot is üzemeltettek – elemzi a járvány első hullámának tapasztalatait Soós Gabriella, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika Tanszékének egyetemi adjunktusa. Arra is rámutat, hogy a helyzetet az elharapódzó pánikvásárlás nagyban megnehezítette.

– Általánosságban azt tapasztaltuk, hogy a fogyasztási szerkezet átrendeződött, elsőként a szolgáltatásokról mondtak le az emberek, illetve elhalasztották a tartós fogyasztási cikkek megvásárlását. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az alapvető élelmiszerek felvásárlása, azokon belül is a tartósaké, így például a különböző konzervek fogytak el először a boltok polcairól. Amint azonban megkaptuk az első visszajelzéseket arról, hogy nincs miért aggódni, mert van elég áru az országban, kicsit csillapodott ez a fajta pánik, sőt, a későbbi hullámok alatt már mindenki próbált visszakorrigálni. Vagyis a kereskedelmi forgalom nagy kilengései egy kicsit tompultak, a helyzet normalizálódott, és racionálisabban kezdtünk el vásárolni.

Bár a kereskedők a járvány visszaszorulásával arra számítottak, hogy a fogyasztók többsége, jellemzően a középosztály tagjai alapvetően megmaradnak az online felületeknél, csalódniuk kellett, mert mindannyian visszavágytunk a személyes kontaktusokhoz, egyre erősebbé vált az az igény, hogy a boltok polcairól újra mi magunk választhassuk ki a termékeket. Sőt, a pandémia akkora pofon volt, hogy sokan el is kezdtek érdeklődni az egészséges életmód, így az egészséges élelmiszerek iránt. A szakember szerint az áttörés nem hatalmas, de mindenképpen elkezdtünk odafigyelni, és a középosztály tagjai közül is egyre többen keresik fel például a termelői piacokat.

Vannak azonban olyanok is, akik miután a járvány alatt kipróbálták az online vásárlást, meg is maradtak ennél, mert rájöttek, hogy kényelmesebb, ráadásul jobban be is tudják illeszteni a hétköznapjaikba. Közéjük tartozik a jogászi és tanári végzettséggel is rendelkező Szabó Eszter, aki férjével három kamasz gyermeket nevel, és családját egyértelműen a középosztály tagjai közé sorolja.

– A Covid-járvány alatt rászoktam az online boltokra, és meg is maradtam ennél a bevásárlási formánál, ami egyébként még így is rengeteg időmet veszi igénybe, mivel folyamatosan figyelem, mi hol olcsóbb – mondja Eszter, aki általában heti egyszer rendel webáruházból lehetőség szerint akkora tételben, hogy a szállítási költség ingyenes legyen. – Az alapvető élelmiszereket általában két, általam már kipróbált webshopból szoktam összeválogatni úgy, hogy mindig megnézem a kilós árakat, figyelem a leárazásokat, illetve az alacsonyabb áron kínált, lejárat közeli „mentsd meg az élelmiszert!” akciókat is. Az ár és a minőség tekintetében manapság már muszáj kompromisszumokat kötnöm, de persze igyekszem nem a legsilányabb termékeket megvenni. Sajnos tény, hogy e tekintetben egy kicsit vissza kellett vennünk az igényeinkből.

Ez utóbbi oka már nem a járvány, sokkal inkább a növekvő infláció és az energiaválság nyomán megindult durva élelmiszerár-növekedés. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2022-ben az infláció 14,5 százalék volt, ugyanakkor az élelmiszerek ára ennél jóval nagyobb mértékben emelkedett. Az árak tavaly decemberben tetőztek, élelmiszerért ekkor már több mint 40 százalékkal fizettünk többet, sőt, egyes termékek, köztük olyan alapvető élelmiszerek, mint a tej, a sajt, a tojás vagy a kenyér akár 80 százaléknál is nagyobb mértékben drágultak az előző év azonos időszakához képest. Jóllehet az infláció csökkenésével párhuzamosan idén az élelmiszer-drágulás mértéke is lelassult, a kérdés az, hogy ebből mennyit érzékel manapság egy átlagos középosztálybeli családi háztartás.

– A fogyasztói árak drámai emelkedése különösen a fiatalabb korosztályt érintette nehezen, hiszen megszokták a nagyon kényelmes, konjunkturális időszakot a három százalék körüli vagy az alatti inflációval. Az idősebbeket, akik már átélték a rendszerváltást, így láttak már ennél jóval magasabb inflációt is, mindez kevésbé érintette sokkszerűen, miközben persze mindenkit szíven ütött, hiszen a családoknak a hirtelen reálbércsökkenéssel is szembe kellett nézniük – mondja Soós Gabriella. Az egyetemi adjunktus rávilágít arra is, hogy ez a reálbércsökkenés a makrogazdasági alapelvek szerint automatikusan hozta magával a ma már tapasztalható fogyasztáscsökkenést.

– Az alaptendencia mindig az, hogy először a szolgáltatásokról, a luxusról mondunk le, majd elhalasztjuk a tartós fogyasztási cikkek beszerzését, hogy az alapvető élelmiszerek megmaradhassanak. Érdekes tapasztalat, hogy a fogyasztók először volumenben nem is vásároltak kevesebbet, inkább a magasabb árfekvésű termékekről váltottak alacsonyabb árfekvésűekre, vagyis sokat engedtek a minőségi elvárásaikból: ha addig Pick szalámit vettek, ettől kezdve inkább valamelyik áruházlánc saját márkás termékét tették a kosárba. Az infláció elhúzódásával ma pedig már egyértelműen látszik, hogy a kereskedelmi forgalom volumenében is visszaesett, kevesebbet vásárolunk. Ráadásul a középréteg tagjai közül sokan elkezdték felélni az eddigi megtakarításaikat, havi jövedelmük ugyanis már nem feltétlenül elegendő a mindennapi fogyasztás fedezésére.

Mindez pedig jelentős visszaesést hozott az éttermek forgalmában is, ahol az élelmiszerárak emelkedése mellett az energiaválság is húsba vágó problémát eredményezett. Mivel költségeik emelkedtek, növelni kényszerülték az áraikat, amiket már a középosztály tagjai közül is egyre kevesebben tudnak megfizetni.

– A családdal nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer járunk étterembe, akkor is jellemzően valamilyen ünnepi alkalomból – mondja Szabó Eszter. – Ám ilyenkor is különösen figyelünk az árakra, legszívesebben olyan helyet választunk, ahol előre megszabott, fix összegért és korlátok nélkül válogathatunk a svédasztalról. Ez nemcsak azért jó, mert így biztosan mindenki jól lakik, hanem azért is, mert előre tudjuk kalkulálni a számla végösszegét.

Hogy mit hoz a jövő, egyelőre bizonytalan. Soós Gabriella szerint ahhoz, hogy a háztartások fogyasztása normalizálódjon, mindenképpen újra három százalék körüli inflációra lenne szükség. Ám hogy ezt legkorábban 2025-re is el is érjük, nagyon fegyelmezett gazdaságpolitikára van szükség.

A középosztály nyomában című összeállításunk cikkei ide kattintva olvashatók.