„Szabó Tímea és Daniel Langenkamp életútja feltűnően sokszor összeért”
Daniel Langenkamp a kilencvenes évek közepén budapesti székhelyű, angol nyelvű szerkesztőségekben dolgozott. A Budapest Weeknél ismerkedett meg a Szegeden kommunikációt hallgató egyetemistával, Szabó Tímeával, s a húszas éveiket taposó fiatalok hamarosan a budapesti lapok után a Harvard egyik kutatóprogramjában bukkantak fel, ahol vezetőként, az ENSZ megbízásából segítették többek között az afganisztáni újrarendezési folyamatot. Egy évvel később elváltak az útjaik: Langenkamp az Egyesült Államok külügyminisztériumának állományában találta magát – írja a Kontra.
Amint arról beszámoltunk, az Anonymous által közölt csütörtöki hangfelvételen a baloldal nemzetközi kapcsolatairól, illetve Szabó Tímeáról is szó esett – Bajnai Gordon harcostársa, Gansperger Gyula beszélt minderről egy, a Városháza megvásárlása iránt érdeklődő befektetető képviselőjével tárgyalva. Gansperger azt állította, „a Szabó Tímea, »Kabul rózsája«, ugye, ő a CIA-nek dolgozott kint Kabulban.”
A hanganyagra, órákkal annak megjelenése után, Szabó Tímea is reagált egy Facebook-posztban.
„Ami a CIA-s idétlenségeiteket illeti… Először is eddig legalább volt annyi eszetek, hogy csak utaltatok erre a kreténségre, nem mondtátok ki nyíltan, hiszen tudtátok: ha megteszitek, azonnal feljelentelek titeket. Hát most fel is jelentem Gansperger Gyulát rágalmazásért, de ugyanezt teszem minden lakájmédia-szereplővel, aki tényként állítja ezt. Ahogy látom, van bőven!” – írta fenyegetően, az ügynökvádat cáfolva a politikus, hozzátéve, „a »Kabul rózsája« viszont elég menő, köszi!”
A politikus pályájáról pénteken hosszú írást jelentetett meg a Kontra, számos olyan részlettel, amely eddig nem nagyon bukkant fel a magyar sajtóban.
„Mint a különféle életrajzaiból kiderül, Szabó Tímea a korához képest szokatlanul felelősségteljes munkákat vállalt a húszas éveiben” – áll a cikkben. „Mindenekelőtt érdemes megnézni, hogy a 2003-as hazatérése előtt mik voltak pályafutásának legfontosabb szakaszai” – írja a Kontra, amely pontokba szedi Szabó életének lényegesebb eseményeit.
A cikkből, illetve Szabó Tímea fellelhető életrajzaiból az derül ki, hogy a mikropárti politikus:
- a kilencvenes években öt évig brit és amerikai lapoknak, hírügynökségeknek tudósított;
- 2001-ben diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán;
- eközben felvételt nyert az amerikai Harvard Egyetemre, ahol pár évig tanult;
- 2001 nyarán három hónapig Pakisztánban, afgán menekülttáborokban „érdekérvényesítő tevékenységet” végzett;
- nem sokkal ezután újra a Harvardon kötött ki, ahol először kutató, majd rövid idő alatt kutatásvezető lett;
- majd 2003-mal bezárólag különféle nemzetközi projektekben vett részt (egyebek mellett Afganisztánban) – hol a Harvard, hol az ENSZ megbízásából, hol pedig egy nemzetközi civil szervezet munkatársaként tevékenykedett.
„Magyarán a húszas éveit taposó későbbi baloldali politikus egyszerre volt magyar egyetemi hallgató, dolgozott nagy nemzetközi lapoknak, és kóstolt bele az amerikai elitképzésbe, ami közel sem tekinthető átlagosnak” – jegyzi meg a Kontra.
„Önéletrajza szerint összesen öt évig, 1996 és 2001 között dolgozott »újságíróként brit és amerikai lapoknak, illetve, hírügynökségeknek«.
»Egyetemi éveim alatt először önkéntesként, később riporterként a Budapest Week nevű angol nyelvű hetilapnál dolgoztam, ahol elsősorban a parlamenti munkáról tudósítottam. Ezután csatlakoztam a Bloomberg amerikai hírügynökséghez, ahol Magyarország politikai és gazdasági eseményeiről cikkeztem, majd szabadúszó újságíróként angol és amerikai lapoknak dolgoztam« – írta korábbi, ma már nem elérhető, 2014-es parlamenti bemutatkozásában.
Legfrissebb életrajza szerint ennél jóval több nemzetközi, illetve hazai angol nyelvű lappal került kapcsolatba a kilencvenes évek közepén. Ezek a következők voltak: »Bloomberg News / Bridge News / Budapest Week / Business Central Europe; szabadúszó (The Boston Globe, The Economist, National Public Radio, Newsweek, Dallas Morning New)«”.
Ehhez képest a Kontra, bár a lap „a világ egyik legkiterjedtebb adatbázisaként hirdeti archívumát”, egyetlen cikket talált meg Szabó Tímea írásai közül a Boston Globe oldalán – a 1997. november 15-i számban „valóban megjelent egy, a hazai NATO-népszavazással kapcsolatos írás a neve alatt” – teszi hozzá a portál.
A Kontra furcsának tartja azt is, hogy bár Szabó állítása szerint előbb önkéntesként, később riporterként dolgozott az 1991-es alapítású Budapest Weeknél, a neve nem szerepelt az azóta megszűnt hetilap 15 éves találkozójának hosszú vendéglistáján. A portál szerint mindez azt sejteti, hogy a párbeszédes képviselőnek közel sem volt akkora súlya újságíróként, mint ahogyan azt megpróbálja beállítani.
„Abból a szempontból viszont hasznos volt az egyetem alatti munka, hogy megalapozza a nemzetközi kapcsolatrendszerét. Ez tökéletesen sikerült, amiben kulcsszerepe volt egy amerikai férfinak. Érdemes megnézni, hogy kivel publikálta a fenti Boston Globe-cikket: Daniel Langenkampnak hívják az úriembert. […] Szabó Tímea és Daniel Langenkamp életútja hosszú ideig feltűnően sokszor összeért” – teszik hozzá, megjegyezve, Langenkamp, aki jelenleg a kijevi amerikai nagykövetség sajtóattaséja, az amerikai külügyminisztérium törökországi irodavezetője, valamint a washingtoni központú Népesedési, Menekültügyi és Migrációs Hivatal tanácsadója, meghatározó szerepet játszott Szabó nemzetközi karrierjének elindításában,
A Kontra cikke utal egy 2009-es interjúra is, ahol Szabó Tímea maga mesél álomszerű történetéről. A Borsán megjelent beszélgetés ma már csak webarchívumban lelhető fel.
„Már az egyetem alatt is több külföldi lapnak dolgoztam újságíróként, parlamenti tudósítója voltam az Economistnak, a Boston Globe-nak, azonban magánéleti okok miatt mentem ki Bostonba. Ez 2001-ben volt és azt gondoltam, hogy majd kint is találok újságírói munkát, azonban addigra már éreztette a hatását az akkori recesszió, és kiderült, hogy semelyik laphoz sem vesznek fel újságírót. Aztán megláttam egy hirdetést, hogy a Harvardra keresnek kutató asszisztenst, gondoltam megpróbálom, legalább egy félállásom lesz. De két-három hét után kineveztek kutatásvezetőnek és én úgy éreztem, hogy teljesen rendben van ez a pályaváltoztatás, komolyan érdekelni kezdett a dolog. […] Az ENSZ politikai szárnyának megbízásából az indonéz konfliktust, a nyugat-pápuai betelepülők helyzetének kezelését vizsgáltuk fegyveres konfliktus megelőzési szempontból, illetve a sérülékeny csoportok védelméről folyt a kutatás. Annyira érdekelni kezdett a téma, hogy amikor pár hónappal később, nyáron lehetőségem lett a Rescue Comittee civil szervezettel Pakisztánba utazni és afgán menekültek között dolgozni három hónapig, azonnal igent mondtam.
[…]
Amikor lejárt a küldetésed ideje, visszamentél Bostonba?
Igen, ráadásul tíz nappal szeptember 11-e előtt érkeztem vissza és újra a Harvardon kezdtem dolgozni.”
A Kontra hozzáteszi: fontos félmondata Szabó Tímeának, hogy „magánéleti okok miatt” ment ki Bostonba. A Budapesten három évig újságíróként dolgozó Daniel Langenkamp ugyanis 2000-ben felvételt nyert a bostoni Tufts Egyetemre, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanult egészen 2002-ig.
„Ebből pedig az következik, hogy három évig Bostonban tartózkodott és tanult, ott, ahová a párbeszédes képviselő kiutazott. És ezen a ponton jön a meglepetés: Daniel Langenkamp és Szabó Tímea neve pár hónappal később, 2002 márciusában felbukkant a Harvard nemzetközi jogi kutatási programjának egyik tanulmányában […] Magyarán nem kevesebb történt, minthogy a kilencvenes évek közepén egy budapesti angol nyelvű újság szerkesztőségében megismerkedő fiatalok pár év múlva egyszer csak a Harvard kutatási programjában bukkannak fel, nem mellesleg az ENSZ megbízásából végezve a feladatukat” – írják.
