Székely identitás
Sepsiszentgyörgy a mai közigazgatás szerint Kovászna megye központja. Háromszék egykori fővárosa a székelyföldi hagyományok kulturális védvára. A többségi magyarság napjainkban is erősen őrzi identitását, szorosan összefonódva a vallással. A városban szeptemberben volt az elsőáldozás, amit székely viseletben tartottak meg.
Az Olt folyó völgyében, a Háromszéki-medencében fekvő Sepsiszentgyörgy építészeti emlékei összefoglalják és máig életben tartják a székely magyarok történelmét – ugyanis az épületek igazat mondanak, üzenetüket nem lehet megváltoztatni. Ebben a városban hozták létre a Székely Nemzeti Múzeumot, itt alapította meg „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre (1805–1876) a nagy múltú Székely Mikó Kollégiumot, ami napjainkban is az egyik legrangosabb oktatási intézmény.
Sepsiszentgyörgy és környéke, az egykori székely beosztás szerint Sepsi, Orbai és Kézdi fiúszékek, sok látnivalót kínálnak. Erről a vidékről származik Mikes Kelemen (Zágon), Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös). A világörökség részét képező gelencei erődtemplom freskói, a Haszmann Pál néprajzi múzeum megannyi kincsét őrzi a magyar nemzetnek. A nevezetes várostól néhány kilométerre van Illyefalva, Székelyföld legsikeresebbnek tartott települése. A református lelkész vezetésével a ’90-es évek elején nagyot változtattak a falu szerepén. A hagyományos életmód és a kultúra megőrzése mellett igényes konferencia-központot építettek fiatalok képzésére, ami azóta is sikeresen működik.
A sepsiszentgyörgyi elsőáldozók már májusban készültek az Úr Jézus testének befogadására, de a járvány akkor megakadályozta az ünnepet, ezért szeptemberben került rá sor. Az erős nemzeti identitás és mély vallásosság rendkívül látványos megnyilvánulásai ezek az ünnepségek. Az esemény a Szent József-plébánia udvarán zajlott, az idén ötven fölött volt az elsőáldozók száma. Sepsiszentgyörgy egyébként katolikus város, de szép számmal élnek benne reformátusok, unitáriusok és ortodoxok is. Szívet melengető látni a székelyharisnyás, gyolcsinges, fekete posztómellényes fiúkat és a háromszéki viseletet, piros-fehér széles csíkozású szoknyát viselő, fehér blúzos lányokat. Nemcsak a katolikusok hordanak a vallási ünnepeken székely ruhát, hanem a reformátusok és az unitáriusok is.
Magyarországon általában elsőáldozáskor „kis menyasszonynak” öltöztetik a lányokat, sok esetben édesanyjuk esküvői ruháját szabják át erre a célra. A fiúk fehér inget és sötét öltönyt viselnek. Pedig többet mondana nemzetünkről, ha a székelyekhez hasonlóan a régi magyar ruhára hajazó, leegyszerűsített viseletet tennének az egyházak általánossá az ilyen ünnepekre. Így visszahozhatnák az évszázados hagyományok közé a „magyar módit” is.
