Robur kisbusszal készül a pekingi olimpiára barátaival egy péceli fiatalember. A sajátos gyűjtőszenvedély és a kalandvágy találkozásából született ötlet megvalósítására három éve készül a csapat. A társaság teljesítményével erősíteni akarja az ötkarikás játékokon részt vevő magyar sportolókat, s természetesen személyesen szurkolják majd végig a jeles világversenyt.

Van, aki bélyeget gyűjt, más szalvétákat, esetleg festményeket. Balázs Ottó abban leli gyönyörűségét, hogy Robur kisbuszokra vadászik széles e hazában. A péceli fiatalember gyűjteménye jelen pillanatban nyolc járgányból áll: különböző műszaki állapotban ugyan, de mind üzemképes.

– A Roburok iránti szenvedélyem a nyolcvanas évek végén lobbant fel. Az iskolai kirándulásokra gyakran ilyen kisbusszal vittek minket. Megfogott a hetvenes évek dizájnja, a tágas utastér, az egyszerű szerelhetőség – mesél a kezdetekről Balázs Ottó.

A rajongás sokáig, ha lehet így mondani, plátói maradt, ám 2001-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiatalember barátaival együtt úgy döntött, hogy megvásárol egy példányt szenvedélye tárgyából, s mindjárt utat is szerveztek hozzá. Nem is akárhová.

– Elhatároztuk, hogy a 2004-es athéni olimpiára Roburral megyünk el – mondja a fiatalember.

Ám ez nem is volt olyan egyszerű. Kiderült ugyanis, hogy manapság már alig találni a hazai autópiacon ilyen kisbuszt. Hosszas keresgélés után végül 2004 tavaszán sikerült ráakadni egyre Debrecenben. A lelkes Robur-rajongó és barátai saját kezűleg újították fel, és végül sikerült megvalósítani a nagy tervet. A péceli különítmény az NDK-csodában zötyögött ki a görög fővárosba, hogy a helyszínen szurkolják végig az olimpiát. A túra olyannyira jól sikerült, hogy azon melegében úgy döntöttek, a következő nagy cél nem lehet más, mint Peking.

Persze addig is pöfögnek a Roburok szerte a Kárpát-medencében. Balázs Ottóék többször megjárták Erdélyt, voltak Csíksomlyón, s az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság által szervezett gyergyószentmiklósi táborba is ellátogattak. De Felvidéken is tiszteletüket tették, s a helyszínen szurkolták végig az idei belgrádi dzsúdó-Eb-t. Május és október között pedig – már a pekingi túrát népszerűsítendő – a Danubius Karaván országjáró körútjának résztvevői voltak. Sőt, a Robur a filmvásznon is feltűnt, szerepelt ugyanis Koltai Róbert Világszám című alkotásában.

Közben persze a gyűjtőszenvedély is elhatalmasodott. Tavaly tavasszal egy 1991-es gyártású, utolsó szériás Robur került Pécelre, éspedig Bér községből. Ebben összesen harminchatezer kilométer volt, 1994 és 2006 között egy fészerben állt. Most ezzel népszerűsítik az olimpiát.

Pekingbe a két 1988-as gyártmányú Robur egyikével megy majd Balázs Ottó és csapata. Saját kezükkel dolgoznak rajta, ottjártunkkor is nyakig olajosak voltak, amikor sikerült őket kihúznunk a járgány alól egy beszélgetés erejéig. Mint elmondták, szeretnék teherautóból lakóautóvá átminősíttetni, hogy ne kelljen bele tachográf. Az expedíció mottót is kapott, stílszerűen Verne Gyula Hódító Robur című regényéből:

„Robur a nevem. Méltó vagyok e névre. Noha harmincnál nem látszom többnek, negyvenéves vagyok, a szervezetem vasból, az egészségem rendíthetetlen, roppant erős vagyok, a gyomrom meg olyan, hogy a strucc is megirigyelhetné. Ennyit a testi mivoltomról.”

Nos a regényhős és a keletnémet kisbusz közti ilyetén párhuzam talán kissé túlzó, de tény, hogy koruk ellenére a péceli telephelyen felsorakoztatott Roburok mind üzemképesek. Persze ennek ellenére még sok kisebb-nagyobb javítani-, igazítanivaló van rajtuk, legfőképpen azon, amelyik a kínai főváros bevételére hivatott.

A jövő évi nagy túra alatt összesen huszonötezer kilométert tesz meg az expedíció. Június hetedikén indulnak, a tervek szerint négy hónapot vesz majd igénybe a küldetés. Az útvonal a következőképpen néz ki: Ukrajna-Oroszország-Mongólia-Kína-Kazahsztán-Oroszország-Ukrajna. Kazahsztánban terveik szerint meglátogatják majd az ott élő madzsar törzset is. Naponta három-négyszáz kilométert szándékoznak megtenni, jobbára a transzszibériai vasút mentén haladva. Mint mondják, július 11-én kezdődik Mongólia háromnapos nemzeti ünnepe, addigra oda akarnak érni a fővárosba, Ulánbátorba. A legnagyobb próbatétel ember és gép számára egyaránt a Góbi-sivatagon való átkelés lesz. Itt nemcsak a szárazság és a rossz terepviszonyok, de a szélsőséges időjárás is nagy kihívást jelent majd a péceli különítménynek.

Éppen ezért komolyan veszik a felkészülést. A csapat tagjainak kiválogatása is úgy történt, hogy csak kitartó, megbízható emberek kerüljenek be a gárdába, olyan társak, akik nem adják fel két hét után akkor sem, ha nehézségek állnak elő.

A Pekingbe induló csapat tagjai: Balázs Ottó, Bencze Levente, Jármi Zsolt, Kalocsai Sándor, Krúdy Szabolcs, Magyar Gábor. Mindannyian vállalkozó szellemű fiatalemberek. Többen közülük kamionsofőrként dolgoznak vagy dolgoztak korábban, Krúdy Szabolcs Trabanttal hajtotta végig a Budapest-Bamako-ralit. Kalocsai Sándor személyében pedig kínai-angol tolmácsra leltek.

– Becsöngetett hozzám, mivel volt egy közös ismerősünk, és hallotta, hogy beszélek kínaiul. Megkérdezte, van-e kedvem elmenni Pekingbe egy Roburral. Gondolkodási időt kértem, majd amikor ez a három másodperc letelt, azt mondtam, hogy igen, van kedvem – avat be a csapatszervezés rejtelmeibe Kalocsai Sándor.

A kínai főváros meghódítására induló különítmény tagjai láthatóan emberileg is közel állnak egymáshoz. Kedélyes, nyílt fiatalok, akik azonnal belopják magukat az ember szívébe. Olyan természetességgel beszélnek arról, hogy huszonötezer kilométert döcögnek végig egy koros Roburral, mintha csak a szomszédba készülnének. Amolyan Rejtő Jenő-i figurák.

Akik egyébként nincsenek egyedül a világban. Ezt jelzi, hogy két paksi barátjuk, akikkel az athéni olimpián ismerkedtek meg, oldalkocsis Pannónia motorral kíséri majd őket, s a Don-kanyarig a Hunyadi Rend motorosklub tagjai is velük tartanak. Sőt külföldi érdeklődők is akadtak, Szamarában ugyanis orosz motorosok csatlakoznak a csapathoz oldalkocsis IZS-zsel. Úgy látszik, az ilyesfajta kedves őrület nemzetiségtől független jelenség.

Egy ilyen túra persze komoly anyagi költségekkel is jár. Eddig a Magyar Olimpiai Bizottság, a Pest megyei Közgyűlés, a Pegazus Tours és a Közlekedési Múzeum biztosította őket támogatásukról. Ám továbbra is szponzorok kerestetnek, hiszen a túra összköltsége a vízumokkal, az oltásokkal, az üzemanyaggal, az étkezéssel és a várható rendkívüli kiadásokkal együtt mintegy hétmillió forint. A péceli különítmény minden támogatást hálás köszönettel fogad. Főként magyar cégek segítségére számítanak, amelyek logóját természetesen megjelenítik a Robur felületén.

Balázs Ottó és kis csapata tehát gőzerővel készül a nem hétköznapi túrára, amivel egy kicsit maguk is a magyar olimpiai csapat tagjává válnak, hiszen a huszonötezer kilométeres út sportteljesítményként is jelentős. Mi mindenesetre szurkolunk nekik.

Ágoston Balázs


A Robur-expedíció csapata reménybeli támogatók jelentkezését várja a balazs.otto@gmail.com e-mail címen, a (06 70) 627 2091 és a (06 30) 343 1687 telefonszámokon. Bankszámla: 10700615-53724878-53200008 Internetes honlap: www.roburexpedicio.hu