Regölés

A protomártír tisztelete ereklyéinek föltalálásával kezdett kibontakozni, elsősorban a mediterrán vidéken. Közép-Európában Passau a kultusz központja, innen jutott el hazánkba is a X. században. Ennek nyomán választották Géza fejedelem fiának is az István nevet. Az esztergomi székesegyház legelső dedikációja István vértanúnak szólt.

A regölés a tél közepi szokásokhoz tartozik. A kutatók sokáig nem tudták, honnan származik a regölés szó, vagy hogy a regölésnek mi az eredete. A nehézséget főleg az okozta, hogy mitológiai motívumokat ritkán találtak a magyar énekes népköltészetben. A regös énekmondó, de többek szerint lehetett a régi magyarok táltosainak, varázslóinak, ráéneklőinek egyik elnevezése is. Amit énekel, az a regösének vagy magyar rítusének. A dunántúli regösének szövegének állandó motívuma a termékenységvarázsló rész, amelyben a gazdának és a ház népének termékenységet és bőséget kívánnak, majd egy párosítórésszel egy legényt regölnek össze egy leánnyal. Utóbbiakat megelőzheti a bevezetésrész, amelyben a regösök elmondják, hogy hosszú útról jöttek, cserfából nadrágjuk, bükkfából bocskoruk…

A téli napforduló európai hagyományait és archaikus keleti hitvilágunkat egybeötvöző szokás a középkorban még az egész országban ismert volt. Napjainkban inkább a hajdani gyepűvidéken eleven, leginkább Zala és Vas megyében, de a Székelyföldön, sőt Moldvában is. Mielőtt énekelni kezdenének, az egyik regös az ablakon át megkérdezi: szabad-e regőnyi? Ha azt mondják, hogy szabad, éneküket kint, az ajtó mögött mindnyájan elkezdik. A regösök általában hárman vannak, láncos bottal és más zajkeltő eszközökkel, például hártyával bevont köcsögdudával jelennek meg a házaknál. Lehetnek többen is, kifordított bunda, kucsma, tarisznya van velük. Néhol újévig jártak regölni, elsősorban a lányos házakhoz. A legénycsoportok álarcot nem viseltek, de bajuszt ragasztottak néha. Ritkán az arcot is bekormozták. A jókívánságokért ajándékot kaptak cserébe, amelyet varázs­erejűnek tartottak.

A regösénekek előadásmódja nyers, hangvétele kiabáló. A regöshangszerek furulya, kettős furulya, az említett köcsögduda, csörgős bot, regössíp (tárogató), amelyek eredetileg csak a refrén dallamához járultak hozzá, lármássá fokozva a hatást. Az utolsó előtti versszakot annyiszor ismétlik, ahány leány vagy legény van a háznál.

A regölés, mint láttuk, jókívánságokkal jár. A középkorban Jézus születése napjával, karácsonnyal kezdődött az újesztendő. A jókívánságok napjainkban pusztán udvariassági szólamokká váltak. A régi emberben még élt, az egyszerűbb rétegekben ma is él a szó mágikus erejébe vetett hit. A szóban kifejezett kívánság hitük szerint a teljesedést is előkészíti. A regölésben gyakran összekeveredik a protomártír István és a magyar szent király, István király alakja.

A regösének sokféle változatában a refrén mindig szerepel: „Rőt ökör, régi törvény, / haj, regő rejtem, / azt is megengedte / az a nagy Úristen.”