Székelyföld és Magyarország összefogásával épült Trianon-emlékmű (Képgaléria)
Mesébe illő Trianon-emlékművet avattak három Heves megyei település, Kompolt, Kál és Kápolna, valamint három székely falu, Székelykál, Kápolnásfalu és Oklánd összefogásával csütörtökön Kompolton. A mű elkészítésére az idén júniusban elhunyt Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművészt és feleségét, Halassy Csilla szobrászművészt kérték fel. A művész házaspárnak ez volt az első és egyben utolsó közös műalkotása. Az avatáson részt vett Varga Mihály pénzügyminiszter is.Trianon századik évfordulójának alkalmából készült emlékművet avattak a Heves megyei Kompolton. Az emlékmű elkészítésére tavaly tavasszal Kő Pál és Halassy Csilla szobrászművészeket kérték fel, ám fájdalmas módon a Kossuth-díjas szobrász már nem élhette meg ezt a jeles napot. Azonban Kő Pál életének utolsó mesterműve méltó lehet a művész életpályájához, hiszen egész életét végigkísérte a haza iránti szeretete, annak szolgálata.
Az alkotókat Besenyei András helyi patrióta kereste meg az emlékmű gondolatával, s mindvégig támogatta és felügyelte annak megvalósítását. Az emlékművet három székely testvértelepülés is avatta volna, azonban a járványhelyzet miatt nem tudtak részt venni az eseményen.
Halassy Csilla szobrászművész felidézte, 2019 tavaszán kapták meg a megtisztelő feladatot, miszerint tervezzenek Kompolt közepére Trianon-emlékművet. A művész szerint nemzeti igény, hogy e történelmi időpontról megemlékezzünk, egy erre érdemes helyen, méltó szertartás keretében. A műalkotás maga egy négy méter magas téglafal, közepén egy kapuval, melyen át kell haladni. A kapu határt jelképez, ám innen is, onnan is ugyanazt láthatjuk. Felül öt boltíves ablak, az elszakított öt országrész mementója: Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és Őrvidék. Az ablakokban harangok, melyek a keresztény vallás elválaszthatatlan jelképei, a harangszó, amely imára hív, világi méltóságok érkezését jelzi, vészhelyzetre figyelmeztet, vagy éppenséggel hazatérő katonák jövetelét harsogja. 1920. június 4-én is délelőtt tíz órakor, az aláírás kitűzött időpontjában is megkondultak a harangok, ám száz év elteltével már egészen mást jeleznek, ma már az összetartozás hangjai ezek.
„Az emlékmű két oldalán boltíves ablakokban négy parasztangyal áll, őrizve a harangok üzenetét, őrizve az összetartozás, a megmaradás makacs elszántságát. Parasztangyal asszony és parasztangyal férfi, kettős lények. Amint a harangszó összeköti az eget és a földet, úgy a paraszti lét, amely a legközelebb áll a földhöz, úgy az angyali lét, amely a legközelebb áll az éghez, szintúgy a lent és a fönt közötti kapcsolatot jelenti, amely kapocs nélkül el vagyunk veszve e világban. Az emlékmű első és utolsó közös alkotásunk Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművésszel. Amíg a szobor áll, a szobrász is él”
– zárta sorait. A művésznő lapunknak nyilatkozva beszélt szeretett férjével való közös munkájáról, amely az első volt és sajnálatosan az utolsó is, de talán épp ettől is olyan különleges ez az emlékmű. Mint mondta, korábban is előfordult, hogy segítették egymás munkáját, ám közös gondolatok most fogalmazódtak meg először. Halassy Csilla szerint ha Kő Pál köztünk lenne, a következőt üzenné az egybegyűlteknek: most már elég a szomorkodásból, menjünk és koccintsunk!
Az ünnepségen részt vett Varga Mihály pénzügyminiszter is, aki felidézte: száz esztendővel ezelőtt idegen érdekek által vezetett kezek egymást is kíméletlenül félrelökve, durva vonalakkal húzták meg Magyarország határait.
„A magyar kormány 2010 óta sokat tett azért, hogy magyarságunkat itt a Kárpát-medencében a mindennapokban is megélhessük. Tesszük ezt akkor, amikor az anyaországi és a külhoni magyarok közös munkába, közös vállalkozásba fognak, vagy például amikor az egyes közösségek, az egyes emberek maguk határoznak úgy, hogy a magyarság összetartozásának méltó és időtálló emléket állítanak. Példát ad most erre Kál, Kompolt és Kápolna és három székely testvértelepülésük: Székelykál, Kápolnásfalu és Oklánd közössége”
– fejtette ki a miniszter.
A tárcavezető kiemelte: így tudjuk bizonyítani, hogy minden külső erőt és ránk kényszerített diktatúrát képes legyőzni a magyarok összetartozása, egymás iránt érzett felelőssége. Varga Mihály hozzátette: az emlékművek – azzal, hogy megidézik a múltat – jövőt is adnak nekünk.
A beszédek után megáldották és felszentelték az emlékművet, ezt követően pedig bográcsgulyást és székelykáposztát szolgáltak fel minden ott megjelentnek.