Hamarosan új Országos Választási Bizottságot választ a parlament

Sólyom László köztársasági elnök bejelentésével elkezdődött a kampány. Ismét főszerep hárul az Országos Választási Bizottságra, amelynek mandátuma rövidesen lejár. A pártok javaslata alapján február közepéig a belügyminiszter jelöli az öt új tagot, amelyet a parlament egyszerű többséggel hagy jóvá. Négy évvel ezelőtt óriási támadást indított az SZDSZ és az MSZP a polgári kormány ellen, hogy úgymond fideszeseket ültet a testületbe. Való igaz, a kiválasztott személyek Pintér Sándor belügyminiszter beterjesztésére az akkori házelnök, Áder János jóváhagyásával kapták az országgyűléstől megbízatásukat. Ma már tudjuk, hogy Pintér Sándor és Áder János hatalmasat hibáztak. Az OVB tagjainak többsége szinte minden nagy horderejű kérdésben a polgári pártokra nézve kedvezőtlen, s ami még nagyobb baj, súlyosan törvénysértő döntéseket hozott.

A társadalom egyre szélesebb rétegei kérdőjelezik meg a választások szabályos lebonyolítását és azt, hogy valóban élhetnek-e a demokrácia egyik alapját jelentő jogával, a szabad választás lehetőségével. Elég, ha példaként a 2002-es országgyűlési választások első fordulóját említjük, amikor soha nem látott mennyiségű panasz érkezett a polgároktól a választás szabálytalansága miatt. Bár a törvénykezés fogyatékossága és az OVB jogkörének és lehetőségének szűkössége egyértelművé vált négy éve már, mégis minden maradt a régiben.

Ennek sok oka van. Az Országos Választási Bizottságnak példának okáért nincs önálló költségvetése, így az ezzel kapcsolatos adminisztratív tevékenységet az Országos Választási Iroda (OVI) látja el, amelyet a belügyminiszter felügyel.

Így fordulhatott elő, hogy egy, a választások végkimenetele szempontjából fontos megállapítás, a választói mozgósítások törvénytelenségéről szóló határozat csak az OVB által meghozott döntést követően, másfél évvel később jelent meg! A Lamperth Mónika által ellenőrzött OVI, valamint a Miniszterelnöki Hivatal mulasztása égbekiáltó. Az Országos Választási Bizottságnak azonban nincs jogosultsága ellenőrizni az iroda munkáját.

2002-ben a második választási forduló előtti szombaton sms-kampány indult, amely szerint Orbán Viktor megverte feleségét, mert nem bírta elviselni, hogy az első körben alulmaradt a szocialistákkal szemben. Lévai Anikó nyilatkozott a híradóban, hogy semmi baja, és hogy aljas hazugság, amit terjesztenek. Erre az MSZP kampánycsendsértés miatt feljelentést tett. Végül az OVB úgy döntött, az emberi méltósághoz való jog megelőzi a kampánycsendsértést, ezért elutasította a szocialista panaszt.

Gyakran fordult elő, hogy az első fordulóban több szavazólap volt az urnában, mint ahányan részt vettek a választásokon. Ahol egy pluszszavazatot be lehet tenni észrevétlenül a szavazóládába, ott akár többet is. A törvény ebben az esetben – amikor nyilvánvaló a csalás – csupán annyit ír elő, hogy amennyivel több érvényes szavazat van a ládában, mint ahányan a névjegyzék szerint választottak, annyit kell levonni minden jelölt szavazatából. Mivel a törvény az ártatlan jelölteket azonosan bünteti a bűnösökkel, a trükk roppant hatékony: kedvenc pártunk jelöltjére adjunk le minél több fölös szavazatot. Mivel ennyit vonnak le mindenkitől, a riválisok valódi szavazatokat veszítenek el a mi csalárd szavazatainkért cserébe… És ráadásul a jegyzőkönyv szerint a szavazás még korrektnek is minősül.

Láncszavazásra is volt példa négy évvel ezelőtt. Erre úgy derült fény, hogy több helyütt is üres borítékot találtak az urnában. A láncszavazásnál az első személy dobja be üresen a borítékot, a kitöltetlen szavazólapot pedig a belső zsebében magával viszi. Átadja a megbízónak, aki kitölti azt és átadja a soron következőnek, aki a belső zsebében beviszi a szavazófülkébe, beteszi a borítékba, az általa átvett üres szavazólapot zsebre teszi… és így tovább, amíg a lánc tart. Honorárium az új szavazólap átadásakor, megegyezés szerint. Hogy semmi el ne vesszen, a lánc utolsó tagja két szavazólapot tesz a borítékba… Találtak ilyet, nem is egy helyen.

Érkezett ezért javaslat az OVB-hez, hogy számozott borítékok és szavazólapok legyenek, és csak az legyen érvényes szavazat, aminél megegyezik a borítékon és a cédulán lévő sorszám. Más azt javasolta, hogy ne legyen boríték. Elutasították a javaslatokat. Talán nem véletlenül.

Négy évvel ezelőtt rengeteg volt az érvénytelen szavazólap, két ok miatt: nem volt a dokumentumon pecsét – ez leggyakrabban a polgári pártokkal szimpatizáló, kokárdát viselő emberekkel fordult elő. A törvény 69. paragrafusának 3. bekezdése szerint érvénytelen az a szavazólap, amely nincs ellátva a hivatalos bélyegzőlenyomattal.

Ami a pecsétet illeti, a törvény szerint a szavazókörben először a névjegyzékben a saját nevét aláírja a választó, majd átveszi a szavazatszámláló bizottság egy tagjától a szeme láttára lepecsételt szavazólapot. Vagyis a pecsétet az ott tevékenykedő testület használja. Ha tehát a szavazatok számlálásakor le nem pecsételt lapot találnak, akkor vagy a szavazatszámláló bizottság követett el a törvénysértést, vagy más törvénysértés, például sokszorosítás történt. Az OVB egyetlen esetben sem rendelt el vizsgálatot a több tucat bejelentés ellenére.

Újabb bonyodalmakat okozott az OVB tevékenységében a szavazás végeredményének megállapítása. Vihart kavart például Vecsernyés Sándor joghallgató beadványa, amely szerint a második fordulóban visszalépett jelöltek – ők kiesettnek számítanak – töredékszavazatait ne lehessen felvinni az országos listára.

A vonatkozó törvényben nem szerepel a visszalépés lehetősége, viszont az 58. paragrafus világosan leszögezi:

„A jelölt kiesik, ha a szavazás megkezdése előtt a jelölésről írásban lemondott, választójogát elvesztette, vagy meghalt. A kiesett jelölt nevét a jelöltek nyilvántartásából, illetőleg a szavazólapokról törölni kell. ”

A kiesett jelöltekre leadott szavazatokról pedig így rendelkezik:

„Érvénytelen az a szavazat, amelyet kiesett jelöltre adtak le.” A választási törvény 2. paragrafusa szerint e törvényt kell alkalmazni az országgyűlési képviselők megválasztásakor.

A magyar választási rendszer úgynevezett „abszolút egyszerű”, vagyis a választások második fordulójába jut a legalább 15 százalékot elérő jelölt, illetve a három legtöbb voksot szerző induló. Aki a második fordulóban visszalép valamelyik jelölt javára, az kiesőnek tekinthető, hiszen neve nem szerepel a szavazólapon. Ez olyan, mintha egy úszóverseny nyolcas döntőjébe jut valaki, de ott már nem áll rajthoz: ebben az esetben nem nyolcadik lesz, hanem helyezetlen.

Az OVB döntésétől függött tehát, mekkorára olvad a szocialista-szabad demokrata koalíció tízmandátumos előnye, hiszen az SZDSZ a képviselőinek jelentős részét listán juttatta a parlamentbe. Érezték a liberálisok a joghézagból fakadó veszélyt, ezért Kuncze Gábor minden szabadságelvet sutba dobva, harsányan „jogi gengszterizmusnak” nevezte, hogy az OVB törvényi kötelezettségének eleget téve napirendre vette a kérdést. Végül a bizottság 8-4 arányban leszavazta a beadványt.

Pedig a törvény kimondja, hogy az Országos Választási Bizottság megsemmisíti a szavazás eredményét, ha olyan törvénysértést állapít meg, amely azt érdemben befolyásolta. Ez sem zavarta az OVB tagjait.

Soha nem született még olyan szoros választási eredmény, mint 2002-ben. A törvény részletesen szabályozza, mi a teendő ilyenkor. A 72. paragrafus 7. bekezdése szerint, ha a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt által elért szavazatok számának különbsége az összes jelöltre leadott érvényes szavazatok egy százalékát nem haladja meg, vagy szavazataik között a különbség kisebb, mint az érvénytelen szavazatok száma, akkor a szavazatszámláló bizottság köteles az érvényes és érvénytelen szavazatokat ismételten megszámlálni. Az ismételt számlálást addig kell folytatni, amíg annak eredménye valamely megelőző számlálás eredményével azonos nem lesz. A jegyzőkönyvben ezt az eredményt, valamint az ismételt számlálás tényét rögzíteni kell.

A törvény nem mondja ki pontosan, hogy az egyszázalékos különbség mire vonatkozik. Ráadásul az Országos Választási Bizottság számára a jogszabályok nem szűkítették le az újraszámlálás lehetőségét kizárólag a szavazatszámláló bizottságokra. A demokrácia egyik legfontosabb alapelve, hogy amit a jog nem tilt, az lehetséges. Ez szemben áll azzal a poroszos, tekintélyelvű jogfelfogással, ami úgy szól, hogy csak az lehetséges, amit a jog szó szerint megenged. Ez utóbbi elvet általában fegyveres testületeknél alkalmazzák, ahol a parancs-rendszert kell harmóniába hozni a polgári joggal, míg a civil társadalomra a megengedő értelmezés az érvényes. Például sehol nem írják ki egy vízparton, hogy fürödni szabad, csak azt, ha a fürdést valamiért megtiltották. Sehol nem írják ki egy útra, hogy ezen szabad haladni, csak azt, ha az utat valamiért lezárták… és így tovább.

Vagyis a törvény szerint lehetőség lett volna az újraszámlálásra. Miért? Mert egyszázalékosnál kisebb különbség volt a listás szavazatok száma között. Egyszázalékosnál kisebb volt a két nagy párt közötti eredmény: az egyik 41,07 százalékot, a másik pedig 42,05-öt kapott. Ráadásul az SZDSZ és a MIÉP között is kisebb volt a különbség egy százaléknál, tehát a törvény értelmében az OVB újraszámlálhatta volna a szavazatokat, eleget téve ezzel sok száz ezer háborgó állampolgár jogos óhajának. De nem tette.

Ezenkívül számos vitatható döntést is hozott a testület, például a többtucatnyi hozzá benyújtott beadvány elbírálásánál. A törvény szerint a panaszt és a kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen. A kifogást elbíráló választási bizottság, illetve bíróság a benyújtott kifogásról a beérkezésétől számított három napon belül dönt. A kifogásnak tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét. A hiányosan benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

Igazi csapdahelyzet lett ebből. Számos választási csalás kiderítéséhez a bizonyíték a választási bizottságnál van – például maguk a szavazólapok – ezek azonban jogszerűen nem szerezhetők be az állampolgárok által, így a beadványt hiányosnak minősítik – és már nem is kell vizsgálni.

Elutasította később az OVB a Hajrá Magyarország Mozgalom beadványát is, amely arról szeretett volna népszavazást kiíratni, hogy uniós csatlakozásunkat követően az átmeneti időszak lejárta után se szerezhessenek külföldiek magyar termőföldet. Az OVB először átengedte, majd az Alkotmánybíróság visszadobta a kezdeményezést, és új eljárást kért. Az OVB ezután már azért nem engedélyezte a kérdés újbóli feltételét, mert időközben számos uniós tagállamban parafálták a bővítést. 2002 óta a bizottság szinte kivétel nélkül visszadobta az unióval kapcsolatos kezdeményezéseket. Így például azt is, amely arról akart népszavazást, hogy legyen-e referendum az uniós alkotmányról. Az OVB leszavazta a kérést, az Alkotmánybíróság viszont felülbírálta a testület döntését, ekkor azonban már az Országgyűlés megszavazta az uniós jogszabálygyűjteményt.

Legutóbb a kettős népszavazásnál jutott főszerephez az OVB. A kórház-privatizációról és a kettős állampolgárságról szóló kérdést egyöntetűen támogatták a tagok, viszont a kormányt el kellett volna marasztalniuk a lakosságot törvénytelenül befolyásoló kampány miatt. Gyurcsányéknak nem volt joguk a korteskedéshez, mivel nem voltak a népszavazás résztvevői. Az OVB mégsem marasztalta el jogsértésért a Gyurcsány-kormányt a hatáskör hiányára hivatkozva.

Ez a néhány kiragadott eset élesen rávilágít arra, hogy a törvényi szabályozás egyik fontos intézménye, az Országos Választási Bizottság több sebből vérzik. Miután Sólyom László köztársasági elnök kijelölte a választások napját, az azt megelőző 51. napig, azaz február 17-éig a belügyminiszternek ki kell jelölni, a parlamentnek pedig jóvá kell hagyni az OVB új tagjait. Bár ezekre a mindenkori belügyminiszter tesz javaslatot és a mindenkori házelnök hagyja jóvá, erősen remélhető, hogy a társadalmi közfelháborodást megelőzendő az OVB új tagjainak kiválasztásakor figyelembe veszik az ellenzék álláspontját is.

Alighanem jogos és indokolt tehát még időben emlékeztetni az ellenzéki döntéshozókat a 2002-es választások törvénysértéseit illető felelősségükre. Magyarán arra, hogy ha esetleg mégis megkérdeznék őket, most már ne ajánljanak zömében alkalmatlan embereket erre a súlyosan felelős posztra. A csalást ugyanis az előre beépített törvényi kiskapuk miatt sajnos eleve be kell kalkulálni a 2006-os választásokba. Így felértékelődik a kontroll szerepe, amit viszont csak felkészült, felelősségteljes és jellemes emberekre szabad bízni.

Sándor Csilla