Óvatosságra inteném a háborús héjákat

– Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött a szomszédunkban dúló háború. Számított arra, hogy ennyire elhúzódik, és egy év múltán sem látjuk a végét?

– Nem volt váratlan a kitörése, nyugati részről már február 24-e előtt is jó néhányan jelezték, hogy ők pontosan tudják, melyik napon indulnak meg az orosz csapatok. Sokan ugyanakkor nem vették komolyan ezeket a jelzéseket. Valószínűleg egyik oka az volt ennek, hogy az oroszok mintegy 180 ezer főt vontak össze a háború előtt 600 ezer négyzetkilométernyi területtel bíró Ukrajna elleni offenzívához. Összehasonlításképp: az Irak elleni háború megindításakor az Egyesült Államok 450 ezer katonát vont össze. Tehát egy ekkora ország katonai lerohanásához nagyobb erőráfordításra lett volna szükség. Ebből arra lehet következtetni, hogy az orosz erők valószínűleg alábecsülték az ukrán ellenállást, arra számíthattak, mint ami a Krím esetében történt, hogy néhány nap leforgása alatt sokan átállnak, a helyi lakosság is átáll, és, fogalmazzunk így, örömmel fogadják az orosz katonákat. Tehát szerintem rossz állapot- és hangulatfelmérés is történt, ráadásul ne felejtsük el, hogy az elmúlt években, a krími eseményeket követően az ukrán hadsereget is elkezdték fölépíteni, megerősíteni.

– Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy ki áll győzelemre. Egyáltalán jobban áll valamelyik fél?

– Nézőpont kérdése, hogy ezt a mostani állapotot katonailag ki tekintheti sikernek. Valószínűleg egyébként az orosz politika minimális célja ez volt, hiszen jól látható, hogy beszűkült a frontszakasz, döntően Bahmut környékén vannak nagyon intenzív harcok, míg a többi térségben sajátos állóháború zajlik, egyfajta „verduni szindróma”: védelmi vonalak, háromvonalas védelmi rendszerek kiépítve orosz, bizonyos helyeken ukrán részről is. A Krím összekapcsolása Oroszország szárazföldi területeivel, ennek a négy megyének a többé-kevésbé birtoklásával megtörtént. Szerintem ez lehetett a minimális cél, hiszen a Krím kiszolgáltatott helyzetbe került, mert nem volt szárazföldi kapcsolata orosz területekkel. Ha tehát a minimális stratégiai, katonai célt nézzük, akkor ez orosz részről megvalósult. Amennyiben ennél nagyobb cél is volt, tehát hogy mondjuk Kijevet is elfoglalják, vagy hogy új kormányzati struktúra épüljön ki, Zelenszkijt pedig menekülésre kényszerítsék, akkor ebből a szempontból viszont az ukrán fél volt eredményes, hiszen ilyesmire nem került sor. Ugyanakkor elveszítettek közel százezer négyzetkilométernyi, egy magyarországnyi területet. Ami a harcok elhúzódását illeti, bár tényleg nagyon beszűkült az a frontszakasz, ahol még tényleges harcok folynak, egy átütő offenzívához, a szakirodalom úgy fogalmaz, minimum háromszoros túlerőre van szükség. Ez nincs meg egyik oldalról sem. Bahmut térségében ugyan nagyobb létszámú orosz erők vannak, mint ukránok, de nincs meg ez a háromszoros többség, amire szükségük lenne a sikerhez. Ukrajnával kapcsolatban is az a helyzet, hogy hiába kapnak ígéreteket mondjuk Leopard 2-es harckocsikra, Abramsre és sok minden másra, egy harckocsi-offenzívához több száz harckocsi kell. Nem tizennyolc darab meg tizennégy darab, hanem legalább négy-ötszáz, ami valamit már jelenthet egy frontszakaszon.

– A háború elhúzódása melyik félnek kedvez?

– Bármennyire hősiesen küzdenek az ukránok, az időtényező nem kedvez a kisebb országnak egy elhúzódó háborúban. Egyre jellemzőbbek lesznek az olyan problémák, mint a kifáradás, az utánpótlás megszűnése, még ha a Nyugat támogatja is őket, de látjuk, hogy nehézkesen történik a támogatás odajuttatása is. Az biztos, hogy nagyon sok tapasztalattal gazdagodunk, ha lezárul a háború. Adja Isten, hogy hamarosan lezáruljon, és 2023 elhozza a békét.

– A nyugati politikusok részéről egyre több olyan nyilatkozat van, ami arra utal, hogy igazából számukra a fő cél nem a béke, hanem Oroszország legyőzése. Mit gondol erről?

– Ez nagyon veszélyes gondolkodás. Mert Oroszországot, amely a Föld legnagyobb országa, több mint 17 millió négyzetkilométer, a legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkezik, és olyan interkontinentális, ballisztikus rakétái vannak, amilyenek nagyon kevés más országnak, nem lehet legyőzni. Nem lesz nyertese ennek a háborúnak. Senki sem hiheti azt, hogy Oroszország fölteszi a kezét, és megadja magát. Sosem adta meg. Putyin pedig végképp nem engedheti meg magának, hogy ezt a háborút egy ilyen kudarccal zárja. Úgyhogy én óvatosságra inteném ezeket a háborús héjákat, szerintem a nyugalom nagyon fontos az ilyen konfliktushelyzetek elemzésekor is.

– Sokáig érthetetlen volt, miért hallunk a hazai baloldal részéről is háborúpárti nyilatkozatokat, miért akarják, hogy mi is szállítsunk fegyvert. Aztán a guruló dollárok botránya megmagyarázta mindezt. Nem most kezdte a politikát: emlékszik hasonló esetre, amikor ennyire nyilvánvaló volt, hogy külföldi megrendelésre cselekszik a magyarországi baloldal?

– Nem tapasztaltunk eddig ilyesmit. Változik a hadviselés kultúrája, és az indirekt hadviselés módszerei közé tartozik, hogy úgy próbálnak beleszólni egy szuverén állam életébe, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak egy választáson induló pártnak vagy pártszövetségnek, ami elég barátságtalan lépés. Azért tiltják a magyar törvények ennek a lehetőségét, mert semmi sincs ingyen, legfeljebb, ahogy szoktam mondani, az egérfogóban a sajt. Akik pénzt adnak kívülről egy ország valamely pártcsoportosulásának, hogy nyerje meg a választásokat és alakítson kormányt, azok biztos, hogy meg is kérik az árát. Határozottan, keményen és szigorúan kell fellépni ez ellen, mert nem lehet megengedni, hogy ezek a külföldi körök bármilyen módon beleszóljanak Magyarország belügyeibe.

– De nem csupán a magyar baloldalhoz gurultak dollárok, egyre nagyobbra duzzad a brüsszeli korrupciós botrány is. Mit mutat ön szerint ez az ügy?

– Minden, ember által eddig létrehozott civilizáció valamilyen vallási talapzatra épült. Az ismert civilizációk története azt mutatja, hogy ha egy csúcspontot elérő civilizációban megkezdődött egy belső bajok okozta hanyatlás, és ezt a hanyatlást megérezte egy másik, növekvő civilizáció, és inváziót indított a hanyatlóval szemben, akkor vagy asszimilálta, vagy elpusztította, de mindenképpen alapvetően alakította át. Ha megnézzük az Európai Unió fejlődését, annak szakaszait, akkor jól láthatók a párhuzamok. A fundamentumot, az európai keresztény gyökereket a nagy kereszténydemokrata politikusok adták, Konrad Adenauer, De Gasperi, Robert Schuman. Aztán ma látjuk a problémákat, és látjuk azt is, hogy egy másik civilizációból tömegesen, milliószámra érkeznek migránsok, akik egyébként már mostanáig is alapvetően változtatták meg számos európai város korábban megszokott mindennapi életét, kultúráját. Ezek a jelek tehát egy hanyatló fázist mutatnak az európai keresztény kultúrában, civilizációban, és az invázió jelei is érzékelhetők. Jól látható az is, hogy mind lélekszámban, mind a gazdasági teljesítmény szempontjából ugyancsak hanyatlik az európai keresztény civilizáció, ami szintén figyelmeztető jelzés. A gazdasági bajok is, a korrupciós problémák is visszavezethetők a hit elhagyásából fakadó morális, mentális, spirituális válságra. Mint mondtam, valamennyi civilizáció elhalásához vagy átalakulásához az vezetett, ha elhagyta azt a vallási alapon létrehozott fundamentumot, amelyre épült. Az lenne tehát a helyes, ha az európai közösség visszatérne a keresztény gyökereihez. Ez hozhatna megerősödést, megújulást.

– Brüsszel és a baloldal a fegyverszállításon túl a szankciókban látja a megoldást. Ennek most már látszanak a hatásai, gondoljunk az energiaárak elszabadulására, az inflációra. A nehézségek ellenére a kormány egyrészt fenn tudta tartani a rezsicsökkentett árat az átlagfogyasztás mértékéig, másrészt most is volt lehetőség olyan lépésekre, mint a 13. havi nyugdíj kifizetése vagy a családtámogatások további bővítése.

– Magam is látom a kormány hatalmas erőfeszítéseit, és kereszténydemokrata politikusként örömmel nyugtázom, hogy ebben a nehéz helyzetben sem téveszti szem elől a kabinet azokat a nagy stratégiai célokat, amelyek közé a magyar családok támogatása is tartozik. Hiszen a gyermekek születésének támogatása kulcsfontosságú, lényeges, hogy a népességcsökkenés problémáját ne migrációval próbáljuk megoldani, mint ahogy Nyugat-Európában látjuk. Az energiaválság közepette, az energiaárak elszabadulását és az inflációt látva ugyanígy fontos, hogy a kormány mindent tegyen meg annak érdekében, hogy mindezektől a hatásoktól amennyire lehet, megvédje az embereket. Az Orbán-kabinet számos intézkedést hozott ennek érdekében, és ez nagy segítséget jelentett és jelent a magyaroknak ebben a nehéz időszakban. Ha csak az elmúlt néhány évet nézzük is, szerintem egyértelmű, hogy a jelenlegi kormányra mindig lehet támaszkodni, legyen szó akár a koronavírus, akár a háború és a szankciók miatti nehézségekről, és azért dolgozunk, hogy a magyarok ezt a jövőben is így érezzék.