Az olimpia óta jó néhány szomorú hírt hallhattunk elmaradt edzőtáborozásokról, a súlyemelők országos bajnokságának pénzhiány miatti elhalasztásáról, vagy arról, hogy a Budapesti Spartacus annyira elszegényedett, hogy még olimpikon úszóinak sem tudott fizetést adni. Férfi kézilabdacsapataink Európa vezető klubjai közé tartoznak, miközben a legjobb hazai egyesületek egy közelmúltban megjelent, nem hivatalos kimutatás szerint évente nagyjából 250-300 millió forintból gazdálkodnak, ami egy nyugati csapat költségvetésének az ötöde. Hasonló a helyzet a női kézilabdázóknál, ott is nagyjából ötszörös a különbség. Vízilabdázóink valamivel jobb helyzetben vannak, egy külföldi élklub csak háromszorosát költi el annak, amennyivel a leggazdagabb magyar csapat rendelkezik.

"Bezzeg a foci" – mondják erre néhányan. Bizonyos szempontból igazuk van, hiszen a legjobb hazai futballklubok költségvetése megközelíti az egymilliárd forintot. Más szempontból viszont éppen ellenkező a helyzet: egy-egy nyugati elitklub ötvenszer-hatvanszor akkora pénzzel gazdálkodik, mint a magyar focicsapatok… Igaz, körülbelül ennyivel jobb futballt is játszanak…

Ebben a helyzetben döntött úgy tavaly a kormány, hogy drasztikusan csökkenti a sport állami támogatását. A felháborodás hatására a döntéshozók kétszer is módosítottak, így ma már elmondhatjuk, hogy ha nehéz küzdelem árán is, de sikerült elérni, hogy végül mégsem csökkent a sportra szánt pénz összege.

– Amikor tavaly tervezni kezdtünk, a 2001-es évvel kezdődő olimpiai ciklust vettük alapul, és arra jutottunk, hogy minimum 1,5 milliárd forintra lenne szükségünk az idén. Amikor aztán megláttuk, hogy az idei tervezetben minősíthetetlenül csekély összeg szerepel, nagyon megdöbbentünk – mondta lapunknak Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója. – Nem értettük, miért van az, hogy éppen az általunk legfontosabbnak tartott terület, a versenysport, illetve az utánpótlás-nevelés került mostoha helyzetbe. Úgy láttuk, ennél a területnél minden fontosabb. Akár a Forma-1, de még a szurkolói rendbontások visszaszorítása is, amelyre a sporttól vontak el pénzt. Hogy miért, annak magyarázatára kíváncsi lennék, hiszen olyan ez, mintha a gazdatüntetés rendőri biztosításának költségét a gazdákra terhelnék… Szerencsére a közfelháborodás hatására az elvont összegek nagyobb részét sietve visszapótolták.

Molnár Zoltán úgy véli, a költségvetés módosításában nagy szerepe volt annak, hogy a nehéz helyzetben szinte soha nem látott módon összefogott a hazai sporttársadalom. Mindenki félretette a korábbi sérelmeket, és harcolni kezdtek, hogy a kormány növelje meg az állami támogatás összegét. Például az MDF-es Gémesi György, a vívók elnöke egy oldalon állt a kajak-kenusokat vezető kormánypárti Baráth Etelével.

A MOB ügyvezető igazgatója szerint a magyar sport helyzete a megemelt összeg ellenére sem nevezhető jónak. Ez a költségvetés legfeljebb szinten tartásra elég, fejlődésre nem.

– Szakmai szempontból szinte megmagyarázhatatlan, hogy a magyar sportolók ilyen jól szerepelnek a világversenyeken. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért akarták meghúzni a nadrágszíjat. A világon mindenhol támogatja az állam a sportot. Az Amerikai Egyesült Államokban például 400 millió dollárt, azaz mintegy százmilliárd forintot kapott az ottani olimpiai bizottság, míg más országokban – például Olaszországban – a sportfogadásokból befolyt tetemes összeget kapja meg a sport. Nálunk is rendezni kellene a helyzetet, mert hosszú távon nem lehet elvárni, hogy számos sportágban az alapvető feltételek hiánya mellett is jó eredményeket produkáljanak a versenyzőink – jegyezte meg Molnár Zoltán, aki arra a kérdésünkre, hogy az itthon nagy visszhangot kiváltó doppingbotrányok mennyire nehezítik meg a MOB helyzetét, így válaszolt:

– Szomorú, hogy bár több mint kétszáz versenyzőnk volt kint Athénban, és közülük a jelek szerint csak öten vétettek a szabályok ellen, velük a sajtó többet foglalkozott, mint a sikerekkel. Európában nincs olyan ország, amelynek az utóbbi néhány olimpián ne lett volna doppingügye. Athénban sem csak nekünk volt botrányunk, hogy mást ne említsek, a görögöknek is több esetük volt, s úgy tűnik, hogy a németektől is elvesznek utólag két érmet.

Molnár Zoltán szerint baj az is, hogy a sportnak nincs igazi képviselete a kormányban, mivel a kormányfőcserét követően megszűnt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, és Ábrahám Attila csak államtitkári pozícióban felelős a területért. Osztja ezt a véleményt Szijjártó Péter, az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottságának alelnöke is.

– Az, hogy ebben a ciklusban már a harmadik minisztérium foglalkozik a sporttal, jellemző arra, hogy ez a kormány mennyire nem tartja fontosnak ezt a területet. Először Jánosi György, majd Gyurcsány Ferenc vezette a sporttárcát, aztán létrehozták a Sporthivatalt, ami a Miniszterelnöki Hivatalhoz került Kiss Péter ellenőrzése alá, míg a legutóbbi döntés szerint a Lamperth Mónika irányította Belügyminisztérium felügyeli majd – mondta a Demokratának Szijjártó Péter. – Az is sokatmondó, hogy a GYISM költségvetése a kormányváltás utáni, évi 32 milliárd forintról 16 milliárd forintra csökkent két és fél esztendő alatt. Látszik az egész rendszeren, hogy a sport ügyét nem tudják és valószínűleg nem is akarják rendezni.

A fideszes politikus szerint a tavaly életbe lépett új sporttörvény elfogadása is tulajdonképpen felesleges volt, hiszen pénz nincs, a hónapokkal ezelőtt beharangozott Nemzeti Sportstratégia pedig egyelőre szintén nincs sehol. Pedig Szijjártó Péter szerint jó néhány aggasztó jelenség érzékelhető: az elmúlt években például több száz sporttelep szűnt meg az országban.

– Amikor a Fidesz javaslatot készített az állami támogatás növelésére, Gyurcsány Ferenc gyorsan 1,2 milliárd forinttal megtoldotta a költségvetésből járó összeget. De nem azért, mert a szívén viseli az ügyet, hanem mert az ezzel járó népszerűség fontos a számára.

Bármilyen sikeres is tehát a magyar sport, hiába nyerjük a világversenyeket vagy gyűjtjük az olimpiai érmeket, a helyzet korántsem rózsás.

– Jó, megértem, hogy nincs pénz. Azt viszont már nehezen fogadom el, hogy miért kell új gondokat csinálni magunknak. Kinek és miért támadt például olyan eszement ötlete, hogy a testnevelés osztályzását el kellene törölni? – tette fel a kérdést Molnár Zoltán.

Az őrült ötlet szerencsére elvetélt, és a kormány a sportra szánt pénzt is végül megítélte. De akkor mi értelme volt az egésznek?