Egyre valószínűbb egy baloldali számítógépes provokáció

Pofozkodás, álfideszes kopogtatócédula-gyűjtők országszerte, kölcsönös adatlopások. Elkezdődött a választási kampány. A mostani korteskedés minden eddiginél durvább lesz, a két nagy párt hátországában kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ráadásul a szocialisták tudják, számukra a szavazás igazi tétje nemcsak a kormányzati pozíciójuk megőrzése, hanem hogy elveszítik-e hegemóniájukat a politikai és gazdasági életben.

„Takarodj a miépes k… anyádba!” – ezzel a mondattal hagyta magára két férfi Oláh Jánost, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltjét 2002-ben a főváros XIII. kerületében, miután egy baseballütővel összeverték. A politikus egy telefonhívás után ment a Déryné térre, ahol az ígéret szerint húsz kopogtatócédulát vehetett volna át. Ajánlószelvények helyett agyba-főbe verték.

Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett négy éve Bicskén az MDF aktivistája, Ehmann János is. A templomból hazajövet támadta meg egy ismeretlen férfi. Előbb útmutatást kérve a kocsija közelébe csalta az MDF szimpatizánsát, majd leütötte. A párt szanki elnökének fejét a betonba verték a legutóbbi országgyűlési választási korteskedésben, mert felszólította az MSZP kampánycsapatát, hogy ne rongálják és ne ragasszák le más pártok plakátjait.

Négy évvel ezelőtt az alvilág szinte teljes eszköztárát láthattuk a választási kampányban. Baseballütő, ökölcsapások, betörések… 2002-ben a gödöllői MIÉP-iroda ajtaját feszegették fel ismeretlenek, hogy a belső felére erősített postaládából kiszedjék a kopogtatócédulákat. Betörők jártak Rozgonyi Ernő, MIÉP-es képviselő otthonában is négy éve, közvetlenül azután, hogy bejelentette, összegyűjtötte az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket. Cselovszky Gábor, Heves megyei MIÉP-es jelölt kocsiját a fővárosban törték fel és kutatták át rendkívül módszeresen. A tolvaj az utastéren keresztül bemászott a csomagtartóba is.

Szécsényben pénzért vásárolta a kopogtatócédulákat egy fiatalember. A rendőrség őrizetbe vette a választási csaláson ért férfit, akiről a sajtó egyik része napokon keresztül azt állította, hogy a körzet egyik MIÉP-es jelöltjének a fia. Később kiderült, hogy a hírbe hozott politikusnak nincs is fia, van viszont az SZDSZ helyi indulójának. Végül Gusztos Péter, a szabad demokraták megyei elnöke beismerte, valóban az ő emberüket tartóztatták le.

Négy éve a választások tétje az volt, hogy megvalósulhat-e a politikai pluralizmus. A polgári erőknek esélyük nyílt arra, hogy egyenrangú partnerei legyenek a posztkommunista baloldalnak, amelynek élén az MSZP áll. A szocialisták és csatlósaik, ha kellett, foggal-körömmel, ha arra volt szükség, rágalomhadjárattal védelmezték politikai hegemóniájukat. A gyűlöletkeltés legősibb módszerét választották, az egzisztenciális félelemkeltést. Az Orbán-kormány 19 ezer forinttal sarcolta meg a nyugdíjasokat – hallhattuk. Ahhoz, hogy pozícióikat védelmezzék, semmi sem volt szent, sem a templomok, sem egy ember végakarata… A szabad demokraták egyik négy évvel ezelőtti óriásplakátján azt láthattunk, amint egy idős néni kezet csókolt Orbán Viktornak. Ugyanez a kép volt Kende Péter irományának fedőlapján is. Az akkor nyolcvanéves hölgy, Gitta néni Mezőkövesden találkozott Orbán Viktorral, a férje végakaratát teljesítette azzal, hogy átadott a polgári kormány miniszterelnökének egy Mindszenty életéről írt német nyelvű könyvet. Amikor Orbán Viktor meglátta az ajándékot, annyit mondott: „megható”.

Az idős hölgy így mesélt lapunknak arról a napról: „Elsírtam magam, a kezére borultam és megcsókoltam: a katolikus iskolába, ahová jártam, bennünket így neveltek az apácák. A méltóságos rangú személyeket kézcsókkal üdvözöljük.” A kép közlése után sokan vigasztalták a nyugdíjas hölgyet és sokan zaklatták, gúnyolódtak rajta. Ő csak egy dolgot tett, teljesítette a férjének tett ígéretét.

Nem kímélt a baloldali negatív kampány senkit és semmit, hogy célját elérje. Szembefordította egymással az ország lakosságát. A híveket az ateistákkal, azután, hogy Horn Gyula azzal vádolta meg a katolikus egyház vezetőit, hogy a papok fideszes politikusoknak engedik át a szószéket, a feloldozásra váró hívőt pedig a gyóntatószékben arról győzködik, hogy a Fideszre szavazzon. A náci és a kommunista időket idéző horni megnyilatkozás után országszerte fiatal vörös rohamosztagosok jártak spicliként a misékre, hogy rögzítsék a papok szavait. Egymásnak ugrasztották a magyar nemzet egészét a szocialisták, amikor azt állították, hogy a magyarigazolvány bevezetésével és a státustörvény elfogadásával 23 millió román özönli el Magyarországot.

A gyűlöletkampányt az a sötétlő hátterű választás zárta, amelyre az MSZP aktivistái szervezetten szállították bizalmas listák alapján a választókat. A szabad választások történetében ez volt az első és remélhetően az utolsó eset, hogy egyetlen közvélemény-kutató cég sem készített a választás napján exit poll felmérést, ez ugyanis a nemzetközi tapasztalatok ismeretében tizedes pontossággal előjelzi a hivatalos végeredményt… Vajon tudták-e, mire készül a baloldal, vagy csak féltek? Vajon mikor tárul fel a titok?

A szocialisták ötven éve kiépített és azóta is működő hálózata a baloldali erők szűk parlamenti többségét érte el.

Az elmúlt négy évben óriási változások zajlottak le a Fideszben a sokk hatására. Az életre hívott polgári köri mozgalom megteremtette sok településen azt a közösségi találkahelyet, ahol a hasonló értékrendet vallók beszélgethetnek. A személyes ismeretség, a több mint tízezernyi kisebb-nagyobb kör behálózta az egész Kárpát-medencét. S erre óriási szükség lesz április 9-én. Tudja ezt az MSZP is.

A mostani országgyűlési kampányban hasonló folyamatok zajlanak, mint négy éve. A kormánypártok csak folytatják az egzisztenciális félelemkeltést, ezúttal az „orbáni mínusszal” riogatják a választókat. Üzeneteik lényege ugyanaz, mint 2002-ben, csak most nem a 23 millió románnal ijesztgetnek, hanem magával Orbán Viktorral: ha csökkenti a tb-járulékot, ha újra elindítja a Széchenyi Tervet, ha a Fidesz hatalomra jut, veszélybe kerül a családi pótlék, a gyes, és gyógyszeráremelés is lesz – riogat az MSZP.

Mi a különbség 2002 és 2006 között? Az, hogy a Szövetség most már visszaüt. Keményen és pontosan, bár néha még elügyetlenkedi a dolgot. A jobboldalon eddig kizárólagosnak tetsző, és nem kis népszerűségnek örvendő verbális radikalizmus – „most már aztán elég volt, most már nem hátrálhatunk tovább, most már ideje fellázadni, most már ki az országból az idegenszívűekkel, most már aki magyar, velünk tart” – üres, semmilyen cselekvést nem eredményező nagyotmondásával szemben a Szövetség a tartalmi radikalizmust választotta: polgári-plebejus összefogást a posztkommunista nagytőkével szemben. Városi polgár és falusi gazda, magyarországi magyar és külhonba szakadt magyar összefogását a luxusbaloldal elnyomásával szemben. Egy nagy nemzeti összefogást a legendás lengyel szolidaritás keresztényi szellemében.

A két nagy párt között ez ma a legmarkánsabb különbség. Míg az MSZP szinte kizárólag a Fidesz és főleg Orbán Viktor démonizálásával van elfoglalva, és nem beszél az ország jövőjéről, addig a Szövetség elnöke szakmai szervezetekkel egyeztetett arról, mit hogyan kell megváltoztatni a jövőben. A Fidesz politizálásából a négy évvel ezelőttihez képest eltűntek az ideológiai törésvonalak, ehelyett a legkülönbözőbb élethelyzetben lévő emberek problémáit tárja fel és keresi ezekre a megoldást.

Az MSZP csapdába került, ezért elővették a régi fegyvert, az ellenfél lejáratását. Ismét kapható egy újabb az ellenzéki pártelnököt szapuló Kende-könyv. Az Orbán-bányák után előkerült az Orbán-szőlő és az Orbán-lakás ügye. Szabó Zoltán szocialista képviselő ellenzéki politikusokat lejárató plakátokat küldözget párttársainak azzal a felszólítással, hogy minél több embernek küldjék tovább. Csupán azért, mondja magyarázatként, hogy sokan nevessenek ezeken. Hogy durvább lesz-e a kampány 2006-ban, mint 2002-ben volt? Talán igen, talán nem. Az erőviszonyok ugyanis a hátországban kiegyenlítődtek.

Kórházba került az az idős hölgy, akit Pécsett vert meg egy férfi, mert a Fidesz jelöltjének gyűjtött ajánlószelvényeket. Zuglóban is inzultus érte a Szövetség aktivistáit. Akárcsak egy vuduszertartáson, úgy bántak el Csepelen Németh Szilárd fideszes képviselő plakátjaival. Kivájták a szemét, összekaszabolták az arcát a fényképen. A Fidesz másik helyi jelöltje, Horváth József rosszabbul járt, mert a kopogtatócédula-gyűjtéssel egyszerre kézhez vehette az APEH levelét, amelyben arról tájékoztatják, hogy négy évre visszamenőleg ellenőrzés alá vonják. A hatóság nemcsak itt kapcsolódik be a kampányba, hanem Makón is. Ott a polgármester sajtórendészeti vétség miatt feljelentette a Fidesz helyi jelöltjének munkatársait a rendőrségen. A hatóság azonnal lefoglalta az ellenzéki párt segítőinek számítógépét, megbénítva ezzel kampánytevékenységüket.

Hasonló eredményt szeretett volna elérni az MSZP a múlt héten kirobbant szerverügyben is. A Szövetség sajnos nem tagadhatta a számítógépes kalózkodás tényét. Az lapzártáig nem derült ki, hogy aki a Fidesz-központ számítógépéről tört be az MSZP adatbázisára, az egy minden erkölcsi megfontolásra képtelen, agyilag sérült hacker volt, vagy az MSZP fizetett ügynöke. Ekkora baklövést ugyanis – ha már rosszban sántikál – nem követ el normális ember.

Nem csoda ugyanis, hogy az MSZP belekapaszkodott a szerverbotrányba és bölcs előrelátással igyekszik kriminalizálni az egészet. Ontják az apró részleteket, hogy a közvéleménybe minél jobban beépüljön az eset: a számítógépes kutakodáshoz szükséges jelszavak az egyik budapesti kerületi pártirodából a közelmúltban ellopott gépről származhatnak. Mellesleg Budafok pártirodái kedvelt célpontjai a betörőknek. 2002-ben tolvajok jártak a térség fideszes képviselőjelöltjénél, Németh Zsoltnál. Majd két alkalommal törtek be a kerületi Fidesz-irodába. A helyi MDF-központban is illetéktelenek jártak, az elkövető a büfét forgatta fel. Hogy miért? Mert a pultnál lehetett leadni a kopogtatócédulákat. A betörések sorozatát a Budatétényi Polgári Kör irodájának kifosztása zárta. A bűnözők érdekes módon kerülték az impozáns környezetben és épületben működő MSZP-irodát.

Négy év elteltével ismét betörők jártak a kerület Fidesz-irodájában, rövid időn belül kétszer egymás után. Az értékes műszaki cikkekhez most sem nyúlt az elkövető, csak az adatrögzítésre alkalmas számítógépeket vitték el. Aztán végre február 1-jén betörtek az MSZP-hez is… Eltűnt Lendvai Ildikó számítógépe.

És elindult a gépezet. Február 3-án valaki a Fidesz szerverén keresztül adatokat töltött le a szocialistákkal szerződésben lévő cég számítógépéről. Az ellenzék elnézést kért. Az MSZP politikusai igyekeznek napirenden tartani az esetet, de nem azért, hogy elfedjék Gyurcsány Ferenc korrupciós botrányait. Az egy külön történet, s több mint elgondolkodtató, hogy a Polt Péter által vezetett ügyészség miért nem mert eljárást indítani a Fittelina-ügyben nyilvánosságra került adócsalás gyanúját illetően. Ennek az esetnek ugyanis súlyosabb a hozadéka, mint a nagy valószínűséggel már elévült Nomentana-ügynek. A Fittelina Kft. esetében ugyanis – ha az ügyészség mert volna lépni – eljárást kellett volna indítani nemcsak Gyurcsány Ferenc, hanem felesége és anyósa ellen is. És ha megáll a vád, akkor itt letöltendő szabadságvesztés lehet a büntetés.

Hogy Polt Péterre milyen nyomás nehezedik, minek következtében ejtette az ügyészség a nyilvánvaló vádat, nehezedik-e rá nyomás vagy sem, arra ma nem könnyű választ találni. Ám ez az eset rávilágít a mostani kampány egy kevesek által érzékelt vetületére. A luxusbaloldalnak nincs hova hátrálni. Nem csak Gyurcsányt és családját fenyegeti egy felújuló bűnvádi eljárás veszélye… És mivel tudjuk, hogy a legjobb védekezés a támadás, elképzelhető, hogy a baloldali kampányközpontban már kész a forgatókönyv akár a választás menetének megakasztására.

A buta Magyar Vizsla-botrány és az adatlopási botrány után nem lehetetlen, hogy valahol valakik egy harmadik, negyedik, ötödik botrányt gerjesztenek. A jobboldal ugyanis határozottan esélyesebb. Ezt a baloldalon is tudják. Mivel most 2006-ban a jobboldal már visszaüt, sem a radikálisok verbális rálicitálása, sem az úgynevezett centristák sündörgése nem lesz képes jelentős szavazatokat elsodorni. A baloldali agressziót pedig kioltják az olyan szellemes viszontválaszok, mint Demszky Gábor Jean-vicces plakátjai.

Így, amikor végleg sarokba szorulnak, semmi más esélyük nem lesz, mint világgá ordítani, amivel már 2002-ben is riogattak, igaz akkor még figyelemelterelő céllal: a Fidesz csalni készül. Akkor azért mondták, mert ők akartak – és sajnos tudtak is – csalni. Most viszont a Fidesz jelentette be, hogy ellenőrizni fogja a választást. A csalás esélye tehát kizárt. Annál nagyobb a valószínűsége egy számítógépes provokációnak: hogy egy jól előkészített műbotránnyal a jobboldalt lehessen a választás befolyásolásával megvádolni, s aztán amit a Fidesz 2002-ben még nem tett meg, ők megtegyék: megsemmisítsék a választás eredményeit. És ehhez jól jöhet nekik, hogy hivatkozhatnak a most gondosan besulykolt fideszes hackerbotrányra. Nem túl biztató előjel, hogy a baloldal több, meglehetősen szélsőbalos embert delegált az Országos Választási Bizottságba, de érthető. A tét ugyanis – leegyszerűsítve a helyzetet – a számukra ez: a rácsok vagy a milliárdok.

Sándor Csilla