Ritka, mint az olcsó informatikus
Egy közepes városnyi ember, negyvennégyezer fő hiányzik az IT-szektorból Magyarországon. A krónikus informatikushiány nem új jelenség, a cégek évek óta lasszóval fogják a szakembereket. Erre tett rá egy lapáttal a koronavírus, amely jelentősen felpörgette a digitalizációt és az automatizációt, az egyetemek és a gyorstalpaló bootcamp-képzéseket szervező cégek együttesen sem tudnak annyi programozót kinevelni, amennyire a gazdaságnak szüksége lenne.
– Ha egy cég megkeres minket azzal, hogy informatikusra lenne szüksége, átlagon felüli fizetést ígér, és a munkakörülmények terén is tud valami extrát villantani, még akkor is nagyjából hat hét kell ahhoz, hogy az igényeinek megfelelő szakembert találjunk – mondja a Demokratának Göltl Viktor, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó WHC Csoport ügyvezetője. Siet leszögezni, hogy jóval nehezebb a helyzet, ha az ügyfél csupán átlagos fizetést szán leendő programozójának, ebben az esetben hónapokig, sőt akár egy évig is eltarthat találni valakit.
Egy munkaadónak már akkor is mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha az informatikusok körében megszokott juttatáscsomagot akarja megadni. Göltl Viktor elárulja, egy szenior programozó, akinek már nem kell fogni a kezét munka közben, alkalmazotti státusban bruttó másfél-két és fél millió forintot elkérhet havonta, de egy pályakezdő szoftverfejlesztő is hazavihet hat-hét-nyolcszázezret.
Nem véletlenek a magas fizetések, világszerte évek óta nő a kereslet az informatikai szakemberek iránt, köszönhetően annak, hogy egyre több területre szivárog be a digitalizáció. Erre erősített rá a koronavírus. Magyarországon is nehéz betölteni a nyitott álláshelyeket, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felmérése szerint negyvennégyezer IT-szakember hiányzik a hazai munkaerőpiacról, ez nagyjából annyi, mint Dunaújváros, Hódmezővásárhely vagy Nagykanizsa teljes lakossága. A kutatásból az is kiderül, hogy az elmúlt öt évben megduplázódott az informatikusok iránti kereslet.
Népszerű, de ez nem elég
A KSH adatai alapján a 2019/20-as akadémiai évben az informatika a harmadik legnépszerűbb tanulmányi terület volt a gazdasági és műszaki képzések mögött. A kifejezetten pályakezdőket célzó Zyntern.com álláskereső oldal felmérése szerint a pandémiás helyzetben sem jártak rosszul az informatikushallgatók és friss diplomások, ugyanis a munkaerőpiacon őket érintette legkevésbé a Covid-hatás, csupán 15 százalékuk – többnyire gyakornokok – vesztette el az elmúlt időszakban a munkaviszonyát, illetve ők aggódnak legkevésbé karrierkilátásaik miatt. Ez is a szakemberhiánynak köszönhető, amit jól mutat, hogy az informatikai területen tanuló hallgatók nyolcvan százaléka alapképzésre jár, és amint a fiatalok vonzó alternatívát jelentő ajánlatot kapnak a cégektől, hajlamosak félbehagyni a tanulást, és rögtön kilépni a munkaerőpiacra. Noha az elmúlt években mind a hagyományos képzési formákban, mind az innovatív oktatási intézményekben nőtt a kínálat, és az informatikai szakmák iránt szintén nőtt az érdeklődés, mégsem sikerült orvosolni a munkaerőhiányt, mivel a képzési oldal csak fokozatosan tud fejleszteni, miközben a gazdaság majd minden területén teret nyert a digitalizáció. Pedig a szakemberek abban biztosak, hogy óriási mozgás várható a közeljövőben a munkaerőpiacon: egyre több területre szivárog majd be a mesterséges intelligencia, az automatizáció vagy éppen a robotizáció, így a versenyképesség érdekében komoly erőforrásokat kell majd fordítani a hiány lefaragására. Ez azért is fontos, mivel a hibrid modell és a távmunka valószínűleg tartósan megmarad, ami magában hordozza azt a veszélyt, hogy a hazai informatikusok a külföldi ajánlatok felé fordulnak. Göltl Viktor ugyanakkor rámutat, hogy a hazai bérek reálértéke kifejezetten versenyképesnek számít a szektorban, így más kiváló szakembereket éppen most csábíthatnak vissza a magyar vállalatok.
Komoly kompetenciák kellenek
Az utánpótlást nehezíti, hogy még egy alapokra koncentráló informatikusképzés is komoly kihívás, így az összes munkanélküli átképzése biztosan nem járható út. Jól mutatja ezt a május elején, a koronavírus-veszélyhelyzet alatt bejelentett Újratervezés program, amely egy online elvégezhető informatikai alapozó kurzussal indult. Akik sikeresen teljesítették, azok egy ingyenes informatikai képzésre léphettek tovább. A kormány azoknak dobott ezzel mentőövet, akik a lezárások alatt elvesztették az állásukat. Jelentkeztek is több mint hatvanezren, közülük viszont mindössze 8871 fő tudta elvégezni az alapozót, ami rámutat a toborzás korlátaira.
A piacon kínált programozói tanfolyamokra is bőven van jelentkező, de a fizetős képzésekre sem juthat be akárki.
– Ez egy intenzív, megerőltető képzés, próbáljuk azokat az embereket kiválasztani, akiknek relatíve könnyen sikerülhet. Az alapképzésünket ötlépcsős kiválasztási folyamat előzi meg, vizsgáljuk a leendő hallgatók analóg gondolkodási képességét, mennyire tudnak algoritmikusan megoldani egy feladatot, emellett mérjük többek között a motivációjukat, kollaborációs, kommunikációs képességeiket – mondja lapunknak Bárdos Kristóf, a Green Fox Academy társalapítója és ügyvezetője. Az előképzettség itt nem számít, ahogy a nyelvvizsga sem, viszont a középszint körüli angolnyelv-tudás elvárás, amit szintén tesztelnek.
Hétszáz óra, egy programozó
Bárdos Kristóf elmondja, oktatási rendszerükben egy több mint hétszáz órás tanfolyam elvégzése után lehet valaki programozó. Más ez, mint a jóval hosszabb egyetemi képzések, inkább a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt, jobban alkalmazkodva a cégek elvárásaihoz, szemben azzal az akadémiai-elméleti tudással, melynek például a kutatás-fejlesztés területén lehet hasznát venni, a pályakezdő pozíciókban azonban kevésbé. Ugyanakkor a munkaerőhiány leküzdéséhez az ügyvezető szerint minden szereplőre szükség lesz, a kormány például sokat segített azzal, hogy rugalmasabbá tette a szabályozást, így tanfolyamokat indító cégek érdekeltek lettek abban, hogy akkreditált képzéseket hirdessenek. Az egyetemeknek is kezdeniük kell valamit azzal, hogy az informatikai karok népszerűségét nem sikerült feltornászni, és azzal is, hogy a jelentkezők többségében férfiak, ami miatt jelentős utánpótlástól esnek el.
– Abban látok még nagy potenciált, hogy az egyetemek és a programozóiskolák együtt hozzanak létre olyan kurzusokat, amelyek a gyakorlatias szemléletet és az elméleti tudást ötvözik, a kormánnyal és a cégekkel közösen pedig ki lehetne dolgozni egy olyan támogatási rendszert, amely jobban ösztönzi a vállalatokat junior programozók alkalmazására – teszi hozzá Bárdos Kristóf. Úgy látja, a sikerhez a fiatalokon túl azokat az aktív korúakat is meg kell szólítani, akik egyébként nem gondolkoznak karrierváltásban, hiszen egy marketingesnek is jól jöhet, ha képes alapvetőbb automatizálási folyamatokat megoldani. Azzal pedig, ha a közgazdászok és mérnökök vagy éppen a jogászok vértezik fel magukat ezzel a tudással, enyhíthető a területre jellemző égető munkaerőhiány, ráadásul olyan pozíciók és funkciók jelenhetnek meg a vállalatoknál, amelyek új távlatot nyithatnak az üzleti stratégiákban is.