A jég olvasztására van környezetbarát magyar találmány, de túl jó

A hó és jég elleni védekezésre Európa nagyvárosaiban – nemcsak Nyugaton – már alig használják a természetes és épített környezetünket is rongáló sót, más anyagokkal pótolják, nem sikertelenül. Nálunk azonban az ország nagy részében és a fővárosban ez számít az egyetlen lehetséges megoldásnak. Budapesten jóval több sót szórnak az utakra telente, mint Bécsben vagy akár a Tátrában. A döntéshelyzetben lévők unalomig hangoztatott indoka szerint „ár-érték arányban még nem találtak ki jobbat”. Ám a környezetvédők szerint a só „ára” nemcsak az érte kifizetett forintokat jelenti, és igenis van alternatívája. Más szakemberek pedig a hidak, utak felújítási költségeinek egy részét, a kocsik alvázának és a gyalogosok cipőjének árát is beleszámítják a kalkulációba. Nem beszélve a fák újraültetésének összegéről: a Fővárosi Kertészeti Rt. vizsgálatai szerint az elmúlt öt évben 1500-2000 fa pusztulása volt összefüggésbe hozható a sózással. Eközben egy magyar találmány, a Transheat gyártói hiába kopogtatnak évek óta a Közút Kht. vagy az FKF Rt. kapuján, miközben Szlovákiában, Csehországban, Németországban és a skandináv államokban bevált szerként használják a magyar szabadalmat. De hiába minden érv, aki Magyarországon a sózás ellen próbál küzdeni, falakba ütközik.

– Már több éve rendszeresen vizsgáljuk a fővárosi fasorok talajának sótartalmát, amely a legforgalmasabb helyeken a határérték négy-ötszörösét is meghaladja – mondja Demeter Tibor, a Fővárosi Kertészeti Rt. növényvédelmi szakmérnöke. – A legutóbbi, 2005 novemberében végzett vizsgálatok szerint például a Gellért rakparton 2000-2100, az Andrássy úton 2500-2600, az Üllői úton 1100 milligramm só található egy kilogramm talajban. Ehhez képest a szűken vett határérték 7-800 milligramm, bár használunk tágan vett határértéket is – 500-1500 milligramm -, hiszen az egyes fafajokra más-más hatással van a sótartalom. Adataink szerint az elmúlt öt évben mintegy 1500-2000 darab fa pusztulása hozható összefüggésbe a magas sótartalommal.

A nátrium-klorid vízben oldva nátrium és klorid ionokra bomlik, amit a gyökerek könynyen felvesznek. Az utóbbi összetevő a növény nedvkeringésébe kerülve eljut a levelekig, ahol levélperzselődést okoz: az így károsított fák, cserjék tavasszal később hajtanak ki, a levelek a szokásosnál kisebbek, sokszor már tavasszal elkezdenek sárgulni, barnulni, sőt gyakran már a nyár elején megindul a lombhullás. A nátriumion pedig akadályozza a növény káliumfelvételét a talajból, amelynek hiánya betegség-érzékenységet okoz. A toxikus hatáson kívül a sóoldat miatt a talaj töményebb, így a vízfelvétel is nehezebb.

– Tavaly tavasszal a fővárosi önkormányzat finanszírozásában úgy próbáltuk védeni a fákat, hogy kicseréltük a talaj felső rétegét, de ez igen költséges megoldás – mondja Demeter Tibor. – Teljes mértékben nem lehet a talajcserét végrehajtani, habár a só mélyen a gyökerek közé és alá is bemosódik. Sajnos koncentráltabban van jelen a fák tövénél, mint bárhol máshol. Egyrészt mert a sok aszfalt miatt nincs is más hely, ahova a hólé elfolyhatna, másrészt a házmesterek legtöbbször oda lapátolják a sós havat. Többek között az öntözés segít a talajoldat hígításában, valamint az elpusztult fák helyére újat ültetünk, de tudni kell, hogy a fiatal növények még érzékenyebbek.

Síkosságmentesítés céljából, mind a kocsival, mind a gyalogosan közlekedők biztonsága érdekében kétféle anyagot lehet az úttestre, illetve a járdára szórni. Különféle érdesítő anyagokat, mint az aprószemű kavics, a homok, zúzalék, salak – régebben hamu -, melyek megakadályozzák, hogy elcsússzunk a havon vagy a jégen. A homok például a hókristályok felületére tapadva csökkenti a csúszósságot. A biztonság növelése érdekében azonban olvasztószereket is használnak: a hatvanas évektől a sót, amely e szempontból az egyik leghatékonyabb vegyszer. Csakhogy nem véletlenül szórták fel sóval Karthágót a rómaiak, hanem azért, hogy lakhatatlanná és terméketlenné tegyék.

A só nemcsak a természetes, hanem az épített környezetet is rombolja, főleg a hidak, felüljárók acélszerkezetét károsítja. Az autóipar már régen felfigyelt a só káros hatására, a rozsdamentes anyagok többek közt ezért is terjedtek el széles körben, azonban így is tanácsos gyakran autót mosatni télen. Ráadásul az általában használt – körülbelül tízszázalékos – sóoldat csak mínusz 5-6 Celsius-fokig működik, homokkal keverve mínusz 7-8 Celsius-fokig. Ha ennél hidegebb van, kalcium- vagy magnézium-kloridokat, vagy ezek elegyét használják, amelyek még fokozottabban károsítják a környezetet. Egyébként ezek is csak mínusz 14 Celsius-fokig hatnak.

– 30 ezer kilométer állami közutat kezelünk az Országos Közút Kezelési Szabályzat szerint – mondja Szőnyi Zsolt, a Közút Kht. kommunikációs vezetője. – Az utak háromféle szolgáltatási osztályba tartoznak. A forgalmas fő- és mellékutak az „őrjáratos” kategóriába, ami az jelenti, hogy rendszeresen végzünk rajtuk síkosságmentesítést teljes szélességükben és hosszúságukban. Ez a csoport az általunk kezelt utak egyharmadát teszi ki. A másik kategória a „rayonos” utaké, amelyek terhelése nem éri el a 2000 egységjármű/nap mennyiséget. Ezt a 16 ezer kilométer utat hetente ellenőrizzük, nem történik rajtuk folyamatos síkosságmentesítés, csak havazáskor, és a veszélyes helyeken használunk vegyszert, egyébként mechanikusan takarítunk. Mintegy 12 százalékot tesz ki a „fehér” utak száma, amelyen egyáltalán nem használunk vegyszert, itt a járhatóság a fontos, intenzív havazás esetén egy nyomvonalat biztosítunk.

Szőnyi Zsolt lapunknak elmondta, hogy nátrium-kloridból évi 120 ezer tonnát, kálcium-kloridból évi 480 tonnát használnak fel. Tudnak az ellenvetésekről, de a sónál jobbat a cég álláspontja szerint ár-érték arányban még nem találtak ki. Nincsenek próbaútjaik, amelyeken más anyagokat tesztelnének. A sót a természetben megtalálható anyagnak tartják, amely hamar kiürül a gyökérzónából, továbbá a koncentrációja is hamar lecsökken. Senki eddig egzakt módon nem tudta kimutatni a só káros hatásait. A kommunikációs vezető a Fővárosi Kertészeti Rt. eredményeire reagálva ugyanakkor elmondta, hogy az említett helyszíneken az évek során gyűlhetett fel ennyi só, ezért lett olyan magas a koncentrációja.

Hasonlóan sóbiztos a helyzet Budapesten is. A Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. környezetvédelmi osztályának vezetője, dr. Pfeiffer Zsuzsa lapunknak elmondta, hogy az FKF Rt. szigorú és részletesen kidolgozott téli munkarend szerint dolgozik, amely november 15-től március 15-ig tart, s ezalatt átlagosan évi hatvan napon használnak vegyszert a fő- és tömegközlekedési útvonalakon. Idén január 12-ig húszezer köbméter hintőanyagot alkalmaztak a fővárosban, amelynek a fele homok, a fele pedig vegyszer volt. A környezetvédelmi osztály szerepe a rendszerben, hogy előzetesen laboratóriumban vizsgálja a közterületre kijuttatandó vegyszerek minőségét, ellenőrzi a mennyiséget és a szórógépek technológiáját, valamint a tél elmúltával a tisztítás hatásfokát.

– A természetbe semmilyen vegyszer kijuttatása sem kedvező – mondja dr. Pfeiffer Zsuzsa -, így a sóé sem, de vegyszer a transheat és a vinasz is. Laboratóriumunkban vizsgálunk alternatív lehetőségeket, az elmúlt tíz évben mintegy ötven különböző vegyszert és mechanikai szert elemeztünk, de csodaszer nincs, jelen pillanatban arra törekszünk, hogy a kiszórt só mennyiségét csökkentsük.

A főváros továbbra is a sókat tartja ár-érték arányban a legmegfelelőbbnek, de az osztályvezető elmondása szerint az Andrássy úton a kálcium-kloridot idén zeolittal keverve használják. A Fővárosi Kertészeti Rt. eredményeire reagálva pedig hozzátette, hogy Budapesten ott is magas a talaj sótartalma, ahol nem alkalmaznak sókat.

Győrt leszámítva, ahol egy vinasz nevű szert használnak – a helyi szeszgyár mellékterméke, és mínusz tíz fokig megbízhatóan alkalmazható – az alternatívák kipróbálásának és alkalmazásának hiánya szembetűnő az országban, és főleg azért rendkívül különös, mert kézenfekvő lehetőség lenne egy magyar találmány, amely külföldön már évek óta alkalmazásban van. A magyar mérnökök által az 1990-es években kifejlesztett folyékony jégoldó anyag környezetbarát, sőt még használ is a növényeknek, ugyanis két műtrágya-alapanyag keveréke – karbamid-ammónium-nitrát. 1995-ben a Genfi Találmányi Kiállításon ezüstérmet nyert.

Kiszóráskor, a jéggel való érintkezésnél gyorsan átszalad a jégpáncélon, azt széttördeli, és alulról kezdi olvasztani úgy, hogy azt a vékony réteget szünteti meg, amellyel a fagyott hó vagy jég odatapad az útfelülethez. Az úttestre már nem tapadó jégdarabkák a kiszórást követően könnyen eltávolíthatók, illetve a szer vegyi- és felszabaduló hőenergiája miatt lassan maguktól elolvadnak. Hasonlóan a sóhoz, ez a szer is képes – egy-két napig – az úttestre újra leeső hó, ónos eső stb. lefagyását gátolni. Legnagyobb előnye azonban az, hogy a folyamat során elemeire bomlik, egy gyenge műtrágya lesz belőle, amely a talaj káros nitritjeit szerves nitrátokká alakítja. Ezenkívül nem lép reakcióba a rezet kivéve egyetlen fémmel sem, így nem rongálja a hidakat, a kocsi alvázát, továbbá a betont sem, vagy a gyalogosok cipőjét. A só kiváltására már ez is éppen elég volna, de még ennél is többre képes, mivel mínusz 26 fokig is megbirkózik a jéggel.

– A transheat elleni leggyakrabban hangoztatott kifogás, hogy drágább, mint a só – mondja Kálmán András, a magyarországi gyártó, az Enveco Hungary Kft igazgatója. – Csakhogy a transheatből kiszórt mennyiség csupán 10-25 százaléka a sóénak, mínusz 8 fok alatt pedig 25-40 százaléka az abban a tartományban használt kalcium- vagy magnézium-kloridok kiszórt mennyiségének. Tehát egy tartálykocsinyi transheat többe kerül, viszont több aszfaltra elég, mint a só. A cég gyorsan képes elszállítani különféle gépjárművekre felszerelhető szórófejeket, tartályokat, vagy akár komplett permetező gépjárműveket is, és kapható kézi- és háti kiszerelésben is. A megtérülés akkor nagy, ha figyelembe vesszük, hogy 50-100 milliárd forintos kárt spórolhat meg az állam az utak, a hidak, a fák épségben maradása révén. Nem beszélve az autótulajdonosok és a gyalogosok kárairól. Magyarországon azonban csak néhány cég vásárol a jégoldóból.

A gyártó Endeco Hungary Kft hiába nyújtja be kérvényeit, pályázatait a magyar hatóságoknak, beadványait rendre visszautasítják mondvacsinált indokkal. Eközben a Tátrában, a szlovák és cseh repülőtereken, Németországban, Svédországban évek óta használják a magyar szabadalmat.

Többen a sóból származó igen jelentős jövedelmekhez való ragaszkodást sejtik a háttérben – évente több százezer tonna só értékesíthető országszerte. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium pedig mintha úgy viselkedne, mint a sóhivatal, a környezetvédő szervezetek beadványai és a változást óhajtó szakemberek munkája valahogy mindig elvész a rendszerben.

– Olyan gyorsan cserélődnek a vezetők, hogy mire belemélyednek a témába, már leváltják őket – panaszkodik Kálmán András. – Így legutóbb a Környezetgazdálkodási Intézet igazgatóhelyettese készített elő egy törvénytervezetet a sózás mérsékléséről és az ezt kiváltó szerek alkalmazásáról, amikor áthelyezték. Pozsgay András, a Környezetgazdálkodási Intézet volt igazgatóhelyettese, jelenleg a Szent István Egyetem környezettechnikát okító tanára behatóan foglalkozott a témával, több cikket is publikált, mielőtt összeállította a törvénytervezetet, de végül nem volt szükség a munkájára. A dosszié azóta megint porosodik a KVVM valamelyik polcán…

Fehérváry Krisztina